A Tóth Csaba és Kiss József Géza által írt Árpád kori magyar pénzek katalógusa III. kötete az éremképeken eddig elolvasatlan hieroglifikus jelmontázsok sorát közli. Ebben a cikkben közülük az ÉH 179 ezüstdénáron megtalált, a kínai császár által is használt Ég fia (1) címet rögzítő szójelek párhuzamait mutatom be. Az éremkép látszólag hármas halmon álló tornyokat ábrázol, azonban a hármas halom egy ország hieroglifa, amint a "tornyok" is a Lyukó az ég ura mondatot rögzítő jelek. A tornyokat alkotó három jelből kettőt már korábban is azonosítottam kínai, meroving, avar, honfoglalás kori és Árpád kori írásemlékeken. Az ÉH 179 ezüstdénáron való előfordulásuk azt jelzi, hogy a magyar uralkodó dinasztia tudatosan vállalta a keletről hozott, nemzetközileg ismert, a párhuzamok alapján az ősei által is viselt cím és jelkép használatát. Ez eldönti azt a kérdést, hogy az Árpádoknak volt-e, vagy sem hun azonosságtudata.
A Pireneusokban előkerült 15 000 éves Mas d' Azil-i jelkészletben már szerepel a magyar ég és szár "úr" szójelek formai megfelelője is a 20 magyarazonos jel között. Megtaláljuk e jelpárt egy kínai neolitikus tálon is (2. ábra), ezért feltehető, hogy nem csak a kínai császár használta ezt a kőkor mélyében gyökerező címet (2). A kínaiak a magyarul beszélő hunoktól vehették át a hun Xia dinasztia idején (Kr. e. XXIII–XVIII. szd.). Az ÉH 179 obuluson olyan - végső soron neolitikus eredetű - uralmi jelvény fordul elő, amelyet a hun-magyar uralkodó dinasztia ismeretlen előidők óta folyamatosan használhatott. Ez azon adatok közé tartozik, amelyek eldöntik a tavaly tudományos igényű érdemi eredmény nélkül lezajlott világfa vitát (3).
A hieroglifikus szövegek sajátos jelhasználatát a Magyar hieroglif írás c. kötetben bővebben, az Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást c. cikkben röviden ismertettem.
1/a. ábra. A Lyukó ég szár (mai magyarsággal: Lyukó az ég ura) mondat az Árpád kori ÉH 179 obulusról
1/d. Az ÉH 179 obulus előlapjának fényképe alapján a jelen cikk szerzője által készített fotógrafika
2. ábra. Neolitikus (Banpo) tál Kínából, a világmodell peremén ismétlődő Ég szár (mai magyarsággal Ég ura) mondattal
3. ábra. Hun hatásról árulkodó meroving korong a rajta négyszer elolvasható Lyukó ég szár (mai magyarsággal Lyukó az ég ura) mondattal (középen), lent balra a meroving hieroglifák, jobbra pedig a nekik megfelelő székely "ly" (Lyukó), "g" (ég) és "sz" (szár "úr") jelek
4. ábra. Gátéri avar madár az Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura) mondattal
5. ábra. Csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű, a madár szárnyán lévő Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura) mondattal (az archeologia.hu fényképét Tóth Anikó régész engedélye alapján használom fel)
6. ábra. A gyulai honfoglalás kori madaras gyűrű szárnyon lévő jeleinek olvasata Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura)
Jegyzet
(1) Az "Ég Fia" (天子, Tien csi) volt a Kínai Császárságban a császár egyik címe. Ez ama hitet tükrözte, hogy a császár isteni felhatalmazással rendelkezik, és az ég kegyeltjeként az egész világ ura. Ez a cím már a Csin-dinasztia (Kr. e. 221–206) előtt létezett, de Csin Si Huang császár, az első császár, alapította meg a császárságot és erősítette meg ezt a koncepciót. Ezt a Tien csi "Ég fia" címet nem ugyanazokkal a szójelekkel rögzítették, mint azt az 1/a. ábrán látjuk az Ég szár "Ég ura" cím esetében, ezért azt feltételezhetjük, hogy volt egy hun és egy kínai változata a bokrot alkotó kifejezéseknek, amint a hozzájuk tartozó, uralmat legitimáló mondatjelek is közös szójeleket használtak.
Nem véletlen, hanem az etnokulturális kapcsolat jele, hogy a kínai Tien csi kifejezés első szava azonos a magyar ten "élet, isten" és a sumer tin "élet" szóval, sőt az etruszk Tin főisten nevével is. A kínai tien jel formája is hegyen álló kettős kereszt, ami a magyar címerben lévő, hármas halmon álló kettős kereszttel egyeztethető. Mindkető rokona a sumér nun "herceg" szójelnek, amely szintén hegyen álló kettős kereszt alakú. A Nemetz Tiborral elvégzett matematikai valószínűségszámításunk alapján e megfelelések nem a véletlennek, hanem az írásrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetők. A Termékeny félhold neolitikus földművelőinek északra történt vándorlása után alakult ki a Kárpát-Balkán térségben az első bronzkészítő népesség. E kora bronzkori, magyarral rokon jeleket használó csoportnak a sztyeppén az Altájig elterjedő, majd onnan Kínába is eljutó hatásáról van szó.
Alább idézek egy részletet Ablat Hodzsajev: Közép-Ázsia néptörténetére vonatkozó ókínai történeti források közlései c. művének kéziratából, amelynek megküldését Bakay Kornélnak köszönöm. A részlet azért fontos, mert ugyanarról a mondatról szól. E mondat lenne a hun (a kínai feljegyzés szerint kün) népnév hunok általi értelmezése. Ami további magyarázatra szorul. Az avar korong szövege ugyanis nem a hun (kün) szót, hanem az "értelmezését" tartalmazza. Nyilván úgy kell értenünk ezt az adatot, hogy a napisten egyik neve a hun/kün (vö. magyar hím/kan "férfi"!), aki a hunok szerint az ég ura volt.
Amit az magyar hieroglifák alapján Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura) alakban olvasunk el, az megfelel a kínaiaknál fennmaradt Ég császára mondat tartalmának, mert a szár eredetileg "isten", majd "uralkodó" jelentésű volt (vö. akkád sar "király"!).
A függőleges egyenes alakú, a Tejútat ábrázoló szár jel (4. ábra) gondolati tartalma is ezt támasztja alá, ugyanis az istennnel azonos égig érő fa (Tejút) valóban az ég ura. A magyar államcímer előzményeiben a leletek szerint a hun és avar kor óta szereplő kettős kereszt szintén az istennel azonos Tejút jelképe. Azért szerepel a hatalmat legitimizáló uralkodói jelképekben a Tejút jele, mert a királyi hatalom (a hun, avar és magyar állameszme folyamatosan megőrzött álláspontja szerint) a Tejúttal (égig érő fával) azonos istentől származik.
A függőleges egyenes alakú, a Tejútat ábrázoló szár jel (4. ábra) gondolati tartalma is ezt támasztja alá, ugyanis az istennnel azonos égig érő fa (Tejút) valóban az ég ura. A magyar államcímer előzményeiben a leletek szerint a hun és avar kor óta szereplő kettős kereszt szintén az istennel azonos Tejút jelképe. Azért szerepel a hatalmat legitimizáló uralkodói jelképekben a Tejút jele, mert a királyi hatalom (a hun, avar és magyar állameszme folyamatosan megőrzött álláspontja szerint) a Tejúttal (égig érő fával) azonos istentől származik.
Arra utal ez a párhuzam, hogy az avarok és a hunok ezt az Ég ura (a kínaiak szerint "Ég császára") szószerkezetet (nyilván több más kultúra-elemmel, például az állameszmével egyetemben) közösen használták, egyaránt magyarul beszéltek és ezzel összefüggésben magyar jeleket használtak.
Nézzük tehát az idézetet:
"A mai kínai szakirodalomban a hunokat szjünnük-nek, az üzbég és az ujgur irodalomban pedig hun, hunlar, az oroszban hunnu, hunni, gunni, a nyugateurópaiban hun, huni a nevük. De hogyan nevezték ők, saját magukat? (148. o.) Ök, saját magukat, kün-nek (кюн) nevezték. Néhány rokon törzsnél és népnél hun, gün-kün név dívott. Jelentése: az Ég fia a földön, az Ég követe a földön. Mások szerint, a kün jelentése: ember, társadalom, népesség. Mongolul az ember: kün, kung, ótörökül kün, künen, magyarul kün, künen (?!). Mint ismeretes, a nyugatra vonult hunok utódai a magyarok, akik magukat hungar-nak, országukat Hungaria-nak nevezik. Van olyan nézet is, hogy maguk a hunok a kün-t, az Ég császára-ként értelmezték."
(2) A kínai írás régi jelei között 50 formailag a magyar jelekhez hasonló jelet találtam. A párhuzamokat bemutató táblázatban szerepel a magyar ég és szár jel is. Az ég jel esetében nem csak formai hasonlóságról van szó, mert a kínai lolo írásban előforduló formai párhuzamnak szintén ég a jelentése (8. ábra).
8. ábra. A kínai lolo írás "égbolt" jele és a székely írás "g" (ég) jele, mindkettő az "eget tartó fa" ősvallási képzet illusztrálása
(2) A világfa vita Pócs Éva 2023-as dolgozata nyomán bontakozott ki. Ebben a szerző azt fogalmazta meg, hogy a honfoglaló magyaroknak nem volt világfa képzetük, amit annak gondolnak egyesek, az nem értelmezhető, arról a világfa volta nem bizonyítható. A néprajzosok által újabb korok anyagában kimutatott világfa képzet - szerinte - későbbi átvétel a szomszéd népektől.
A vitában hozzászóló húsznál is több tudós egyike sem volt képes a honfoglalók leletein meglévő világfa ábrázolások felmutatására, mert - megfelelő világfa meghatározás hiányában - természethű világfát kerestek, miközben a világfa jelszerű. A jeleinkhez azonban - a székely írás, meg a magyar ősvallás kutatásának tudatos mellőzése miatt - nem értenek, ezért az elolvasható világfákat nem tudják értelmezni.
A jelen cikkben vizsgált jeltársulás (uralmat legitimáló cím és mondatjel) évezredeken átnyúló folyamatos használata azonban ellentmond Pócs Éva feltevésének. Az 1/a. ábrán látható három jel ugyanis egy elolvasható világfa ábrázolás. A legalul látható szár "növényi szár, úr" hieroglifa a világfa szárát ábrázolja (a jelnek "fa" jelentése van a székely írással genetikus kapcsolatban lévő sumér írásban és a hettita hieroglif írásban is). A középső jel az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció egyik előfordulása, azaz nyilvánvalóan az égig érő, vagy világfa ábrázolása. A legfelső jel pedig egy napábrázolás, ami szintén a jelmontázs világfát ábrázoló voltának bizonyítéka, mert a világfák egyik ismertetőjele, hogy a csúcsukon látható a Nap.
Irodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése