Oldalcsoportok

2024. szeptember 3., kedd

Versend-Gilencsa neolitikus cseréptárgyainak magyar jelei

Jakucs János hívta fel a figyelmemet az LBK és Vinča a Délkelet-Dunántúlon ... c. dolgozatára. Ezúton is köszönetet mondok érte. A cikkben a Versend Gilencsa lelőhelyről közölt cserépdarabokon két ismerős hieroglifát (ősvallási kötődésű szójelet) is találtam (1-2. ábra). E szójelek rövid nyelvemlékek. Beleillenek a neolitikus nyelvemlékek azon sorozatába, amelyek együttesen a magyar hieroglif írás és a magyar nyelv korabeli használatáról tanúskodnak (1).


1/a. ábra. Versend-Gilencsa lelőhelyen előkerült neolitikus cserépdarab a sar "sarok, úr" hieroglifával, a hegyekből rakott világoszlopot (az Istennel azonos Tejutat) ábrázolja, alább két párhuzamát mutatom be






1/b. ábra. Az 531 táján a mervi oázisban a szabír nevet viselő magyarok számára készített Szent Korona Krisztus zománcán ugyanaz a sar "sarok, úr" hieroglifa azonosítja az Istennel azonos világoszlopot, alatta a székely írás "s" rovásbetűje




1/c. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor egy térbeli világmodell, a négy sarokoszlop által tartott égboltot azonosítja a szár ten-nel, az úr(is)tennel, a lábain a több hegyből rakott sar "sarok, úr" jelváltozat szerepel, mert az Éden négy sarkán lévő hegységeket (Kaukázus, Elburz, Zagrosz, Taurusz) az égbolt tartóoszlopainak gondolták, az alsó sorban a székely írás "sz" (szár "növényi szár, úr"), ten "isten, élet", "s" (sar "sarok, úr") és "g" (ég) jele látható




2. ábra. Versend-Gilencsa lelőhelyen előkerült neolitikus cserépdarab a Khuár "istennév, úr" hieroglifával, a kaukázusi hunok istenének nevével, alatta a székely írás "ek" jele, amely a latinos jelsorrendben a latin "q" helyén jelenik meg 


Jegyzet

(1) Bakay Kornél régész így foglalja össze a magyar őstörténet feltárt folyamatait (Őstörténetünk régészeti forrásai III. kötet.): "az ősmagyarságot is magában foglaló un. preszkíta ősnépesség (amely tehát feltevésünk szerint nem indoiráni nyelvű népesség volt!) a felsőpaleolitikum idejétől folyamatosan, dél felől vándorolt fel, különböző hullámokban, észak felé, nagyobb részt a Kaukázuson és Közép-Ázsián (a Kászpi-tenger keleti oldalán), illetve a jelenlegi észak-kínai térségen keresztül jutván el az Urál vidékére, a minuszinszki medencébe és Nyugat-Szibéria területére. Ez a nagytáj ugyanis már négy-ötezer évvel ezelőtt is rendkívül kedvező adottságokkal rendelkezett, mind ökológiai, mind egyéb vonatkozásokban." (Bakay/im/141. oldal) "N.L. Cslénova világosan látta és régészeti módszerekkel megkísérelte bizonyítani is, hogy a Kr.sz. előtti III. évezred végétől a Csendes-óceántól, Kínától, az Ordosz-vidékétől egészen Közép-Európáig egy hatalmas egységes térség jött létre, közös anyagi kultúrával (nyílcsúcsok, tőrök, kések, lószerszámok, kerámia, kőláda sírok) és közös szellemiséggel, amelynek meghatározó régészeti kultúrái: a szejma-turbinói, a karaszuki, a tagári műveltségek." (Bakay/im./149-150 oldal). 

A további jeltörténeti adatok alapján hozzátehetem: az említett preszkíta (ősszabír) népesség legkésőbb a neolitikumban a Pireneusoktól Amerikáig elterjesztette az ősvallási célokat szolgáló jelkészletét és jelhasználatát. 


Irodalom

Jakucs János: LBK and Vinča in South-East Transdanubia: Comments on merging, interleaving and diversity (LBK és Vinča a Délkelet-Dunántúlon: Észrevételek az összeolvadásról, átfedésről és sokszínűségről), Quaternary International, 560–561, 2020. szeptember 20. , 119–141. oldal

Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai III. kötet, László Gyula Történelmi és Kulturális Egyesület, Budapest, 2005.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma

Varga Géza: Kínai-magyar közös rendezésű hun kiállítás


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése