Oldalcsoportok

▼

2023. március 17., péntek

A Tordos-Vincsa kultúra botvégi idoljának magyarul elolvasható mondata

Gunnar D. Hiptmair mutatta be a közösségi hálón a Tordos-Vincsa kultúra kb. 6000 éves ausztriai idolját (1. ábra). Az idol a Tejúttal azonosított istent idézi fel jelek segítségével. E cikkben az idol hieroglifáit (vallási jelentőségű szójeleit) olvasom el. E szójelek a magyar hieroglif írás jelei, amelyeket a székely rovásbetűkből kiindulva a 90-es években rekonstruáltunk az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunkában. A Tordos-Vincsa kultúra 210 jelét Winn mutatta be és én tisztáztam, hogy ezek közül 49 egyeztethető a székely írás jeleivel (5. ábra). A Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámításunk szerint ez a hasonlóság nem a véletlennek, hanem a jelkészletek genetikai kapcsolatának köszönhető. Ez a kapcsolat teszi lehetővé a jelen cikkben tárgyalt írásemlék elolvasását is (1/a. ábra). A székely írást ma alfabetikusnak tartják, de a napjainkig vannak szó- és mondatjelei. A magyar népi, uralmi és vallási jelhasználatban is találkozunk velük. 

A hieroglifikus szövegek ma már különösnek tűnő szabályokat követő, vallási jelentőségű, képszerű jelmontázsok, amelyekben egyes rövid mondatrészek ismétlődnek. Ilyen ismétlődő fordulat kettő is akad a most vizsgált idolon: a jó nagy és a szár ten "úr(is)ten" mondatrész. Ezek néhány párhuzamát is bemutatom az alábbi fejezetekben. 

E hieroglifák és az írásemlék-párhuzamok segítségével sorozatban olvashatjuk el a hasonló hieroglifikus szövegeket, a legkorábbi magyar nyelvemlékeket. Az olvasatokat eddig tudományos igénnyel nem cáfolta senki. Az érdemi hozzászóláshoz ugyanis ismerni kellene a szakterületet. Ám - a jelek szerint - senki sem akad, aki ezért dolgozni és gondolkozni is hajlandó, vagy képes lenne (1). 


1/a. ábra. Botvégi idol a Tordos-Vincsa kultúrából (Ausztria), jelei az Istennel azonos égig érő fát (a Tejutat) idézik (fotógrafika)



1/b. ábra. A türkizből és aranyból formált szarmata rúdvég szintén az Istennel azonos világoszlop (a Tejút) modellje, hieroglifáinak olvasata: Lyukó magasságos ős köve


A jelszerkezet alapján a Tordos-Vincsa idol egy ősvallási istenidéző szertartás kelléke volt, az Isten megidézését szolgálta. A halandók előadták a fennvalónak az őket foglalkoztató kérdéseket és hálát adtak neki az életért. S persze kíváncsian várták az Isten megjelenését, meg az időszerű kérdéseikre adott válaszát. Ez utóbbi lehetett szóbeli üzenet, vagy tevőleges cselekedet (eső, a nappalok hosszabbodása, gazdag termés, szapora gyermekáldás stb).  Hasonló szertartási szövegek az utóbbi 40 000 évből egész Eurázsiában előkerültek, nagyjából hasonló hármas szerkezettel.

Az idol jeleinek első és utolsó csoportja - a kőkori eredetű szertartási szövegkönyvek szabályai szerint - egyenes vonalakból áll. Ez a vonal a székely írásban jellemzően ferde és az "r" hang jele, a hettita hieroglif írásban függőleges s ott a rá szótagjele, az avaroknál lehet vízszintes és a ragyogó szójele. Az első csoportba tartozó jelek olvasata ezen a Tordos-Vincsa idolon: Ragyogj, ragyogj, ragyogj, ragyogj! A harmadik csoportba tartozó jelek olvasata: Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. A kétféle olvasatra az ad lehetőséget, hogy a szójelek nem jelölik a ragozást s a legkorábbi írásokban egy szójelnek gyakran több jelentése is volt. Azt, hogy a két csoport közül melyik az első és melyik az utolsó, egyelőre nem lehet eldönteni, talán nem is szükséges.

Az idol jeleinek középső csoportja az epiphaniát, az Isten megjelenését dokumentálja. Lentről felfele a Lyukó jó nagy szár ten, mai magyarsággal: Lyukó a jóságos nagy úr(is)ten mondatot rögzítik. A jelek és a hozzájuk kapcsolódó akrofónia-rekonstrukció leírását a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre. 


A Lyukó hieroglifa



2/a. ábra. A Tordos-Vincsa botvégi idol alján két koncentrikus kör van, ami a lyuk szót, vagy Lyukó isten nevét rögzíti, jelentést hordozhat a jel közepén látható fizikai lyuk is


Lyukó egy kőkori isten neve, akinek a tiszteletéből maradtak ránk például a Luca napi szokások. A hunok és az avarok istenének egyik neve volt. Az istennév fennmaradt a magyar földrajzi nevekben, például Lyukóbánya nevében is. A honfoglalás korában, de egy továbbélő avar népesség által készített bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókán olvasható a Nagyon nagy Lyukónak szövegű fohász is.

A "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció a magyar nyelvre, vagy egy magyarral rokon nyelvre utal, mert a két koncentrikus kör csak a magyar írásban jelenti a lyuk szót, vagy Lyukó isten nevét. Az ábrázolási hagyományban ismertek olyan lyuk, Lyukó hieroglifák, amelyek közepén egy fizikai lyuk is található. Ezek azonban csak olyan népek (például hunok és avarok) hagyatékából ismertek, amelyek magyarul beszéltek. Ezért ez az írásemlék a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvencióval együtt egy rovológiai etnikumjelző, azaz magyar nyelvemlék a Tordos-Vincsa kultúrából.

Hasonló tanulságot szolgáltató genetikai eredményről számolt be a Demokrata c. hetilapban (2022. június 15.) Ágoston Balázs tollából Szent Márton magyar származásáról, a hun-magyar azonosságról és a kárpát-medencei őshosságunkról cím alatt megjelent riport is. Az MKI kutatói által a Current Biology tudományos szakfolyóiratban 2022. május végén a genetikai kutatási eredményeikről közreadott dolgozatról tájékoztatja a hazai közönséget. A riport szerint "kiderült, a mai magyarság legnagyobbrészt a Kárpát-medence rézkori-bronzkori alapnépességétől származik, vagyis őseink legalább hatezer éve élnek itt folyamatosan, a keletről érkező bevándorlási hullámok pedig nem módosították jelentősen a Kárpát-medence genetikai állományát, hanem beleolvadtak, köztük a szintén a Magyarságkutató Intézet által bizonyítottan hunrokon Turul-dinasztia vezette magyarság. ... ezek a népek ... visszatérő rokonok voltak, nem pedig idegenek." 

Az állítást, miszerint a Tordos-Vincsa kultúra lakossága magyar (magyarral rokon) identitású volt, a rovológia és a genetika együttesen támasztják alá. Igazat adhatunk Török Tibornak, a genetikai projekt vezetőjének, miszerint a magyar őstörténetben számos olyan pont van, ahol el kell kezdeni az újraértékelést. Ehhez csak azt tehetjük hozzá, hogy a kulturális identitást a gének nem rögzítik, ezért elengedhetetlen a ránk maradt korabeli hieroglifikus nyelvemlékek elterjedtebb hasznosítása is. 



2/b. ábra. Noin Ula-i hun lelet a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció előfordulásával



2/c. ábra. A szentgyörgyvölgyi korsó "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenciója szintén a magyar nyelvre utal 



A Jó nagy mondatrész


3/a. ábra. A Tordos-Vincsa botvégi idol Jó nagy mondatrésze, a nagy hieroglifa az égbolt ívét, az azt középen alátámasztó jó "folyó, isten" hieroglifa pedig a Tejutat idézi



3/b. ábra. A zamárdi temetőből előkerült avar szíjvég részlete a Jó nagy sar (mai magyarsággal Jó nagy úr) olvasatú szembőlnézeti világmodellel ("eget tartó folyó" ábrázolási konvencióval)


A zamárdi avar szíjvégen az égbolt ívéhez csatlakozóan megtaláljuk a ragyogó hieroglifák csoportjait is (3/b. ábra), amelyek a Tordos-Vincsa idolon szintén láthatók (1. és 4/a. ábra). 

 


3/c. A Jó nagy mondatrész párhuzama egy veleméri világmodellről


3/b. ábra. Néhai Varga Sándor veleméri fazekas ládája, amelynek közepén a veleméri világmodell fennmaradt (fotógrafika) 




A szár ten mondatrész


4/a. ábra. A Tordos-Vincsa idol Szár ten, mai magyarsággal: Úristen olvasatú mondatrésze (jobbról és balról a ragyogj/ragyogtál jelcsoportokkal)



4/b. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron fennmaradt a szár "növényi szár, úr" hieroglifa lineáris változata is az állat homlokán, valamint a ten "isten, élet" hieroglifa is a tenyésztés szervére helyezve




4/c. ábra. A zalavári Szár ős ten (mai magyarsággal Úristen) mondatjel (középen), a jelvény szár, ős és ten hieroglifái (balra, lentről felfele), meg a nekik megfelelő mai magyar jelek (lentről felfelé: magyarszombatfai tányér szár jele, a székely írás "sz" betűje, valamint ős és ten szójele (jobbra)




4/d. ábra. A jelekből komponált kalotaszegi tulipán középső szirmában egy képszerű szár "növényi szár, úr" szójel található, miközben a két szélső szirom a ten hieroglifának felel meg



 4/e. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester másolt világmodellje, amelyben a szár ős ten (mai magyarsággal Úristen) szöveg jelenik meg





4/f. ábra. Az altáji festett kerámia kultúra Vojnikov által közölt edénye (balra) és egy muravidéki magyar tejesköcsög (jobbra) elolvasható díszítése egyaránt tartalmazza a (Berze Nagy János népmesekutató szerint az Istennel azonos) égig érő fát ábrázoló szár "úr" hieroglifát (a magyar edényen a szár hieroglifa lineáris és képszerű változata egyaránt szerepel)


A Zsivko Vojnikov (Žhivko Voynikov) által közölt altáji edényen (Kr. e. I. ée., 4/f. ábra) ugyanúgy szerepel a szár "növényi szár, úr" hieroglifa, amint a muravidéki népi tejesköcsögön (ez utóbbi képét Nagy Zoltánnak köszönöm), valamint a Tordos-Vincsa kultúra e cikkben tárgyalt idolján is. 


5. ábra. A Shan M. M. Winn által közölt Tordos-Vincsa jelek és a magyar jelkincs egyezései


Jegyzetek

(1) Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet korábbi főigazgatója levélben tájékoztatott arról, hogy nem tud és nem is kíván ezzel foglalkozni. Nyilván ezzel (a szójelek és a képszerű jelszerkezetek létének tagadásával) függ össze, hogy az intézet kiadványaiban szinte csak alá nem támasztható olvasatok jelentek meg pl. a jánoshidai tűtartóról, vagy a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókáról. 

A hieroglifikus írásemlékek szakmai jellegű értékelésére eddig még nem futotta a "tudományos konszenzus" tehetségéből. A nem tudományos igényű értékeléseknek (jelzőosztogatásoknak), legyenek azok támogató, vagy bíráló jellegűek, a szakmai párbeszédben nincs súlya. A tudományos igényű vitákat ugyanis nem jelzőosztogatás vagy népszavazás dönti el. Az értékelés módszertanával A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika c. cikkben, valamint a Magyar hieroglif írás kötet Írás, vagy díszítés? c. fejezetében foglalkoztam.


Irodalom

Shan M. M. Winn: Pre-writing in southeastern Europe: The sign system of the Vinca culture ca 4000 B.C. Westwrn Publishers, Calgary, Alberta, 1981.

Zsivko Vojnikov (Žhivko Voynikov): Some ancient chinese names in East Turkestan, Central Asia, and Tocharistan question

Varga Géza: Magyar hieroglif írás Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017. 

Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása

Varga Géza: Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével

Varga Géza: Ezüstjelvény a hieroglifikus "Úristen" mondatjellel Zalavár Várszigetről

Varga Géza: Horváth-Lugossy Gábor féligazságai a hun-magyar azonosságról, Szent Mártonról és az őshonosságunkról


Varga Géza: Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást? 


Varga Géza: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika

Varga Géza: A szarmata jogar csúcsdísze egy kőből rakott hieroglifikus égbolt-modell

Varga Géza: "Lyukó Ak folyóisten földje" hieroglifikus mondat Teotihuacanból

Varga Géza: A szentgyörgyvölgyi korsó Lyukó és ég jeles világmodellje

Varga Géza: Lyukó istent idéző jelváltozatok Külső Mongóliától Zamárdiig és Nyugat-Európáig






Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!







dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése