A szarmaták "úr madák" (görög nevükön médek, akik saját magukat madának hívták) megjelenése a sztyeppén megelőzte a hunok feltűnését. Hogy ez a mada népnév azonos-e a magyar népnév korabeli alakjával, azt nem tudom megmondani, de kizárni sem. A kései szarmaták azonban már magyarul beszélő hunok voltak, vagy egy idő után a magyarul beszélő hunok irányítása alá kerültek. Ez az egyik lehetséges magyarázata annak, hogy az Alföld szarmata eredetű lakossága a római kortól változatlanul tovább élt a honfoglalás koráig és semmi nyoma nincs annak, hogy valaha is a magyartól eltérő nyelven beszéltek volna. Ezt támasztja alá a jelen cikkben bemutatott szarmata ékszer is, amely a világnézetet és az identitást hirdető elolvasható jelvényként szolgált és magyarul elolvasható (1. ábra).
1. ábra. Ragyogó Khuar ten (mai magyarsággal: Ragyogó Khuar isten) alakban elolvasható szarmata jelvény (fotógrafika)
A szarmata mondatjel
A szarmata jelvény egy szójelekből összeállított mondatjel. Három (a ragyogó, a ten "isten" és a Khuar "úr") hieroglifából áll, ezek mindegyike a magyar hieroglif írás ismert jele. Belőlük alakult ki a székely írás "r", "nt" és "ek" jele. E hieroglifákat (vallásos jelentőségű szójeleket) fentről lefelé olvasva adódik a Ragyogó Khuar ten mondat, ám az olvasási sorrend menet közben megtörik, mert a mondat részét képező Khuar ten ligatúra alulról felfelé olvasandó.
A ragyogó hieroglifa
2/a. ábra. A szarmata jelvény ragyogó szójele egy vízszintes vonal
2/b. ábra. A Gizella kincs avar eredetű turulos fibulájának Ragyogó, nagy ország olvasatú mondata ugyanolyan vízszintes heklyzetű ragyogó hieroglifát tartalmaz
2/c. ábra. A székely írás "kis r" rovásbetűje egy ferde vonal
A Khuar ten ligatúra
3/a. ábra. A szarmata jelvény részét képező Khuar ten (mai magyarsággal: Khuar isten) ligatúra
3/b. ábra. A kiszombori honfoglalás kori veret Sar ős ten (mai magyarsággal: Úristen) alakban elolvasható részlete
A Khuar ten ligatúra olvasási iránya lentről felfelé megy, azaz a mondat olvasási irányától eltér, annak éppen az ellenkezője. Ez két ok miatt alakulhatott így. Vagy azért, mert - az isten ligatúrához hasonlóan - régi, megszokott összetétel volt, amelynek nem lehetett megváltoztatni az alakját. Vagy pedig azért, mert a két jel ebben az elhelyezésben egy antropomorf (az Istent ábrázoló) képjel, amelynek ezért meg kellett őrizni a képszerűségét (3/a. ábra).
A ten hieroglifa
A ten "isten, élet" szójel napjainkig megmaradt a népi hieroglifák között ten hangértékkel, a székely írásban pedig az "nt" jelként, például az énlakai Egy Isten ligatúrában. Ezt a már nem értett "nt" jelet - a modern "tudományos" olvasatnak megfelelően, azaz tévesen - e két hang jelének tekintették és pl. az Antal szó leírásakor használták. A szarmaták még a ten szójeleként, az Isten "ős ten" eredeti neveként hasznosították ebben az aranyból formált mondatjelben (4/a. ábra).
4/a. ábra. A szarmata mondatjel ten hieroglifája
4/c. ábra. Az énlakai bilingvis, a jobb felső sarokban az Egy isten mondatjel, benne a ten hieroglifa
A Khuar hieroglifa
A Kaukázusi hunokról fennmaradt, hogy Khuar néven emlegették az Istent. Ez a szó feltehetően rokona a tár, szár, úr szavainknak és a jelentése "úr" lehet. Emlékezetes, hogy a TESZ az úr szavunkról szólván annak első előfordulását Úrhida nevében Hurhida alakban közli, azaz a hun kori Khuar szókezdő kh-ja akkor (vagy ebben az istennévben) meg nem halkult el teljesen.
A székely írásban a rombusz alakú "ek" jel felel meg e szarmata hieroglifának, a latin írásban pedig a q szótagjel (a jelsorban elfoglalt helyzetük is azonos). Erről az "ek" rovásjelünkről Simon Péter derítette ki, hogy eredetileg egy fejet ábrázolt, Szekeres István pedig a "koponya, kobak, kopf" jelentéseket és szavakat társította hozzá. Az Urálban és az amerikai indián jelek világában is akad példa, amikor a koponya és a kebel helyén jelenik meg.
5/a. ábra. A szarmata mondatjel Khuar hieroglifája
5/c. ábra. A székely írás "ek" jele
Van még egy megfontolás, amire figyelhetünk. A székely írás 5/c. ábrán bemutatott "ek" jele (a Khuar hieroglifa) formailag közel áll a székely "h" betű általánosan használt alakjához. Mivel a Khuar szó elején is a "h" hang változata szerepel, megfontolásra érdemes, hogy ez esetben jelhasadással állunk szemben. Azaz vizsgálandó, hogy a "kh" és a "h" rovásbetű kialakulhatott-e egy közös "kh" jelből (egy kh-val kezdődő szó jeléből). Persze akkor az is felmerül, hogy mi volt ennek a közös ősnek (hieroglifának) a hangalakja és a jelentése: Khuár, vagy hal/halál/háló? Ebben a nyelvészek is segíthetnének. Amennyiben a Khuár egy "hal úr" értelmű összetétel, akkor lehet megoldása ennek a talánynak. Nyilván akkor jutunk el a válaszhoz, ha több olyan hieroglifikus szöveget és írásrendszerek közötti jelkapcsolatot is megismerünk, amelyekben ezek a jelek és rokonaik szerepelnek.
Irodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése