Oldalcsoportok

2021. szeptember 25., szombat

Fehér Bence és az avar fenékbélyegek olvasata

Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet Klasszika-filológiai Kutatóközpontjának igazgatója foglalkozik A Kárpát-medencei rovásírásos emlékek gyűjteménye c. kötetében az Avarkori edények “mesterjegyei” cím alatt a fenékbélyegekkel:

"Az avarkor agyagedényeinél viszonylag gyakori, hogy az edényfenéken egy égetés előtt készült grafikus jelölés (edénybélyeg) található, ami készülési körülményei miatt csak gyártási információt közölhet, ezért leginkább “mesterjegynek” lehet tekinteni. Formailag ezek a jelölések kevéssé változatosak, néhány igen gyakori típus variánsai mellett kevés olyan darab van, ami jelen tudásunk szerint nagyjából egyedi.

Igen kérdéses, hogy ezeket a jelöléseket írásos emléknek lehet-e tekinteni. Egy részük világosan elemi geometriai jel, amely éppen emiatt ugyan lehet több írásrendszernek is eleme, de semmi ok feltételezni, hogy ne csak geometriai jelként szerepeljen. ...

Néhány bonyolult grafikus jel tekinthető tamgának, mindenképp a gyártó személyes jelzésének, de nem bármely abc jelének. Ugyanakkor van olyan összetett jel is, amely megegyezik valamelyik avarkorban ismert abc egy jelével, ilyenkor észszerű feltételezés, hogy írásos emlékről van szó: betűjelről, amely rövidítésként vagy a tamgákat/összetett grafikus jeleket pótló szimbólumként szerepel.

A fenékjelek általános értelmezése kérdéseket vet fel: valószínűleg nem minden esetben ugyanaz a szerepük, ugyanis egyes jelek csekély változatossága, sok példányban (és térben sokszor távol) ismétlődése kétessé teszi, hogy ezek (írottak és grafikusak) mesterjegyek, tehát a gyártó személyét közlő jelek legyenek. (Kérdésessé teszi ezt az is, hogy egy részük nagyon hitvány színvonalú háztartási edényen van, amelynél a mesterjelzésre kevés okot láthatunk.) Esetleg lehet arra gondolni, hogy a műhelynek nem személyes jelzése, hanem törzsbeli vagy társadalmi hovatartozását mutatja. Külön problémát jelent, hogy a fenékjeles edények látványosan nem egyenletesen oszlanak el az avar területen, nagy többségük a Felső-Duna-vidékre esik (egyelőre? talán csak kutatatlanságuk következtében?), vagyis feltehető, hogy nem általános avar típusról van szó."

Azaz Fehér Bence tanácstalan. Amit az egyik mondatában határozottan állít, azt a másikban megcáfolja. Előbb például azt írja, hogy "csak gyártási információt közölhet, ezért leginkább “mesterjegynek” lehet tekinteni". Azután ráébred, hogy "sok példányban (és térben sokszor távol) ismétlődése kétessé teszi, hogy ezek (írottak és grafikusak) mesterjegyek, tehát a gyártó személyét közlő jelek legyenek". Vezéreszmét és hozzáértést nélkülöző fejtegetésében felsorol tücsköt-bogarat (gyártási információ, mesterjegy, írásos emlék, geometriai jel, betűjel, szimbólum, rövidítés, tamga, törzsbeli, vagy társadalmi hovatartozás jele), hogy aztán - választás és bizonyítás nélkül - széttárja a karját és a döntést az olvasóra bízza. 

A Magyarságkutató Intézet szerzőjéhez hasonlóan a "szakma" is tanácstalan. Ezt a nyelvész, régész és történész társaságot úgy képezték ki az ELTÉ-n és a hasonló felsőfokú ellenségképzőkön, hogy eleve fenntartásokkal fogadjon bármit, aminek köze lehet a székely íráshoz, a magyar ősvallás kifejezésnek pedig a használatát is eleve tudománytalannak érezzék. Nekünk magyaroknak ősvallásunk nem, csak népi hiedelemvilágunk, azaz babonáink lehettek. Pedig a fenékbélyegek magyarázatához e két tudományterület (a székely írás és a magyar ősvallás) ismerete szükséges. A megoldás érdekében át kellene lépni a görccsé dermedt finnugrista prekoncepciókon.

A székely írásnak és elődjének, a magyar hieroglif írásnak a jeleivel egyszerű a kérdés megválaszolása: el kell csak olvasni a fenékbélyegeket. Ezek ugyanis elolvasható szójelek. 

Fehér Bence és a szakma azonban arról nevezetes, hogy akkor sem ismeri fel (vagy akkor is csak nehezen ismeri fel) a székely írás jeleit, ha a hasonlóság nyilvánvaló. S ha véletlenül fel is ismernék, hogy melyik székely jelre hasonlít a fenékbélyeg, még mindig nem értenék, hogy mit keres az edény fenekén az egyetlen hangot jelölő betű (számukra ugyanis székely szójel akkor sem létezik, ha arról Veit Gailel tollából hiteles forrásunk van). Pedig az edények fenekén nem betű van, hanem szójel, mert az avarok szinte kizárólagosan szójeleket használtak. Azaz a "szakma" semmilyen tudományos igényű érvvel alá nem támasztható tartózkodása a szójeleink létének elfogadásától eleve megakadályozza a fenékbélyegek megértését. Marad a Magyarságkutató Intézet kötete számára a semmitmondás és a találgatás.

Miközben - az ősvallási jelhasználat ismeretében - már egy előzetes elképzelésünk is lehet a fenékbélyegek jelentéséről (2). Az edények elolvasható "díszítésében" a neolitikum óta ismert egy általánosan elterjedt és alkalmazott követelmény, mely szerint az edénynek a Teremtőt és az Édent (a Teremtő lakhelyét és a Teremtés színhelyét) kellett elolvasható képjelekkel (a székely írás és a magyar hieroglif írás jeleivel) ábrázolnia. Erről Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak? c. dolgozatban írtam bővebben. Ez a követelményrendszer több eurázsiai és amerikai példával, többek között a Mala Perescsepino-i kincslelet edényein lévő jelekkel is illusztrálható. A Fehér Bence által közölt avar fenékbélyegek szintén megfelelnek e követelménynek.

Az akadémikus rovológia tájékozatlansága (3) annál inkább akadályozó tényző, minél komolyabban vetik fel a Magyarságkutató Intézet genetikusai az avarhunok és a magyarság genetikai kapcsolatát, vagy azonosságát. Más dolgozataiban Fehér Bence is az avarok magyarsága és a székely írás avarok általi használata mellett szavaz. Ezért nem ördögtől való gondolat, hogy az avar edények fenekén elolvasható, ősvallási kötődésű rovás-szójelek (azaz hieroglifák) vannak. Csak azt kellene megérteni hozzá, hogy a székely betűk egykor ősvallási kötődésű szójelekből alakultak ki. 

A megértést könnyítendő, vagy 4-5 darabot ajándékoztam a Magyarságkutató Intézetnek a Magyar hieroglif írás c. dolgozatomból. Ennek 383. oldalán a Jel edényen c. fejezetben írom le ezt az ábrázolási konvenciót, amelyet az utóbbi hétezer évből származó eurázsiai és amerikai példákkal, köztük segesdi fenékbélyegekkel is illusztráltam. Egy példányt személyesen adtam át Fehér Bencének, ám - a jelek szerint - ennek a segítségnek nem sok eredménye volt. 



1. ábra. Néhány Fehér Bence által bemutatott avar fenékbélyeg és székely rovásjelek összevetése 


Az avar fenékbélyegek esetében belátható, hogy megfelelnek a fentebb mondott követelménynek, miszerint az edények elolvasható díszítésének a Teremtőt, a Teremtést és az Édent kell felidézniük magyar hieroglifák segítségével. 

A leggyakoribb fenékbélyeg azonos a székely írás "f" betűjével, a magyar Föld hieroglifával. Ilyeneket a Fehér Bence által bemutatott avar fenékbélyegek között is találunk (1. ábra). Ez a jel az Éden térképe az egy forrásból négy irányba ömlő szent folyókkal. Ugyanezt a tájat, a Föld szakrális középpontját jelképezi a svasztika is, amelynek egy-egy karja a székely írás "j" (jó "folyó") jelével azonos. 

A Dana és a ten "isten", sar "úr", szár "úr", valamint a lyuk/Lyukó "lyuk, kút, forrás, Nap" és ragyogó jelek az Istent jelképezik. A Tejút hasadékában kelő napistent idézi az "us" (ős) hieroglifa is. E kép egyik változata lehet az ősi cél? vagy ősi celőke? olvasatú ligatúra, amelyben azonban a célnak vagy celőkének olvasott jel akrofóniájának rekonstrukciója még ellenőrzésre szorul (azaz talán nem a cél szót jelöli). 

A Fehér Bence által bemutatott avar fenékbélyegek szinte kivétel nélkül azonosíthatók a székely írás jeleivel (a magyar hieroglifákkal). El is olvashatók és az olvasatuk beleillik az eddig is ismert archaikus edényjelölési konvenció példái közé. Ez nem csak az avarok magyar nyelvét, hanem a székely írás kőkori eredetét is igazolja. Ez az edényjelölési konvenció és a hozzá alkalmazott magyar jelkészlet ugyanis olyan nagy területen terjedt el, hogy az csak kőkori gyökerekkel magyarázható.   



Jegyzet

(1) Ismeretlen írással írt írásemlék elolvasásának megkísérlésekor hasznos dolog, ha a kutató már a munka elkezdésekor is rendelkezik egy elképzeléssel, hogy mi lehet és mi nem lehet az írásemlék tartalma. Például egy kurgán tetején álló kőoszlop lehet síremlék, a folyó mentén álló lehet birtokjel, egy épület falán lehet építési felirat, míg egy illatos finom papíron lehet szerelmeslevél is. Aki tudja, hogy az archaikus edények elolvasható díszítése a Teremtőre és a Teremtésre, annak helyszínére emlékeztet s ehhez a székely írás (a magyar hieroglif írás) jeleit használja, az könnyebben meg is értheti azokat. 

(2) Tudományos igényű dolgozat írása előtt célszerű megismerni a tényeket és a szakirodalom eredményeit. 

(3) Bíró Gyöngyvér a "szakma" általános és tökéletes tanácstalanságáról tájékoztat: "már jó ideje foglalkoztatja a régészeket a kérdés, hogy mire használhatták a fenékbélyeges edényeket? Volt-e valamilyen különleges szerepük? Megkülönböztető jegyként szolgált-e a fenékbélyeg? Megfigyelhető-e valamilyen különbség a fenékbélyeggel ellátott és a fenékbélyeg nélküli kerámiák között? Bár ezen edények rendeltetését illetően több elmélet is született, még egyik sem tekinthető általánosan elfogadottnak." Ismert, hogy a régészek - tisztelet a kivételnek - intézményesen húzódoznak a székely írás és a magyar hieroglif írás megismerésétől, tanulságainak alkalmazásától. Ez teszi érthetővé, hogy miért nem azonosítják ezekben az őket állítólag foglalkoztató fenékbélyegekben a magyar nemzeti írásunk egyik alkalmazását.


Irodalom 


Bíró Gyöngyvér: Árpád-kori fenékbélyeges kerámiák Jászfényszaru – Szőlők alján, észrevételek a fenékbélyeges edények kérdéséhez, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 2015. 

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: A poltavai (mala perescsepinoi) ezüstedény-készlet jeleinek olvasata





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése