Bevezető
A The Netizen News közölte a hírt: Vijay Kumar régész új megvilágításba helyezi az ősi indiai civilizációt, miután 4500 éves, emberi arcú rézszigonyokat fedezett fel. Amihez azt tehetem hozzá, hogy a rézszigonyokon szójelek is vannak, amelyek a több évtizedes folyamatos kutatásaim eredményeképpen 2017-ben közzétett magyar hieroglif írás szójeleivel azonosíthatók.
A megtalált arcok aligha véletlenül éppen egy szabír ős mondatjelen vannak (1. ábra). Ez alátámasztja a nikolsburgi ábécé tprus (tapar ős "szabír ős") mondatjelének Simon Péterrel közösen adott értelmezését. Az emberi arc az életfával (Tejúttal) azonosított szabír ős arca.
A jel és az arc irányultsága ellentétes. Az arc a lándzsa hegye, az ellenség felé néz. Ezzel szemben a szójeleket a lándzsát kézben tartó személy látja megfelelő állásban. Az egymáshoz képest "feje tetejére állított" jelek (ez esetben arc) szokása más hieroglifikus írásemléken is kimutatható. A jelenség összefügghet a bustrofedon sorvezetéssel.
1. ábra. Az OPC kultúra emberi arcot hordozó rézlándzsája egy elolvasható írásemlék, az olvasat: Ragyogó, nagy szabír (ős) úr
Az összefüggő felfedezések
Vijay Kumar régész 4500 éves rézszigonyokat talált Indiában, melyeket emberi arcok díszítenek. Ezek az antik tárgyak a Kr. e. 2500 körüli időkből származnak. Az okker színű kerámia (OCP) kultúra, amelynek leleteiről van szó, nagyrészt a Gangesz-völgyben virágzott a nyugati Jalandhartól a keleti Ayodhyáig. A Kr. e. 5000 és Kr. e. 1700 között létezett OCP kultúra különbözik a Harappa civilizációtól. A leletek között különféle rézfegyverek találhatók, például lándzsák, kardok, balták és vésők, valamint a ritka, antropomorf szigonyok, amelyek a kultúra védjegyei. E tárgyak a kor fejlett fémmegmunkálását mutatják be, ahogyan az OCP népe a rézöntés egyedi technikáját alkalmazta, majd kalapácsolással precízen megformálta, így tartós szerszámokat és éles szélű fegyvereket hoztak létre. Az OCP tárgyak nemcsak funkcionálisak voltak; mély szimbolikus és kulturális jelentőséggel bírtak. A kultúrához tartozó falvak közül sokban biztonságos fegyverraktárakat őriztek, amelyek súlya néha 100 és 250 kilogramm között mozgott. E fegyverekből álló kincs a hasonló harappai fémgyűjteményekhez képest is páratlan. Az OCP kultúra rézmegmunkálási technikája, amelyhez a rezet Rádzsasztán és Uttarakhand bányáiból szerezték be, egyedülálló, és más ősi civilizációkban sem ismert hasonló. E felfedezés rávilágít India ősi társadalmainak szakértelmére és technológiai fejlettségére, ami történelmi jelentőségű fordulópontot jelent a globális régészeti képben. Ez a felfedezés fényt derít az OCP kultúra összetett kulturális gyakorlataira, spirituális hiedelmeire és figyelemre méltó technológiai eredményeire, mély betekintést nyújtva India ősi múltjába.
A fentieket ki kell egészíteni a magyar írástörténeti kapcsolat leírásával és azzal, amit a szabír történetről az írástörténeti összefüggések hasznosításával elmondhatunk. Úgy tűnik ez alapján, hogy a neolitikus forradalom és a bronzkori innováció a presumér szabírokhoz kötődik. Ők terjesztették el a mezőgazdasági fejlesztéseket és a fémmegmunkálást. Ezzel függ össze a magyar és az indiai jelek megfeleléseinek sora. Ugyanis az Indus-völgyi jeleket legalább 40 párhuzam köti a magyar jelkészlethez, amire az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani, mert tudományos igényű magyarázat nélkül nem lehet jó leírást adni a kőkorszak végéről és a fémkorszakok elejéről, de a székely írás eredetéről és a magyar őstörténetről sem.
A rézlándzsa jelei
A lelet India írástörténetére, a székely írás előzményeire és párhuzamaira, Indiának a magyarul beszélő szabír/hurri népességgel való kőkori és bronzkori kapcsolatára is fényt vet. Bíborbanszületett Konstantin feljegyzése szerint a szabír (nála szavartü aszfalü) a magyarok régi neve. Jordanes pedig azt hagyta ránk, hogy a szabírok az igazi hunok utódai. E rövid feljegyzések megadják a kapcsolatok keresésének irányát. A jeleknek köszönhetően új forráscsoportot is kapunk e kutatáshoz, amelynek segítségével ezt a feladatot végezhetjük.
Egyrészt a szabír ős mondatjel segít kijelölni azokat a területeket, ahol az őshazáink és a kapcsolataink területét kereshetjük. A szabír ős mondatjel a Gangesz völgyi rézlándzsa hieroglifikus szövegének legfeltűnőbb és legjelentősebb eleme. Ennek - Simo Parpola közlésének köszönhetően - már korábban megtaláltuk a megfelelőjét az Indus-völgyi jelek között. Ez az Indus-völgyi előfordulás egy jelenet, amelyben valaki áldozatot mutat be a szabír ős olvasatú fának. Ez a két indiai előfordulás kiegészíti egymást és kétségtelenné teszi, hogy a szabír ős mondatjel az égig érő fával (Tejúttal) azonosított Isten jelképe.
Felbukkant a hieroglifikus Ragyogó ország mondat is Indiában, amelynek a párhuzamát megtaláltuk a hunoknál, az avaroknál és egy Árpád kori magyar érmén is.
Ezek egyúttal a Szentkatolnai Bálint Gábor által kutatott tamil-magyar nyelvi kapcsolatokra is ráterelik a figyelmet. Az eddig nem ismert hieroglifikus szövegek által új forráscsoportot és pontosabb magyarázatot kaphatnak az ő gondolatai is.
A szerző bemutat egy Yaudheya érmet is, amelyen megtalálható a ten "élet, isten" hieroglifa, a szabír ős mondatjel ismert kivonata is (2. ábra). Ez a Ten "élet, isten" szójel ugyanúgy jelzi a rokon etnokulturális folyamat elterjedését, miképpen a szabír ős jel is etnikumjelző.
2. ábra. A Vijay Kumar által bemutatott Yaudheya érem és az érmen lévő Ten "élet, isten" hieroglifa, amely a szabír ős (szabír isten) jel kivonata
A rézszigony mondatjelének olvasata a nikolsburgi ábécében megadott tprus (tapar ős "szabír ős") jel olvasatán alapul. Ez a két jel grafikailag szűkebb, a hangalakját és jelentését tekintve azonban bővebb. Ez azt jelenti, hogy a nikolsburgi tprus jelnévnek a tapar ős "szabír ős" feloldás felel meg, ám maga a jelforma - a rézlándzsa mondatjeléhez hasonlóan - nem tartalmazza az ős jelet. Ugyanis egy rövid grafikai forma is rögzíthet hosszabb hangalakot.
A szabír ős mondatjel párhuzamait elemezve a hangalak és a jelentés szabír, szabír ős és szabír isten is lehet (például azért, mert a székely ős jelet a magyar fazekasok Isten szeme mintaként tartják számon, miközben a hettita hieroglif írásban "isten", a sumér írásban pedig "Samas napisten" jelentésű). Hasonlóképpen változatosak a mondatjel grafikai formái is (4. ábra). Ez egy szokásos helyzet, a szójeles írásokban a jelnek változhat az alakja és gyakran több jelentése is van.
3. ábra. A rézlándzsa jelei és azok magyar párhuzamai
A rézszigony további jelei a fegyverhez illő kerek mondattá alakítják a mondanivalót. A képszerű mondatszerkezet megfelel a hieroglifikus szövegek esetében megszokottnak. Az ősvallás hieroglifikus jelmontázsai képszerűek, lehetőleg szimmetrikusak voltak, mert ezzel szolgálták legjobban az ősvallási célokat.
4. ábra. A kercaszomori kovácsolt szabír ős jel, ahol az ős hieroglifa is szerepel a ligatúrában, az ábra bal felső sarkában lentről felfele a székely írás tprus (tapar us "szabír ős"), valamint ős hieroglifája
Irodalom
Abnewswire (2026): Vijay Kumar régész új megvilágításba helyezi az ősi indiai civilizációt, miután 4500 éves, emberi arcú rézszigonyokat fedezett fel (abnewswire.com)
Szentkatolnai Bálint Gábor (1888): A tamul nyelv a turáni nyelvek sanskritja
Szentkatolnai Bálint Gábor: A magyar nyelv Dél-Indiában; Szentkatolnai Bálint Gábor tamil-magyar szóegyeztető szótárát mai magyar nyelvezetre igazította és az ismertető fejezeteket írta Tharan-Trieb Marianne; Fríg, Pilisszentiván, 2008.
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2017): A temporius-téveszme diadalútja
Varga Géza (2018): Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza (2018): Sumér-magyar jelpárhuzamok
Varga Géza (2019): Közel harminc magyargyanús jel a sumért megelőző Tepe Yahja-i jelkészletben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése