Az Árpád-kori rejtélyek ezüstbe verve fb-csoport meghirdetett egy jelmagyarázatot célzó pályázatot 2025 márciusában. Közzétette egy Árpád kori ezüstpénz fényképét (1. ábra), megjelölve azokat a siglákat, amelyekre a szervezők kifejezetten kíváncsiak (2. ábra).
1. ábra. Az Árpád kori ezüstpénz, amelynek jeleire magyarázatot kért a pályázati kiírás
Lényegében az ezüstpénz teljes jelkészlete értelmezhető, vagy elolvasható a magyar hieroglif írás segítségével.
Ez a magyar hieroglif írás a székely írás ősvallási kötődésű szójeleket használó előzménye, amelynek leírását 2017-ben adtam ki a Magyar hieroglif írás c. kötetben. Ez az írásrendszer eredetileg a kőkori ősvallás jelképrendszere volt, amely elterjedt Eurázsiában, Afrikában és Amerikában is. A 90-es években elvégzett akrofónia-rekonstrukciók alapján a szójelek a magyar nyelv ősvallási vonatkozású szavait rögzítik.
Többszáz, vagy inkább többezer rövid hieroglifikus nyelvemlék hever a múzeumok polcain elolvasatlanul, mert a hazai akadémikus tudomány képviselői - tisztelet a kivételnek! - nem hajlandóak a magyar írástörténet és az ősvallás kutatására. Mivel ez az írásrendszer nem olyan, mint a latinbetűs írásunk, a többség nem is képes sokkal többre néhány jelző kiosztásán kívül. Példaképük a nemrég ismételten lebukott Zsirai Miklós.
Amikor némi noszogatásra mégis tesznek valamit (például kiadnak egy tendenciózusan hiányos rováskorpuszt, miközben egy effajta leltár I. J. Gelb szerint eleve nem számít tudományos tevékenységnek), azt is csak azért teszik, hogy valamilyen Merjünk kicsik lenni! típusú állítással félrevezessék a közvéleményt. Ezt a magatartást Simo Parpola (az asszír életfák és a sumér nyelv kutatója) finoman úgy jellemezte, hogy az asszíriológusok 110 évig nem voltak kíváncsiak a sumér nyelv uráli kapcsolataira. Hozzátehetjük: a prekoncepcióikat cáfoló tényekre nem voltak kíváncsiak.
Ennek az elzárkózásnak a következménye, hogy a "szakma" csúfosan leszerepelt, amikor Pócs Éva 2023-ban közreadta a világfa vitát kiváltó dolgozatát. Ugyanis nem tudtak érdemi választ adni rá. Ebben a dolgozatában Pócs Éva azt állította, hogy a magyar honfoglalóknak nem is volt világfa képzetük, vagy amit annak gondoltak egyesek, arról a világfa volta nem bizonyítható. Azok csupán más népektől való átvételek.
Pócs Éva természetesen téved, mert a honfoglalás kori leleteken százával vannak világfa ábrázolások s ezek az elolvashatóságuk miatt jól értelmezhetőek is. Megdöbbentő viszont, hogy a vitában felszólalók ezeket a honfoglalás kori világfákat nem mutatták fel. Ugyanis ezek nem természethűek, hanem jelszerűek. A jeleinkkel azonban a "szakma" a 110 éves érdektelensége miatt nem tud mit kezdeni, mert nem ért hozzá. Minden tájba simuló szakember tudja, hogy a székely rovásírással való foglalkozás ebben a környezetben a szakmából való kikopást eredményezi. Úgy tűnik, mintha engedélyt csak azok kapnának a téma elővételére, akik hajlandók valótlanságokat állítani az írásunkról.
Az alábbiakban sorra bemutatom a fenti érem jeleit és jelcsoportjait, középen kezdve (3. ábra), majd a körirat tetőpontjától az óramutató járásának megfelelően haladva (4-8. ábra).
3. ábra. Az Árpád kori ezüstérem közepén egy napos-holdas világfa ábrázolás látható, az olvasata: Ragyogó szár (mai magyarsággal: Ragyogó úr)
A 3. ábrán lévő oszlop a székely írás "sz" betűje, ami a szár "növényi szár, úr" hieroglifából alakult ki egykor (talán 4-5 ezer évvel ezelőtt). A közepénél látható ferde vonal a székely írás "r" betűjének felel meg, ami a Ragyogó hieroglifával azonos alakú. Eredetileg a szár szó az Istennel azonos égig érő fára vonatkozott. Ezzel függ össze a szó későbbi változása is. Időközben ugyanis a szár szó kettéhasadt és kialakult belőle egyrészt az úr szavunk, másrészt változatlanul fennmaradt a szár szavunk is. Az eredeti hangzása Rá szár (esetleg Rá tár) lehetett, amit mai magyarsággal Ragyogó Úr alakban adhatunk vissza. A mellette lévő Nap és Hold azt jelzi, hogy egy égi szereplőről, a Tejúttal azonos világfáról van szó.
4. ábra. Lyukó sar ten (mai magyarsággal: Lyukó Úr ten, vagy Lyukó Úristen) ligatúra
A 4. ábrán lévő jelmontázs háromféle jelet tartalmaz. Alul a sar "sarok, úr", felette a ten "isten, élet", annak végeiben pedig a gömb alakú lyuk, Lyukó hieroglifák látszanak. Ezek segítségével a Lyukó sar ten (mai magyarsággal Lyukó Úristen) olvasatot kapjuk. Az Árpád kori ligatúrában két kör alakú Lyukó hieroglifa is szerepel. A régiek ugyanis - a mondanivaló megváltoztathatatlanságának, örökérvényűségének hangsúlyozása végett - törekedtek a szimmetrikus íráskép kialakítására.
5. ábra. Nagy ország jelmontázs
Az 5. ábrán látható ligatúra esetében a fenti ívről azonnal sejthető volt, hogy az az égbolt ívét ábrázolja és a székely írás "n" betűjével, a magyar hieroglif írás nagy szójelével azonos. Az volt csak kérdéses, hogy a két végénél lévő háromszög alakú "megvastagodás" jelentés nélküli díszítés-e csupán, vagy inkább másról lehet szó? Mivel a 7. ábrán látható nagy hieroglifa ilyen végződések nélkül szerepel, nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a "végződések" nem tartoznak a nagy jelhez. A nagy hieroglifa alatti három hegyábrázolás a magyar címer hármas halmának megfelelője, azaz ország jelentésű. Így az 5. ábrán látható jelmontázs olvasata: Nagy ország.
6. ábra. Dana a ragyogó szár (mai magyarsággal: Dana a ragyogó úr) jelmontázs
8. ábra. Antropomorf ten "isten, élet" hieroglifa
Irodalom
I. J. Gelb: A study of Writing, Chicago, University of Chicago Press, 1952., 1963. (második kiadás).
Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció. In Bárdos Dániel–Tuboly Ádám Tamás (szerk.): Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvés-elméletek szorításában, 283–324. Budapest: Typotex Kiadó. 2023.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
