Türk Attila az academia.edu hasábjain adta közre írását Погребение второй половины Х в. с инвентарём «венгерского облика» у с. Рованцы из Украины cím alatt (1). Ebben több X. századi lelet képét bemutatja, ám azok elolvasása, vagy az olvashatóságuk közlése nélkül. A jelen cikkben ezt a dolgozatot egészítem ki három aranyozott ezüsttárgy hieroglifáinak olvasatával (2). Mindhárom ukrajnai veret egy ősvallási vonatkozású szójelekből (hieroglifákból) alkotott elolvasható jelmontázs (1., 2/a. és 3/a. ábra).
3/b. ábra. Egy hun párhuzam a British Museum-ból (középen), balra fentről lefele a nagy, Lyukó és Föld hieroglifák, jobbra a nekik megfelelő székely "n", "ly" és "f" betűk, amennyiben a fekvő téglalap alakó ékkő is elolvasható, akkor a teljes mondat a következő: Nagyon nagy Lyukó ragyogó Földje
3/c. ábra. A Nyergesújfalu Sánc-hegyen előkerült hun nagyszíjvég (középen), a hun nagy és szár/sar hieroglifák (balra, fentről lefele), valamint a székely írás e hieroglifákból keletkezett "n", "sz" és "s" rovásbetűi (jobbra), olvasata az X alakú, aranyozott Bél hieroglifákkal együtt: Nagyon nagy Bél szár (mai magyarsággal: Nagyon nagy Bél úr)
Jegyzetek
(1) Tarasz Verba – Igor Prohnenko ‒ Türk Attila – Zágorhidi Czigány Bertalan – Szulejman Al Halabi – Oleg V. Fjodorov: Magyar jellegű sír a 10. század második feléből az ukrajnai Rovanci település határából.
A Volinyi Helytörténeti Múzeum gyűjteményében található az az ezüst és bronz díszítményekből és ékszerekből, valamint arab pénzekből álló leletegyüttes, amely 2014-ben, Rovanci település (Ukrajna, Volinyi terület, Lucki járás) határában előkerült középkori sírból származik. A temetkezést a Volinyi Régiségek nevű állami vállalat régészeti expedíciója tárta fel. Az 5. számú sír leletei között kiemelt figyelmet érdemelnek azok a különféle veretek, amelyeket egy készenléti tegez maradványaiként azonosítottak. Párhuzamaik Magyarország területén is előfordulnak és az Európában jól ismert 10. századi ’magyargyanús’ tárgyak közé sorolhatók. A temetkezés Kárpát-medencén kívüli elhelyezkedése és keltezésének pontos meghatározása hasznos lehet a Kárpátok vonulatán belül előkerült leletanyag elemzése szempontjából. Ez a leletegyüttes ismét alátámasztja azt a véleményt, hogy jóllehet „Álmos magyarjainak északi útvonala” mentén helyezkedik el, de a legimpozánsabb, ’magyargyanús’ tárgyakkal eltemetett sírok ab ovo nem tekinthetőek a 9. század végét jelölő markerekként. Fontos kihangsúlyozni, hogy a korábban Galícia (Krilosz,Szudova Visnya) és Lengyelország (Przemyśl) területén feltárt hasonló nomád leletegyüttesek interpretálása nem egyöntetű a szakirodalomban. Ezekre sokáig ’Anonymus útjának’ nyomaiként tekintettek, ami szerint Álmos vezér magyarjai Kijevtől indulva a Felső-Tisza-vidéken keresztül érték el a Duna– Tisza közét a 9. század végén. Miután fény derült az említett leletek ’keltezésének furcsaságaira’, többé már nem lehetett ezeket az anyagokat ahhoz a lelőhelycsoporthoz sorolni, amelyek a honfoglaló magyarok első hullámához köthetők. Ennek következtében két elmélet fogalmazódott meg. Az egyik elgondolás a hasonló lelőhelyek Kárpátokon kívüli megjelenését a magyaroknak a 10. századi szállásterületüktől északra és keletre irányuló expanziójával magyarázta. A másik elmélet szerint ezek a leletek olyan besenyőkhöz köthetők, akik a 10. század második felében a Fekete-tenger északi előteréből a Kárpátok keleti előterébe települtek át, ezeknek a törzseknek egy része pedig aztán arra kényszerült, hogy továbbmenjen a Kárpátok térségébe és ott a magyarsághoz csatlakozzon. Sőt, nemrégiben egy lengyel kutató még a przemyśli temető 11. századi keltezését is felvetette. Az mindenesetre biztos, hogy a magyar leletek köréhez tartozó legimpozánsabb lelőhelyek megjelenésének kérdése kulcsfontossággal bír a magyarság etnogenezisének a 10. század második felében zajló, kiemelten fontos folyamatainak szempontjából.
(2) A hieroglifák leírását a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre 2017-ben.
A Nemzeti Régészeti Intézettől kapott levél alapján úgy tűnik, a régészek többsége nem érzi feladatának a kiásott leleteken lévő magyar hieroglifikus szövegek elolvasását.
Ezek a X. századi írásemlékek nyilvánvalóvá teszik, hogy hasonló szövegek az írás nélküliként nyilvántartott ősmagyar korban is keletkeztek, ahogyan azt az 1996-ban kiadott Székely rovásjelek hun tárgyakon c. füzetben is közöltem s amiképpen azt legutóbb Korompay Klára is feltételezte.
Az ősmagyar korból a szkíta-hun-avar-honfoglaló magyar hieroglifikus írásfolyamba tartozó rövid szövegek százai maradtak ránk. Ezek hasznosítását a szervezők tudtán és akaratán kívül is napirendre tűzte a kínai-magyar kooprodukcióban készülő hun kiállítás. A kiállításon nyilvánvalóan kell majd valamit mondani a hunok nyelvéről. Ezt azonban csak úgy lehet megalapozottan előadni, ha az elkerülhetetlenül kiállítandó hieroglifikus szövegek mellé odateszik az olvasatukat is. Az elmúlt évek félsikerű kiállításai azt tanúsítják, hogy rovológiai téren a szervezők és a hazai "tudományos konszenzus" egyaránt segítségre szorulnak. A hun kiállítás sikere érdekében elengedhetetlen a jelen cikkben tárgyalt és hozzá hasonló hieroglifikus nyelvemlékeink tanulmányozása és hasznosítása.
Irodalom
Tarasz Verba – Igor Prohnenko ‒ Türk Attila – Zágorhidi Czigány Bertalan – Szulejman Al Halabi – Oleg V. Fjodorov: Magyar jellegű sír a 10. század második feléből az ukrajnai Rovanci település határából (academia.edu)
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Székely rovásjelek hun tárgyakon, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1996.
Varga Géza: Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől
Varga Géza: Korompay Klára az írástalan ősmagyar kor helyesírásáról
Varga Géza: Elolvasható hun jelvény a British Museum-ban
Varga Géza: Szkíta tartalom
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Honfoglaló tartalom
Varga Géza: Félsikerű kiállítások
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése