Csajághy György képzett történész (1), aki ismételten nekiveselkedett a magyar őstörténet nagy kérdéseinek. Ám most sem vette a fáradságot arra, hogy a legkorábbi magyar nyelvemlékeket számba vegye. Ezek nélkül pedig aligha lehet tisztázni az őstörténeti összefüggéseket. Talán ő is úgy vélheti, hogy ahhoz sok munka szükségeltetne és könnyebb ennél a jelzőosztogatás? A Magyar ősiség a Kárpát-medencében? című dolgozatában ki is oszt néhány jelzőt.
Így vezeti be az olvasót a számára átláthatatlan problémahalmaz közepébe: "Az önjelölt, legkülönbözőbb foglalkozású tudálékos „őstörténészkedők” és lelkes elméletgyártók kaotikus állapotot hoztak létre a zavaros képzelgéseikkel. ... Az elméletek közül ma talán legnépszerűbb, a széles körben és példátlanul terjedő „Kárpát-medencei őshonosság” tévtana, mely gátlástalanul hatol az idő már-már felfoghatatlan mélységeibe. Lényege, hogy a magyarság és nyelve az őskori műveltségekből jött létre a Kárpát-medencében."
E dolgozatában mintha azért haragudna legjobban, ha a keleti lovasnépek (szkíták, hunok, avarok és társaik) helyett, vagy mellett valaki a Kárpát-medencében is fel meri fedezni a magyarság gyökereit. Mit sem tud a mindkét, sőt további területeken is "az idő már-már felfoghatatlan mélységeibe" vezető, magyarul elolvasható nyelvemlékekről. A székely írás előzménye ugyanis már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Amerikáig és Ausztráliáig. (2)
Csajághy György világképébe a jelek szerint csak a keleti lovasnépektől való származás ideája fér bele. Nem az ennél sokkal összetettebb tények érdeklik, amit a hieroglifikus nyelvemlékek rajzolnak elénk. Inkább jellemzi a vallásosba hajló fanatikus kitartás az Eurázsia tágasságához képest kis területű keleti őshaza gondolata mellett. Kétségtelen, hogy Kínától északra évezredeken keresztül magyarul beszélő népek éltek, amit magyar nyelvemlékek tanúsítanak. Azonban hasonlóképpen magyarul szólalnak meg a Kárpát-medencéből és pl. a BMAC kultúrából előkerült szövegek is. Ami már meghaladni látszik a szerzőnk által felfoghatókat.
1. ábra. A kerkabarabási cserépdarab hieroglifáinak (ősvallási jelentőségű szójeleinek) olvasata lentről felfelé és balról jobbra halad: a székely írás "r", "r", "b", "sz" és Ak jeleinek szójelekként való olvasata Ragyogj, ragyogj Bél szár Ak, mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj Bél úr pataka (fotógrafika VG)
Szomorú (vagy nevetséges) ez a "vak harcol világtalannal" vita. Mert az őshonosság elméletének hívői ugyanúgy nem használják fel a Kárpát-medencében előkerült több ezer éves magyar nyelvemlékeket (például a Bánffy Eszter által kiásott 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor és a kerkabarabási cserépdarab szövegét), amiképpen Csajághy György sem akar tudni a sztyeppi népek magyarságát igazolókról. Kivétel Darai Lajos Ősi magyar állam (II/20) c. könyve (a 167. oldaltól), amelyben említi az 50 000 éves, de a népi jelkészletben napjainkig használatban maradt hieroglifáinkat. Sőt, Csajághy György a régi nyelvemlékek létét a Duna völgyében és a sztyeppén egyaránt kétségbe vonja pusztán azért, mert - másokhoz hasonlóan - ő sem tudja elolvasni a szójelekkel írt szövegeinket. Ám ezek számbavétele nélkül aligha lehet komolyan értekezni a magyar nyelvről és identitásról.
Már pedig ő ítél elevenek és holtak hipotézisei felett. Alapos tudás (a legkorábbi nyelvemlékeink ismerete) nélkül ez neki sem sikerülhetett.
2. ábra. Amur menti sziklarajz részlete (Kr. e. 4000 tájáról, Hoppál Mihály nyomában), a fej tetején magyar mondat, amelynek közepén az Isten szójele látható, a teljes olvasat: Szár Ak isten, ügy szár (mai magyarsággal: Úr Ak isten a folyó ura, vagy Heraklész isten a folyó ura)
"Az pedig, hogy a Kárpát-medence „ősnyelve” a magyar lenne, ismét csak teljességgel bizonyíthatatlan, s így valóban megmarad „elképzelésnek”. Mindenekelőtt azért bizonyíthatatlan, mert – paradox módon – a felhozott érvek többsége valóban csak „elképzelés”. Abból érdemes kiindulni, hogy az elméletet felállítók nem éltek az őskorban. Nyelvi eszmefuttatásaik tehát pusztán feltételezések, melyek vélt-indirekt „bizonyítékai” a legkevésbé sem meggyőzőek. Ami valóban bizonyítékul szolgálhatna, az valamely több ezer éves hitelesen magyar nyelvű írásos emlék lehetne, ha volna ilyen. Sajnos azonban ilyen nyelvemlék nem létezik. A különböző szerzők bizonyos őskori és későbbi jelekre szoktak hivatkozni, melyek (esetleg) némiképp hasonlítanak a magyar rovásírás betűire, s ebből arra következtetnek, vagy legalábbis azt sejtetik, hogy azok magyar nyelvet rejtenek. Az ősi jelek némelyike hajazhat ugyan a magyar rovásbetűkre (is), ám ez felettébb meg-tévesztő lehet. Igaz, hogy egy-egy jelnek, betűnek az alakja (graféma) hasonlónak tűnhet. Ez természetes, mert az ősi jelek és a rovásbetűk is egyaránt igen egyszerű vonalakból állnak. E hasonló, vagy azonos jeleknek a hangértéke (fonéma) azonban teljesen eltérő is lehet, s gyakran az is. Ezt látjuk a föníciai, etruszk, egyes germán, a különböző türk és magyar betűk esetében is. Okkal feltételezhető, hogy egyszerű vonalakból álló hasonló jelek bárhol létrejöhettek, noha szinte bizonyos, hogy egyes népek által kialakított írásokat mások át is vettek, vagy különféle írások jelei hatottak egymásra. A keleti lovaskultúrák több ezer éve használnak „rovásírást”, s aligha hihető, hogy ez a Kárpát-medencéből származik, hanem valószínűbb, hogy írásuk Keleten alakult ki."
A szerző olyan kérdéseket tesz fel, amelyekre már van válasz, csak ő még nem ismeri azokat. Ezért a szerző érvelése erőtlen.
"Az pedig, hogy a Kárpát-medence „ősnyelve” a magyar lenne, ismét csak teljességgel bizonyíthatatlan."
Ha Csajághy György nem tud a bizonyításról, attól az még létezhet. Sok adat van, ami a Kárpát-medencei őshonosságunkat támasztja alá. Például az 1. ábrán olvasható kerkabarabási neolitikus cserépdarab minden jele könnyen egyeztethető a székely írás jeleivel, csak ez esetben nem egyetlen hangot jelölő betűkről, hanem szójelekről van szó. Az akrofónia rekonstrukcióját a 90-es években végeztük el és az eredmények legteljesebb magyarázattal és példatárral ellátott közlése 2017-ben jelent meg. Ezért nem okozott gondot a kerkabarabási hieroglifikus szöveg elolvasása. A szavak logikus és párhuzamokkal rendelkező magyar mondatot alkotnak. A magyar írás és nyelv használatát bizonyítja a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleinek olvasata is. E szobrocskán például a ten szójelet a tenyésztés szervére tették, mert a ten "élet" jelentésű a teng és a tenyész szavaink tövében. Ez pedig nyelvet azonosít. Van tehát bizonyíték arra, hogy a Kárpát-medence "ősnyelve" a magyar, vagy egy magyarral rokon nyelv volt (a sumér tin "élet").
"Okkal feltételezhető, hogy egyszerű vonalakból álló hasonló jelek bárhol létrejöhettek" - állítja Csajághy György, mert talán sohasem hallott még az 1993-ban Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámításunk eredményéről. Ez a számítás azt bizonyította be, hogy a hasonlóság a jelek világában is a rokonságnak köszönhető. Ebből következően, ha a magyar hieroglif írás jeleit ismerjük, akkor el tudjuk olvasni a hieroglifikus szövegeket. Csajághy György azért nem tud erről, mert nem olvassa a szakterület irodalmát és nem értesült a legújabb felismerésekről. Így azonban mindössze azt igazolja, hogy véleményt lehet alkotni tudás nélkül is.
3. ábra. A Kr. 2000 táján virágzott BMAC kultúra idoljának (középen) olvasata Nagy Ten sar (mai magyarsággal: Nagyságos Ten úr), az idol hieroglifáinak megfelelő hun jelek Apahidáról, Noin Uláról és a Kárpát-medencéből (balra) valamint a székely írás "n" (nagy), "nt/tn" (Ten "isten, élet") és "s" (sar "sarok, úr") rovásjelei (jobbra)
"Az viszont nem lehetetlen, hogy egyes germán vagy kelta népekhez a szkíta-féle etnikumok (szarmata, alán stb.) vagy a szkíta gyökerekkel is rendelkező hunok hatására, illetve keveredés révén jutottak el bizonyos hasonló jeltípusok. A legkomolyabban vetődik fel a kérdés: ki tudja azt megfellebbezhetetlen, tudományos hitelű bizonyossággal megmondani, hogy az őskori jelek mely nyelve(ke)t rejtenek? A válasz egyszerű: senki. Ha tetszik, ha nem, a kérdés nyitva marad, s az sem tudható, hogy a Kárpát-medence őskori jelei mely kultúrákhoz köthetők. Nem lehetetlen, hogy némelyik éppen egy keletről jövő ősetnikum hagyatéka. A bizonytalan eredetű, megállapíthatatlan nyelveket rejtő jelek ingoványára nehéz őstörténetet építeni. Még a másfélezernél kevesebb év távlatából fennmaradt rovásírásos szövegek olvasata is vitatott. A legelső, hihetően magyarul megfejtett nyelvemlékek avar koriak (nagyszentmiklósi kincs, szarvasi tűtartó stb.) Ezek (részben) magyar nyelvűsége igen valószínű, de tartalmi tekintetben mégsem tökéletesen bizonyosak az eltérő megoldások miatt. Nos, akkor honnan fakad a szerzők mély meggyőződése arról, hogy magyarul beszéltek a Kárpát-medencei neolitikumban, mezolitikumban, netán már a paleolitikumban?"
Érdemes megismételni a szerző kérdését, hogy válaszolhassunk rá: " ... ki tudja azt megfellebbezhetetlen, tudományos hitelű bizonyossággal megmondani, hogy az őskori jelek mely nyelve(ke)t rejtenek?" A válasz az, hogy aki ismeri és el tudja olvasni a korabeli hieroglifikus szövegeket, annak lehet alátámasztott elképzelése az őskori jelek által rögzített nyelvről is. Ez persze nem megy tanulás (akarat, idő, munka, szellemi képességek) nélkül. Akinek ez nem jön össze, annak marad a jelzőosztogatás és a kinyilatkoztatás.
Jegyzetek
(1) A szakképzettség jó dolog, ám Csajághy György dolgozatából nem a szaktudás árad. A "szakma" egyébként is csak fontolva halad.
A rovásemlékeket dícséretes módon nyelvemlékként kezelő Zelliger Erzsébet nyelvtörténész, az ELTE professzora nem tudja jól elolvasni az általa tárgyalt rótt nyelvemlékeinket, ha abban szójel van.
Török Tibor genetikus ír cikkeket a magyar nyelvtörténetről s az olvasók jó részének úgy tűnt, mintha ugyanazokból a genetikai adatokból egyszer a hun, máskor meg a finnugor eredetünkre következtetett volna.
A NAT tankönyveiben pedig továbbra is szerepel a honfoglalás előtti két évezredet átfogó ősmagyar korról, hogy az nyelvemlék- és írás nélküli - pedig egy sor magyarul megszólaló nyelvemléket ismerünk belőle.
Szakképzett kutatók sorozatban rendeztek olyan félsikerű kiállításokat, amelyek rovológiai értelemben tökéletes kudarcot jelentettek - mert a kiállításokon bemutatott, jól elolvasható hieroglifikus írásemlékekről meg sem említették azok elolvasható voltát. Félő, hogy ez a társaság tökéletesen el fogja szúrni a kínai-magyar közös rendezésben készülő hun kiállítást is. A szakmai csőd úgy fog jelentkezni, hogy tucatszámra lesznek kiállítva magyarul jól elolvasható hun írásemlékek, ám a tárgyak elolvashatóságáról senki sem fogja majd tájékoztatni a nagyérdemű közönséget.
A régészek pedig hivatalból nem kíváncsiak a leleteiken lévő rövid szövegek elolvashatóságára.
E szomorú sorba Csajághy György álláspontja - sajnos - tökéletesen beleillik.
Dr. Bárdi László, egyetemi docens írt ismertetőt Csajághy György 2022-ben a Heraldika Kiadónál megjelent kötetéhez: "Köztudott, hogy a II. világháború utáni gyászos évtizedek befagyasztották hazánkban is az őstörténeti, sőt minden egyéb kapcsolódó kutatásokat. A "múltat végképp eltörölni" sokszor harsogott szavainak jegyében bizony elhalt minden újfajta vizsgálódás. Ennek természetes, ugyanakkor bizonyos mértékig érthető következménye volt, hogy a rendszerváltást követően valósággal özönlöttek mindazok a "kutatások", amelyekhez csak egy ceruza - na jó, újabban egy számítógép - és némi fantázia kellett. Ezek bizony sokszor áttörték a józan ész minden normális határát, és ugyanakkor az újra - a tiltottra, a hiányzóra - éhes és fogékony olvasótábor mindezt kritika nélkül felhabzsolta. Most azonban már eljött a valóságos józan ész ideje, amikor ezeket a science fiction termékeket szigorú szakmai kritika alá lehetett és kellett vonni, s erre vállalkozott most Csajághy György ebben az új könyvében. [...]
E könyv nagy érdeme, hogy a szerző vállalkozott ezeknek a népszerűvé erősödött (hipo-téziseknek) a kritikai ismertetésére, amelyeket eddig a jó szándékú, de szakmailag felkészületlen olvasók bizony gondolkodás nélkül lenyeltek, befogadtak. Ezek közül talán az "Arvisura" volt a legnépszerűbb, amelyre később, még mostanáig is, sokan hivatkoznak. De az etruszk-magyar rokonságnak is sok híve volt (talán még van is?), azután a Kárpát-medencei ősiség, a boszniai piramisok, meg a sosemvolt iszfaháni kódex hun szótára sem maradt meg a vakon hívő tömegek számára ismeretlenként. [...]
Csajághy György egyedülálló érdeme, hogy a jelenkor tudatromboló, félrevezető nézeteit most csokorba gyűjtötte, és végtelenül alapos, kiváló forráskritikával elemezte, [...] lezárja azokat a zsákutcákat, amerre NEM LEHET ÉS NEM ÉRDEMES próbálkozni. Így most több energia szabadul fel a reális és valószínűsíthető irányokba, amelyek egyre több és több új bizonyítékot tárnak fel."
Az ismertető ugyan szigorú, szakmai és alapos forráskritikát ígér, ám ez sem több annál a megbízhatatlan semmitmondásnál, amit Csajághy Györgytől is megszokhattunk. Ha szerzőnek fogalma sincs a hieroglifikus nyelvemlékeinkről, akkor nem számíthatunk alapos értékelésre, csupán a jelzőosztogatásba menekülő alkotók csődjére. Úgy lépnek át az általuk vitatott témát ellenükre eldöntő új forráscsoporton (a hieroglifikus nyelvemlékeinken), mintha az nem is létezne. Miközben ők maguk emelték a címlapra. Kitűnő példája ez annak, amikor a tudáshiány arroganciával párosul, amikor a kutatási eredmények követése helyett a jelzőosztogatásnál maradnak. Sem Bárdy László, sem Csajághy György, sem a könyvkiadásban közreműködő további szakemberek serege nem vette észre, hogy a címlapon közölt tiszabezdédi tarsolylemezen jól elolvasható magyar hieroglifikus szöveg van (4. ábra). Azon hieroglifikus szövegcsoport kései emlékei közé tartozik ez a tiszabezdédi mutatvány, amelyik az előzményeivel és a párhuzamaival együtt a lomtárba űzi a nyelvemlék nélküli ősmagyar kor téveszméjét és alátámasztja a Kárpát-medencei őshonosság gondolatát. Amely ellen Csajághy György - a hieroglifikus írásemlékek ellenében - erőtlenül tiltakozik.
(2) Azaz valójában nem az "őshonosok", hanem a "pánmagyar", vagy "minden magyar" gondolat képviselőit kellene ostoroznia. Ugyanolyan joggal tehetné ezt is, hiszen a nyelvemlékekkel kikövezett gondolatmenetek eddig sem érdekelték, a rovológiai tényeket eddig is jelzőosztogatással helyettesítette.
Tetszik-e, vagy sem, pillanatnyilag ez (az írásunk kőkori eredete) a rovológia legjobban alátámasztott új álláspontja. Ami persze nem egyezik a "tudományos konszenzus" prekoncepcióival és téveszme-halmazával. E különbséget az MTA rováskorpuszáról Fehér Bence és Zelliger Erzsébet által írt kritikákról szólván kellően értékeltük már. Pusztán azt jelenti ez az új álláspont, hogy a bizonyítékok szerint az emberiség által használt írásrendszerek egyetlen kőkori központból (a kőkori ősvallás jelképrendszeréből) alakultak ki és terjedtek el legalább 50 000 évvel ezelőtt. S e kőkori ősvallás jelkészlete jórészt azonos a székely írás (pontosabban előzménye, a magyar hieroglif írás) jelkészletével. Az elvégzett akrofónia-rekonstrukciók alapján e kőkori szójeleket a magyar nyelv régi szavainak rögzítésére hozták létre. Ez okozza, hogy Keleten is, meg a Kárpát-medencében is magyarul lehet elolvasni a több ezer éves nyelvemlékeket.
Irodalom
Csajághy György: Magyar ősiség a Kárpát-edencében? (Századok)
Darai Lajos: Ősi magyar állam (II/20) (docplayer.hu)
Varga Géza: Újabb magyar nyelvű neolitikus írásemlék képét közli Bánffy Eszter a Kerka völgyéből (academia.edu)
Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű Varga Géza: valószínűségszámítása
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Darai La Mi: A védelem máris megszólalt: https://demokrata.hu/.../az-ostortenet-ezerfeju-sarkanya.../ Amiből látszik a mai fő irány, hogy nyakló nélkül elfogadják a Joseph Deguignes által 1756-ban kijelölt - általunk cáfolt - utat: https://epa.oszk.hu/.../EPA01445_acta_hungarica_2023_2...
VálaszTörlésVarga Géza: Kedves Lajos! A Demokrata cikke csupa megfoghatatlan semmitmondás. Kit véd és ki ellen? Nyilvánvalóan olyan ember írta, aki csak mellébeszélni tud és a konkrét kérdéseket fel sem ismeri, meg sem tudja válaszolni. Sejtelmes jelzőosztogatásra nem vagyok kíváncsi, mert nem visz előre, nem válaszol meg egyetlen soron következő kérdést sem. Ilyen lenne például a készülő hun kiállítás előkészítése, hogy az elkerülhetetlenül kiállításra kerülő hun nyelvemlékek elolvasottsága ne maradjon említés nélkül a néző számára. Mit segít ebben az az értelmetlen katyvasz, amit a Demokrata a nyakunkba zúdít?
Mellesleg az ázsiai hunok a hieroglifikus nyelvemlékeik szerint magyarul beszéltek, ezért Deguignes-nek igaza van. Amikor az általa és pl. Érdy Miklós által, meg a genetikai kapcsolatok felismerői által is alátámasztott hszinungnu-hun azonosságot vitatjátok, akkor a hieroglifikus szövegek létén nem léphetnétek át szótlanul. Tetszik, vagy sem, ha ezekre a hieroglifikus szövegekre nem tudtok érdemben válaszolni, akkor hiányos az érvrendszeretek. Fehér Bence már válaszolt, azt mondta, hogy futóbolond vagyok, mert szakmányban olvasok el díszítéseket. Pontosan ugyanezzel az értékeléssel is próbálkozhattok, de ha a tudományosság látszatát is fenn kívánjátok tartani, akkor már nem érdemes. Erről az álláspontról ugyanis kimutattam, hogy tudománytalan, mert az írás meghatározásába (az írás a gondolat rögzítése jelekkel) beleférnek a díszes jelek és díszes írásemlékek. Marad tehát a kérdés: mit írjanak a hun kiállítás szervezői a hun nyelvemlékek mellé. Erről nektek is ki kellene fejtenetek a véleményeteket, mert ezzel - ha az több a jelzőosztogatásnál - segíthetitek a hun kiállítás szervezőinek a munkáját. Jó lenne, ha ezt a nagyszerű lehetőséget az eddigi kiállítások elszervezői nem puskáznák el. https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/p/felsikeru-kiallitasok.html
Csajághy György: Véleményem fenntartom. Pusztán annyit jegyzek meg, hogy amit Varga Géza hiányosságként felró nekem az inkább erény. Nevezetesen, hogy az őshonosság (téveszméjének) tekintetében nem veszem figyelembe az az amatőr képzelgők által "felfedezett" őskori nyelvemlékeket. Ha ezek valósak lennének, akkor figyelembe venném, de a szakember nyelvészekre hivatkozva, mivel magam nem vagyok nyelvész. Az ún. "őshonosok" képtelenek felfogni, hogy az őskori jeleknek a magyar rovással való azonosságát bizonyítani nem lehet. Hiába hasonló a jel alakja, a hangérték azonossága teljesen kétséges. Ennek megértéséhez elegendő a mai latin és görög ábécé hasonló betűit felhozni példaként, ahol ezek hangértéke teljesen más. Ezen túlmenően Varga állítólagos, valójában nem létező hun, magyar "hieroglifái" ugyanúgy a délibábok kategóriájába tartoznak, mert meggyőző bizonyosságuk egyszerűen nincs. Varga elismeri történész képzettségemet (vélhetően a zeneit is), csak azt felejti el hogy ő maga a nyelvi , és más, az őstörténeti kutatásokhoz szükséges képzettsegek egyikével sem rendelkezik. Miként más dilettánsok sem. Ettől függetlenül Varga rovásírás ismerete figyelemreméltó, noha gyakran képtelenségbe hajló végkövetkeztetéseit egyetlen tudományos képzettségű szakember - itt nem a lejárt lemezű finnugristákra gondolok - sem veszi komolyan. Zárjuk rövidre a dolgokat. Fentiekből adódóan Varga a képzett szakembereknek nem vitapartner. Következéskepp nekem sem az.
TörlésNagy Mária Csajághy Györgynek:
VálaszTörlésVarga Géza ùr tudása tényleg òriási. Jò lenne azonban, ha egy könyvben összefoglalná olyan mòd a tudását, ami még meg alapvetés szintű, s tudomanyos. ... ahol még konszenzus lehetne pl. veled Gyuri...
Varga Géza:
Tucatnyi könyvet írtam, közülük az utolsó (Magyar hieroglif írás, 2017) tankönyvszerűen van megírva, azaz pont olyan lehet, mint amilyenről most Mária beszél. Talán még nem ismeri. Ám nincs olyan szabály, hogy arra alkalmatlan emberek nézeteivel konszenzusban kellene lennie a könyvemnek. A szövetkezés, az együttműködés, a csoportosulás és az akolmeleg rokonszenves dolog, de a kutatásban ugyan mire lenne az jó? Hogy Gyurka akadályozza a munkámat? Ez nem politika, ahol az összefogás előnyt jelenthet. Ha Gyuri két értelmes mondatot sem tud mondani erről a témáról, akkor ő ezen a szakterületen nem is létezik.
Kőnig Adrienn Csajághy Györgynek:
VálaszTörlésBár ismerem a véleményedet erről, azért hadd fűzzem mégis hozzá, hogy maga a szakképzés, vagy képesítés - sajnos - nem jár alapvetően együtt a helyes és logikus gondolkodással, sem pedig a tudással - tisztelet a kivételnek! ... A tudományos előrehaladás kritériumaként nem szerepel a szakképesítés - tudtommal - sokkal inkább a felvetett teóriák bizonyíthatósága és ezek bizonyításán alapuló megismételhetősége. Vagyis ... addig nem fogja tudni senki sem ellenőrizni Géza állításait, teóriáját és kidolgozott elméletét, ameddig nem hajlandó ezeket a dolgozatokat és könyveket elolvasni … S nemcsak elolvasni, hanem meg is kell azt érteni.
Csajághy György Kőnig Adriennek:
Az, hogy "a tudományos előrehaladás kritériumaként nem szerepel a szakképesítés...", az véleményem szerint így nem igaz, és csupán az amatőrőr dilettánsok hangoztatják saját védelmükben (nem Rólad van szó, hiszen Te csak érdeklődsz, és nem kutatsz). Aki nem tanulta, annak nincs tudománya, bár egyes kivételes esetekben ez másképp is lehet.
Varga Géza: Az akadémikus "tudomány" egyes képviselői terjesztik azt a téveszmét, hogy a szakképesítés tesz tudóssá. Vásárhelyi István nemrég is azt állította Fehér Bencéről (tehát nem egy dilettánsról, hanem egy szakképzettről) szólván, hogy majd akkor kap választ egy ötletére, ha azt tudományos fórumon terjeszti elő. Pedig ilyen szabályok nincsenek, ezt csak a prekoncepcióik védelmében ötlötték ki és tartják fent. Adrienn jól tudja, hogy a tudományos igényű bizonyítás a megismételhetőségen alapszik. S ezt nem a dilettánsok terjesztik, hanem pl. Róna-Tas András kötetében is olvasni lehet - mert ez a hivatalos és tanítható elvi álláspont. Az más dolog, hogy gyakorlati alkalmazás céljaira inkább az elzárkózást választják és mindenféle ostobaságot kitalálnak a kritika elkerülésére.
Ám amikor Gyuri azt hiszi, hogy ő szakképzettenk számít velem szemben, akkor téved.
- Egyrészt, nekem egy középfokú és öt felsőfokú szakképzettségem van, míg neki csak kettő S ha arra az ostoba álláspontra helyezkednék (de nem teszem), hogy a szakképzettségek és azok darabszáma számít, minden más meg nem, akkor tévednék.
- Másrészt írástörténészeket nem is képeznek, ezért sem az én okleveleim, sem Gyuri oklevelei nem számíthatnak szakképesítésnek, ha írástörténetről van szó. Ezt nagyon szépen kifejtette legutóbb Fehér Bence. Világosan elmondta, hogy a szakképzettek is dilettánsoknak számítanak ezen a rovológiai szakterületen. Nem pontosan így fogalmazott, de ez volt a lényege. És az állítását jól alátámasztja a székely írás száz éve hangoztatott ótürk eredete, amit csupa magasan szakképzett kutató hazudott a nemzet képébe.
Vagyis Gyuri bátyánknak hiába van történész diplomája is, meg zenész is, Adrienn azonnal le tudta söpörni a terepről, mert tévedett egy alapvető tudományos módszertani kérdést illetően. S abban is tévedett, hogy szerinte ezt a nézetet csak a dilettánsok hangoztatják. Ugyanis sem Róna-Tas Andrást, sem Fehér Bencét nem szokás dilettánsnak tekinteni (még ha az írástörténet terén, szigorúan véve, annak számítanak is). Igaz, hogy az írástörténet terén óriási tévedéseket tettek már közzé. S amíg a székely szójelek létét nem hajlandók tényként kezelni, adiig fognak is. Ám ennek semmi köze a végzettségükhöz, hiába gondolja ezt Gyurka. Vagyis Csajághy úr álláspontjának nem a tudományos módszertanhoz, csak az önbizalmához és a hozzá nem értéséhez van köze.
Varga Géza: Mellesleg én tanultam matematikai valószínűségszámítást, ami lehetővé tette, hogy Nemetz Tibor matematikussal közösen elvégezzünk egy valószínűségszámítást. Ez azt bizonyította be, hogy a világ írásrendszerei egyetlen közös ősforrásból származnak és azért hasonlítanak egymásra a jeleik, mert genetikai kapcsolatban avvan egymással. S ez a tudomány legújabb, 30 éve meg nem cáfolt álláspontja. Ami persze cáfolja Gyuri bátyánk hozzá nem értésről tanúskodó téveszméit. Vagyis nekem van olyan végzettségem, amit fel tudtam használni a kutatásaim során, Gyurka meg legfeljebb zenei aláfestést adhat az előadásaimhoz, érdemben azonban hozzászólni sem képes. Mint azt láttuk.
TörlésGyurka bátyánk ekként zárkózott el tudatosan a rovológiai eredmények alkalmazásától, miközben megpróbálja fejének homokba dugását erényként előadni:
Törlés"amit Varga Géza hiányosságként felró nekem az inkább erény. Nevezetesen, hogy az őshonosság (téveszméjének) tekintetében nem veszem figyelembe az az amatőr képzelgők által "felfedezett" őskori nyelvemlékeket. Ha ezek valósak lennének, akkor figyelembe venném, de a szakember nyelvészekre hivatkozva, mivel magam nem vagyok nyelvész. Az ún. "őshonosok" képtelenek felfogni, hogy az őskori jeleknek a magyar rovással való azonosságát bizonyítani nem lehet. Hiába hasonló a jel alakja, a hangérték azonossága teljesen kétséges."
Az intelligens ember képes a világ dolgai között lévő törvényszerű összefüggések felismerésére. Ilyen törvényszerű összefüggések léteznek s erre világított rá a matematikai valószínűségszámításunk is, meg az egybecsengő olvasatok létezése is. Ha Gyurka az évszázad rovológiai felfedezését csak amatőr képzelgésnek tartja és megérteni sem tudja/akarja, akkor azzal saját magát zárja ki a körből és kárhoztatja dolgozatait a partvonalon kívülre.
Ezt is írta még Csajághy mester: "És akkor helyben vagyunk... Mindenki ősmagyar, az egész világon. Én pedig maradok a szkíták és hunok , avarok utóda!" ... "Komoly energiát Varga (és mások) dilettantizmusára e helyütt nem pazarolok."
TörlésEz is egy jellegzetes magatartásforma. Olyasmit tulajdonítani nekem, amit nem állítottam s szakmai érvek híján jelzőosztogatásra váltani.
Csajághy György barátunk maga sem hihet mindíg a szakképzettségről fentebb előadottakban. Egyszer ugyanis egy személyes beszélgetésünkben elmesélte, hogy egy zenei tárgyú dolgozatának a kéziratát elvitte lektoráltatni Kiszely Istvánhoz. Mivel neki zenei végzettsége van, Kiszely Istvánnak pedig biológiatanári, ez az eset sem támasztja alá a szakképzettségek általa előadott ájult tiszteletét.
VálaszTörlésCsajághy György :
VálaszTörlés"Aztán még néhány apróság. Varga érthetetlen módon felrója , hogy nincs szakirodalmi ismeretem. De van. Meg kell nézni a Varga által említett cikkkemet, vagy bármelyik másikat, illetve könyveimet. Oldalakat tesznek ki a hivatkozott szakirodalmak. Az hogy Varga nem szerepel ezek közt, annak oka van. Néhány írását elolvastam, pár előadását hallottam is, de ezek méltatlanok arra, hogy ezt a tömény dilettantizmust reklámozzam. Egyszer futólag megtettem a legújabb könyvemben , de ott is a kritika okán. Ismétlem, Varga egy képzetlen autodidakta , aki minden szakterületbe belekontárkodik, így azután belekontárkodik a történettudományba is. Mi több: "írástörténésznek " nevezi magát, noha igazolhatóan semmiféle felsőfokú történettudományi tanulmányokat nem folytatott soha. Hja, ahhoz kellő felkészültség, kitartás, évekig tartó tanulmányok, sikeres vizsgák és mindezekhez megfelelő képesség kell. Talán szíveskedjék megkísérelni, tisztelt Varga úr.... Ismerve a kiváló urat, valamint méginkább az egyetemi követelményeket, Varga úr sikerét illetlen vannak kétségeim. Ahhoz ugyanis nem elég a szobában elmélkedni, s bizarr dolgokat fantáziálni... Varga szerint én "nekiveselkedtem" az őstörténetünk problémáinak a megoldásának. Szó sincs erről, de legfőképp nincs szó nekiveselkedésről. Ellenkezőleg. Talán inkább Varga úrnak lenne szüksége nekiveselkedésre, némi tanulmányok irányában. Meg aztán ki kéne mozdulni a szobából, esetleg az általa agyonreklámozott "csinyálóházából", s esetleg kellene ide oda menni kutatni, mint azt én tettem jónéhányszor Törökországba, de Bulgáriába, és Iránban is. Na és perszeehhez kellene némi török nyelvismeret, mert bizony nekem az is van. Ennek ellenére a Varga-féle kritikával számomra némileg az is kivilágított, hogy képessegeimet sem tartja megfelelőnek. Talán relatíve szerény a tudásom, pl. a feledhetetlen László Gyulához és más zseniális példaképeimhez viszonyítva. Ám abban biztos vagyok, hogy Varga úrnál azért jártasabb vagyok egynémely tudományokban. Mi több, még a magyar rovást is ismerem, a lehetséges ligatúrákkal együtt. De bizony még a türk rovások sem ismeretlenek előttem. Igaz, nem foglalkozom kifejezetten a rovásemlékekkel , mert azt inkább meghagyom (meghagytam) azoknak, akik nem álmodoznak, hanem hihető eredményeket produkálnak. Köztük Ferenczi Géza, Forrai Sándor, Szekeres István, Vékony Gábor, és számosan mások, újabbak is, akiknek a munkáit valóban érdemes tanulmányozni. Varga Gézát a továbbiakban sem fogom igazán komolyan venni. Szakértelme tekintetében ismét vannak kétségeim. A szakmai körben közismert legenda járja, mi szerint egynémely csintalan , fiatal történészek egy természetes repedezett követ küldtek Vargának, aki - mit ad Isten - azt is elolvasta, mert hieroglif jeleknek vélte."
Varga Géza:
VálaszTörlés- Ha nem olvasta a Magyar hieroglif írást, akkor fogalma sincs arról a kérdésről, amiről ilyen nagy hangon nyilatkozik - mert nem olvasta a megfelelő szakirodalmat. Hiába hivatkozik olyan szakirodalomra, amelyik erről a kérdésről nem szól.
- A "tömény dilettantizmus" jelző kiosztása tegnap sem volt és ma sem tudományos igényű kritika. Ezzel a kérdéssel (a kettő eltérésével) már foglalkoztam egy cikkemben, amit ajánlok a szíves figyelmébe: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/2018/12/a-borju-elbodulese-finnugrista.html
- "képzetlen autodidakta, aki minden szakterületbe belekontárkodik" ez is csak jelző. Ennél minden kocsmában különbeket tudnak mondani.
- "írástörténésznek nevezi magát, noha igazolhatóan semmiféle felsőfokú történettudományi tanulmányokat nem folytatott soha." Írástörténészeket nem képeznek, ezért indokolatlan ilyen szakképesítésre asszociálni. Ugyanakkor az öt felsőfokú képesítésem közül az egyik véletlenül "nemzetközi munkásmozgalom története" elvégzéséről szól, amit ugyan nem tekintek szakirányú képesítésnek az írástörténethez, de a "semmiféle felsőfokú történettudományi tanulmányok" kifogás erőtlen. A tevékenységemet illetően pedig írástörténész vagyok, mert 53 éve írom az írástörténetet. Sohasem beszéltem történettudományi végzettségről, de Csajághy barátunknak szövegértési nehézségei lehetnek.
- "egy természetes repedezett követ küldtek Vargának, aki - mit ad Isten - azt is elolvasta, mert hieroglif jeleknek vélte". Én ilyesmire nem emlékszem. Gyuri bátyánk nem tudja alátámasztani a mesét semmivel.