Bevezető

Halasy-Nagy Endrének köszönöm egy különös tárgy fényképét, amit elküldött nekem, ám aminek nem írta meg a lelőhelyét (1. ábra). Amikor visszakérdeztem, akkor az archaeology.co.uk néhány cikkét nevezte meg, hogy talán ott megtalálom a leírásukat.

1. ábra. Angolszász ékszer a VIII. századból, bal oldalán a sar "úr" szójele, a jobb oldalán pedig a Ten országa mondat olvasható a magyar hieroglif írás segítségével (részleges grafikai rekonstrukció)

Több cikk alapján az alábbi kép alakult ki róla.

A Nagy-Britanniában valaha talált legnagyobb angolszász kincsre bukkant egy Staffordshire-i mezőn egy fémdetektoros kincskereső. A kb. 4000 arany- és ezüsttárgyból álló lelet átírja az angolszász történelmet. A szinte kizárólag ezüsttel, arannyal és gránáttal kirakott kardmarkolatokból, ütőkből, sisaktöredékekből és más, lenyűgöző kivitelezésű harci tárgyakból álló kincs a legyűrt ellenségtől megfosztott háborús trófeákból áll. A Staffordshire kincs rendkívül szelektív összetételű, és szinte kizárólag fegyveralkatrészekből és harci cikkekből áll. A leletek jó része törött és gyűrött. Az egyes tárgyaknak csak a leggazdagabb részeit választották ki (törték le). A kincs számos szokatlan tárgyat is tartalmaz, amelyekre nem ismerünk párhuzamot. A kidolgozás és az anyagok a legmagasabb szintűek, a tárgyak szépsége pedig megdöbbentő. Amikor megpróbálta leírni őket, Alex Jones régész, a Birmingham Archaeology helyszíni igazgatója, aki a lelethely feltárására jelentkezett, azt mondta: „Először azt gondoltam: ez nem lehet valóság. Ez lenyűgöző. Teljesen hihetetlen."

A kincs anyaga megduplázza az ebből az időszakból származó fémtárgyak mennyiségét. Nagy és lenyűgöző részét alkotják a finom gránátbetéttel kirakott aranyveretek, amelyek rendeltetését a kutatóknak még nem sikerült meghatároznia.

Kevin Leahy, a kora középkori fémleletek nemzeti tanácsadója készítette el a tárgyakat részletező előzetes jelentést. Mint írja: „Sok tárgy hihetetlenül szép, és a kivitelezés a legmagasabb szintű. Vannak dolgok ebben a kincsben, amelyeket még nem tudunk azonosítani, amelyeket még soha nem láttunk. Lenyűgöző lesz elkezdeni a párhuzamok azonosításának folyamatát sok ilyen ismeretlen lelet esetében."

„Elképesztő mesterségbeli tudás nyilvánul meg bennük; ezek az ötvösök hihetetlenül jók voltak abban, amit csináltak” – mondta David Symons, a Birminghami Múzeum ókori és numizmatikai kurátora.

A kincs tulajdonosa a Birmingham Museums Trust, valamint a Potteries Múzeum és Művészeti Galéria, Stoke on Trent. A Current Archaeology 290-ben ismerhetők meg a kincs darabjaival, eredetével és céljával kapcsolatos legújabb álláspontok.

A világoszlop elolvasható modellje

A lelet jelei jól elolvashatók a magyar hieroglif írás segítségével. Az olvasat megerősíti, hogy az angolszász hódítókat annak idején magyarul beszélő hunok vezették. Ők rövid vallásos mondatok leírására használták a magyar hieroglif írást. Az angolszász leleek magyar jeleiről már a Hunok a brit trónon Huns on the British Throne cím alatt is beszámoltam.

Az 1. ábrán látható lelet a világoszlop elolvasható modellje.

Ezt árulják el az angolszász piramismodell oldalán lévő szövegek és a tetején lévő toronytemplom-ábrázolás is. Kitűnő hun, avar, magyar és egyéb párhuzamai is vannak.

A bal oldali sar "úr, sarok" hieroglifa és párhuzamai

A modellről készült rajz bal oldalán lévő sar "úr, sarok" hieroglifa (vallásos jelentőségű szójel) az északi sarkon álló és a Sarkcsillagig vezető világhegy (az Istennel azonos Tejút) rajza és szójele (1. ábra). Az égbe vezető út két végpontjának magyar nevében ma is szerepel a sar elem. E sar szójel modern megfelelője a székely írás "s" betűje (a 2. ábra jobb alsó sarkában). A sar "úr, sarok" szójel megtalálható a nagyszéksósi (2. ábra) és az apahidai (3. ábra) hun leleteken is

2. ábra. A nagyszéksósi hun Nagy Rá/ragyogó sar jelvény (mai magyarsággal: nagyságos Rá úr, esetleg Nagy ragyogó úr) mondatjel (fotógrafika) és nagy, ragyogó, sar "úr, sarok" szójelei (balra, fentről lefele), valamint az ezeknek megfelelő székely "n", "r" és "s" betűk (jobbra)

3. ábra. Az apahidai Nagy sar (mai magyarsággal: Nagyúr) mondatjel (középen), az ékszer nagy és sar "úr" hieroglifája (balra, lentről felfele), valamint e hieroglifák megfelelői: a székely írás "n" és "s" rovásbetűje

A jobb oldali Ten országa mondat és párhuzama

A modell rajzának jobb oldalán a Ten országa (mai magyarsággal: Isten országa) mondat olvasható. Ez a mondat egy hegyen álló fát ábrázol, ami szintén a Tejút egyik jelképe. A ligatúrának ismert egy magyarországi előfordulása a csempeszkopácsi templomban (4. ábra). Hármas halmon álló, kettős kereszt alakú Tejútjelkép szerepel a magyar államcímerben is (5. ábra).

4. ábra. A csempeszkopácsi Árpád kori templom délre néző bejárata feletti kapubélletben megtalálható az angolszász veret jobb oldalán olvasható hiroglifikus Isten országa mondat változata

5. ábra. A Magyar Királyság címere

6. ábra. A Gizella-kincs avar készítésű turulos fibuláján is megjelenik a hármas halom és a kettős kereszt

A lelet csúcsán lévő lépcsős piramis olvasata: Magas kő

A világoszlopot idézi a lelet csúcsán lévő lépcsős piramis is, ami az égbe vezető út egyfajta jelképe a kőkor óta. A hunok, az avarok és rokonnépeik egyaránt számon tartották vallásos jelképeik között a lépcsős toronytemplomot (5-12. ábra), amelynek tiszteletét még Kínából hozták Európába. Az angolszász lépcsős piramis szintén elolvasható. Bal oldali lépcsősora a magas, a jobb oldali pedig a kő szójelével rokon. Az így adódó magas kő mondat a világoszlop neve volt.

7. ábra. Kr. e. 2000 tájáról való afganisztáni istennő idol magyar jelek párhuzamával, vállain a "magas kő" ábrázolási konvenció változatával (a jobb alsó sarokban a karcagi csatkarika ennek megfelelő magas és kő szójelei)

8. ábra. Permi pecsétgyűrű a Magas sarok kő mondattal, a magas és a kő szavakat szójelekkel jelölték (a jobb és baloldali perem kialakításakor), a sarok szót pedig vegyesen: a sar "úr, sarok" szótövet szójellel, a végződést pedig az "o" és "k" betűkkel írták le

9. ábra. Párthus ékszer a Magasságos Lyukó köve mondattal, jobb szélen fentről lefele a székely írás "m" (magas), "ly" (lyuk, Lyukó) és "harmadik k" (kő) jele

10. ábra. Hun csat lépcsős toronytemplom ábrázolásával Bóna István nyomán

11. ábra. A Ragyogó, magasságos Khuar köve mondat az Ehmann-féle telki hun kincsleletből (a magas és kő hieroglifák az ábra két oldalán kiemelten is megjelennek)

12. ábra. A Magas sar kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondat, a regölyi hun ezüstcsat kivonata (fotógrafika)

13. ábra. Avar piramismodell (Zamárdi)

14. ábra. Magyar hímes tojás az égig érő fa ábrázolásával, a fa csúcsán a Magas ősi kő mondattal

Kétségtelen, hogy a fenti írástörténeti összefüggések meglepőek. A magyarországi akadémikus áltudomány prekoncepcióit ugyanis az 1849-es világosi csatavesztés óta a mindenkori megszállók érdekét szem előtt tartó szerzők határozzák meg. Legfontosabb törekvéseik közé tartozott a hun-magyar azonosság tagadása, a székely írás kutatásának szabotálása, a magyar kultúrjavak idegenből eredeztetése. S e szerzők írásait adták ki, fordították le idegen nyelvekre is.

Példa erre az eljárásra egy nemrég közölt dolgozat, amelyben egy szombathelyi rézkori fenékbélyeget mutat be Szabó Géza régész. A cikket a közelmúltban alapított Magyarságkutató Intézet adta ki. Az intézet szerepelteti a dolgozat írástörténeti "szakértőit": Zelliger Erzsébetet és Hosszú Gábort s ugyanott jelennek meg Fehér Bence dolgozatai is. E nevek garanciát jelentenek az elhallgatás, tévedés és valótlanság tudományként való előadására.

A rézkori fenékbélyeg a székely írás ten "isten" szójelével azonos. Ugyanez látható a most tárgyalt angolszász piramismodellen is. Ám Szabó Géza és ezek a szakértők(?) - tévesen - kettősbaltának határozták meg az ismert székely ten szójelet.

15. ábra. Szombathelyi rézkori edény a ten "isten" fenékbélyeggel (Szabó Géza nyomán, fotógrafika)

16. ábra. A Bánffy Eszter által kiásott 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor szár, ten, sar(ok) és ég hieroglifái a középső sorban, valamint a székely írás megfelelő ("sz", "nt/tn", "s" és "g") rovásjelei alattuk

A neolitikus szentgyörgyvölgyi tehénszobor (5. ábra) fenekén, a tenyésztés szervén azért szerepel a székely ten "isten, élet" jel változata, mert ez a szó élet jelentést hordoz a magyar teng és tenyész szavakban. A sumér tin szintén "élet" s az etruszk főisten neve is Tin. Ebből következően a Kárpát-medencében a neolitikumban magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő nép élt. A leletet 1995-ben kiásó Bánffy Eszter a szobrocska jeleit nem azonosította a székely írás ismert jeleivel. Az ásató régésszel találkoztam az ásatás színhelyén és előre jeleztem, hogy találhat olyan cseréptárgyat, amelyen székely jelekkel rokon szöveg lesz. Kértem, ha ilyen előkerülne, hozza el hozzám (5 kilométerre laktam), hogy elolvashassam. Nem válaszolt és - bár később valóban előkerült a szenzációs írásemlék - arról nem tájékoztatott és nem kért segítséget az elolvasásához. A tudós világ ma sem tud erről az igen régi írásemlékről.

A Magyarságkutató Intézetnek a megalapításakor megfogalmazott célja volt, hogy az előző átkosban háttérbe szorított és elnyomott kutatási területeken elinduljon a munka. A felsorolt húsz körüli szakterület közül azonban kimaradt a magyar nemzeti írás kutatása, amelyik közismerten a leggyűlöltebb tudományszak volt az előző évszázadban. Amikor ennek a pótlását kértem, akkor a nemrég leváltott Horváth-Lugossy Gábor főigazgató azt válaszolta, hogy ezzel nem tud és nem kíván foglalkozni. Ennek is köszönhető, hogy a "tudomány" számára - mint azt I. J. Gelb, valamint Püspöki Nagy Péter nyomában Sándor Klára is megfogalmazta - minden alapvető kérdés tisztázatlan.

Irodalom

Trophies of Kings : The Staffordshire Hoard

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Hunok a brit trónon Huns on the British throne (academia.edu)

Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái

Varga Géza: Rézkori ten "isten" szójel Szombathelyről

Szabó Géza: Korai írásemlékek és régészeti–történeti hátterük a Kárpát-medencében - Early Written Artefacts and their Archaeological-Historical Background in the Carpathian Basin (academia.edu)