Oldalcsoportok

▼

2022. július 9., szombat

A mükénéi kultúra lehetséges kárpát-medencei összefüggéseiről Perzeusz és a szentgyörgyvölgyi tehénszobor kapcsán

 Megjelent egy gondolatébresztő cikk az Ancient Origins oldalain Perseus: A görög mitológia hatalmas félistene címmel. Mivel a szerzők a magyar vonatkozásokat nem említették, szükség van a cikk kiegészítésére. 



1. ábra. Részlet Benvenuto Cellini Perzeusz levágja Androméda fejét c. szobráról


A dillettánsnak minősített szerzők dolgozataiból tudjuk, hogy Perzeusz nevében a magyar perzsel szó megfelelője rejtőzik. Ezt a nyelvi jelenséget (magyar közszavak és istennevek összefüggéseit) egyre több felismerés segít elhelyezni a történeti folyamatokban. Napjaink szakirodalma éppen arról nevezetes, hogy a kívülállók megállapításait egyre-másra igazolja a modern akadémikus tudomány (legutóbb egy előadásában a dilettánsok iránymutató szerepét ismerte el - egy figyelmeztetésemet követően - Makoldi Miklós). Szó sincs persze arról, hogy pontos és végleges lenne az így kialakuló kép. Ám időről-időre érdemes összeszedni azokat az érveket, amelyek segítenek jobban megérteni és alátámasztani a nagyszerű elődök, például Götz László, Érdy Miklós, Otto von Sadovszky, Fáy Elek, Csőke Sándor és mások gondolatait. Ezt most Perzeusz említése kapcsán, az írástörténeti felfedezések segítségével kíséreljük meg.


2. ábra. Zeusz aranyeső képében termékenyíti meg Danaét, boióta kratér ábrázolása a Louvre anyagából


Arra utal e fent említett nyelvi kapcsolat, hogy Perzeusz "perzselő ős"(?) eredetileg a napisten, vagy annak képviselője lehetett. Ezt a magyarázatot erősíti, hogy a félisten a monda szerint is Zeusz gyermeke. Az atyaisten a Napra utaló aranyeső képében termékenyítette meg Danaét s e nászból született Perzeusz (2. ábra). Az írástörténeti összefüggések alapján hozzátehetjük, hogy az ősvallás, amelyikből reánk maradt e történet, eleink világnézete, a nyelv pedig eleink nyelve volt - valamikor a kőkorban. Azonban - a magyar hieroglif írással írt nyelvemlékek alapján - nem csak Krétán és nem csak az Égeikumban, hanem jóval nagyobb területeken is.

A monda szerint Perzeusz Mükéné alapítója. A mükénéi kultúra (Kr. e. XVI–XII. sz.) a neolitikus és minószi előzmények (2700-1450) alapján valamikor Kr. e. 1600 táján alakult ki. A kulturális alap származását illetően felmerül az eredetileg kárpát-medencei Tordos-Vincsa kultúra is. Ez a kultúra (Kr. e. V. és Kr e. III. évezred) a története során elterjedt a Balkánon és az Égeikumban is. Mario Alinei nagyjából ugyanebből a körből (az 5000 évvel ezelőtti Dunántúlról) vándoroltatja Itáliába az etruszkok őseit, akiknek nyelvét a magyar legközelebbi rokonának mondta.


3. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra jeleit 49 azonos alakú jel köti a magyar jelkészlethez


A Tordos-Vincsa kultúra 210 jelét Winn sorolta fel, ám azt nem tette hozzá (1), hogy ezek közül 49 formája székelyazonos (3. ábra). Az akadémikus tudomány nem tud mit kezdeni ilyen mértékű hasonlósággal, ilyen régi írásrendszerrel és főleg annak magyar kapcsolatával. Néha "írás előtti jelrendszernek" minősítik a Tordos-Vincsa jelkészletet és társait. Ez azonban csak az írás fogalmának tisztázatlanságára, az elkenés és kikerülés szándékára utal, mert elvileg sem létezhet írás előtti jelrendszer (2). Például a Pireneusok egyik barlangjában talált 15 000 éves Mas d' Azil-i jelkészlettel sem tudnak mit kezdeni, amelyet 20 azonos alakú jel köt a székely íráshoz. Hasonlóképpen, az amerikai indiánok népi jelkészletében is 23 elemi szójel és további 10-15 ligatúra azonos. Mindezekről a "tudományos konszenzus" mélyen hallgat, mert érdemben hozzá sem tudnak szólni. El kellene ismerni, hogy amit most tanítanak az egyetemeken az írástörténet kezdeteiről, azt sutba kell dobni.



4. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor a világ legkorábbi, hiteles ásatáson előkerült és jól elolvasható írásemléke, amely arról tanúskodik, hogy a Kárpát-medencében magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő nép élt a neolitikumban, erre a nyelvemlékre még az őshonosság hívei sem hivatkoznak, mert az írástörténeti műveltségük és a becsületük a bányászbéka feneke alatti szinten rekedt meg


A minoszi kultúra ősét kibocsátó kárpát-medencei kultúrák nyelvemlékei közé sorolható a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor hieroglifikus szövege (valamint a ten, tehén és Athéné szavak közös gyökerű etimológiája) is. E szobrocska az emberi kultúra legkorábbi, hiteles ásatáson előkerült írásemléke. Korántsem véletlen, hogy magyarul, vagy magyarral rokon nyelven szólal meg (3). Nem csak az Ószövetség beszél a vízözön előtti emberek közös nyelvéről, hanem az MKI is hasonló következtetésekre jut és Mongóliától a Kárpát-medencéig előforduló magyarságot említ (igaz, a Vízözönnél későbbi korokból és csak a genetikai adatok alapján). A pánmagyar lehetőség gondolatát nem én vetettem fel, de megemlítettem A finnugor elmélet alkonya c. kötetben. A gondolat alátámasztását átvette Csúcs Sándor és a nevem említése nélkül előadta egy saját dolgozatában, ami az Eleinkben jelent meg. Vagyis az első pillantásra ördögtől valónak tetsző álláspont korántsem képtelenség. Könnyen lehetséges, hogy Perzeusz történetében korábbi magyar mesék visszhangját őrízték meg az ókori görögök.

Az akhájok a Kr. e. XIX. században alapították Mükénét. Az azonban nyilvánvaló, hogy a kultúrájukat (a jeleikkel és a mitológiájukkal együtt) az előző, nem indoeurópai lakosságtól vették át. Ennek köszönhető ama feltűnő jelenség, hogy a legnépszerűbb görög istenek szinte mindegyike: Athéné, Heraklész (her Ak "sarok", "Ak úr") stb. jövevény a görög mitológiában. Közéjük tartozhat Perzeusz is, akinek lebilincselő története méltán ihlette meg művészóriások sorát (1. ábra).

A minoszi kultúra idején (Kr. e. 2100 és Kr. e. 1700 között) használták a krétai hieroglif írást, amelyet több jel azonossága és néhány rövid elolvasható szöveg köt a magyarsághoz (5. ábra). 




5. ábra. Krétai hieroglifákat hordozó, magyarul elolvasható nyelvemlék Kr. e. 1800 tájáról (fent), alul az ismétlődő Lyukó sar (mai magyarsággal: Lyukó úr) mondat, a székely "ly" és "s" rovásbetűk szójel-előzménye


A Nebraskában oktató Révész Péter professzor 2017-ben Marosvásárhelyen, Kolozsvárott és Budapesten is tartott előadásokat egyes krétai hieroglif írásemlékek általa kidolgozott magyar megfejtéséről (4). Arról azonban nem tett említést, hogy a székely írás 20-50 jele már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. Ez a körülmény feladja a leckét a székely írás eredeztetésére vállalkozóknak, mert meg kell (kellene) indokolniuk, hogy miért éppen azt az írást szemelték ki átadónak, amelyiket kiszemeltek. Erre azonban nem tudnak megfelelőképpen válaszolni. Sokszor meg sem fogalmazódik bennük ez a kérdés, pedig a jó kérdés már magában rejti a helyes válasz lehetőségét is. A helyzet ugyanis valójában fordított: a székely írás őse, a magyar hieroglif írás a világ legkorábbi, végső soron kb. 50 000 éves írása, amelynek jeleit a későbbi írás- és jelrendszerek megőrízték. Ezért található a világ szinte minden táján a székely írás jeleihez hasonló írásjel. 

Nemetz Tibor matematikus segítségével a matematikai valószínűségszámítást is alkalmaztuk - amivel kimutattuk a távoli és korai jelrendszereknek a székely írással való rokonságát. Vagyis az írásrendszerek egyetlen kőkori írásrendszerből származnak s közöttük az összekötő kapcsot éppen a székely írás őse jelenti. Mindezek eredményeképpen megállapítható, hogy Révész Péter joggal hasonlítja össze a krétai írásokat a székely írással, mert ezek között valamilyen távoli rokonság kétségtelenül létezik. Azonban ezt a kapcsolatot a professzor úr nem érti. A pontos kép jobb megközelítése érdekében a kutatást jó lenne kiterjesztenie a szóértékek tisztázására, az esetleges akrofóniák rekonstruálására és a világ minden ismert jelrendszerével való formai és tartalmi összehasonlításra. Azt kellene megválaszolnia a hasonló (a székely írást valamelyik általa találomra kiválasztott írásból eredeztető) kutatónak, hogy ha a székely írásjeleknek a világ minden táján vannak párhuzamai, akkor ő miért éppen az általa kiszemelt egyetlen írásból (Révész Péter esetében a kár írás közvetítésével a krétai hieroglif írásokból) vezeti le a székely írást? Miért nem foglalkozik a figyelmen kívül hagyott többivel? Korántsem könnyű feladat, a feladat kikerülése pedig tájékozatlanságról árulkodó alapvető módszertani hiba. Révész Péter sem véletlenül, hanem a felkészületlensége miatt maradt adós az elvégzésével. Nem is ér sokat az, amit a székely írás krétai eredetéről megállapított (5).


Jegyzetek

(1) Winn nem említette a Tordos-Vincsa jelkészletnek a székely írással és a magyar jelkinccsel kimutatható megdöbbentő mértékű azonosságát. Talán azért, mert a száz éven át gátlástalanul hazudozó finnugrista szakirodalom egyrészt nem nagyon emlegette a magyar nemzeti írást és így az a világ számára lényegében ismeretlen maradt. Másrészt, mert amikor a magyarországi akadémikus "tudomány" néha szót ejtett az írásunkról, akkor is a székely írás ótürk-szogd-arameus eredetéről fantáziált. Azaz egy végső soron jelentéktelennek minősített sztyeppi írás még jelentéktelenebb alfabetikus leszármazottjaként mutatta azt be. Közben gondosan elhallgatva és letagadva a szójeleit, amelyek eleven cáfolatai az araneus eredeztetésnek.

E tudománytalan torzképet illusztrálja az MTA rováskorpusza is. A három szerző közül kettő azt állítja, hogy a székely írás eredetéről adathiány miatt nem lehet mit mondani. Ám ez csak azt jelenti, hogy a létező szójeleink, a több száz hieroglifikus nyelvemlékünk tudomásul vételére és feldolgozására szakmai és etikai okok miatt nem képesek és nem hajlandók. A kötet szerkesztője, Vásáry István megismétli a sohasem bizonyított ótürk eredeztetés ábrándját. Az ótürk jelekkel 20 körüli formai egyezést emleget, ám a finnugrista prekoncepció védelmében (?) "elfelejti" felsorolni, hogy mennyivel több egyezés mutatható ki a kínai (6. ábra) és a Tordos-Vincsa jelkészlettel (3. ábra). Az ismert tényeket letagadva Vásáry István azt állítja, hogy a székely írásban nincsenek a kínaihoz hasonló képjelek. A "tudományos konszenzus" köreiben uralkodó elméleti tisztázatlanságra, szakmai ismerethiányra és etikátlan "módszertanra" jellemző módon eközben a szerzőtársa, Sándor Klára, azért nem olvassa el az énlakai Egy isten mondatjelet (7. ábra), meg a karcagi csatkarika szójeleit (8. ábra), mert azok túlságosan képszerűek és díszesek.



6. ábra. A kínai és a magyar jelkészlet néhány formai párhuzama (több esetben világos szemantikai és hangalakot illető kapcsolat is kimutatható)


(2) Az írás a gondolat rögzítése jelekkel. Ezért ahol gondolatot rögzítő jel van, ott írás is van.


7. ábra. Az énlakai Egy isten mondatjel és felbontása, jobbra a felső sorban az Egy, az ős és a ten hioeroglifák a mondatjelből, alattuk a székely írás megfelelő jelei


(3) Az MKI kutatói mostanában jelentették ki (persze csupán a genetikára alapozva, azaz a kulturális identitást illetően komolyan vehető alátámasztás nélkül), hogy a magyarság a Kárpát-medencében őshonos és legalább 6000 éve itt élnek az őseink. Ez a genetikai felismerés a hieroglifikus nyelvemlékekkel társítva jelentene igazi tudományos érvet, ám erre a lépésre az MKI nem képes, mert Horváth-Lugossy Gábor főigazgató úr a hieroglifikus nyelvemlékeink kutatásától elzárkózott, mondván: nem akar és nem tud ezzel foglalkozni. Ezért számukra nem marad más, mint a megalapozatlan féligazságok (félreérthető, könnyen megcáfolható ostobaságok) tudományos szenzációként való tálalása - amihez méltó társakat találnak a sajtóban, legyen az akár egy tudományosnak tekintett folyóirat.

 


8. ábra. A karcagi csatkarika hieroglifikus szövege ugyan csupa székelyazonos jelből áll, mégis túl díszesnek (szimmetrikusnak, ismétlődőnek) minősíttetett ahhoz, hogy szerepeljen az MTA rováskorpuszában

(4) Révész Péternek a krétai szövegekről adott olvasatai nem meggyőzőek, mert a jeleket egyetlen hangot jelölő betűknek tekinti, holott azok betű voltát és hangalakját nem tudja bizonyítani. A melléfogásaira jellemző, hogy a székely írás us "ős" szójelét "s" betűként értékeli, holott a székely írásnak már létezik egy jól azonosított "s" betűje.

(5) Egy személyes beszélgetésünkben emlékeztettem arra Révész Péter professzor urat, hogy a székely jelek aligha származhatnak a krétai hieroglif és a kár alfabetikus írásokból, hiszen a székelyazonos jelek már évezredekkel korábban elterjedtek a Pireneusoktól Amerikáig. Például 49 székelyazonos jel ismert a kb. 6000 éves, tehát jóval korábbi Tordos-Vincsa kultúrából. Erre azt válaszolta, hogy nincsenek olyan adatok, amelyek a Tordos-Vincsa kultúra és a székely írás közötti kapcsolatot bizonyítanák. A kapcsolatot igazoló, közjegyző által aláírt korabeli dokumentummal valóban nem rendelkezünk, ám emlékeztettem rá, hogy neki matematikusként tudnia kellene, miszerint az összefüggést valószínűségszámításssal is bizonyítani lehet. S a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetem olvasójaként emlékeznie kellene rá, hogy ezt a valószínűségszámítást Nemetz Tiborral már el is végeztük. Ez alapján kétségtelen tény, hogy a Tordos-Vincsa írás és a székely írás összefügg. Erre az érvre nem kaptam tőle semmilyen választ. Talán, mert nem a tények feltárása érdekli, hanem a tudománytalan szenzációkeltés. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy a kár és a székely írás összehasonlításakor, valamint az altáji rovásfelirat leírásakor is meghamisította a tényeket és félrevezette az olvasóit.

Azaz a székely írást aligha lehet csupán egyetlen ismert ókori írásból levezetni, mert mindegyik írásrendszerben ott vannak a székelyazonos jelek s erre a jelenségre is válaszolnia kellene egy komolyan vehető eredeztetés-elméletnek. A jelenlegi tudásunk alapján aligha adható más válasz, mint hogy a székely írás őse (a kőkori ősvallás jelképrendszere) minden írásrendszerek közös forrása. A nemzetközileg ismert szójelekkel évtízezredek óta rendelkező magyarság a felmerülő igény esetén képes lehetett, a fennmaradt írásemlékek alapján képes is volt e jelek szójelként és/vagy betűként való alkalmazására. 


Irodalom

Varga Géza: Közszavak és istennevek

Varga Géza: Az MTA rováskorpusza

Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel

Varga Géza: A karcagi csatkarika hieroglifikus felirata

Varga Géza: Garantálja-e a minőséget a tudományos szerkesztőségek szűrője a rovológiában? 


Révész Péter, Establishing the West-Ugric Language Family with Minoan, Hattic and Hungarian by a Decipherment of Linear A, WSEAS Transactions on Information Science and Applications, 14, 306-335, 2017. 







dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése