Évtizede is történt már, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban az általam letétbe helyezett budapesti késő középkori jelvényt (amit a múzeum régészei akkor hun cikádafibulának határoztak meg s ezt írta alá az akkori főigazgatójuk), barbár módon lereszelték. Az ügyet azóta sem vizsgálták ki becsületesen. A lelet a szerződésben vállaltakkal ellentétben nincs tudományos alapossággal leírva és közzétéve. Mindez talán azért történt, mert a múzeológusok számára felrémlett a számukra nem kívánt jövő, miszerint ez a jelvény, a rajta lévő rovásjeles magyar szövegével bizonyítani fogja a hun-magyar azonosságot. Nosza, serényen előkapták a reszelőt s talán a hun-magyar azonosítás megakadályozása céljából(?) megrongálták a lelet felületét, majd a rovásjelekből megmaradt vonalakról kijelentették, hogy ott csak egy "rontott latin M betű" található.
1/a. ábra. A telki hun kincslelet vascsatjának alján a Lyukó ragyog (ragyogj, ragyogott) az égben mondat olvasható több példányban is, a szöveg hármas tagolása és a székely "r" párhuzamának szimmetrikus előfordulása arra utal, hogy egy istenidéző szertartás szövegkönyvéről van szó, azaz a hun vascsat egy amulett, amely az Isten megidézésével óvta a tulajdonosát
1/b. ábra. Az istenidéző szertartás szövegkönyve a szartartáshoz hasonlóan hármas tagolású: az elsőben a "Ragyogj ég!" mondattal hivogatták az Istent, a középsőben a "Lyukó ragyog az égben" mondattal és az antropomorf istenalak megrajzolásával dokumentálták az epiphaniát, a harmadik részben pedig a "Ragyogott az ég!" mondattal búcsúztatták az Istent
1/c. ábra. A hieroglifikus Lyukó ragyog az égben mondat (fent kupacba rakva) és a hieroglifáknak megfelelő székely "ly", "kis r" és "g" rovásbetűk (lent, balról jobbra), lehetséges, hogy az ábra értelmezésétől eltérően nem a "kis r", hanem annak elődje, a "nagy R" található a vascsaton, de ez nem érdemi eltérés, mert a "kis r" a "nagy R"-ből lett kivonatolva, azaz végeredményben mindkét változat szerepel a hun vascsaton
1/d. ábra. A hieroglifikus Lyukó ragyog az égben mondat (fent kupacba rakva) és a hieroglifáknak megfelelő székely "ly", "nagy R" és "g" rovásbetűk (lent, balról jobbra), a fenti képtől csak annyiban tér el, hogy a székely írás "kis r" betűje helyett a "nagy R" rovásbetűt vettük figyelembe
Az idők azonban - szerencsére - változnak. A kulturális kormányzat döntésének megfelelően megalakult a Magyarságkutató Intézet, amelynek genetikusai (Török Tibor és Neparáczki Endre) kimutatták a hunok és a magyarok közötti genetikai kapcsolatot. Itt azonban meg is akadt az Intézet, mert a finnugrista nyelvészek - "persze" minden alap nélkül - azt mondták erre, hogy ahová a gének mutatnak, ott nem beszéltek magyarul (ezt Török Tibor genetikus említette egy előadásában). Ez a finnugrista ellenvetés ugyan nem jelent igazi akadályt, mert az ingoványra épített nyelvészeti deszkamodelljük semmit sem ér azokkal a nyelvi tényekkel szemben, amelyek a hun kori nyelvemlékeinkben fennmaradtak - mégis állni látszik a szekér. Lenne pedig éppen elég nyelvi érv (nyelvemlék) a hun-magyar azonosság bizonyítására, csak fel kellene használni őket.
Ám a Magyarságkutató Intézet rovológusai nem ismerik a székely írás és előzményének, a magyar hieroglif írásnak a szójeleit, ezért nem tudnak segíteni a genetikusoknak.
A Magyar Nemzeti Múzeumban pedig talán éppen azoknak kellene elolvasnia a hun-magyar azonosságot bizonyító nyelvemlékeket hordozó leleteket, akik részt vettek a budapesti jelvény barbár lereszelésében, netán a tettesek védelmében falaztak, a magyar írástudományba pedig rúgtak egy nagyot.
Azaz megállt az ügymenet, pedig lenne mód a genetikusok megsegítésére, mert a Selyemút végig van hintve magyarul elolvasható hieroglifikus nyelvemlékekkel. Ebben a cikkben egy ilyet mutatok be (2. ábra).
2. ábra. Ujgurföldi kőoszlop a hieroglifikus Lyukó ragyogj, ragyogj, ragyogj! mondattal, a fentebb tárgyalt hun csat és az alább látható magyar népi cserépedény szövegének párhuzamával (a sztélé képét Máthé Lajosnak köszönöm)
3. ábra. Magyar tejesköcsög a szentgotthárdi Pável János Múzeumból, a hieroglifikus Lyukó ragyogj, ragyogj, ragyogj ... mondattal, a fentebb tárgyalt hun vascsat és az ujgur sztélé szövegének párhuzamával (van más példa is arra a népi íráshasználatban, hogy az edény száját a lyuk/Lyukó hieroglifával azonosították)
Irodalom
Varga Géza: Népi tartalom
Varga Géza: Ősvallási szertartás szövegkönyvének vázlata a rakamazi turulon
RP: A hasonlóság az ujgurföldi kőoszlop és a szentgotthárdi magyar tejesköcsög valóban szembetűnő, de csak pár jelből áll, a körök és a párhuzamos, 45-fokban dőlt egyenes vonalak, az ujgurkori sztélé második oldalán. Nem tudom, hogy ezek mennyire illenek össze a magyar rovásírással, hogy össze tegyük-e ezeket. Talán attól is függ ez a kérdést, hogy mikorra becsüli Máthé Lajos az ujgurföldi sztélé keletkezési időpontját, és hogy milyen helyen találták a sztélét.
VálaszTörlésVG: A "kis r"-nek különféle irányba dőlő változatai vannak. Ezek a cikkben mutatott példák mind beleférnek ebbe a körbe. A lényeg az, hogy mind az istent idézik. Nem szükséges most döntenünk arról, hogy belevegyük-e a székely írás rokonságába ezeket a jeleket, mert a székely írás szójeles elődje, a magyar hieroglif írás, már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig, sőt Ausztráliáig. S ezek genetikus kapcsolatát az elvégzett valószínűségszámítás bizonyította. Azaz biztosan a székely írás előzményéről van szó, különösen, hogy el tudjuk olvasni. Ez a kőkori ősvallás jelrendszere volt, ami elterjedt mindenütt a kőkorban szétvándorló csoportokkal.