Az akadémikus áltudomány évszázada próbálja meg letuszkolni a torkunkon azt a prekoncepcióját, hogy a székely írás alfabetikus (1), kizárólag a székelyek használták (2) és az arameus-szogd-ótürk írásfolyamon keresztül végső soron a sémi írásokból származik (3). Ezt a téveszme-sort képviseli a most megjelent MTA rováskorpusz is. A korpusz szerzői elszólták magukat, mert a megfogalmazásukból kiderül, hogy az eredeztetés-elméletüket cáfoló Bodrog-alsóbűi rovásemléket pusztán azért tették a Bizonytalan jellegű feliratok fejezetbe, mert nem székelyek lakta területen került elő. Ez azt bizonyítja, hogy a kötet szerzői fordítva ülnek a lovon: nem a létező emlékek és összefüggéseik alapján alkotnak eredeztetés-elméletet, hanem az eredeztetési prekoncepciójukhoz próbálják igazítani a valóságot (4).
1/b. ábra. A Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék elolvasott jelei, az olvasat lentről felfele és jobbról balra: Nagyon nagy Lyukónak
1/c. ábra. A Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék fényképe
Ezt írja az MTA rováskorpusza e leleten lévő írásemlékről, pontosabban a jelek egy részéről:
"A töredéken négy jel látható ... A bekarcolt jelek mindegyike megtalálható a székely írás ábécéjében, ami a 10. századi ... leletet potenciálisan a korai székelyekhez közelíti, ezt az összefüggést azonban egyelőre csak további kutatást igénylő településtörténeti kombinációkkal lehet támogatni. Ezért szerepel a lelet a bizonytalan emlékek között. Vékony Gábor a székely ábécé segítségével magyar nyelvű olvasatot javasolt: FONAK, azaz ... fúnák"
Ebben a rövid akadémikus leírásban is több tévedés található. A feliratnak nem négy, hanem hat jele azonosítható a székely írás jeleivel (az alsó sorban két nagy szójel van, amit figyelmen kívül hagytak, talán mert semmit sem tudtak vele kezdeni). Tekintve, hogy a szöveg jelei között összesen három szójel van, nem pontos az ábécé kifejezés használata, hiszen azokban elvileg csak egyetlen hangot jelölő betűk szerepelhetnének. Vékony Gábor olvasata nem felel meg a emléken lévő jeleknek, mert az agyagtöredéken nincs "f" betű (ez lenne szerinte a jobbról első jel, valójában ez a lyuk szójele). S a szövegben lévő "o/ó" betűt (a jobbról második jelet) sincs oka "u/ú"-nak olvasni, vagy magyarázni. A fúnák-ot helyesen egyébként is fúnék-nak kellett volna írni, aminek semmi akadálya nem lett volna, hiszen volt "e/é" rovásbetűnk. Azaz itt sem stimmel a rováskorpusz által egyedül ismertetett olvasat. Ám a legborzasztóbb az, hogy ezt a sokszor emlegetett rovásemlékünket csak azért tették a partvonalon kívülre, mert nem lehet székelyekhez kötni, ami cáfolja a szerzőknek a székely írás végső soron sémi eredetéről vallott megalapozatlan prekoncepcióját.
Amennyiben szójelként hasznosítjuk a szójeleket, akkor minden nyakatekert magyarázkodás és hamisítás nélkül elolvasható a Nagyon nagy Lyukónak mondat. (Vékony Gábor, aki egy személyes beszélgetésünkben jelét adta, miszerint tud a jelazonosítás hibájáról, képes volt odarajzolni a nem létező kis x-et a jobbról első jel közepébe, hogy egy fúvókán a fúnék szót olvashassa.)
A hun és avar hieroglifikus nyelvemlékeken ismételten megtalálható a nagyon nagy szerkezet és Lyukó napisten neve is. A szójellel írt szótőre és a betűkkel írt ragozásra is vannak további példáink.
Jegyzetek
(1) A székely írásnak van egy kitűnő ábécéje, ám az egy hangot jelölő betűkön kívül (ezek alkotják az ábécét) szótag-, szó- és mondatjelekkel is rendelkezik. Ezért a székely írást nem lehet minden további nélkül alfabetikusként kezelni. Az egyiptomi hieroglif írást, amelynek a szójelei mellett van egy 28 mássalhangzójelből álló betűkészlete is, nem alfabetikusnak, hanem hieroglifikusnak tartják. Hasonló a helyzet a székely írás esetében is: már Veit Gailel megírta az 1500-as években, hogy a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak. Ezt a híradását az MTA rováskorpusza is közli, ám ezt az adatot nem hasznosítja a következtetéseiben. Nyilvánvaló, hogy szó- és mondatjeleinket nem lehet a sémi írásokból származtatni, mert ott ilyenek nem léteznek.
A szó- és mondatjeleinket a Magyar hieroglif írás c. kötetben soroltam fel, felmutatva őket a népi, uralmi és vallási jelkészletben. Még az államcímerünkben is szerepel az Egy országa hieroglifikus mondat. Csak az akadémikus áltudomány hazug prekoncepciójának és évszázados népbutításának köszönhető, hogy a köztudomás számára meglepő a hieroglifáink (vallásos jelentőségű szójeleink) léte. Az MTA most megjelent rováskorpusza alkalmat ad az ellenőrzésre, mert nyilvánvalóvá teszi, hogy azon írásemlékeink olvasatával nem jut dűlőre a "szakma", amelyekben szójel is van. Ilyen például a székelyderzsi rovásírásos tégla és a most tárgyalt Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék is. Ha ezekben figyelembe vesszük a szójeleket is (erre azonban nem volt hajlandó a rováskorpusz szerzőgárdája), akkor rögvest értelmes olvasatot kapunk. E "tudós szabotázs" miatt több ismert rovásemlékünk helyes olvasata nem válhatott közismertté és a közönség jó része a "szakma" tudatos félrevezető tevékenysége miatt nem ismeri a székely írás valódi természetét. Az MTA rováskorpusza is megelégszik a sok, egymásnak és a létező jeleknek is ellentmondó téves olvasat felsorolásával a fent említett esetekben. A szakterület legújabb felismeréseinek (hieroglifáink létének) tudomásul vétele nélkül a rováskorpusz egy hamis, félrevezető torzó lett.
(2) A rováskorpusz szerzői azon az alátámasztást nélkülöző állásponton vannak, hogy a székely írás csak a székelyek írása. Szerintük a székelység eredetileg egy török népcsoport volt, amelyik még az ótürk világból hozta magával az írását, ám időközben az írásával együtt elmagyarosodott.
Ennek az íróasztal mellett kiagyalt magyar- és tudományellenes hipotézisnek a tarthatatlanságát Benkő Loránd már kimutatta, megállapítván, hogy a székelyeknek nincs is önálló székely nyelvjárása, a nyugati tömbmagyarság nyelvjárásainak megfelelői találhatók meg a székelyeknél is. A székelyek által használt magyar nyelv semmi nyomát nem mutatja annak, hogy valaha is török nyelvűek lettek volna. Mégis, a rovásírás végső soron sémi eredeztetésének fenntarthatósága érdekében(?) a rováskorpusz szerzői a székely területeken kívüli leleteket kizárják a korpuszból, vagy a hamisítványok és bizonytalanok közé teszik. Ennek megfelelően kimaradt a korpuszból a karcag-orgondaszentmiklósi csatkarika, a berekböszörményi gyűrű, a budapesti késő-középkori jelvény és leletcsoportja, a Bodrog-alsóbűi nyelvemlék pedig a bizonytalanok között van megemlítve.
Cáfolja az idegenektől való eredeztetést az a tény is, hogy a székely írás jelei megtalálhatók a magyar népi, uralmi és vallási jelhasználatban, valamint a szkíta. hun, avar és honfoglalás kori régészeti leleteken is. A magyarság mindig is rendelkezett ezekkel a jelekkel és bármikor képes volt azt az igényekhez igazítani, azaz nem volt szüksége az írás idegenektől való átvételére. E népi kapcsolat fel nem ismerése az alapvető oka annak, hogy az akadémikus áltudomány és az autodidakták eredeztetési kísérletei egyaránt csak a kiötlőik hozzá nem értéséről és prekoncepciójáról árulkodnak.
(3) A székely írás jeleinek számát senki sem számolta meg hitelt érdemlően. Thelegdi János ugyan 1598-ban közölte az általa ismert 65 jelet, ám más írásemlékekben további jelek is vannak. A teljes jelkészlet korrekt felmérése nem történhet meg addig, amíg a "szakma" szabotálja a székely írás tudományos igényű leírását (nem hajlandó tudni a szó- és mondatjeleinkről). Az MTA rováskorpusza annak bizonyítéka, hogy az elvi kérdések tisztázása nélkül lehetetlen a székely írás emlékeinek becsületes számbavétele.
A modern korok kutatói megelégszenek az egy hangot jelölő betűk számának megadásával, Vásáry István egy ELTÉ-n tartott előadásán hozzá intézett kérdésemre válaszolva kifejezetten meg is fogalmazta, hogy a többi nem számít. Talán azért, mert a székely írás kb. 100 jele nem vezethető le az arameus írás 18 jeléből? Egy effajta levezetés illuzórikussága különösen szembetűnő, ha kitekintünk a rokon írásrendszerek felé is (tulajdonképpen minden írás rokona minden írásnak).
A székely írás jeleinek 49 formai párhuzama van a Tordos-Vincsa kultúra jelkészletében, a kínai írásban pedig legalább 50. Több tucatnyi a magyar népi jelhasználatban meglévő, a hímes tojásokon és a fazekasedényeken máig alkalmazott, székelyhez hasonló jelek száma is. A sémi kultúrprioritás ábrándja sohasem volt megalapozott, a legújabb felismerések pedig végképp komolytalanná teszik a hangoztatóit. Ezt az új felismerést (hogy az írásrendszerek monogenezis útján alakultak ki még a kőkorban s e kőkori ősírás legjobban a székely írás előzményére, a magyar hieroglif írásra hasonlít) nem lehet véka alatt tartani. A tudomány fejlődése, a kutatás eredményessége lenullázza a szemellenzős szerzők teljesítményét.
Például Genevieve von Petzinger végigjárta a kontinensek barlangjait és összeszedte az ott látható 40 - 10 ezer éves jeleket. Mivel ezek mindegyik kontinensen nagyjából hasonlóak voltak, ebből - helyesen - arra következtetett, hogy ez a közös jelkészlet még egy kőkori közös őshazában, Afrikában alakulhatott ki. Jellemző, hogy az Ausztráliában általa talált 17 jelből 10 egyezik meg székely rovásjelekkel. Ezzel alátámasztotta az 1993-ban Nemetz Tiborral elvégzett valószínűségszámításunkat. Ez a számítás bizonyította, hogy a hasonlóság a jelek világában is a rokonság jele s a világ majd minden írás- és jelrendszerében meglévő székelyazonos jelek nem a véletlennek, hanem az írásrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetőek.
(4) A kötet egyik szerzője, Sándor Klára, a nikolsburgi ábécé "tprus" (tapar us "szabír ős") jelének félremagyarázatakor már bebizonyította, hogy ha az akadémikus áltudomány téveszméjéhez nem igazodik a forrás, akkor azt skrupulus nélkül felülbírálja és "megforráskritizálja", csak hogy ki ne derüljön a magyarok és a szabírhunok azonossága, meg a székely írás szó- és mondatjeleinek léte. Erről bővebben írtam A temporius-téveszme diadalútja c. cikkemben.
Irodalom
KA: Elképed az ember azon , hogy ezek a “ tudósok “ mit meg nem engednek maguknak !
VálaszTörlésHa nem illik bele a téves helyrajzi megállapításaikba akkor félreteszik a nyelvemléket !
Micsoda hozzáállás ez ?
Nem inkább kutatni kellene , hogy miért is lehet ez így ?
De , természetesen megkapjuk tőled a választ !
S szerintem ők is örülni fognak 😀 !
Elképzelem ahogy ezek s nagyszerű emberek reggel összeülnek egy teremben , összedugják a fejüket és közösen felolvassák az aznapi cikkedet , amit róluk írtál , nekik szól …
Morgolódnak egy sort , azonban tenni nem tudnak semmit , mert igazad van !
Így aztán szép óvatosan csepegtetve emlegetik a tőled származó igazságokat .
De nem egyszerre mindet , mert még elbíznád magadat …
Csak lassan , hogy nehogy feltűnjön valakinek , hogy nélküled senkik és semmit sem tudnak megoldani rendesen a rovológia terén !