Oldalcsoportok

2021. szeptember 29., szerda

Gyilkos szó-e a honfoglalás?

A Pesti tévé Boomerlázadás c. műsorában Mészáros Nóra és Stefka István vendége Grandpierre Attila csillagász, író, zenész volt.



1. ábra. A rakamazi honfoglalás kori turulos korongon olvasható hieroglifikus jó sar ős ten (mai magyarsággal: Jóságos Úristen) mondat

Grandpierre Attila a műsorban kifejtette, hogy miért volt fontos történész édesapjának és neki is, hogy a magyarok őstörténetét kutassa és terjessze. Beavatta a nézőket, hogy miért gyilkos szavak a honfoglalás, a kalandozások és mi az oka annak, hogy a finnugor nyelvcsalád részeként hirdetik a magyar nyelvet. Kiderült, hogy a magyar krónikák mindegyike a „hazajövetel” és a „visszajövetel” szót használja a honfoglalás helyett, szó sincs tehát erőszakos területelvételről. A csillagász véleménye szerint felháborító, ha egy népnek a nemzeti önérzetébe belegázolnak. Szerinte ez az emberi együttérzésnek és a tudománynak is ellentmond.

Ám - Grandpierre Attila véleményével ellentétben - a honfoglalás szó nem gyilkos, a használatával senki sem gázol a nemzeti önérzetbe és persze nem mond ellent sem az emberi együttérzésnek, sem a tudománynak. Sajnálatos, hogy e derék embereknek ellent kell mondanom és a védelmembe kell vennem a honfoglalás szót, mert nincs igazuk. Ez az egész hisztériakeltés és felesleges műbalhé értelmetlenül akadályozhatja a nemzet érdekében végzett tudományos kutatást és ismeretterjesztést. (1) 

Grandpierre Attila rokonszenves és egyébként okos ember, de - sajnos - ebben az esetben jól érzékelhetően nem szakemberként szólt a felvetett kérdésekhez. Például - állításával ellentétben - a székely és a magyar nem két nép. Ez egy akkora nemzet- és tudományellenes tévedés, hogy a fal adja a másikat. Hasonló a helyzet a honfoglalás szó jelentését és alkalmazását illetően is.

Én magam is használom a honfoglalás szót a dolgozataimban és a jövőben is használni fogom, mert pontosan és röviden meg lehet vele határozni az időszakot s mert a tudományban ez egy meggyökeresedett és jól használható kifejezés. A szóhasználat ellen felhozott kifogás egy nyelvi tévedésen alapul: a honfoglalás szó ugyanis nem feltétlenül jelent véres foglalást (egy széken is helyet lehet foglalni minden harc és vérontás nélkül). Ráadásul Árpád apánk bevonulása nem is volt teljesen mentes minden véres ütközettől. Például Nyitra vidékén néhány szlovén mégis csak elesett a magyarok nyilaitól és egyes források Szvatopluk halálát is a honfoglalóknak róják fel. 

Ami a honfoglalás szó gyilkos voltát illeti, ezzel nem kellene a tájékozatlan tömeget heccelni. Az átlagember befolyásolható, de nem azt kell elérni a tájékoztatás segítségével, hogy a nemzeti érzelmű tömeg jó része téveszmék rabja legyen. A krónikák valóban visszatérésről beszélnek, de ez még nem akadálya a honfoglalás szó használatának, mert a kettő nem mond ellent egymásnak. Jobban kell ismernünk a magyar nyelvet és konkrétan a foglalás szó jelentését. Ugyanis mindegyik visszatérő nép egyúttal helyet is foglalt a Kárpát-medencében. Árpád apánk a beérkezésekor lecserélte a helyi uralkodó réteget, vagy annak jó részét (mesteri eljárással a saját híveivé tette őket, ugyanis más területeken adott nekik birtokot, azaz a régi kapcsolatrendszerüket elveszítették, de az új birtokon már rá voltak szorulva a bevonuló magyarok támogatására).

Tehát nem igaz, hogy a honfoglalás csak véres foglalást jelenthet. Ha valaki helyet foglal egy székben és hazában, az megtörténhet békésen, minden vér nélkül is. A legfontosabb, hogy a honfoglalás egy bejáratott fogalom, jól azonosítható eseményt, Árpád magyar népének bevonulását jelenti. Azaz van egy szakkifejezés, amiben végre mindenki egyetért (legalább az időbeli azonosításában). Nem kellene ezt mesterségesen, holmi felesleges hangulatkeltés érdekében megzavarni. 

Például miként emésztik meg a nem túl okos hangulatkeltők László Gyula kettős honfoglalás kifejezését? Ebben a szóhasználatban a hibásnak vélt honfoglalás szó segítségével fogalmazódik meg a kívánt visszatérés fogalom. Sőt, óh borzalom, lehet tovább is fokozni a feszültséget, mert László Gyula azt mondta a tanítványainak (az egyikük mesélte), hogy a hármas honfoglalás kérdésének felvetését rájuk bízza. 

Elkerülhető és tökéletesen szükségtelen ennek a honfoglalás szónak a kiátkozása. Nem több egy oktalan és szükségtelen politikai hecckampánynál, aminek a célja sem kristálytiszta (mert a felhozott érvek nem igazak). Azok szoktak ilyesmin lovagolni, akiknek valódi kutatási ötlete nincs, vagy visszariadnak a vele való bíbelődés sok munkájától. 

Van, vagy lenne több, sokkal időszerűbb és hasznosabb kérdés is, amit meg kellene, lehetne tárgyalni a nyilvánosság előtt. Jobb lenne, ha a szeretve tisztelt Attila is jobb ügy érdekében használná fel a nyilvánosságot, ami a rendelkezésére áll. Például síkra szállhatna a honfoglalók magyarságának védelme érdekében, a rendelkezésünkre álló magyar hieroglifikus nyelvemlékek felmutatásával. Mert az valóban szégyen, hogy egyesek genetikai adatok alapján kétségbe vonják a honfoglaló magyarok magyarságát, miközben egy sor magyarul megszólaló nyelvemlékünk van e korból. Csak persze dermedten állnak e nyelvemlékek előtt, mert könnyebb egy szó használatába belekötni, mint elmélyedni a székely írás eredetének kérdésében és megérteni, hasznosítani az újabb felfedezéseket, a honfoglalók által hátrahagyott magyar szójeles nyelvemlékek esetét. 

Nem kell fölösleges vitákat kelteni a nemzeti oldalon és a szakterületen belül, hanem tudatosítani kell az értelmiségben az előttünk álló valódi szakmai feladatokat és a nemzeti értelmiség segítségét kell kérni a megoldás, a muszkahagyott akadémikus ellenállás legyőzése érdekében. Például, hogy a honfoglalók magyarságát ne kérdőjelezhessék meg genetikai alapon (mert a gének nem rögzítik a nyelvet), amikor eleink jól olvasható nyelvemlékeket is hagytak hátra. Ez persze túl bonyolult kérdés lehet ahhoz, hogy érdemben hozzászóljanak a honfoglalás szó gumicsontján feleslegesen rágódók.



Jegyzet

(1) Jellemző és sajnos általános, hogy amikor közzéteszem valamelyik cikkemet a közösségi felületeken, amely írásomban a szkíták, hunok, avarok és honfoglaló magyarok azonos nyelvének (azaz a többszöri visszatérésnek) a hieroglifikus bizonyítékait tárom a közönség elé, ám a címben szerepel a honfoglalás szó, akkor százan is hörögnek e szóhasználat ellen, amíg valaki végre tanújelét adja annak, hogy a cikket is elolvasta, és megértette. Ez a tömeg és a hangulatkeltők szégyene. A nyilvánosság befolyásolásának lehetősége felelősségteljes poszt, amivel okosan és hasznosan kellene élni.


Irodalom






2 megjegyzés:

  1. Jellemző ,ahogyan elhallgatják akadémikusaink a kiskunhalasi rováspálcák jelentőségét . Sőt ! Egyenesen hamisításnak próbálták beállítani . Pedig az 1802 -ből fennmaradt közgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint akkor még az analfabétának mondott , iskolát kívülről se igazán látott alföldi juhászok igencsak választékosan írtak a magyar ÁBC betűivel ! " No te vérszopó Péter . Hát te kezded még mindég " - " Megtalálunk a pusztában is , a szemedet toljuk " .- és így tovább 16 pálcára róva !

    VálaszTörlés