A hun-magyar azonosságnak egyre több bizonyítékát mutatja fel a tudomány. Korábban a rovológia tette le a garast az asztalra, mert a hun leleteken sorra kerültek elő a székely írás és a magyar hieroglif írás jelei, amelyek segítségével magyar szavakat és mondatokat lehet elolvasni (2. ábra). Újabban a genetika is megerősíti a napjainkig elevenen élő hagyományt, miszerint a hunok magyarok. Ezt annak kapcsán érdemes áttekinteni, hogy Neparáczki Endre egy új genetikai sikerről adott interjút.
2. ábra. A rovológia (magyar ősírástan) álláspontját a a hun-magyar azonosság kérdéséről a régészeti leleteken lévő székely jelek alapján ebben a füzetben adtam közre 1996-ban
"A Human Genetics című neves szaklapban francia kutatók, Christine Keyser és munkatársai szenzációs publikációt közöltek. Összevetették a Közép-Mongóliában Tamir Ulaan Khoshuu temetőből feltárt ázsiai hun sírokból nyert DNS-mintákat számos, az adatbázisokban található archaikus DNS-mintával, többek között az Árpád-ház általunk közölt mintáival." - tájékoztat Neparáczki Endre a Demokratában Hunfajta a Turul-dinasztia címmel közölt interjúban - "A vizsgálat során nem kevesebb, mint négy olyan ázsiai hun mintát mutattak ki, amelynek haplotípusa megegyezik a Turul-nemzetségével. Tehát külföldi kutatók is megerősítették a feltételezéseinket, nem utolsósorban a XIX. század második feléig folyamatos és töretlen néphagyományt, amit egyébként a krónikáink is rögzítettek."
Persze Neparáczki Endre téved, amikor azt állítja, hogy a hun-magyar azonosság néphagyománya csak a XIX. század második feléig volt folyamatos és töretlen (1). A hun-magyar azonosságot csak a "tudományos konszenzus" berkeiben volt szokás megkérdőjelezni, ami pedig - ismervén a szakmai és etikai csődjüket - nem számít erős érvnek. (2).
A hun-magyar azonossággal összefüggő kérdésekben nem ez az első nagyszerű genetikai eredmény. Ezekről így beszél Neparáczki Endre:
"A 2010-es években professzor dr. Kásler Miklós kezdte meg a történeti családfák kutatását az Országos Onkológiai Intézetben, ahol az Árpád-ház genetikai vizsgálata is elindult. Mi a Szegedi Tudományegyetemen az előbbi csapáson indultunk el, a doktori értekezésemet is a honfoglalók genetikai eredetének kutatásából írtam 2017-ben dr. Török Tibor és dr. Pálfi György társtémavezetésével. ... Tavaly publikáltuk Nagy Péter professzor úr elsőszerzőségével azt a kutatási eredményt, amely bebizonyította, hogy az Árpád-ház férfiágú genetikai eredete mintegy 4500 évvel ezelőttre, a mai Észak-Afganisztán területén akkor létezett Baktriába vezethető vissza. Erről megfigyelhető egy izgalmas leágazás Baskíria és a Volga-Urál vidéke felé. A kiindulási pont a III. Béla király csontjaiból kinyert DNS-minta volt, ezt fejtettük fel időben visszafelé. Ami a honfoglaló népességet illeti, amit szerintem helyesebb a fogalmi lehetőségeket kitágítva, Árpád magyarjainak nevezni, azt találtuk, hogy a megvizsgált közel száz, gazdag leletanyagú, íjakat, gyönyörű szép vereteket tartalmazó sírban nyugvó ember az anyai és apai genetikai vonalaiban mintegy 30 százalékban egyértelmű belső-ázsiai leszármazású."
E kétségtelen genetikai sikereknek van egy állandó, sajnálatos kísérőjelensége. A genetikusok érzékelik (Török Tibor fogalmazta meg egy interjújában), hogy amely őshazákba a gének elvezetik őket, ott a nyelvészek szerint nem beszéltek magyarul. Ezért néha kinyilatkoztatnak nyelvészeti kérdésekben is, például, hogy van-e avar, vagy honfoglaló magyar nyelvemlék s hogy milyen nyelven beszélhettek a honfoglalók. Miközben ők is tudják, hogy a gének nem rögzítik a nyelvet. Azt is tudják, mert elmondtam nekik, hogy vannak hun, avar és honfoglalás kori hieroglifikus nyelvemlékek. Mivel azonban ezekkel nem tudnak mit kezdeni, inkább genetikára alapozott(?) nyelvészeti ötletekkel tömik a tágra nyílt szemű publikum fejét.
5. ábra. A 6000 éves Tepe Yahja-i (Irán) jelkészlet jeleinek magyar párhuzamai
Hozzátehetjük: ezt az ellentmondást csak a nyelvet meghatározó nyelvemlékekkel lehet feloldani, az íróasztalon kitalált finnugrista agyalmányokat az elolvasható nyelvi tényekkel lehet méltó helyükre, a szemétdombra száműzni. A helyzetben az a különös, hogy bár ilyen nyelvemlékekkel rendelkezünk a fent említett földrajzi területek és történelmi korok mindegyikéből, azokat sem a nyelvészek, sem a genetikusok nem hasznosítják.
Már az is a cikkeimnek köszönhető (3), hogy a legutóbbi években az ELTE és a Magyarságkutató Intézet hajlandó nyelvemléknek tekinteni a Kárpát medencei rovásírásos emlékeket (persze a nevem és az ügyben kifejtett munkásságom megemlítése nélkül). Azonban nem csak a Kárpát-medence, hanem a Selyemút környezete, vagy másképpen a sztyeppe országút területe is végig van hintve a magyar hieroglif írással írt és magyarul megszólaló nyelvemlékekkel, a "szakma" mégis úgy tesz, mintha ezek nem léteznének. E különös magatartásnak az lehet a magyarázata, hogy e "tudományos" körben sikk lehet nem érteni a székely íráshoz, a magyar hieroglif íráshoz meg pláne.
A Baktria felé mutató rovológiai kapcsolat
E cikkben több olyan hieroglifikus írásemléket mutatok be (1. és 3 - 16. ábra), amelyek illusztrálják Kásler Miklós kutatási eredményeit, miszerint az Árpád-ház férfiágú genetikai eredete mintegy 4500 évvel ezelőttre, a mai Észak-Afganisztán területén akkor létezett Baktriába vezethető vissza. A területen és környezetében széles körben használták a székely írás szójeles előzményét, a magyar hieroglif írást magyar szavak és mondatok rögzítésére. Nem csak az Árpád-ház, hanem a magyar nyelv, ősvallás, írás és identitás egyik szülőföldje is volt ez a táj és ez a kor, amely összekötő láncszemet képezett egyrészt az Éden területe (az írás 50 ezer évvel ezelőtti szülőföldje) és Mezopotámia, másrészt a sztyepp-övezet között.
A kínai, avar és honfoglalás kori közös nyelvemlék
Csak jelzésképpen, egyetlen fontos párhuzam segítségével mutatom be a Kína felé mutató rovológiai adatokat (17. ábra). E három tárgyon (kínai neolitikus tál peremén, a gátéri avar turulon és a csúcshegyi honfoglalás kori gyűrűn) ugyanaz a két szójellel leírt Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura) mondat olvasható, ami a hun uralkodó címe is volt. A hieroglifikus mondat előfordul egy gyulai honfoglalás kori gyűrűn is. Ez a nyelvemlék-sorozat világosan elénk tárja azt, hogy Kínában, vagy Kínától északra a neolitikumban magyarul beszélő népek is éltek, akik a magyar hieroglif írást (a székely írás ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó előzményét) használták. Nem kétséges, hogy ez a hunok írása volt, akik magyarul beszéltek és akik az első kínai dinasztiát, a Xiát is adták. A 17. ábrán látható írásemlékek Kínából elvezetnek a Kárpát-medencébe.
A honfoglalók magyarul megszólaló nyelvemléke
A rakamazi korongról azt tartja a szakma, hogy ugyanabban a műhelyben készülhetett, amelyben a karosi leleteket is csinálták (18. ábra). E körben több, jól elolvasható hieroglifikus emlék maradt ránk. Tekintve, hogy a genetikusok a karosi honfoglalók jelentős részét a hun területekről érkezetteknek nyilvánították, ez ugyanazt bizonyítja, mint a fenti bekezdésben említett írásemlék-sorozat: hogy a hunok és a honfoglalók egyaránt magyarul beszéltek.
Összegzés
A jelen cikkben bemutatott írásemlékek alapján az Árpád-ház genomja olyan területen alakult ki, ahol évezredek óta a vallásos gondolkozáshoz kapcsolódó jelek azonosak voltak a székely írás és a magyar hieroglif írás jeleinek előképével. Ezért az Árpád-ház genomja által meghatározott csoport a kialakulása pillanatától azonosult az ezen jelek által meghatározott világnézettel, nyelvvel és identitással.
Olyan Mezopotámiától északra fekvő területeken alakult ki ez a hun-magyar történelmünket meghatározó dinasztia, amelyet a korai sumér írásos emlékek "subar-ki", azaz "szubar föld" kifejezéssel neveztek meg a Kr. e. 27-26. században. Nem véletlen, hogy a nikolsburgi ábécében fentmaradt a Hissar-i hatezerötszáz éves faábrázolás. Ezt ma tprus (tapar ős "szabír ős") mondatjelként ismerjük, amely a magyarság előző nevét őrzi (3. ábra).
Az új hír szerint az Árpádok genetikai jellemzői jelennek meg Mongóliában is. Ehhez hozzátehetjük, hogy arról tájról a hieroglifikus szkíta, hun és avar nyelvemlékek sora elvezet a Kárpát-medencébe.
Ennek a több évezredes hieroglifikus íráshagyománynak a maradéka a mai magyar államcímerben is megtalálható, mint a hármas halmon álló kettős kereszt, amelynek olvasata Egy országa. Azaz a címerünk mondanivalója, amely az állameszménk lényege (miszerint a terület, amelyen élünk, az istené) legalább négyezer éves (6. és 10. ábra). Egyidős magával a hun-magyar dinasztiával.
Jegyzetek
(1) Az akadémikus áltudomány hun-magyar azonosságot tagadó álláspontját ugyanis nem lehet a magyarság véleményével azonosítani. Lehetetlen lenne felsorolni még azon szerzők nevét is, nem beszélve a közemberek tömegéről, akik számára kétségtelen, hogy Hunni sive hungari, azaz a hunok azonosak a magyarokkal. Bakay Kornél például nemrég 50 forrást sorolt fel, amelyben a hunokat és a magyarokat azonosnak tekintették.
8. ábra. Azerbajdzsán területén előkerült fehér ló, nyakán a ten "isten" szójelével, derekán a Lyukó "a napisten neve" jellel a Kr. e. VI - III. századból
Az értelmiség és a nemzet legjobbjai mindig is tudatában voltak annak, hogy csupán a megélhetési "tudomány" árulásáról, egy átlátszó hazugságról van szó. A mindenkori megszállóink, meg a Trianont ránk szabadítók és befejezni kívánók számára volt szükség annak hangoztatására, hogy a hunok és a magyarok nem azonosak. Azért volt ez rokonszenves a számukra, mert így kívánták megfosztani a magyarságot a Kárpát-medencéhez fűződő történelmi elsőbbségétől, azaz tulajdonosi jogától. Ez az érv ugyan nem szokott döntő lenni egy területi vitában, mert ott fontosabb a katonai, gazdasági, kulturális és létszámbeli fölény. Az eltelt száz év dákóromán és nagymorva történelemhamisítási kísérletei azonban azt mutatják, hogy mégis vannak, akik jelentőséget tulajdonítanak a történelmi elsőbbség kérdésének. A "tudományos konszenzus" meghatározó alakjai és követői pedig nagy átéléssel lihegik utánuk a semmiféle szakmai érvvel alá nem támasztható magyar- és tudományellenes téveszméket.
9. ábra. Az azerbajdzsáni szőnyeg a Tejút hasadékában születő, az égig érő fával azonos napistent jelképezi (középen), hasonló képet találunk egy magyar népi tányéron is (balra, veleméri Sindümúzeum), a népi ábrázolásokon napjainkig fennmaradt ősi képből alakult ki a székely írás "us" ős jele (jobbra)
Meg kellene magyaráznia Neparáczki Endrének, hogy miért tekinti nemlétezőnek az áltudományos blöffel szembeni folyamatos értelmiségi ellenállás és hagyománytisztelet nyilvánvaló tanúbizonyságait. Nehéz elismerni, hogy a "dilettánsok" igaza bizonyosodott be a nagy mellényű "tudományos konszenzussal" szemben?
10. ábra. A BMAC (Baktria-Margiana régészeti kultúra) pecsételője a Lyukó földje mondattal (Kr. e. 2300 - 1700 tájáról)
A genetikusok nagyszerű eredménye (a hunok és a magyarok származási kapcsolatának felmutatása) valójában nem is számít minden ízében új eredménynek a (valódi) tudományos megállapítások körében, mert ez a származási kapcsolat ott mindig tudott dolog volt. "Csak" az akadémikus "tudomány" notórius hazudozóit leplezték le a genetikusok egy új technikájú bizonyíték felmutatásával.
11. ábra. Pre-achaimenida bögre Kr. e. 1000 tájáról a "király" szár (mai magyarsággal "király" úr) mondattal, ez a "tetővel ellátott kereszt" alakú "király" szójel megtalálható a hettita hieroglif írásban, a szajki avar szíjvégen, a regölyi hun ezüstcsaton és egy zalavári szíjvégen is
A szerző mégis, minden mellette szóló szakmai érv támogatása ellenére sem meri összeakasztani a bajszát a tudományos konszenzussal. A hazaáruló hazugok kedvéért tesz úgy, mintha egyetlen percig is megtagadtuk volna a hun őseinket?
12. ábra. Tell-i Bakun-i (Észak-Irak) edény Kr. e. 4000 tájáról a magas kő a nagyságos Dana földje mondattal, amelyből a magas szójeléből (a székely írás "m" betűjének előképéből) talán csak a függőleges rész látszik, de a "magas kő" ábrázolási konvenció ismert előfordulásai alapján a hiányzó magas jel kikövetkeztethető
(2) Jellegzetes és visszatérő volt az a kettős csavar a "tudós" dolgozatokban, hogy egyrészt "a hunok nyelvét nem ismerjük, de az biztos, hogy törökül beszéltek", másrészt, hogy "a székely írást valamelyik török néptől vettük át", ám a lehetséges átadók között nem említik meg az általuk töröknek tartott hunokat.
13. ábra. Edény a dél-türkmenisztáni Anau kultúrából Kr. e. 4000 tájáról a székely írás "d" (Dana) és "f" (föld) jelének megfelelőjével, az anaui föld szójel lépcsős kerete a "magas kő" ábrázolási konvenció jelentkezése, ami azt jelzi az olvasónak, hogy a magas kőnek nevezett világoszlop Dana földje
15. ábra. Baktriai (BMAC) jelvény, Kr. e. 2000 tájáról, az olvasata: Jóságos Nap, ragyogj! (balra), szabadkígyósi honfoglalás kori ruhadísz, az olvasata: Jóságos Nap (jobbra)
Irodalom
Neparáczki Endre: Hunfajta a Turul-dinasztia (Demokrata)
Varga Géza: Szentgyörgyi Rudolf szerint a hun eredetnek nincs helye a nyelvtudományban
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje
Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése
Varga Géza: A rakamazi honfoglalás kori turul a "Jóságos úristen" mondattal
Varga Géza: Kiállítás: Attila örökösei - A hunoktól az Árpád-házig
Varga Géza: A Magyarságkutató Intézet rovológiai teljesítménye
Varga Géza: Neparáczki Endre nem mond igazat, mert vannak honfoglaló nyelvemlékek
Varga Géza: Török Tibor sem mond igazat, mert léteznek hieroglifikus avar nyelvemlékek
18. ábra. A rakamazi turulos korong Jó sar ős ten (mai magyarsággal Jóságos Úristen) mondata
Őrségi szállás pajtájából előadóterem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése