Moór Elemér szerint a hunok nem beszélhettek se törökül, se mongolul, se iráni nyelven

Van egy érdekes és döntő jelentőségű cikk, amely nyelvészeti érvek alapján porba dönti a hunok török nyelvét illető megalapozatlan akadémikus téveszméket. Fontos és nehezen megcáfolhatónak tűnő érveket sorol fel, mégsem emlegeti a kutya sem. A Magyar Nyelvben jelent meg, azaz - ha csak a szekértábort nézzük - akkor éppen az akadémikus ihletésű szerzőknek kellene figyelembe venniük a megállapításait, ám ezt mégsem teszik. Érteni véljük, persze, miért nem idézik: mert nem azt a magyar- és tudományellenes mondókát fújja, ami az ő szívüknek kedves, hanem a nyelvi tényekről számol be. Azt állítja ugyanis a szerző, hogy a hunok nem beszélhettek törökül. Álláspontja ma is megszívlelendő, mert az általa felhozott érvek nem fakultak. (1)

1. ábra. Hun aranyálarc (Kazahsztán, V. szd.)

Moór Elemér fontos megállapításait a Magyar Nyelv közölte, azaz nem lehet csípőből tudománytalannak tekinteni és jelzőosztogatással elintézni. A finnugrista szerzők ezért(?) úgy tesznek, közte a Magyar Nyelv szerkesztőségének titkára is, mintha ez a cikk nem is létezne. 

A 2001-ben megjelent A székelység eredete c. kötetemben közöltem Moór Elemér felismeréseit, aminek "persze" szintén nem lett visszhangja. Ebből a neten is olvasható könyvemből idézek az alábbiakban.  

"Moravcsik Gyula a hunok vezető rétegét tekinti török nyelvűnek, mert a fennmaradt hun személynevek a vezetők nevei közül kerültek ki. A hunokat azonban már akkor is töröknek tartották, amikor a hun személynevek törökös magyarázatát még meg sem kísérelték. Egy időben ugyanis szokás volt minden nomád népet töröknek tekinteni, vagy legalábbis bennük valamilyen török komponenst feltételezni. A hun nyelvemlékek azonban a vezetők törökségét sem igazolják.

Például maga a hun népnév sem lehet török eredetű, mert a népnév legrégebbi alakjában a szókezdetben a ch hang szerepel, azt pedig már a XI. században élt Kasgari is felismerte, hogy a török nyelvek hangrendszereire különösen jellemző a zöngétlen veláris és laringális spiránsok hiánya. A tarchan és tarqan, a chan és qan, a qatun és chatun szóalakok – lévén a törökben is idegen eredetű méltóságnevek – nem bizonyítják ennek az ellenkezőjét. 

Ha azt a felfogást valljuk, hogy a hunok török nyelvűek voltak, akkor nyelvüknek mindenképpen valamilyen, az őstörök hangállapothoz közel eső nyelvi alakot kellene képviselnie. A reánk maradt hun szóanyagban azonban nagyon sok névnek kifejezetten nem-törökös a hangalakja. Például a „halotti tor” értelmű strava a szókezdet mássalhangzó-torlódása miatt török nyelvűek számára kiejthetetlen volt. Mássalhangzó kapcsolattal ugyanis török szó nem kezdődik. Márpedig a hun személynevek között több ilyen is fennmaradt, mint például Szkottasz neve is. Ha ezek idegen eredetűek voltak, a kiejtésüket török nyelvűek számára csak valami magánhangzó-előtét tette volna lehetővé.

Mivel sem az őstörökben, sem az ótörökben semmiféle szó sem kezdődhetett l, r és v hangokkal, nem lehetett török személynév Laudaricus, vagy Rougasz neve sem és nem lehetett török a Jordanesnél megőrzött var szó sem. Ez utóbbi a hun főváros: Varacsán "Vara hun", másutt Hunnivár (vagy hunni Var "hun nyelven Vár") nevében fordul elő.

Az ótörökben szókezdetben nem találkozunk d, g, n és m hangokkal (illetőleg az m-mel csak a b helyén). Ezért nem lehetett török Dengizich, Gordasz, Muagerisz és a sokat emlegetett medosz sem.

Jellemző sajátossága a török nyelveknek a kettős mássalhangzók hiánya, ezért nem török név az Attilasz, a Szkottasz és az Ellák sem.

Ami a Jordanesnél fennmaradt Ellák nevet illeti, ez Németh Gyulát a baskir Ilek személynévre emlékeztette, amely szerinte az ujgur ilig „fejedelem” szóval függhet össze. Azt azonban elfelejti megmagyarázni, hogy miként felelhet meg a török „i”-nek a hunban az „e” hang (ilyesféle hangfejlődésre ugyanis a török nyelvben nincs példa), továbbá nem fejti ki a szóbelseji „l” kettőződésének okát sem. 

S a sor még folytatható. A felhozott érvek miatt a hunok vezető rétegének nyelvéről csak bizonyos negatív megállapításokat engedhetünk meg magunknak, miszerint nem lehettek török, mongol, vagy iráni nyelvűek. (Moór/1963/64)"

Hozzátehetem: magyar nyelvűek azonban lehettek a hunok. A hun és (a szegedi genetikusok: Török Tibor és Neparáczki Endre által) hun eredetűnek mondott karosi honfoglalás kori csontokhoz mellékelt tárgyakon lévő hieroglifikus szövegek magyar olvasata ezt alá is húzza. 

2/a. ábra. A hun kötődésű lomovátovói kultúra istenábrázolásán elolvasható a magyar hieroglifákkal írt Isten (ős + ten) szó, figyelemre méltó módon a székely írás "us" (ős) jelének megfelelő hieroglifa a nyakon van elhelyezve

2/b. ábra. A rakamazi turulos korongon is elolvasható a magyar hieroglif írással írt Jóságos úristen mondat s a székely írás "us" jelével azonosítható hieroglifát ez esetben is a nyakra tették, miként a fenti lomovátovói leleten is

Megjegyzés

(1) A genetika újabb eredményeket szolgáltat a magyarság egyes korai alakulatairól, így a hunok, avarok és honfoglalók között szükségszerűen kisebb-nagyobb genetikai eltéréseket mutat ki. Ennek értékelésekor azonban szem előtt kell tartani, hogy nincs olyan nyelv, amely csupán egyetlen genetikai képlethez kötődne. Amiképpen a mai magyarság kevert genetikailag, ugyanúgy kevert volt mindvégig a történelme során s a keveredések aránya is folyamatosan változott. A gének nem rögzítik a nyelvet és az identitást. Ezért kellő alátámasztást nélkülözőnek gondolom azt, hogy egyes szerzők a vélt, vagy valós, kisebb, vagy nagyobb mértékű genetikai eltérés alapján a hunokat és a honfoglalókat török, vagy más nyelvűnek állítják be. 

A genetikusoknak nem csupán joguk van átlépni a szakterületük korlátait és a hunok és a honfoglalók nyelvére vonatkozó megállapításokat tenni, hanem az hasznos is lehet az új nézőpont és az új forráscsoport figyelembe vétele miatt. Ám a nyelvre vonatkozó megállapításaik csak akkor lesznek komolyan vehetők, ha nem az évszázados hazugságokba dermedt és valójában nem is létező "tudományos konszenzus" téveszméihez és prekoncepcióihoz próbálnak meg igazodni, hanem maguk is figyelembe veszik és feldolgozzák a nyelvi megállapítások tételéhez szükséges adatokat. Ilyen adatot jelent Moór Elemér fent ismertetett álláspontja. Ilyen a magyar és nemzetközi történeti hagyomány egybehangzó álláspontja arról, hogy a hunok és a magyarok azonosak (Bakay Kornél 50 ilyen forrást sorolt fel). Figyelembe kell venni a hunoktól fennmaradt néhány szó magyarságát is, például hogy a hun főváros nevében szerepelt a Vár szó. Figyelembe kell venni, hogy a honfoglalókhoz kapcsolódóan maradt fent a Dentümagyar és a hetümagyar kifejezés. Elengedhetetlen a hunok és a honfoglalók tárgyi emlékein lévő hieroglifikus szövegek magyar  olvasatának figyelembe vétele is.

3/a. ábra. A hun kötődésű lomovátovói kultúra Lyukó országa olvasatú jelvénye

3/b. ábra. Hun jelvény a Lyukó dana országa (mai magyarsággal: Lyukó isten országa) szöveggel

Irodalom

Moór Elemér (wikipedia)

Benkő István: Az eurázsiai sztyeppövezet és a magyarok

Moór Elemér: A hunok származásának kérdése, fő tekintettel a nyelvi forrásanyagra, Magyar Nyelv, Akadémiai Kiadó, 1963.

Horváth Csaba Barnabás: Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? International Relations Quarterly, ISSN 2062-1973, Vol. 10. No. 3-4. (2019) 9 p. 

Varga Géza: Sándor Klára "cáfolatának" cáfolata a hun-magyar írás kérdéskörben

Varga Géza: Szentgyörgyi Rudolf szerint a hun eredetnek nincs helye a nyelvtudományban

Varga Géza: A hunok magyar nyelvéről és a székely írás hun eredetéről folyó ostoba vitáról

Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése

Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje

Varga Géza: A székelység eredete

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza

A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szállás (két háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz) 

Ne fogadjon el utángyártott, lejárt szavatosságú, vagy sérült csomagolású őrségi szállást! Rovológus által vezetett eredeti hangulatú őrségi szállás csak nálunk! A néprajzilag hiteles, de a modern kor eszközeivel ellátott, elbűvölő természeti táj közepén (erdő és patak között) található őrségi szállás a csendre és békére vágyó igényeseknek való. A szállás lefoglalásához hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot! Cserépmadár szállás és Csinyálóház (azaz kitűnő őrségi szállás) Veleméren is csak egy van.

A veleméri Cserépmadár szállás (egy 3 szobás, 11 férőhelyes őrségi szállás) Belső szobája

Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra, "Inkább vagyok itthon Etele szolgája, mint vagyonos ember idegenben"

A krími szkíta korona Isten hieroglifája

A szkíták a magyar hagyomány szerint az őseink (1). Az akadémikus "tudomány" ugyan többnyire indoeurópai (iráni) nyelvűnek tartja őket, ezt a téveszméjüket azonban több ok miatt nem kell komolyan vennünk (2). Például az alábbi szkíta koronán olvasható Isten szavunk is a hagyományt támogatja és a genetikusok is a magyarság felmenőinek gondolják őket.

1. ábra. A krími szkíta korona (balra), Isten olvasatú ligatúrája (középen), a ligatúrát alkotó és - az ős esetében - magyarázó, megismételt hieroglifák (jobbra fent), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "us" (ős) és "nt/tn" (ten) szójelek (jobbra lent)

A szkíta korona aranyból formált hieroglifái jól egyeztethetők a székely írás modern használatából kikopott, a "szakértők" számára nem értett, sőt letagadott szójeleivel (1. ábra).  Jellemző, hogy Németh Gyula 1934-ben még azt írhatta, hogy „Rejtelmes - legalább egyelőre - a nikolsburgi ábécé us jele is” (3). 

A szkíta koronán jól látható és el is olvasható az egyik legfontosabb magyar szó, az Isten, amely ráadásul magyar szavakból alkotott összetétel (ez jól felmérhető a két szójelünkből álló ligatúrán is). Az Isten szavunk eredete c. dolgozatomban ezt a kérdést alaposabban is tárgyaltam, ezért most nem szükséges ismételten kitérni rá.

Az Isten szó szerepel a szkítákhoz köthető nyelvi anyagban is, például a Don folyó, a Borüszthenész "Bor isten" nevében. A szkítákról egyébként a korabeli görög forrásokban fennmaradt, hogy folyóikat a folyó istene miatt tisztelték.

 2. ábra. Isten olvasatú paziriki szkíta jelvény

A szkíta Isten szó kétségkívül rokonságban áll a hatti Estan szóval, a napisten nevével. Megtaláljuk ezt a szavunkat ugyanazokkal a hieroglifákkal kőbe vésve a Yazilikaja-i hettita sziklapantheonban is.

3. ábra. Szkíta papnők, kezükben Isten olvasatú jelvényekkel

4. ábra. A Yazilikaja-i hettita sziklapantheon Da Isten olvasatú mondatjele 

5. ábra. Amur menti sziklarajz Kr. e. 4000 tájáról (Hoppál Mihály nyomán), a fejen a szár Ak isten ügy szár szimmetrikusnak látszó mondat olvasható, amit mai magyarsággal a sarok istene a folyó ura, esetleg a Heraklész isten a folyó ura alakban olvashatunk el (az ős és a ten hieroglifák sorrendje fordított)

6. ábra. A csempeszkopácsi templom Isten országa mondatjele a déli bejárat fölötti kapubélletből

Jegyzet

(1) Ezt a hagyományos álláspontot korábban az antropológia igazolta (az andronovói típusnak a Kárpát-medencében az alföldi típust feleltették meg). Most hasonlóképpen alátámasztja a hagyományt a genetika is, például Horváth Csaba Barnabás nemrég megjelent cikke. E szerint az andronovói kultúra népessége a magyarság őseivel azonosítható és ebből az andronovói alapból fejlődött ki a szkítaság. 

Ezt kiegészíthetjük azzal, hogy a szkíták magyar nyelvét a szkíta hieroglifikus szövegek segítségével lehet dokumentálni (1-3. ábra). Sajnálatos, hogy az egyetemekről kikerült szakember nemzedékek nem hajlandók foglalkozni a magyar nemzeti írásokkal, vagy ha akad egy-két kivétel, akkor egzisztenciális okokból(?) az akadémikus téveszmék terjesztését tartják magukra nézve kötelezőnek.

(2) Először is azért, mert ez a pénzért és politikai okokból bármit és bárminek az ellenkezőjét állító társaság nem lehet a példaképünk, amikor a székely írás eredetére vagyunk kíváncsiak. 

Másrészt azért, mert az akadémikus "tudomány" bajnokai rendszeresen figyelmen kívül hagyják az írott források adatait, ha azok a szkíta-magyar azonosságot erősítik. Például a Hérodotosz által feljegyzett szkíta napisten, Oitoszür nevének összefüggését a sumer-akkád Utu sar "Idő úr" és a magyar Üdő úr kifejezésekkel, amelyhez a vonatkozó jelek rokonsága is társul. 

Harmadsorban pedig azért, mert az akadémikus figyelem sohasem terjedt ki a székely rovásírás, vagy a magyar hieroglif írás jeleivel írt szkíta szövegekre, vagy ha mégis, mint azt tette legutóbb Fehér Bence, akkor kötelezőnek érezték letagadni a szkíta jeleknek a rovásjelekkel való, napnál világosabb kapcsolatát. 

(3) A hasonló szójeleinket rejtelmes capita dictionum-ként vagy többhangértékű jelként tárgyalják. Ezzel vagy megoldatlanul hagyják a szójelek léte által felvetett kérdést, vagy - mint a "tprus" esetében történt, félremagyarázzák azt. S ha kiderül a hipotézisüknek a forrással való összeegyeztethetetlensége, akkor a forrást "igazítják ki" úgy, hogy az látszólag a téveszméjüket támassza alá. 

Amikor 2014-ben az ELTE székely írásról tartott előadássorozatán hozzászólóként elmagyaráztam az előadónak és a hallgatóságnak is, hogy az "us" (ős) szójelünk a Tejút hasadékában karácsonykor kelő Nap/napisten jele, aki az ősvallás szerint az ősünk, akkor gúnyos hörgés volt rá a válasz. Pedig kitűnő alkalmuk lett volna kérdések feltevésére és a lassan évszázados nemtudásuk megszüntetésére, az "us" (ős) rovásjel mibenlétének tisztázására. Ez a társaság azonban csak a finnugrista jelzőosztogatásra, meg gúnyolódásra lett kiképezve és nem volt igazán kíváncsi a székely írás eredetére.  Őket úgy tanították, hogy a székely írást az ótürk írásból, végső soron pedig a sémi írásokból kell eredeztetni és minden más érvet meg sem kell hallaniuk. Az esetet követően a nyomda segítségével néhány napon belül kiadtam egy kis füzetet A Tejút hasadékában kelő napistent ábrázolja-e a székely írás „us ” (ős) jele? címmel (a címre kattintva elolvasható). Ebben közzétettem az "us" jelünk természetrajzát. Az ELTE következő előadására szóróajándékként bevittem, de a füzettel megkínáltak többsége a kezébe sem volt hajlandó venni a kifejezetten szép kiadványt. Ez az eset meglehetősen jól illusztrálja, mit várhatunk azoktól, akiket az ellenségképzőként működő ELTE évről-évre a nyakunkra szabadít. Az előadáson előadóként szerepelt Zelliger Erzsébet, Hosszú Gábor, Sándor Klára, Szentgyörgyi Rudolf és Róna-Tas András is. E sorok írójának két kötetét a tudománytalan irodalom példájaként mutatták fel.


Irodalom

Horváth Csaba Barnabás: Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? International Relations Quarterly, ISSN 2062-1973, Vol. 10. No. 3-4. (2019) 9 p. 

Varga Géza: Levél Dr. Horváth-Lugossy Gábornak, a Magyarságkutató Intézet főigazgatójának

Varga Géza: Szkíta tartalom

Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja

Varga Géza: Isten szavunk eredete

Varga Géza: Hozzászólás Róna-Tas András: A székelyek ősi kincse a rovásírás c. előadásához

Varga Géza: Sándor Klára "cáfolatának" cáfolata a hun-magyar írás kérdéskörben

Varga Géza: Hosszú Gábor, Zelliger Erzsébet és mások a graféma átvételét igazoló konjunktív feltételekről

Varga Géza: Szentgyörgyi Rudolf szerint a hun eredetnek nincs helye a nyelvtudományban

A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái

1995-ben egy 7500 éves falu nyomaira, köztük egy jelekkel borított állatfigurára [1] bukkantak a régészek (Bánffy Eszter) a Kerka völgyében, a Szentgyörgyvölgy határában lévő Pityerdombon. Az eredeti szobrocska a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán, hiteles múzeumi másolata pedig a veleméri Sindümúzeumban tekinthető meg. A világ legrégebbi, jól elolvasható, a magyar hieroglif írás jeleivel írt, magyarul (vagy magyarral rokon nyelven) megszólaló írásemléke. Vannak korábbi feliratok is, például a Varga Csaba által bemutatott nyugat-európai barlangrajzokon, de ezeket még nem olvasta el senki. A csillagtérképet hordozó tatárlakai táblákat jól elolvasta (érthetővé tette) Záhonyi András, de ezek vagy 1000 évvel fiatalabbak a szentgyörgyvölgyi tehénszobornál. A tehénkén lévő szójelek jól érthetők, sőt a hangalakjukat is meg tudjuk közelíteni. A tehénke szétszórtnak tűnő hieroglifáinak mondanivalóját a világmodell jelleg és a hozzá kötődő ősvallási nézetrendszer szervezi egységbe. Ezek a jelek együttesen arról tájékoztatnak, hogy a négy sar(ok) által tartott ég azonos a szár tennel (az úristennel, az élet úrnőjével).

1/a. ábra. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor szár, ten, sar(ok) és ég hieroglifái a középső sorban, valamint a székely írás megfelelő ("sz", "nt/tn", "s" és "g") rovásjelei alattuk

1/b. ábra. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor két nézete; mindkét képen látható a székely "s" (sarok) jel megfelelője a lábakon; az ősvallási elképzelés szerint ilyen hegyek voltak a világ sarkain s azok tartották az ég boltozatát; a sarkoknak külön isteneik voltak; a sarok szavunk sár Óg (Óg király, azaz görögösen Heraklész) nevéből alakult ki; a bal oldali képen a tehén hátán az ég szójel; a jobb oldali képen pedig a tehén fején a szár „úr” szójel látható

Az égetett agyagtehenet Bánffy Eszter, az MTA Régészeti Intézetének főmunkatársa ásta ki. [2] Prehisztorikus és középkori régészetből, valamint indológiából szerzett diplomát az ELTE-n. Ásatásain a neolitikum kultúráját kutatta.

Kandidátusi disszertációjában (Kultusz és régészeti kontextus Közép- és Délkelet-Európában a neolithikum és a rézkor idején, 1987.) a délkelet-európai régió kultikus jellegű leleteit vizsgálta, s azokat a vallástörténészek megállapításaival vetette össze (Eliade-től Frazer-ig). "E dolgozatban általánosan elfogadott és használt vallástörténeti fogalmakat hasonlítok össze régészeti jelenségekkel. Azt vizsgálom, van-e valamilyen összefüggés egy lelet, leletegyüttes vagy kultikusnak ítélt jelenség és valamilyen, elméleti kutatók által leírt, archaikus vallásra vonatkozó megállapítás között."

1/c. ábra. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor nézetei

A régészeti jelenségeket azonban nem hasonlította össze a magyar ősvallás és írástörténet adataival (egy szélsőséges finnugrista álláspont szerint már a magyar ősvallás kifejezés használata is tudománytalan).

A szerző (a vele folytatott beszélgetések alapján) tudatosan mellőzi a kőkori ősvallási jelképekből kialakult székely rovásjelek tanúságának figyelembevételét. Mintha tudománynak csak az angol nyelven publikált, íróasztalszagú elméleteket tekintené; miközben átlép az ősvallás létező emlékein. E miatt az alapállása miatt nem ismerhette fel a saját ásatásán előkerült, jelekkel borított tehénszobor népesedés-, írás- és kultúrtörténeti jelentőségét – bár éppen ezek kutatására vállalkozott.

Az olvasás nehézségei

Mint azt alább látni fogjuk, a tehénszobor jeleit a székely rovásírás segítségével el lehet olvasni.[3] A régész mentségére fel lehetne hozni, hogy a disszertáció írásakor még nem jelentek meg nyomtatásban azok az írástörténeti felismerések, amelyeket figyelembe vehetett volna. Ezeket az információkat akkor még csak az Írástörténeti Kutatóintézet előadássorozatán lehetett megszerezni.
Általánosan is megfogalmazhatjuk azt az axiómát, hogy aki nem ismeri a székely rovásírás jeleinek előzményeit, az nem ismerheti igazán a bronzkor és a kőkor vallását sem. A jeleit elolvasni nem tudó számára a kiásott régészeti lelet jórészt rejtély marad.

Bizonyos mértékig elfogadható az átlagolvasó visszafogottsága és tanácstalansága e jelek láttán – hiszen az írásjel is, meg a műfaj is ismeretlen a számára.

Nem latin betűket lát maga előtt, amelyre a tanító néni gyermekkorában megtanította, végtelen türelemmel magyarázgatva neki a betűvetés módját, s aminek a gyakorlására volt elég ideje és alkalma.

A műfaj is új a számára, mert nem novellát, hőskölteményt, apróhirdetést, győzelmi feliratot, vagy számlát olvashat a tehén testére írva – hanem egy térbeli világmodell jeleit látja. Ez a térbeli világmodell egy szokatlan műfaj, másfajta szabályokkal (l. Varga/1999!).

Egy szakembertől persze elvárható lenne, hogy át tudjon lépni ezeken az akadályokon és képes legyen a térbeli világmodell olvasási rendjének megértésére. Azonban még ettől is messze állunk.

A legfurcsább kifogásokat vetik ellene a szár, sar(ok), ég és Ten szójeleket feltételező olvasatnak. Záhonyi András például azért nem tekinti írásnak a szentgyörgyvölgyi tehénszobor jeleit, mert nincs belőlük legalább három egymás mellett. Holott az írás meghatározása: gondolat rögzítése jelekkel. Ha ezek a szentgyörgyvölgyi jelek felidézik a 7500 évvel ezelőtti ember világnézetét, akkor ez egy írásemlék. A világmodellek jeleinek nem szükséges sorokat alkotniuk és nincs olyan szabály, hogy legalább három jelnek kell egymás után sorakoznia. Amiként a térképek jelei is szétszórtak. A hentesüzletekben a sertést, vagy szarvasmarhát ábrázoló képeken sincs folyamatos szöveg. Csak egy-egy szót írtak a megfelelő testtájra: lapocka, comb, tarja ... Ha ezeket nem betűzve írták volna, hanem szójelekkel, akkor minden testtájon csupán egyetlen hieroglifa lenne. Annak sincs jelentősége, hogy ezek a vonalak díszesek-e, vagy sem, mert egy írás lehet díszes is. Ha gondolatot rögzít, akkor írás, függetlenül attól, hogy díszes-e.

A szentgyörgyvölgyi szójelek valóban nem alkotnak összefüggő sorokat, hanem elszórtan helyezkednek el a szobron. Azért került csupán egy-egy szójel a tehén különböző testtájaira (a világmodell részeire), mert azok megnevezésére elegendő volt egy-egy szó is. Mert a szentgyörgyvölgyi írásemlék szavait nem betűkkel írták, hanem szójelekkel.

2/a. ábra. A mistelbachi avar boglár a Napot ábrázolja, a Nap szavunkat jelöli; a keretben több példányban látható kacskaringó a jó szójele, Istenünk állandó jelzője; a boglár jó Nap alakban olvasható el; a ló homlokát díszítette (a tehénszobor is a homlokán viseli a szár  "úr" méltóságjelet)

Széles körű jelhasználat

Amint azt Bánffy Eszter egy riportban megfogalmazta, a kőkori agyagművesek (egy kultúrán belül) rendkívüli mértékben ragaszkodtak a hagyományos mintakincs megőrzéséhez.

E jelenségnek több oka is lehet – tehetjük hozzá.

Az első az, hogy a régészek többnyire a leletek, például a cserepek egyneműsége (hasonlósága) alapján állapítják meg a kultúrák határait. Ezért egy kultúrán belül a cserepek mintakincse szükségképpen egynemű.

A hagyományos mintakincshez való ragaszkodásnak van egy másik magyarázata is, amit Bánffy Eszter nem vehetett figyelembe. A kőkorban és a bronzkorban a székely írásjelek előzményeivel azonos ősvallási jelképek terjedtek el Eurázsiában és Amerikában is.

Ennek köszönhető az is, hogy a székely rovásjelek segítségével lehetséges a szentgyörgyvölgyi tehénszobron lévő jelek értelmezése.

2/b. ábra. A Gizella-kincs avar eredetű turulos korongja;
ugyanúgy a nemiszervén viseli a Ten jelet, mint a szentgyörgyvölgyi tehénszobor

A jelek azonosítása

Az akrofónia folyamatának rekonstruálásával a 90-es évek közepére (Novotny Elemér és mások előmunkálatait követve) Simon Péterrel, Forrai Sándorral és Szekeres Istvánnal jórészt sikerült azonosítanunk a székely betűk egykori szóértékét; azaz megközelítő pontossággal tudjuk, milyen szavakat jelöltek e jelek a születésükkor (a jégkorszak idején). Az akrofónia rekonstrukciója régi magyar szavakat eredményezett, mert az írást a magyar (vagy egy magyarral rokon nyelvű) nép alkotta meg. Az így kibontakozó jelentések egységes és jellegzetes vallási rendszert alkotnak, amely az északkelet-eurázsiai és amerikai ősvallási képzetek lényegével azonos.

A rekonstruált szóalakokat amerikai indián emlékek segítségével két esetben is ellenőrizni tudtam (Varga/2002). Az így jobban megismert székely rovásjelek segítségével a szentgyörgyvölgyi tehénszobor hieroglifái a következőképpen értelmezhetők:

- A székely "s" (sár „úr”, vö. sarok!) megfelelője a tehén lábain szerepel. Ebből következően a tehénszobor egy térbeli világmodell, amelyen az ég boltozatát négy sarokoszlop tartja. Hasonló szerkezetű világmodell több is található Eurázsiában és Amerikában. Az Urál vidékéről származó párhuzamot közöl Szaveljeva (7. ábra). A Szent Koronán is négy keresztszár hordozza az égboltot jelképező kupola terhét.

- Az "nt/tn" (Ten "isten, élet") jelet a tehén vulvájára rajzolták, ami nyelvet azonosító körülménynek bizonyult. A szójel hangalakja Ten. Az értelme a teng, tenyész és tehén szavaink értelmével vethető össze. A sumer tin is "élet". Azonos a magyar isten "ős Ten" második tagjával, rokonítható az etruszk Tin főisten  nevével és a kínai tien "isten" szóval is. Ez a hieroglifa és az elhelyezése a tehén termékenységgel összefüggő szerepére, ősanya voltára utal. A ten szó szerepel Athéné nevében is. [4] Fáy Elektől tudjuk, hogy Athéné libiai-egyiptomi égi tehén minőségében viselte a Tahennu vagy Tehennu nevet. Ezekből az összefüggésekből ítélve Szentgyörgyvölgyön Athéné előképének szobra kerülhetett elő. Ismert, hogy Athéné istennő a görög mitológiában jövevény. E régészeti lelet a görög istennő származására is fényt vet.

- A "g" (ég) jel a tehén hátán látható, ami egy egyiptomi ősvallási elképzelést idéz fel. Eszerint Nut istenasszony teste alkotja az ég boltozatát, két keze az egyik horizonton, két lába pedig a másik horizonton éri a földet. Nut testét középen a szélisten tartja. A szentgyörgyvölgyi "ég" jel éppen ezt a képet ábrázolja: az égboltot középen alátámasztja egy függőleges. A jelnek a kínai lolo írásban meglévő párhuzama szintén az „égbolt” szójele. A dozmati regősének csodálatos szarvasának is az oldalán vannak a fénylő csillagok.

- A szentgyörgyvölgyi tehén homlokán az "sz" (szár "úr") jelet látjuk. Ez egy méltóságjel, amelyet joggal tettek a fejre, ahol azokat a történelem előtti időktől napjainkig alkalmazzuk (2/a. ábra). [5] A szentgyörgyvölgyi szár jel a királyi hatalom égi eredetére utalva az égigérő fát ábrázolja. Berze Nagy János arra figyelmeztet, hogy a fában a magyar népmesék szerint öregasszony lakik (azaz a szár jel istennőre is utalhat).

A tehénszobor szimbolikája

A fentiek alapján a 7500 éves tehenet a készítői a négy oszlopon álló égbolt jelképének tekintették, és az anyaistennővel azonosították.

Bár Bánffy Eszter neten olvasott cikkében ökör ábrázolásáról van szó, ez az állat nem ökör, hanem tehén. A termékenységre (az állattal jelképezett istennő ős voltára) utaló Ten jel ugyanis nem a hasa, hanem a farka alatt (a tehén nemiszervének megfelelő helyen) látható.

Ennek az elhelyezésnek és jelhasználatnak megfelel a Gizella kincs avar eredetű zománcozott fibulájának turulábrázolása (2/b. ábra), ahol a Ten jel szintén a nemzőszerv helyén szerepel, a turulmadár azonban már a fiúisten jelképe lehet. E párhuzam arra utal, hogy az ősvallási jelhasználat mintegy 7 000 éven át azonos, vagy rokon jellegű maradt.

Az égboltot az egyiptomiak Nut istenanyával azonosították. Lapp mítoszok segítségével tisztázódott, hogy eleink is Enéh ősanyánk csillagszarvas-alakját látták a Tejúton menekülni. Az Auriga, Cassiopeia és Perzeusz csillagképek alkotják az égi szarvast, Orion felel meg Nimródnak s az Ikrek azonosítható Hunorral és Magorral. Az Athéné névnek a tehén szóval való (Fáy Elek által észrevett) rokonsága alapján a szentgyörgyvölgyi tehénszobor a görög istennő zoomorf előképét ábrázolja.

A jelhasadás

A tehénszobor jeleinek kitűnő formai párhuzamai vannak a székely írásban (némelyiknek kettő is).

Feltűnő és következetesen alkalmazott sajátosság, hogy a szentgyörgyvölgyi jelek vonalait többszörösen húzta meg a rajzolójuk. Ezeket a székely-magyar jelhasználat esetenként leegyszerűsítette, de megőrizte a többvonalú változatot is.

3/a. ábra. A budapesti hun jelvény a részben betűkkel, részben szójellel, balról jobbra írt éSZAKi sarok szöveggel (balra); a nagyszéksósi hun nagyszíjvég a sarok, felette az Egy szójellel (jobbra)

Például a lábakon látható sarok fogalomjel három vonallal van megrajzolva, míg a neki megfelelő székely "s" betű csak egyetlennel.

Azaz a három, vagy több vonallal rajzolt változat mellett (amelyet megtalálunk a budapesti hun jelvényen) kialakult, vagy használatban maradt az egyetlen vonallal rajzolt „sarok” jelváltozat is (például a tusnádi ligatúrában és a székely írásban).

Hasonló a helyzet a "Ten" jellel is, amely a székely "nt/tn", valamint a "tprus" jellel egyaránt rokonítható (mindkettő az isteni ős jelképe, de a „tprus” jelnek háromszor van megrajzolva az ága).

A többszörösen kihúzott vonalú jelváltozatok hieroglifikusak (ősvallási jelentőségű, képszerű szójelek) maradhattak. Az egyvonalúak pedig lineáris szótagjelként, vagy mássalhangzójelként szolgáltak tovább.

Azaz egy ősi fogalomjel kettéhasadásának (és a keletkezett jelek párhuzamos alkalmazásának) lehetünk a tanúi. A jelhasadás miatt az alább tárgyalt négy szentgyörgyvölgyi jelnek a székely írás jelkészletében hat jel felel meg, mert a "sarok" és a "Ten" hieroglifának a székely írásban az egyvonalú és a háromvonalú változata is megőrződött.

A megkettőződött jelek az akrofónia folyamatának állomásait illusztrálják. Ez a jelhasadás az értelmezést nem zavarja, de érzékelhetővé teszi az írásjelek kialakulásának: a betűk és jelképek elválásának folyamatát.

a szentgyörgyvölgyi „sar(ok)” szójel három hegy rajza

Permi pecsétgyűrű (Szaveljeva nyomán) a sar+o+k jelsorozattal;

a sarok szó leírásának átmeneti állapotát tükrözi a székely írás „s” (sarok) betűje egyetlen hegy rajza

3/b. ábra. A szentgyörgyvölgyi "s" (sar "sarok") jel hegységet ábrázol; amelyhez hasonlót találunk sztyeppi tárgyakon; ebből a többszörös vonalú jelképből alakult ki az egyetlen vonallal rajzolt írásjel (előbb szójel, később betű) 

szentgyörgyvölgyi „égbolt” hieroglifa

a kínai lolo írás „égbolt” szójele

a székely írás „g” (ég) jele

4. ábra. A szentgyörgyvölgyi "g" (ég) jel és párhuzamai;
az alkotó a nyomatékosítás kedvéért többszörösen meghúzta némelyik vonalat

a szentgyörgyvölgyi szár„úr” szójel

A kecskefej alakú hettita tar szójel a világoszlop (a szár) jele mellett egy szóeleji t-sz hangváltozásra utal

a székely írás „sz” (szár) betűje

5. ábra. A szentgyörgyvölgyi "sz" (szár "király") jel a Tejút
(az égig érő fa és a véle azonosított isten) ábrázolása

a szentgyörgyvölgyi „Ten” hieroglifa a székely „tprus” (tapar us„szabír ős”) mondatjel;

az isteni ősapával azonosított fa rajza a székely „nt/tn” (Ten) jel;

az istennel azonosított fa rajza

6. ábra. A szentgyörgyvölgyi Ten jel "ágait" háromszor húzták meg; az egyszerűbb forma megőrizte a Ten jelentést (ebből lett a székely „nt/tn” írásjel); a változatlan többvonalú forma pedig szimbólumként szolgált tovább és a mindennapi íráshasználat céljaira kevésbé alkalmas tprus (tapar us „szabír ős”) jelképben maradt ránk

Ellenőrzést lehetővé tevő rendszerek

Az értelmezést és az olvasatot bizonyítja, az ellenőrzését lehetővé teszi, hogy a feltárt jelentések és hangalakok több rendszert is alkotnak.

- A jelek alakja képszerűen mutatja be a jelek jelentését (a ten és a szár jel az égigérő fát, a sarok jel a sarkokon elképzelt világhegyet, az ég szójele pedig az eget tartó fát ábrázolja).

- A jelek alakja és jelentése megfelel a tehén testtájainak (a világoszlop jele az oszlopszerű lábakon, az égboltozat jele a boltozatszerű háton, a méltóságjel meg az irányítást végző fejen található).

- A tehénszobor egyúttal egy térbeli világmodellt is alkot, bemutatva az ősvallás világról alkotott elképzelését (a világoszlop jele a világmodell oszlopaira, az égboltozat jele pedig az ég boltozatára került; a boltozat két végpontján lévő szár „úr” és Ten „isten” jelek a boltozatot az úristen-nel azonosítják, amivel illusztrálják azt az ősvallás tételt, hogy az istenek az égben laknak).

- Az elolvasott ősi magyar szavak mindegyik rendszernek megfelelnek.

- A hasonló alakú székely jelekből kiinduló akrofónia-rekonstrukció a Ten, szár, sarok és ég szavakat eredményezte, azaz segítséget adott a jelentés és az olvasat meghatározásakor.

A tehénszobor grafikai rendszere több szemantikai rendszerrel (a testtájak, a világmodell, a székely írás és a nyelv rendszerével) is összevethető és ellenőrizhető. Külön-külön és együttesen is kifogástalanul zárt, önmagát bizonyító erejű rendszerekről van szó. E jelképrendszerek széleskörű elterjedtségét három további tárggyal is alátámaszthatjuk (2. és 6. ábra).

7. ábra. Az uráli, medve alakú plakett hátán szintén az eget tartó fa rajzát (az ég szójelet), lábain pedig a világoszlop jelképét (a Tejútra utaló jó "folyó" szójelet) találjuk (Szaveljeva nyomán)

Párhuzamok

A szentgyörgyvölgyi tehénszobor egy ősvallási célokat szolgáló tárgy, a rajta lévő jelekkel egyetemben. Az ősvallás céljai közé tartozott a környező világ magyarázata és egyfajta cselekvési program (erkölcstan, elérendő cél) felmutatása. Ennek megfelelően a szentgyörgyvölgyi tehénszobor egy térbeli világmodell, amely a korban rendkívüli jelentőségű szarvasmarhát az éggel azonos Istenként jellemzi s a világmodell sarkain jelzi a hozzá vezető utat. A földi halandónak e szerint az égiekkel való kapcsolattartás biztosíthatta a boldogulást, célja az égbe való feljutás. 

Az égbe vezető utat jelképező hieroglifák jellemzően a világmodellek sarkain, a szobrocskák lábain láthatók (1., 7., 9. és 10. ábra). Amikor az égbe vezető út jele az Isten törzsére került, akkor az utat azonosították az Istennel (8. ábra). 

Az egyaránt az égbe vezető utat jelző, ezért egymás helyettesítésére alkalmas, valamilyen fokon felcserélhető hieroglifák a következők:
- hegyek sora, a székely "s" (sár, sarok "úr") jel képszerű megfelelője, ez szerepel a szentgyörgyvölgyi tehénszobor lábain (1. ábra),  
- az égig érő fa ábrázolása, a székely "sz" (szár "úr") megfelelője az oroszországi medve testén (8. ábra),
- az égig csapó hullámtaraj rajza, a székely "j" (jó "folyó") megfelelője az uráli medve (7. ábra) és a kínai szobrocskák lábain (9. és 10. ábra).

A fent felsorolt írásemlékek az alábbi jellemzőikben párhuzamosak:

- közös a fentebb vázolt panteista ősvallási gondolatrendszer,
- a tárgyak mindegyike egy zoomorf égi Istent ábrázol,
- az íráshordozó egy négylábú állat teste, a "jel állaton" ábrázolási konvenció példája,
- felhasznált jelek a székely írás előzményének, a magyar hieroglif írásnak a jelkészletébe tartoznak.


Összegzés

A szentgyörgyvölgyi írásemlék alapján e tájon 7500 évvel ezelőtt a magyar ősvallás jelképeit használták. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a területen magyarok (a magyarok elődei) éltek, bár ez a legkézenfekvőbb következtetés. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor jelei azt bizonyítják, hogy a készítői a magyar ősvallás hatókörzetében éltek, ismerték és használták a magyar ősvallás kifejezéseit és jelrendszerét.

Egyet kell értenünk Bánffy Eszterrel, amikor azt írja a fent említett tanulmányában: "korainak tartom azokat a fantáziadús elméleteket ... amelyek ... már ezt a neolit-rézkori egységet is indoeurópainak értékelik."

A szentgyörgyvölgyi tehénszobor igazolja a genetikusokat is, akik az Eu19 génkombináció eloszlása és története alapján arra következtetnek, hogy a magyarság még a jégkorszak vége előtt benépesíthette a Kárpát-medencét. [6]

A jégkorszak leghidegebb periódusában a Kárpát-medence magyar népessége a balkáni refugiumba (menedékbe) húzódhatott vissza, majd Kr. e. 10 000 táján és azt követően visszatért oda. E visszatérés egyik jele a szentgyörgyvölgyi tehénszobor.

A lelet alátámasztja Mario Alinei professzor következtetését is, miszerint az etruszkok a magyarok legközelebbi rokonai, akik a Kárpát-medencéből vándoroltak Itáliába (Alinei/2004).

8. ábra. Jelekkel borított (létra, Nap és fa rajzával díszített) oroszországi medve Dubov nyomán

9. ábra. Kínai bronz oroszlán, a lábain lévő jó "folyó" hieroglifák az égi folyóra, a magasba vezető útra utalnak

10. ábra. Antik kínai jadeszobrocska az égi folyóra utaló jó "folyó" hieroglifákkal

Jegyzetek

[1] A lelet a Göcseji Múzeumban 93.112.41. leltári számon agyag szoborként van nyilvántartva s a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán tekinthető meg. A rövid szemrevételezés (fajsúlya, tömörsége, kagylós törése, a kopások kifényesedése) alapján lehetségesnek tartottam, hogy a szobrot süttői vörös mészkőből faragták ki, de az ellenőrző vizsgálat megerősítette, hogy egy kitűnő minőségű égetett agyagtárgyról van szó. A Magyar Nemzeti Múzeumban hasonló minőségű műtárgymásolatot készítettek a Sindümúzeum számára, amely a veleméri kiállításunkon megtekinthető.

[2] Bánffy Eszterrel még az ásatás idején találkoztam Szentgyörgyvölgyön. Mivel már a 90-es években is az volt a meggyőződésem, hogy a székely írás előzményét évezredek óta használták a Kárpát-medencében és máshol is, jeleztem a régésznőnek, hogy várható olyan lelet előkerülése, amelyen a székely rovásírással rokon "díszítés", vagy felirat lesz és ennek értelmezéséhez felajánlottam az együttműködésemet is. Az ismételten felkínált segítségemet azonban nem fogadta el, minden tudományos igényű együttműködés vagy párbeszéd elől mereven elzárkózott. Ezért aztán nem is sikerült megértenie a lelet páratlan (írás-, vallás- és nyelvtörténeti) jelentőségét. 

Azt azonban elmondta, hogy a Bronzkori magyar írásbeliség című, 1993-ban megjelent kötetemet elolvasta, mert bronzkorosként "minden hülyeséget" el kell olvasnia. Érdekes, hogy ekkor bronzkorosnak mondta magát, talán a bronzkor iránt is megnyilvánuló érdeklődése miatt.

[3] A véletlen egyezés lehetőségét a matematikai valószínűségszámítás kizárta. A szentgyörgyvölgyi szójelek és a székely írásjelek származási kapcsolatban vannak egymással.

[4] Kérdés, hogy az Athéné név nincs-e genetikus kapcsolatban az etruszk Uni, az ugariti Anat és a magyar Enéh nevével is?

[5] A nagyszentmiklósi kincs egyik ősvallási eredetű ábrázolásán is az istenalak fején szerepel a méltóságjel (Varga/1998/76). A Napot jelképező mistelbachi avar boglár is a ló homlokát díszítette.

[6] Nagy jelentőségű cikket közölt a Science 2000. november 10-i száma a 17 legismertebb genetikus (Ornella Semino és társai) tollából. E cikknek tanulmányunk szempontjából az a legérdekesebb tanulsága, hogy a Kárpát-medence mai lakossága (a magyar nép zöme) körülbelül 35-40 ezer év óta él itt.

A cikk adatai szerint az M173 mutáció egy olyan ősi eurázsiai genetikai jel, amit az Európába érkező Homo sapiens sapiens csoport magával hozott (a Közel-Keletről ide vezető úton keletkezhetett). Az az embercsoport, amelyet e géntípus jellemez, Európa benépesítésével egyidejűleg megjelent Szibériában is, ahonnan néhány csoport végül az amerikai kontinensre vándorolt át.

Az M173 mutációnak két altípusa van, az Eu18 (ez Nyugat-Európában gyakori) és az Eu19. Ezeknek azóta új neveket adtak a genetikusok.

Az Eu19 típus Kelet-Európára jellemző, de tekintélyes gyakorisággal van képviselve Észak-Indiában, Pakisztánban és Közép-Ázsiában is. Tekintve, hogy a mai magyarságban az Eu19 aránya Európában a legmagasabb (66%), ebből az következik, hogy a magyarság Európa legelső telepesei közül való, de népünk egyes csoportjai, vagy a közeli rokonaink eljutottak Közép-Ázsiába és onnan Amerikába is.

Ez a genetikusok által leírt folyamat felvázolja azt az utat, amelyet a magyarság csoportjai bejártak, s amelyet a magyar őstörténet kutatóinak vizsgálniuk kell. Ez az út megegyezik azzal, amit a székely írás legkorábbi jelei és emlékei (az „f” rovásjel és a Jóma ligatúra) alapján rajzolhatunk.

A kiindulópont a 40-50 ezer évvel ezelőtti Közel-Kelet. Az innen elkezdődött vándorlás kb. 10 000 év alatt elérte a Kárpát-medencét, Közép-Ázsiát, Szibériát és Amerikát is. Az Amerikába jutott csoportok sohasem jöttek vissza; a szibériai és közép-ázsiai magyar, vagy magyarral rokon népcsoportok maradékai (szkíták, hunok, avarok, szabírok, magyarok) azonban a népvándorlásokkal eljutottak a Kárpát-medencébe, ahol egyesültek az itt őshonos véreikkel.

Irodalom

A kőkori Kárpát medence avagy a magyarok Európa első civilizációja (video, riport Bánffy Eszterrel)

Varga Géza

Átugorható szállásreklám a The Ronettes ürügyén

A The Ronettes

Ez a végérvényes és megváltoztathatatlan hibák őszinte beismerésének pillanata. Mert ugyan oldalakon keresztül sorolhatnám a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház érdemeit, de itt az idő sort keríteni az őszintére is. Nem a természeti környezettel, nem a fürdőszobák felszereltségével és a szobák szépségével, kényelmével van baj, hanem - szomorúan vallom be - a szállásgazdával, vagyis e sorok írójával. Hogy a nyájas olvasó is fel tudja mérni a helyzet tragikumát, előbb meg kell hallgatnia az alábbi zeneszámot:

https://www.youtube.com/watch?v=NnWOBMQhNBQ

Nos, egyszer voltam az egykor létezett NDK-ban egy üdülésen, ahol a szállásgazda műsorral szórakoztatta a kedves vendégeit. Ennek során énekelt és táncolt is, sőt ez utóbbi keretében még az asztalra is felugrott és ott is illegette magát. Ez a kép motoszkál bennem a közel 30 éves szállásadói pályámon. Ilyenkor fel-felmerül az önvád is: valóban mindent megtettem azért, hogy a vendégeimet elkápráztassam? 

Ami a táncmozgás és az asztalra való felmászás fizikai lehetőségét illeti, erre még - némi segítséggel - talán vállalkozhatnék. A kedves vendégeim bizonyára jót mulatnának az esetlen idétlenkedésemen. Azonban a The Ronettes előbb megnézett produkciója láttán inkább letennék erről. Ugyanis énekelni is kellene s ezt nem illik megkísérelni az én adottságaimmal. Már a testmozgásom sem oly kecses, mint ezeké a drága leánykáké, és - sajnos - énekelni sem tudok olyan megrázó szépséggel, mint ők. Ezért nem marad számomra más, mint, hogy töredelmesen bevalljam: a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház gazdája korántsem tud olyan műsort adni a Velemérre tévedő nagyérdemű közönségnek, mint a The Ronettes. Legfeljebb a hozzájuk kapcsolódó emlékeimet tudom elmesélni. 

Amikor ez a szívbemarkoló zeneszám (velem együtt) még újnak számított, akkor volt egy Orionton táskarádióm, ami állandóan a fülemhez volt nőve. Azzal utaztam a villamoson, azzal ettem a reggelit, azt hallgattam az iskolai szünetben (a mateklecke másolása helyett) és persze ez szólt a párnám alatt is, amikor elaludtam. S ha véletlenül sikerült elcsípnem a The Ronettes zenéjének néhány taktusát a recsegő és ropogó távoli adók valamelyikén, akkor boldog voltam. Hiszen íme a bizonyság ország s világ előtt arról, hogy a világ szép és élni érdemes! Még akkor is, ha a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház gazdája jobban teszi, ha nem táncol és nem énekel. 

www.cserepmadar.hu www.csinyalohaz.hu