Van egy érdekes és döntő jelentőségű cikk, amely nyelvészeti érvek alapján porba dönti a hunok török nyelvét illető megalapozatlan akadémikus téveszméket. Fontos és nehezen megcáfolhatónak tűnő érveket sorol fel, mégsem emlegeti a kutya sem. A Magyar Nyelvben jelent meg, azaz - ha csak a szekértábort nézzük - akkor éppen az akadémikus ihletésű szerzőknek kellene figyelembe venniük a megállapításait, ám ezt mégsem teszik. Érteni véljük, persze, miért nem idézik: mert nem azt a magyar- és tudományellenes mondókát fújja, ami az ő szívüknek kedves, hanem a nyelvi tényekről számol be. Azt állítja ugyanis a szerző, hogy a hunok nem beszélhettek törökül. Álláspontja ma is megszívlelendő, mert az általa felhozott érvek nem fakultak. (1)
Moór Elemér fontos megállapításait a Magyar Nyelv közölte, azaz nem lehet csípőből tudománytalannak tekinteni és jelzőosztogatással elintézni. A finnugrista szerzők ezért(?) úgy tesznek, közte a Magyar Nyelv szerkesztőségének titkára is, mintha ez a cikk nem is létezne.
A 2001-ben megjelent A székelység eredete c. kötetemben közöltem Moór Elemér felismeréseit, aminek "persze" szintén nem lett visszhangja. Ebből a neten is olvasható könyvemből idézek az alábbiakban.
1. ábra. Hun aranyálarc (Kazahsztán, V. szd.)
Moór Elemér fontos megállapításait a Magyar Nyelv közölte, azaz nem lehet csípőből tudománytalannak tekinteni és jelzőosztogatással elintézni. A finnugrista szerzők ezért(?) úgy tesznek, közte a Magyar Nyelv szerkesztőségének titkára is, mintha ez a cikk nem is létezne.
A 2001-ben megjelent A székelység eredete c. kötetemben közöltem Moór Elemér felismeréseit, aminek "persze" szintén nem lett visszhangja. Ebből a neten is olvasható könyvemből idézek az alábbiakban.
"Moravcsik Gyula a hunok vezető rétegét tekinti török nyelvűnek, mert a fennmaradt hun személynevek a vezetők nevei közül kerültek ki. A hunokat azonban már akkor is töröknek tartották, amikor a hun személynevek törökös magyarázatát még meg sem kísérelték. Egy időben ugyanis szokás volt minden nomád népet töröknek tekinteni, vagy legalábbis bennük valamilyen török komponenst feltételezni. A hun nyelvemlékek azonban a vezetők törökségét sem igazolják.
Például maga a hun népnév sem lehet török eredetű, mert a népnév legrégebbi alakjában a szókezdetben a ch hang szerepel, azt pedig már a XI. században élt Kasgari is felismerte, hogy a török nyelvek hangrendszereire különösen jellemző a zöngétlen veláris és laringális spiránsok hiánya. A tarchan és tarqan, a chan és qan, a qatun és chatun szóalakok – lévén a törökben is idegen eredetű méltóságnevek – nem bizonyítják ennek az ellenkezőjét.
Ha azt a felfogást valljuk, hogy a hunok török nyelvűek voltak, akkor nyelvüknek mindenképpen valamilyen, az őstörök hangállapothoz közel eső nyelvi alakot kellene képviselnie. A reánk maradt hun szóanyagban azonban nagyon sok névnek kifejezetten nem-törökös a hangalakja. Például a „halotti tor” értelmű strava a szókezdet mássalhangzó-torlódása miatt török nyelvűek számára kiejthetetlen volt. Mássalhangzó kapcsolattal ugyanis török szó nem kezdődik. Márpedig a hun személynevek között több ilyen is fennmaradt, mint például Szkottasz neve is. Ha ezek idegen eredetűek voltak, a kiejtésüket török nyelvűek számára csak valami magánhangzó-előtét tette volna lehetővé.
Mivel sem az őstörökben, sem az ótörökben semmiféle szó sem kezdődhetett l, r és v hangokkal, nem lehetett török személynév Laudaricus, vagy Rougasz neve sem és nem lehetett török a Jordanesnél megőrzött var szó sem. Ez utóbbi a hun főváros: Varacsán "Vara hun", másutt Hunnivár (vagy hunni Var "hun nyelven Vár") nevében fordul elő.
Az ótörökben szókezdetben nem találkozunk d, g, n és m hangokkal (illetőleg az m-mel csak a b helyén). Ezért nem lehetett török Dengizich, Gordasz, Muagerisz és a sokat emlegetett medosz sem.
Jellemző sajátossága a török nyelveknek a kettős mássalhangzók hiánya, ezért nem török név az Attilasz, a Szkottasz és az Ellák sem.
Ami a Jordanesnél fennmaradt Ellák nevet illeti, ez Németh Gyulát a baskir Ilek személynévre emlékeztette, amely szerinte az ujgur ilig „fejedelem” szóval függhet össze. Azt azonban elfelejti megmagyarázni, hogy miként felelhet meg a török „i”-nek a hunban az „e” hang (ilyesféle hangfejlődésre ugyanis a török nyelvben nincs példa), továbbá nem fejti ki a szóbelseji „l” kettőződésének okát sem.
S a sor még folytatható. A felhozott érvek miatt a hunok vezető rétegének nyelvéről csak bizonyos negatív megállapításokat engedhetünk meg magunknak, miszerint nem lehettek török, mongol, vagy iráni nyelvűek. (Moór/1963/64)"
Hozzátehetem: magyar nyelvűek azonban lehettek a hunok. A hun és (a szegedi genetikusok: Török Tibor és Neparáczki Endre által) hun eredetűnek mondott karosi honfoglalás kori csontokhoz mellékelt tárgyakon lévő hieroglifikus szövegek magyar olvasata ezt alá is húzza.
2/a. ábra. A hun kötődésű lomovátovói kultúra istenábrázolásán elolvasható a magyar hieroglifákkal írt Isten (ős + ten) szó, figyelemre méltó módon a székely írás "us" (ős) jelének megfelelő hieroglifa a nyakon van elhelyezve
2/b. ábra. A rakamazi turulos korongon is elolvasható a magyar hieroglif írással írt Jóságos úristen mondat s a székely írás "us" jelével azonosítható hieroglifát ez esetben is a nyakra tették, miként a fenti lomovátovói leleten is
(1) A genetika újabb eredményeket szolgáltat a magyarság egyes korai alakulatairól, így a hunok, avarok és honfoglalók között szükségszerűen kisebb-nagyobb genetikai eltéréseket mutat ki. Ennek értékelésekor azonban szem előtt kell tartani, hogy nincs olyan nyelv, amely csupán egyetlen genetikai képlethez kötődne. Amiképpen a mai magyarság kevert genetikailag, ugyanúgy kevert volt mindvégig a történelme során s a keveredések aránya is folyamatosan változott. A gének nem rögzítik a nyelvet és az identitást. Ezért kellő alátámasztást nélkülözőnek gondolom azt, hogy egyes szerzők a vélt, vagy valós, kisebb, vagy nagyobb mértékű genetikai eltérés alapján a hunokat és a honfoglalókat török, vagy más nyelvűnek állítják be.
A genetikusoknak nem csupán joguk van átlépni a szakterületük korlátait és a hunok és a honfoglalók nyelvére vonatkozó megállapításokat tenni, hanem az hasznos is lehet az új nézőpont és az új forráscsoport figyelembe vétele miatt. Ám a nyelvre vonatkozó megállapításaik csak akkor lesznek komolyan vehetők, ha nem az évszázados hazugságokba dermedt és valójában nem is létező "tudományos konszenzus" téveszméihez és prekoncepcióihoz próbálnak meg igazodni, hanem maguk is figyelembe veszik és feldolgozzák a nyelvi megállapítások tételéhez szükséges adatokat. Ilyen adatot jelent Moór Elemér fent ismertetett álláspontja. Ilyen a magyar és nemzetközi történeti hagyomány egybehangzó álláspontja arról, hogy a hunok és a magyarok azonosak (Bakay Kornél 50 ilyen forrást sorolt fel). Figyelembe kell venni a hunoktól fennmaradt néhány szó magyarságát is, például hogy a hun főváros nevében szerepelt a Vár szó. Figyelembe kell venni, hogy a honfoglalókhoz kapcsolódóan maradt fent a Dentümagyar és a hetümagyar kifejezés. Elengedhetetlen a hunok és a honfoglalók tárgyi emlékein lévő hieroglifikus szövegek magyar olvasatának figyelembe vétele is.
3/a. ábra. A hun kötődésű lomovátovói kultúra Lyukó országa olvasatú jelvénye
3/b. ábra. Hun jelvény a Lyukó dana országa (mai magyarsággal: Lyukó isten országa) szöveggel
Moór Elemér (wikipedia)
Moór Elemér: A hunok származásának kérdése, fő tekintettel a nyelvi forrásanyagra, Magyar Nyelv, Akadémiai Kiadó, 1963.
Horváth Csaba Barnabás: Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? International Relations Quarterly, ISSN 2062-1973, Vol. 10. No. 3-4. (2019) 9 p.
Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése
Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje
Varga Géza: A székelység eredete
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Ne fogadjon el utángyártott, lejárt szavatosságú, vagy sérült csomagolású őrségi szállást! Rovológus által vezetett eredeti hangulatú őrségi szállás csak nálunk! A néprajzilag hiteles, de a modern kor eszközeivel ellátott, elbűvölő természeti táj közepén (erdő és patak között) található őrségi szállás a csendre és békére vágyó igényeseknek való. A szállás lefoglalásához hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot! Cserépmadár szállás és Csinyálóház (azaz kitűnő őrségi szállás) Veleméren is csak egy van.
A veleméri Cserépmadár szállás (egy 3 szobás, 11 férőhelyes őrségi szállás) Belső szobája
Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra, "Inkább vagyok itthon Etele szolgája, mint vagyonos ember idegenben"
Nagyon korrekt levezetése a hunok nyelvi örökségének fenti írás. Még egy tény, ami a türk rokonságot cáfolja: a türkök elszánt harcai a neftalitákkal, akik elmenekültek Indiából és a szabírokhoz költöztek. Majd együtt jöttek a Kárpát-medencei hazába.
VálaszTörlésEnnyi okos ember nem találja A fonalat, peddig ez nem is a gordiuszi csomó.. már sírni tudnák a kintól..Istenem..honnand..indultunk..el..akkor..kérdem..Én..ha ezt megválaszoljátok..akkor.. ezt is.. meg válaszoljátok.. OK..
VálaszTörlésNagy Adorján Dániel a fészbukon: "Amíg még azt se tisztázta senki, kik is voltak a hunok, javasolom napoljuk ezt a vitát!"
VálaszTörlésVG: A vita éppen azért kell, hogy hamarabb tisztázódjanak az esetleg nyitva maradt kérdések. Itt azonban nem sok kérdés maradt nyitva. Moór Elemér nyelvi alapon egyszer s mindenkorra tisztázta a vitát, az érvei ma is állnak: a hunok nem beszélhettek sem török, sem iráni nyelven. A genetikusok meg kimutatták a genetikai kapcsolatot a hunok és a honfoglalók között. A magyar és a nemzetközi történelmi hagyomány meg egyértelmű: mi vagyunk a hunok (Bakay Kornél 50 forrást sorolt fel, amelyik szerint a hunok azonosak a magyarokkal). Én meg a hun hieroglifikus szövegek magyar olvasataival támasztottam alá az általa mondottakat.
A vita eldőlt, tudományos igényű ellenérvek nincsenek, legfeljebb fanyalgás, elhallgatás, vagy jelzőosztogatás. A hunok törökségét csak az feltételezi, akinek fogalma sincs a fenti tudományos eredményekről, vagy a "tudományos konszenzustól" való egzisztenciális rettegése megakadályozza az igazmondásban.
A vita általad javasolt elnapolása csak a százéves hazudozás életben tartására lenne jó. Ám, sajnos, a tudomány kegyetlen. A hazugokkal és a hazugsággal szemben nincs polkorrektség. Amiről bebizonyosodik a téveszme volta (s ilyen a hunok török nyelvűségéről terjesztett mese), az megy a lecsóba és a jótékony feledés fátyla borul rá.
Laszlovszky András a fészbukon: "Moór gyakorlatilag minden megállapításában téved. A türk nyelvekben igencsak jellemző a velárisok megléte, csak ahhoz ismerni kéne a türk nyelveket. A többi pedig a nevek és szórvány szóemlékek más nyelveken fennmaradó leírásaiból ismert, ezekből nem lehet következtetéseket levonni. Semmi sem indokolja például Attila nevében a dupla t hangot, kivéve Iordanes sufnietimológiáját, aki az atta szóból vezette le a nevet. Azt pedig biztosra vehetjük, hogy Atilla nem gót eredetű nevet viselt. Szóval Moór érvelése felejtős, turkológiai szempontból teljes tévedésben van."
VálaszTörlésGéza Varga: A példád nem cáfolja, hanem igazolja Moór állítását. Ha ő azt mondja, hogy Attila (két t-vel) nem lehet hun név és te erre azt hozod fel, hogy a tt valóban a gótból jön s az eredetiben nem volt kettőződés, akkor szerintem ezzel igazoltad Moórt. Ami pedig a velárisokat illeti, itt Kasgarival kellene vitatkozni, aki talán jobban ismerte a türk nyelveket nálad is. Én valóban nem ismerem a türk nyelveket, de ez a tanulmány egybecsengő értékelést ad a saját kutatási eredményeimmel is (mely szerint a hunok magyarul elolvasható hieroglifikus szövegeket hagytak hátra).
S a Magyar Nyelv - török nyelvet valamelyest ismerő - szerkesztői és olvasói között nem volt senki az elmúlt közel 60 év alatt, aki hibát talált volna Moór állításaiban? Ilyesmivel csak te álltál elő, de rögvest az derült ki, hogy logikátlan, amit mondtál? Hm.
A hozzászólásodból csak az világos, hogy kézzel-lábbal tiltakozol a hunok nemtöröksége ellen, de érveid nincsenek, csak akaratod. Ez azonban kevés egy tudományos vitához. Köszönöm a hozzászólást!
Kedves Géza! Boldog Újesztendőt kívánunk, köszönettel azért a csodavilágért, melyre rányitottad a szemünket! A feljebb küldöttek (Varga Csaba anyagai - VG) nézésekor egyfolytában te jutottál eszünkbe! Isten áldjon Benneteket! Zabokorszky Nóra, Zita és Zsolt
VálaszTörlésLaszlovszky András a fészbukon: "Nem minden cikk indít tudományos vitát, nem cáfolnak mindent. A tudományos élet tökéletes félreértése, hogy ha egy szaklapban megjelenik egy cikk, és azt nem cáfolja senki, akkor igaz. Az érveim egy részét előadtam. Ahhoz semmit sem tettél hozzá azon felül, hogy te magad nem ismered a türk nyelveket. Nincs mit ragozni azon, hogy a türk a nyelvekben nemhogy nincsenek velárisok, de nagyon is meghatározó szerepűek. Az oguz nyelvekben valóban vagy jelöletlenek lettek, vagy kikoptak, de ez nem jelenti a törökség egészét, ráadásul az ótörökben lévő veláris k szókezdetek éppenséggel veláris h szókezdetekre vezethetők vissza, ahogy azt a kipcsak és szibériai nyelvek tanúsítják, vagy néha maga a magyar nyelv (qil = haj, tuva χi̯l, qaji̯k = hajó, jakut χaji̯k, stb). Az idegen átírásokban fennmaradt nevek pedig semmit nem mondanak arról, hogy ez a hunok által használt nyelvben hogyan hangzott. Tökéletesen rossz irány ezekben az idegen (nem török, hanem görög, arab, kínai) forrásokban lévő, nagy torzításokkal leírt nevekből arra a következtetésre jutni, hogy az türkök nem így mondták volna. Persze hogy nem, mert ezeket így a görögök, arabok, kínaiak mondták. Engem nem érdekelnek a tekintélyelvű érvelések, általában téged se szoktak, csak ilyenkor, ha látszólag téged erősít. Engem a tények érdekelnek, és a tények azt mondják, hogy Moór tévedett. Nem kicsit, legalább nagyot. Moór Elemér a magyar nyelvvel és szlavisztikával foglalkozott, a turkológiához lövése sincs. Nem csak Kasgarit kell tanulmányozni a türk nyelvekhez, aki araként az Abbászida Kalifátus idején a szomszédos Karahanida Birodalom nyelvéről írt szótárt. Apropó, a "karahanida" szóban is még az akkori középtörök nyelvben is a kara+χan (fekete kán) összetétel van. Na ennyit erről.
VálaszTörlésVG: Kedves András! Az igaz, hogy nem minden cikk indít tudományos vitát és nem is cáfolnak mindent. Csakhogy a látszat mégis az, hogy a cáfolatig Moór cikke valamiféle tudományos értéket képvisel. Egyébként miért is van a Magyar Nyelv és a szerkesztősége, meg a turkológia? Valóban nem vagyok tekintélyelvű, de ami nincs megcáfolva, arról némi joggal gondoljuk, hogy nincs megcáfolva. Ha Moór cikke megjelenhetett és cáfolat nélkül maradhatott a Magyar Nyelvben, akkor az a hazai turkológia és a Magyar Nyelv leminősítése is (feltéve, hogy Moórnak nincs igaza). Azonban Te sem cáfoltad semmivel, csak jelzőt osztogatsz.
Azonban Moór mellett szól, hogy például a hun hieroglifikus szövegek kivétel nélkül magyarul szólalnak meg, azaz nem türk nyelven. Mivel az akadémikus tudomány - hozzáértés és becsület hiányában- erről sem nyilatkozik, a dolog tulajdonképpen nem kérdés, meg van oldva. A hunok nem türk, hanem magyar nyelven beszéltek. A sarokban lapítók pedig - a végzettségüktől és a beosztásuktól, valamint a mellényük nagyságától és az általuk kiosztott jelzőktől függetlenül - nem képviselik a tudományt. Még ha igazuk lenne, akkor sem, mert a tudománynak időnként valamilyen termésének is kellene lennie az irodalomban.