Oldalcsoportok

2019. december 27., péntek

A krími szkíta korona Isten hieroglifája

A szkíták a magyar hagyomány szerint az őseink (1). Az akadémikus "tudomány" ugyan többnyire indoeurópai (iráni) nyelvűnek tartja őket, ezt a téveszméjüket azonban több ok miatt nem kell komolyan vennünk (2). Például az alábbi szkíta koronán olvasható Isten szavunk is a hagyományt támogatja és a genetikusok is a magyarság felmenőinek gondolják őket.



1. ábra. A krími szkíta korona (balra), Isten olvasatú ligatúrája (középen), a ligatúrát alkotó és - az ős esetében - magyarázó, megismételt hieroglifák (jobbra fent), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "us" (ős) és "nt/tn" (ten) szójelek (jobbra lent)


A szkíta korona aranyból formált hieroglifái jól egyeztethetők a székely írás modern használatából kikopott, a "szakértők" számára nem értett, sőt letagadott szójeleivel (1. ábra).  Jellemző, hogy Németh Gyula 1934-ben még azt írhatta, hogy „Rejtelmes - legalább egyelőre - a nikolsburgi ábécé us jele is” (3). 

A szkíta koronán jól látható és el is olvasható az egyik legfontosabb magyar szó, az Isten, amely ráadásul magyar szavakból alkotott összetétel (ez jól felmérhető a két szójelünkből álló ligatúrán is). Az Isten szavunk eredete c. dolgozatomban ezt a kérdést alaposabban is tárgyaltam, ezért most nem szükséges ismételten kitérni rá.

Az Isten szó szerepel a szkítákhoz köthető nyelvi anyagban is, például a Don folyó, a Borüszthenész "Bor isten" nevében. A szkítákról egyébként a korabeli görög forrásokban fennmaradt, hogy folyóikat a folyó istene miatt tisztelték.




 2. ábra. Isten olvasatú paziriki szkíta jelvény


A szkíta Isten szó kétségkívül rokonságban áll a hatti Estan szóval, a napisten nevével. Megtaláljuk ezt a szavunkat ugyanazokkal a hieroglifákkal kőbe vésve a Yazilikaja-i hettita sziklapantheonban is.

3. ábra. Szkíta papnők, kezükben Isten olvasatú jelvényekkel




4. ábra. A Yazilikaja-i hettita sziklapantheon Da Isten olvasatú mondatjele 



5. ábra. Amur menti sziklarajz Kr. e. 4000 tájáról (Hoppál Mihály nyomán), a fejen a szár Ak isten ügy szár szimmetrikusnak látszó mondat olvasható, amit mai magyarsággal a sarok istene a folyó ura, esetleg a Heraklész isten a folyó ura alakban olvashatunk el (az ős és a ten hieroglifák sorrendje fordított)



6. ábra. A csempeszkopácsi templom Isten országa mondatjele a déli bejárat fölötti kapubélletből


Jegyzet

(1) Ezt a hagyományos álláspontot korábban az antropológia igazolta (az andronovói típusnak a Kárpát-medencében az alföldi típust feleltették meg). Most hasonlóképpen alátámasztja a hagyományt a genetika is, például Horváth Csaba Barnabás nemrég megjelent cikke. E szerint az andronovói kultúra népessége a magyarság őseivel azonosítható és ebből az andronovói alapból fejlődött ki a szkítaság. 

Ezt kiegészíthetjük azzal, hogy a szkíták magyar nyelvét a szkíta hieroglifikus szövegek segítségével lehet dokumentálni (1-3. ábra). Sajnálatos, hogy az egyetemekről kikerült szakember nemzedékek nem hajlandók foglalkozni a magyar nemzeti írásokkal, vagy ha akad egy-két kivétel, akkor egzisztenciális okokból(?) az akadémikus téveszmék terjesztését tartják magukra nézve kötelezőnek.

(2) Először is azért, mert ez a pénzért és politikai okokból bármit és bárminek az ellenkezőjét állító társaság nem lehet a példaképünk, amikor a székely írás eredetére vagyunk kíváncsiak. 

Másrészt azért, mert az akadémikus "tudomány" bajnokai rendszeresen figyelmen kívül hagyják az írott források adatait, ha azok a szkíta-magyar azonosságot erősítik. Például a Hérodotosz által feljegyzett szkíta napisten, Oitoszür nevének összefüggését a sumer-akkád Utu sar "Idő úr" és a magyar Üdő úr kifejezésekkel, amelyhez a vonatkozó jelek rokonsága is társul. 

Harmadsorban pedig azért, mert az akadémikus figyelem sohasem terjedt ki a székely rovásírás, vagy a magyar hieroglif írás jeleivel írt szkíta szövegekre, vagy ha mégis, mint azt tette legutóbb Fehér Bence, akkor kötelezőnek érezték letagadni a szkíta jeleknek a rovásjelekkel való, napnál világosabb kapcsolatát. 

(3) A hasonló szójeleinket rejtelmes capita dictionum-ként vagy többhangértékű jelként tárgyalják. Ezzel vagy megoldatlanul hagyják a szójelek léte által felvetett kérdést, vagy - mint a "tprus" esetében történt, félremagyarázzák azt. S ha kiderül a hipotézisüknek a forrással való összeegyeztethetetlensége, akkor a forrást "igazítják ki" úgy, hogy az látszólag a téveszméjüket támassza alá

Amikor 2014-ben az ELTE székely írásról tartott előadássorozatán hozzászólóként elmagyaráztam az előadónak és a hallgatóságnak is, hogy az "us" (ős) szójelünk a Tejút hasadékában karácsonykor kelő Nap/napisten jele, aki az ősvallás szerint az ősünk, akkor gúnyos hörgés volt rá a válasz. Pedig kitűnő alkalmuk lett volna kérdések feltevésére és a lassan évszázados nemtudásuk megszüntetésére, az "us" (ős) rovásjel mibenlétének tisztázására. Ez a társaság azonban csak a finnugrista jelzőosztogatásra, meg gúnyolódásra lett kiképezve és nem volt igazán kíváncsi a székely írás eredetére.  Őket úgy tanították, hogy a székely írást az ótürk írásból, végső soron pedig a sémi írásokból kell eredeztetni és minden más érvet meg sem kell hallaniuk. Az esetet követően a nyomda segítségével néhány napon belül kiadtam egy kis füzetet A Tejút hasadékában kelő napistent ábrázolja-e a székely írás „us ” (ős) jele? címmel (a címre kattintva elolvasható). Ebben közzétettem az "us" jelünk természetrajzát. Az ELTE következő előadására szóróajándékként bevittem, de a füzettel megkínáltak többsége a kezébe sem volt hajlandó venni a kifejezetten szép kiadványt. Ez az eset meglehetősen jól illusztrálja, mit várhatunk azoktól, akiket az ellenségképzőként működő ELTE évről-évre a nyakunkra szabadít. Az előadáson előadóként szerepelt Zelliger Erzsébet, Hosszú Gábor, Sándor Klára, Szentgyörgyi Rudolf és Róna-Tas András is. E sorok írójának két kötetét a tudománytalan irodalom példájaként mutatták fel.


Irodalom

Horváth Csaba Barnabás: Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? International Relations Quarterly, ISSN 2062-1973, Vol. 10. No. 3-4. (2019) 9 p. 

Varga Géza: Levél Dr. Horváth-Lugossy Gábornak, a Magyarságkutató Intézet főigazgatójának

Varga Géza: Szkíta tartalom

Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja

Varga Géza: Isten szavunk eredete

Varga Géza: Hozzászólás Róna-Tas András: A székelyek ősi kincse a rovásírás c. előadásához

Varga Géza: Sándor Klára "cáfolatának" cáfolata a hun-magyar írás kérdéskörben

Varga Géza: Hosszú Gábor, Zelliger Erzsébet és mások a graféma átvételét igazoló konjunktív feltételekről



Varga Géza: Szentgyörgyi Rudolf szerint a hun eredetnek nincs helye a nyelvtudományban

4 megjegyzés:

  1. Varga Géza korszakos munkáját, már nem lehet lesöpörni az asztalról, ahogyan tették ezt a magyar csárdában, a Habsburg ügynökök érvek híján. A finnugri.bugrisok beszorultak vakoló sáncaik mögé, és tehetetlenül feladták a nyilvánosságot a hieroglifák mesterének Varga Géza tanár úrnak, aki ismeretterjesztéssel mind szélesebb körben győzi meg hallgatóságát igazáról.
    rnak.

    VálaszTörlés
  2. A népi motívumokat kellene gazdagítani, a kerámiákon, szőtteseken, hímzéseken, fafaragványokon, fémtárgyak díszítésein. Ez apró munka, ám a hagyományok még őrzik az értékeket, - a székely kapun ábrátolják az életfát, palmettát, naprózsát. Talán érdemes lenne proponálni a székelyeknél, Korondon, és a Székelykapuk készítőinél? Kapcsolatok kellenek, hogy a gondolatok megvalósuljanak a "terepe4n".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a hozzászólást! A megosztás segít megtalálni a kapcsolatokat.

      Törlés