Oldalcsoportok

2019. november 6., szerda

Bernert Zsolttal, a Természettudományi Múzeum főigazgatójával beszélgetek az Attila-kiállításukról

A kiállítás címe Attila örökösei, a hunoktól az Árpád házig. 2019. novemberében látható a Magyar Természettudományi Múzeumban (1). A megtekintését egybekötöttem azzal, hogy a tiszteletem jeleként egy példányt a múzeumnak ajándékoztam a Magyar hieroglif írás c. kötetből. Szerencsém volt, mert Bernert Zsolt főigazgató úr a váratlan betoppanásom ellenére is szánt néhány percet a legfontosabb kérdések megbeszélésére. 


1. ábra. A felületes szemlélő a kiállítás jobb oldalon látható címe alapján könnyen hiheti azt, hogy etnokulturális (az írásunkat is magában foglaló) örökséggel foglalkozik a kiállítás, ám ha a bal oldali táblát is figyelembe veszi, akkor ezeket a reményeit eloszthatja kettővel, hiszen az írástant általában a nyelvészethez szokták kötni - ám ez sem a teljes igazság


A téma előélete

A beszélgetés előzményéhez tartozik, hogy nézeteltérésem volt ama két intézmény vezetőjével, amelyik a kiállítás megrendezésében - a netes hírek alapján - szerepet játszott (2). 

- A Magyar Turán Alapítvány vezetőjével, Bíró András Zsolt biológiatanárral az volt a bajom, hogy a Kurultájról anno - tudománytalanságra hivatkozva - kitiltott néhány rovásírással foglalkozó kötetet, közte az enyéimet is.  Tekintve, hogy ez a derék ember aligha tudja megítélni, hogy ezen a szakterületen mi tudományos és mi nem, az általa bevezetett, könyvégetéssel egyenértékű cenzúra csak az ő szégyene maradt.

- A Magyarságkutató Intézet főigazgatója pedig olyasmit talált írni egy nekem címzett levelében, hogy a magyar íráshasználat korai emlékeivel (a székely írással és a magyar hieroglif írással) nem tud és nem is akar foglalkozni. A jelek szerint az meg sem fordult a fejében, hogy ilyen alapállással az intézete aligha tudja jól elvégezni a munkáját, ami - a hírek szerint - a magyar őstörténet kutatása és tisztázása lenne. 

Ezek az előzmények azért érdekesek, mert a kiállítást megtekintve úgy tűnt, mintha ezekre a téves álláspontokra rímelő hibákat találtam volna a múzeumban is. Ezt a kiállítás megnyitása előtt is feltételeztem (3), ezért írtam egy előzetes cikket a kérdésről, ám arra a jelen sorok írásáig nem sok válasz érkezett. Csupán Mede Ferenc felvidéki vállalkozó kért fel arra, hogy 2019. november 7-én tartsak náluk egy előadást e kiállításról (4). 




2. ábra. A kiállítás bevezetője elosztja a feladatokat: az írásos forrásokat a történészek és a nyelvészek asztalára utalja, ám az elosztás nem elég precíz, mert például hiányzik belőle a matematika, amelynek - bár a természettudományok kelléktárába tartozik - joga van az írásrendszerekkel és írásjelekkel kapcsolatos matematikai elemzéseket elvégezni s azokból rokonságra utaló következtetéseket levonni


A kiállítás

Az Attila-kiállítást egy hatalmas teremben rendezték meg, amelyet installációkkal kisebb terekre bontottak. A tárlat elején olvasható az az első pillantásra logikusnak tűnő szöveg, amely a nyelvi és írástani következtetések levonását más tudományágak területéhez sorolja (2. ábra). Az effajta elhatárolódás azonban eltúlzottnak tűnik. Egyrészt, mert a Tudomány célja mégis csak a kíváncsiságunk kielégítése lenne s nem a felelősség elől való menekülés indoklása. Különösen akkor, ha a kiállítás címében is rejlő kérdést (hogy Attila örökösei vagyunk-e, vagy sem) a kiállításon másolatban szereplő írásemlékek és társaik eldöntik, csak a kiállítás szervezői azt nem tudják, vagy nem merik felhasználni. Ugyan miféle arctalan rém (vagy "tudományos konszenzus") az, amelyik a világosi fegyverletétel óta megakadályozza a magyar íráskultúra kutatását és hasznosítását az őstörténetünk leírásakor? 




3. ábra. A bevezető a magyarok népi rokonságtudata, önmeghatározása, eredetlegendái és állama szempontjából leginkább meghatározónak a hun, avar és magyar népességet tekinti, de óvakodik annak leszögezésétől, amit mindannyian tudunk, hogy ugyanis "nyelvében (és jeleiben) él a nemzet"


A kiállítás fenti bevezetőjében (3. ábra) felsorolt népek sorát (hunokat, avarokat és magyarokat) a jelhasználatuk alapján bátran kiegészíthetjük a szkítákkal, szarmatákkal, szabírokkal és párthusokkal is. E népek magyar nyelvhasználatát a hieroglifikus szövegeik tanúsítják. Ők bizony magyarul elolvasható, a magyar hieroglif írás jeleivel írt rövid szövegek seregét hagyták ránk. Legfeljebb azon lehet vitatkozni, hogy ez a magyar nyelv csak a felső vezetők, esetleg a papi réteg nyelve volt-e, netán a szélesebb tömegeké is (5). 




4/a. ábra. A kunbábonyi avar kagán csatján a Ten országa (mai magyarsággal: Isten országa) mondat olvasható (jobb szélen a megfelelő magyar hieroglifák: a magyar címer ország és a székely írás Ten szójele, de erről a kiállítás látogatója semmit sem tud meg



4/b. ábra. A kunbábonyi avar kagán koponyája és arcrekonstrukciója a kiállításról


E cikkben csak azokat a hieroglifikus írásemlékeket vagy olvasatokat mutatom be, amelyek hiánya szembeszökő volt a kiállításon. Feltűnően hiányzónak gondolom ugyanis azt, ha a sírból megmutatják a halott koponyáját és arcrekonstrukcióját, de az elolvasható mondatot hordozó sírmelléklet nincs bemutatva (ilyen a kunbábonyi avar kagán hagyatéka, 4. ábra), vagy ha a jeleket hordozó lelet másolatban szerepel ugyan a tárlókban, ám az olvasat nélkül (mint azt a karosi tarsolylemez és a rakamazi turulos korongok esetében tapasztalhatjuk, 5. és 6. ábra). 



5/a. ábra. A karosi tarsolylemez másolata a kiállításon



5/b. ábra. A karosi tarsolylemez



5/c. ábra. A karosi tarsolylemez hieroglifikus Dana sar magas köve (mai magyarsággal: Dana úr magas köve) mondatának feloldása (az alsó sorban a székely írás megfelelő jelei)




6/a. ábra. A rakamazi turulos korongok másolata a kiállításon


 

6/b. ábra. Az egyik rakamazi turulos korong fotógrafikája és a madár nyakánál (az isteni nézőpontnak megfelelő, fejjel lefelé csüngő) jelek olvasata: Jó sar ős ten (mai magyarsággal Jó úristen)



A beszélgetés


A főigazgató úrnak előbb gratuláltam a kiállításhoz, aztán megkérdeztem tőle, hogy miért nem említik meg a hieroglifikus szövegek olvasatát, ha azokat a szövegeket esetenként másolatban bemutatják? Úgy tűnik - mondtam - mintha a Jászi Oszkár által javasoltak valósulnának meg, mely szerint a magyar értékeket ki kell seperni a kulturális életből s említettem a Szakács Árpád által legutóbb felvetetteket. Ilyen kiseprűzött, gyűlölt érték lenne a magyar jelkincs a nyelvész, régész és történész "tudományos konszenzus" számára? Éppen ezért várunk többet a természettudományok képviselőitől, akiket az egyetemeken - tapasztalatom szerint - elfelejtettek ellenséggé kiképezni.

Gyűlöletről szó sincs - mondta a főigazgató úr - ám vigyázniuk kell arra, hogy a természettudomány területén maradjanak. Így is sok bírálatot kapnak, hogy más tudományág területét érintik.  

Ezt akkor elfogadtam s csak később esett le, hogy hiszen a matematika is segíthet (a Nemetz Tibor által elvégzett valószínűségszámítással segített is) az íráskutatásnak. 

Hiába próbáltam azzal érvelni, hogy a kiállítás címe alapján többet (etnokulturális azonosítást) várna az olvasó, a főigazgató úr arra hivatkozott, hogy kifejezetten elhatárolták magukat a nyelv azonosításától.  Sajnálja, de nem ígérhet többet, csak azt, hogy figyelmesen elolvassa a könyvemet.

Ebben maradtunk.


Összegzés


Még sincs rendben valami a fenti gondolatmenettel. Érezzük, vagy éreznünk kellene, hogy ha a tárlóban ott van a magyar nyelvet azonosító írásemlék, ám azt a kutatók nem veszik figyelembe és nem is cáfolják, akkor ez a csőd, a feladat megoldására való képtelenség beismerése és bizonyítéka. De hol van az eb elhantolva, a gondolatmenet melyik része sánta?

Nos, a 2. ábrában közreadott mondatok felületességében. Bármennyire logikusnak tűnik is, hogy a nyelvész határozza meg a nyelvet, mégis ebben rejlik a hiba. Ugyanis az a nyelvészet, amelyik száz éven át hazudott a székely írás eredetéről, hiába rendelkezett nyelvész diplomák ezreivel, nem tekinthető nyelvészetnek. Nem a diploma teszi a nyelvészt, hanem az eredményei. Nyelvész az, aki megoldja a nyelvészeti feladványt.

Ha a kutató nem hasznosíthatja a saját döntése szerint a társtudományok adatait és eredményeit, hanem valamilyen "tudományos konszenzus" jóváhagyására kell várnia, akkor az a helyzet a vicc kategóriába tartozik. Ez módszertanilag is hibás, hiszen a tudományos tétel igazolása nem népszavazással és nem a diplomák, vagy bármilyen egyéb pecsétes papírok lobogtatásával, hanem a megismételhetőséggel (a bizonyítás megfelelőségével) történik. Ezt a megkerülhetetlen elvet illene ismerni és alkalmazni a Magyar Természettudományi Múzeumban, a Magyarságkutató Intézetben és a Magyar Turán Alapítványban is.

Az írástani eredmények figyelmen kívül hagyása azonnali, gyakorlati csődöt eredményez a természettudós kutatók számára is. Ha például a hun, avar és magyar népesség egyaránt kevert volt genetikailag, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy a keveréket alkotó összetevők közül melyik volt az eredetileg is a népünkhöz tartozó és melyik a csatlakozott? Mivel ezt a genetika nem tudja eldönteni, kézenfekvő lenne igénybe venni a hieroglifikus szövegek jelentette segítséget. Ha ezt a segítséget valamilyen megmagyarázhatatlan indokú rettegés miatt nem veszik igénybe, akkor hiába a mégoly rokonszenves kiállítási címfelirat, nem tudnak válaszolni a saját maguk által megfogalmazott kérdésre.  

S ha tudjuk - mert tudjuk - hogy a nyelvészek, régészek és történészek "tudományos konszenzusa" a legmegfelelőbb szakképzettségek ellenére száz éven át egy hazugságot képviselt a székely írás ótürk eredetéről (6), akkor nem lenne indokolt némi bátorság a rokon tudományterületre való átkalandozáshoz? Hiszen ezt semmiféle törvény nem tiltja. Hiszen az egyetemeken úgysem lehet semmi értelmeset megtanulni a székely írás eredetéről (amit a professzorok egymással ellentmondásban lévő ötletei is bizonyítanak). Miközben a matematika sokat segíthet. Miközben írástani felfedezések sora kötődik olyanokhoz, akiknek odaillő képzettsége nem is volt, csupán zseniálisak és szorgalmasak voltak. Ezért aztán nincs is valódi jelentősége annak, hogy a kutató diplomáját milyen szakterület nevében állították ki.  A szakterület diplomája csupán egy lehetőség és nem valamiféle teljesítménygarancia, vagy hitbizomány. Az effajta szakmai határvillongás-elkerülést célzó óvatoskodások csak a feladat megoldását (a magyarság felmenőinek meghatározását) hátráltatják és a kutatók alapvető hozzá nem értését dokumentálják.



Jegyzetek

(1) A kiállításról előzetesen az alábbiakat lehet megtudni az nhmus.hu/Attila_orokosei  honlapon:

"Attila örökösei – A hunoktól az Árpád-házig


Különös szokások, keletről jött gének, arcok és sorsok a csontok alapján XXI. századi módszerekkel


Tudományos és áltudományos nézetek sokasága kíséri a témát: honnan származunk, kik a rokonaink. Vajon egyszerű a válasz?

Nem, hiszen különböző tudományágak foglalkoznak a magyarság őstörténetével, és ezek eredményei egyelőre nem, vagy csak részben rímelnek egymásra.

A kiállításnak sem célja, hogy pontot tegyen a viták végére, de a régészet, a történeti embertan és az archeogenetika eredményeinek felhasználásával néhány „eredettöredéket” azért bemutat.


A történelem során számos kultúra és népcsoport képviselői telepedtek meg a Kárpát-medencében. A magyarok nép rokonságtudata, önmeghatározása és eredetlegendái szempontjából a legfontosabbak a sztyeppi lovas nomád népek. Közülük három a Kárpát-medencét választotta otthonának, és olyan államot hozott létre, amely jelentősen befolyásolta Európa történetét az 5. századtól. Ők a hunok, az avarok és a magyarok.


A kiállításban felvillantjuk e népek történetét a Kárpát-medencében; megismerjük egy-egy hun, avar és honfoglaló magyar egyén archeogenetikán alapuló rokonsági viszonyait; rácsodálkozunk e korabeli népek néhány ma már bizarrnak tűnő hagyományára; az arcrekonstrukcióknak köszönhetően láthatjuk, milyenek lehettek a hun, az avar és a magyar koponyákhoz tartozó eleven emberi arcok; a tudományosan hiteles, régészeti leletek alapján készült tárgyrekonstrukciók mutatják be a honfoglalás kori tárgyi kultúra egy-egy tárgyi elemét.
Keletről jött gének

A kiállítás először mutat be a nagyközönségnek olyan eredményeket, amelyeket az akkori idők embereinek molekuláris genetikai vizsgálataival kaptak. Az archeogenetika – és a történettudomány – a különböző egyének genetikai hasonlóságát használja fel kapcsolataik tisztázására. Kétféle genetikai anyagot vizsgál. Az Y-kromoszóma elemzésével az apai öröklődési utakat tárja fel, hiszen Y-kromoszóma csak az apától kerülhet a gyermekbe. A mitokondriális DNS vizsgálatával viszont anyai leszármazási vonalakat mutat ki (mitokondriumok ugyanis csak a petesejtből kerülnek az utódba). A hasonlóság alapján genetikai csoportokat (haplocsoportokat) képezünk. Ezek jele egy betű, a bennük elkülöníthető egyre kisebb csoportokat – melyek egyre szorosabb rokonságot jelentenek – további számokkal és betűkkel jelöljük."

(2) A kiállításon nem találkoztam a Magyarságkutató Intézet és a Magyar Turán alapítvány tevékenységének a megemlítésével. Lehetséges persze, hogy ez valahol mégis szerepelt, csak elkerülte a figyelmemet.

(3) A neten keringő ismertetőkből kiderült, hogy a kiállításon szerepel a karosi tarsolylemez másolata. Azt azonban nem feltételeztem a szervezőkről, hogy a tarsolylemez magyarul elolvasható hieroglifikus mondatát a megkérdezésem nélkül is megemlítik. Ez a feltételezésem - sajnos - fényesen beigazolódott, a kiállításon valóban szó sem esett erről a karosi magyar mondatról. Amint arról sem, hogy a másolatban szintén kiállított rakamazi turulos korongon is van egy további magyar mondat. Sőt - bár a kunbábonyi avar kagán koponyája és arcrekonstrukciója szerepelt a kiállításon - szintén nem említették meg, hogy a sírjából előkerült egy hieroglifikus magyar mondat. Aligha lehet többre számítani, ha a szervezők a székely írással és a magyar hieroglif írással foglalkozó irodalmat annak elolvasása és megértése nélkül is eleve tudománytalannak tartják. 

(4) A felvidéki Völgy-ben, 17 órakor. Gömörpéterfala 174, Rimaszombati járás - szlovákul 98035 Petrovce 174. A Völgy-be a leágazás Jeszte és Péterfala között van, láthatóan jelölve! Telefon: 0036 70 2998928, vagy pedig 00421 903 615890. Az előadást meg lehet tekinteni a neten is.

(5) A jelen cikk kereteit tiszteletben kell tartanom, ezért csak utalok az irodalomjegyzékre, ahol az olvasó megtalálja a felsorolt népek magyar nyelvhasználatára vonatkozó állításom alátámasztását. 

(6) A székely írást azért eredeztették az ótürk írásból, mert a magyar őstörténetet tudatosan - ám komolyan vehető alátámasztás nélkül - rövidre szabták, az Uráltól a Kárpát medencéig vezető úttal azonosították. S persze az sem merült fel a "tudósokban", hogy az írásunkat mi magunk is kifejleszthettük.


Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Kiállítás: Attila örökösei - A hunoktól az Árpád-házig


Varga Géza: Hun és avar tartalom

Varga Géza: Bíró András áltudományos cenzúrája a Kurultájon


Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása

Varga Géza: Előadásom a kiállításról a felvidéki Völgy-ben (video)

Tabusértések és félremagyarázások – Szakács Árpád újabb frontot nyitott a kultúrkampfban (Pesti Srácok.hu)

Varga Géza: A Magyarságkutató Intézet rovológiai teljesítménye










A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 




veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett


Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióvalőrségi szállás medencévelőrségi szállás SZÉP-kártyávalőrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődők csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a szellemi csemegét. 



Egy jellegzetes szobabelső a veleméri Cserépmadár szálláson




2 megjegyzés:

  1. Megy Elek a youtube-on: "Varga Géza íráskutató a magyar művelődés kiemelkedő alakja. A szakrális hieroglifák kutatása az ősi írásbeliség elterjedésének kulcsát adja a kezünkbe. Bizonyítja a hun-magyar nyelvi azonosságot és szakralitást. Megerősíti a magyar eredetmítoszt, Nimród ősatyával és ikreivel Hunor és Magorral. Megerősíti a magyar krónikák eredet elméletét. A szakrális hieroglifák a műveltség és írásbeliség alapjairól adnak bizonyítékokat a Föld első civilizációitól. Nagy jelentőségű a koronázási beavató paláston, jogaron s Koronán ábrázolt szakrális hieroglifák megléte, mert a legmagasabb szellemiséggel forrt egybe a magyarság számára a Szentkorona eszmeiségétől a mindennapi használati tárgyakig, - bizonyítva korszakos jelentőségüket., nemcsak a hun-szkíta-avar, székely-magyar körben, de minden etnikai élettérben jelzi az emberré fejlődés szintjét, mint valami etalon. Különös stigmája felfedezésének a MTA elutasítása, és ezzel mint egy különös indikátor megmutatja nemzetünk állapotát, és kiszolgáltatottságát kontinuitásban a Habsburg önkénytől a mai napig. Van abban valami heroikus, hogy egyedül küzd a maga és nemzete igazságáért a hatalom teljes elutasítása mellett.. Csak remélhetjük, hogy mint a magyar mesében, végül győzelemre viszi elméletét, és ez már mindannyiunk jobb jövőjét is jelenti."

    Varga Géza: Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Egy vén, harcedzett kagán, kán, illetve egyéb ázsiai vezér miért e lehetett volna ilyen csúnya... voltak sokkal csúnyábbak is..

    VálaszTörlés