A frank és indián párhuzamokkal rendelkező veleméri világmodellt Varga Sándor fazekas özvegyének festett ládáján láttam meg (1. és 3. ábra). A láda elolvasható jelekből álló "díszítése" egy fénykép alapján készített rajzomon megmaradt, magát a ládát egy osztrák vásárolta meg s ma már ismeretlen helyen van. A jelen cikk azért íródott, mert a korábban már ismertetett veleméri világmodell közeli párhuzamát fedeztem fel egy frank korongon s ez fontos - a hunok térségbeli szerepére vonatkozó - történelmi következtetéseket tesz lehetővé. Ezt a jelenséget - más párhuzam is felbukkanván Nyugat-Magyarország és a meroving-frank világ között - nem gondolom véletlen és elszigetelt jelenségnek. Inkább tűnik a szkíta-hun-szabír kultúra hatását illusztráló jelenségnek. Ebbe a hatásba végső soron beletartozhat a római kori Savariában született Szent Márton kiemelt tisztelete is, amelyet elsősorban - nyilván a mindkét területen érvényesülő hun hatás miatt - a meroving-frank és a Szent István korabeli Magyarországon lehet kimutatni.
Egyrészt arra gondolhatunk a veleméri világmodell fennmaradásából, hogy a nyugatmagyarországi lakosság a hun kor óta őrzi a jelkészletét - amiből következik a hun kori lakosság napjainkig tartó folyamatos továbbélése (a hun-magyar azonosság) is.
Másrészt arra is következtethetünk, hogy ugyanez a hun népesség (kultúra és jelkészlet) egykor jelentős hatást gyakorolt a meroving- frank kultúrára is.
A feltételezés nyilvánvalóan szembemegy a ma uralkodóként viselkedő akadémikus történelemszemlélettel, amelynek legfontosabb - ki nem mondott - célja a hun-magyar azonosság mindenáron való tagadása (amibe a hun koriság gyanújába keveredett írásemlék barbár lereszelése is belefért a Magyar Nemzeti Múzeum gyakorlatában). A magyar népi hieroglifikus jelkészlet eredetének és elterjedésének kérdését az akadémikus "tudomány" kutatói az egyetemi oktatás korlátai (1) miatt nem vizsgálták és nem vizsgálják az érdemének megfelelően. Ezért az új adatcsoport alapján megfogalmazódhat újnak tűnő (valójában a hagyományos történetírás adataiból következő, a hun-magyar azonosságot alátámasztó) megállapítás is.
Egyrészt arra gondolhatunk a veleméri világmodell fennmaradásából, hogy a nyugatmagyarországi lakosság a hun kor óta őrzi a jelkészletét - amiből következik a hun kori lakosság napjainkig tartó folyamatos továbbélése (a hun-magyar azonosság) is.
Másrészt arra is következtethetünk, hogy ugyanez a hun népesség (kultúra és jelkészlet) egykor jelentős hatást gyakorolt a meroving- frank kultúrára is.
A feltételezés nyilvánvalóan szembemegy a ma uralkodóként viselkedő akadémikus történelemszemlélettel, amelynek legfontosabb - ki nem mondott - célja a hun-magyar azonosság mindenáron való tagadása (amibe a hun koriság gyanújába keveredett írásemlék barbár lereszelése is belefért a Magyar Nemzeti Múzeum gyakorlatában). A magyar népi hieroglifikus jelkészlet eredetének és elterjedésének kérdését az akadémikus "tudomány" kutatói az egyetemi oktatás korlátai (1) miatt nem vizsgálták és nem vizsgálják az érdemének megfelelően. Ezért az új adatcsoport alapján megfogalmazódhat újnak tűnő (valójában a hagyományos történetírás adataiból következő, a hun-magyar azonosságot alátámasztó) megállapítás is.
1/a. ábra. La Tolita világmodell Peruból (balra), frank világmodell (középen) és a veleméri láda világmodellje (jobbra) egy kőkori ősvallási világelképzelés hieroglifákkal történt megörökítése
1/b. Hohokam edény világmodellje, amelynek - a velemérihez hasonlóan - a közepén is a Jó hieroglifa jelenik meg (balra), magyarszombatfai tál világmodellje, amelynek sarkain szintén az "eget tartó folyó" ábrázolási konvenció jelenik meg, de a folyót nem a Jó hieroglifával, hanem az Erdélyben ökörhugynak nevezett függőleges hullámvonallal (a székely Ak "patak" jel rokonával) jelölték (jobbra)
2/a. ábra. Az "eget tartó folyó" ábrázolási konvenció frank és magyar népi (veleméri) példája, a frank jelek olvasata: Jó Óg (mai magyarsággal: jó ég), a velemérié pedig Nagyságos Jó
2/b. A gjunovkai szkíta nyeregdísz az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció egyik példája, abban tér el a fenti "eget tartó folyó" ábrázolási konvencióktól, hogy a Tejút itt az égig érő fa képében jelenik meg
3. ábra. A frank világmodell jeleivel egyező indián, szkíta és székely jelek táblázata, a sorokban fentről lefelé: 1. világmodell (Föld szójel) vagy székely "f" betű, 2. "eget tartó Isten" képszerkezet vagy székely "g" betű, 3. Lyukó napisten jele vagy székely "ly" betű, 4. az égboltot ábrázoló Óg szójel vagy székely "o/ó" betű, 5. az égig csapó hullámot ábrázoló Jó hieroglifa vagy a székely "j" betű
(1) Püspöki Nagy Péter után Sándor Klára is általános érvénnyel fogalmazhatta meg, hogy az akadémikus "tudomány" nem ismeri, vagy nem ismeri eléggé a székely írást, minden alapvető kérdés tisztázatlan. Sajnos e téren semmi sem változik, maga Sándor Klára is visszatáncolt (ám nem szakmai okok, hanem az akadémikus konszenzus követésének tudományellenes követelménye miatt). Ha az ELTÉ-n tanszékvezető lehetett az a Horváth Iván, aki a székely írást a humanisták kitalációjaként mutatta be s a többi akadémikus kutató is egymásnak ellentmondó és szakszerű alátámasztást nélkülöző ostobaságokat tud csak előadni a székely írás eredetéről (már vagy száz éve), akkor ideje megteremteni a komolyan vehető egyetemi oktatást. A magyar kultúrát és a székely írást gyűlölő akadémikus beltenyészet e téren nem hajlandó előre lépni, ezért politikai döntés szükséges a komolyan vehető kutatás megindítása érdekében. Pillanatnyilag ugyanis az akadémikus "tudomány" meghatározó ereje sem megfelelő módszertannal (a szójelekkel rendelkező székely írást alfabetikusként kezelik; ha a forrás nem felel meg a téveszméiknek, akkor a forrást megváltoztatják stb.), sem tárgyi tudással, sem tudósi tisztességgel nem rendelkezik. A prekoncepcióik (végső soron politikai okok) gúzsában az alátámasztást nélkülöző eredeztetés-elméleteken, a szakmaiságot nélkülöző módszertanán sem képes túllépni.
(2) A kritikusaim figyelmébe: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika Munka, kutatás és tanulás nélkül nincs tudás.
(3) E világmodellek hasonlóságából is az következik, hogy a magyar hieroglif írás és a jeleket alkalmazó ősvallás kőkori eredetű.
(4) A nagy és az Óg egymáshoz hasonló szójelét azért használhatták felváltva az ég ábrázolására, mert ez a két jel egyaránt az égi hegy rajzából keletkezett. Szekeres István helyesen ismerte fel, hogy a magyar nyelvben szokásos Nagy ég! jelzős szerkezet egy régen állandósult jel- és szókapcsolat maradéka. Ez a nyelvi jelenség a két jel közös eredetével, az ősvallás szóhasználatával függhet össze (a jelek az égi hegy ábrázolásából differenciálódhattak).
Irodalom
A székely írás megíratlan történetei (Sándor Klára)
Az MTA-nak nincs módszertana a székely írás eredeztetéséhez, mégis oktatni szeretné?
A székely településtörténet és a magyar hieroglif írás
Horváth Iván: A rovásírás teljes tagadásának álláspontja kihalt
Veleméri világmodell
A jelhasználat megerősíti a Szent Márton hun királyfi voltáról írt középkori híradást
1/b. Hohokam edény világmodellje, amelynek - a velemérihez hasonlóan - a közepén is a Jó hieroglifa jelenik meg (balra), magyarszombatfai tál világmodellje, amelynek sarkain szintén az "eget tartó folyó" ábrázolási konvenció jelenik meg, de a folyót nem a Jó hieroglifával, hanem az Erdélyben ökörhugynak nevezett függőleges hullámvonallal (a székely Ak "patak" jel rokonával) jelölték (jobbra)
1/c. Bronzkori (preszkíta) világmodell Ottlakáról (balra) és szkíta világmodell Kelermeszről (jobbra)
1/d. ábra. Avar világmodell Zamárdiból, közepén Lyukó napisten jele, sarkain felváltva vagy az ak "patak", vagy az ügy "folyó" hieroglifa, a világmodell azt fejezi ki, hogy a négy szent folyó forrása a napisten
Az 1. ábrán bemutatott világmodellek nem pontosan azonosak, ám némelyikükön feltűnőek a megfelelések. A legszembetűnőbb a világmodellek szerkezetének azonossága, vagy hasonlósága. A világmodellek általános rendje ezeken a példányokon is tanulmányozható. E szerint középen az Isten, a sarkokon pedig az égbe vezető út valamiyen jelképének kell szerepelnie. El nem hanyagolható körülmény, hogy egy világmodell csak a székely írás (pontosabban ennek elődje, a magyar hieroglif írás) jeleit használhatja. Az akadémikus "tudomány" emlőin pallérozódott elme ezen akár meg is lepődhet, ha nem olvasta a Magyar hieroglif írás c. kötetemben (vagy az olvasottakat nem sikerült elfogadnia), hogy a székely írás a kőkori világmodellek jeleiből alakult ki és maradt ránk. (2)
Ennek megfelelően az indián és a frank világmodell közepén a Lyukó, a veleméri világmodellben pedig a Jó istennevet/jelzőt olvashatjuk. A "sarkokon" több esetben a Jó "folyó" hieroglifa látható (ez egy feltűnő azonosság). Azt fejezi ki ez a jel, hogy a világmodellek alkotóinak ősvallási világképe szerint a Tejút (egy istennel azonos folyó) tartja fejünk felett az ég boltozatát. A világmodell és az eget tartó fa ábrázolási konvenciók (a jeleikkel együtt) még abból a korból maradtak ránk, amikor az indiánok ősei Eurázsiában éltek. (3)
A La Tolita világmodellben a Jó jel fölött nem ábrázolták az ég boltozatát, véle szemben a frank világmodell égboltját az Óg jellel, a veleméri világmodellét pedig a Nagy hieroglifával jelölték. (4)
2/a. ábra. Az "eget tartó folyó" ábrázolási konvenció frank és magyar népi (veleméri) példája, a frank jelek olvasata: Jó Óg (mai magyarsággal: jó ég), a velemérié pedig Nagyságos Jó
2/b. A gjunovkai szkíta nyeregdísz az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció egyik példája, abban tér el a fenti "eget tartó folyó" ábrázolási konvencióktól, hogy a Tejút itt az égig érő fa képében jelenik meg
3. ábra. A frank világmodell jeleivel egyező indián, szkíta és székely jelek táblázata, a sorokban fentről lefelé: 1. világmodell (Föld szójel) vagy székely "f" betű, 2. "eget tartó Isten" képszerkezet vagy székely "g" betű, 3. Lyukó napisten jele vagy székely "ly" betű, 4. az égboltot ábrázoló Óg szójel vagy székely "o/ó" betű, 5. az égig csapó hullámot ábrázoló Jó hieroglifa vagy a székely "j" betű
Jegyzet
(1) Püspöki Nagy Péter után Sándor Klára is általános érvénnyel fogalmazhatta meg, hogy az akadémikus "tudomány" nem ismeri, vagy nem ismeri eléggé a székely írást, minden alapvető kérdés tisztázatlan. Sajnos e téren semmi sem változik, maga Sándor Klára is visszatáncolt (ám nem szakmai okok, hanem az akadémikus konszenzus követésének tudományellenes követelménye miatt). Ha az ELTÉ-n tanszékvezető lehetett az a Horváth Iván, aki a székely írást a humanisták kitalációjaként mutatta be s a többi akadémikus kutató is egymásnak ellentmondó és szakszerű alátámasztást nélkülöző ostobaságokat tud csak előadni a székely írás eredetéről (már vagy száz éve), akkor ideje megteremteni a komolyan vehető egyetemi oktatást. A magyar kultúrát és a székely írást gyűlölő akadémikus beltenyészet e téren nem hajlandó előre lépni, ezért politikai döntés szükséges a komolyan vehető kutatás megindítása érdekében. Pillanatnyilag ugyanis az akadémikus "tudomány" meghatározó ereje sem megfelelő módszertannal (a szójelekkel rendelkező székely írást alfabetikusként kezelik; ha a forrás nem felel meg a téveszméiknek, akkor a forrást megváltoztatják stb.), sem tárgyi tudással, sem tudósi tisztességgel nem rendelkezik. A prekoncepcióik (végső soron politikai okok) gúzsában az alátámasztást nélkülöző eredeztetés-elméleteken, a szakmaiságot nélkülöző módszertanán sem képes túllépni.
(2) A kritikusaim figyelmébe: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika Munka, kutatás és tanulás nélkül nincs tudás.
(4) A nagy és az Óg egymáshoz hasonló szójelét azért használhatták felváltva az ég ábrázolására, mert ez a két jel egyaránt az égi hegy rajzából keletkezett. Szekeres István helyesen ismerte fel, hogy a magyar nyelvben szokásos Nagy ég! jelzős szerkezet egy régen állandósult jel- és szókapcsolat maradéka. Ez a nyelvi jelenség a két jel közös eredetével, az ősvallás szóhasználatával függhet össze (a jelek az égi hegy ábrázolásából differenciálódhattak).
Irodalom
A székely írás megíratlan történetei (Sándor Klára)
Az MTA-nak nincs módszertana a székely írás eredeztetéséhez, mégis oktatni szeretné?
A székely településtörténet és a magyar hieroglif írás
Veleméri világmodell
A temporius-téveszme diadalútja
A jelhasználat megerősíti a Szent Márton hun királyfi voltáról írt középkori híradást
A Conques-i Szent Fidesz-szobor magyar hieroglifái
A veleméri Szentháromság-templom, amelynek két rovológiai nevezetessége is megtekinthető
Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődők aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. 06(20)534-2780
A veleméri Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) mellett várja a felújítást a százhúsz éves pajta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése