Varga Géza írástörténész: Arzhan 2 újabb írásemléke

Barbara Armbruster és Caspar Meyer tanulmánya az Arzhan 2 lelőhelyen előkerült korai szkíta aranyleleteket mutatja be. Ez a terep a Tuva Köztársaságban, Dél-Szibériában van, leletei a Kr. e. VII. század vége – VI. század eleje közötti időszakra datálhatók. A paziriki szkíta kultúrához tartozik. Egy orosz-német csapat ásta ki a sírt. 2001-ben ezek az ásatások egy ép fejedelmi sírt (5. sír) tártak fel, amelyben textíliák, vas, bronz és fa tárgyak mellett a szibériai kora szkíta korszak aranytermékeinek a mai napig legjelentősebb gyűjteménye került elő. A fejedelmi sír összesen kb. 9300 leletet tartalmazott. A fából készült érintetlen kamra egy férfi és nő maradványait rejtette, mintegy 5600 aranytárgy társaságában.

1. ábra. Az Arzhan 2 (5. sír) hieroglifikus Ragyogó ügy sar (mai magyarsággal Ragyogó folyó úr) és a Nagyon nagy jó (mai magyarsággal Nagyon nagy folyó) mondatok, az ábra jobb szélén, lentről felfele a székely írás "j" (jó "folyó"), "n" (nagy), "s" (sar "sarok, úr"), "ü" (ügy "folyó") és "r" (ragyogó) jelei láthatók

A régészek - a magyar íráskultúra szokásos levegőnek nézése miatt - nem szokták észrevenni a magyar hieroglif írással írt rövid szövegeket. Pedig ezek a jelek ott vannak aranyba formálva, vagy kőbe és csontba vésve és nélkülözhetetlenek a feltárt maradványok alapos leírásához. A több ezer tárgy, amit a sírból kiástak, több tucat, vagy inkább több száz nyelvemléket őrizhet a szkíta korból. Ezért a jelen cikksorozatban egymás után adom közre a számomra hozzáférhető szkíta írásemlékek olvasatát. Ezt a sort most egy újabb jelmontázs elolvasásával egészítem ki (1. ábra).

A fentebb látható írásemlék két, aranyból készült írásmutatvány egymásra erősítésével keletkezett.

- Az alapot képező aranyrács szövege megegyezik egy korábban már elolvasott másik leletével, amelyről Paziriki kultúra Arzhan 2 szkíta övveretének hieroglifikus Ragyogó folyó úr mondata cím alatt adtam számot. Az olvasata: Ragyogó ügy sar (mai magyarsággal Ragyogó folyó úr).

- Az erre rátett kisebb aranydarab a szimmetrikus Nagyon nagy jó (mai magyarsággal: Nagyon nagy folyó) mondatot rögzíti (2. ábra).

Mivel a szkíta korban a magyar ügy és jó szó egyaránt több jelentésű volt és "folyó"-t is jelentett, a mai olvasat megfogalmazása többesélyes. Talán nem tévedek nagyot, ha a mai olvasatot Ragyogó folyó úr a nagyon nagy jó alakban fogalmazom meg.

A rövid szkíta szövegek elolvasására az ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó magyar hieroglif írás ad lehetőséget. Ezt az írásrendszert 2017-ben írtam le a Magyar hieroglif írás c. kötetben. E hieroglif írást a magyar nyelv vallásos jelmondatainak rögzítésére találtak ki még a kőkorban. A sajátos megoldásokat alkalmazó írásrendszert használták a szkíták, a szarmaták, a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok is az ősvallás jelrendszereként. Idővel ebből alakult ki a napjainkig élő székely írás.

2. ábra. Az Arzhan 2 (5. sír) hieroglifikus és szimmetrikus Nagyon nagy jó (mai magyarsággal Nagyon nagy folyó) mondata

A hieroglifikus szövegek általában - összhangban ezen írásrendszer rendeltetésével - az ősvallás központi fogalmát, az Istennel azonos világoszlopot (Tejútat) idézik fel képszerű jelmontázsokkal. A most tárgyal szkíta írásemlék esetében is erről van szó.

A ragyogó jelző szinte állandóan megjelenik a Tejúttal azonos Istent bemutató hieroglifikus (ősvallási kötődésű képszerű szójeleket alkalmazó) jelmontázsokban.

A Tejutat hol hegyként, hol folyóként, hol faként rajzolják elénk ezek a képszerű szövegek. A hegyet ábrázoló sar "sarok, úr" jelet, a víz hullámzását idéző ügy "folyó" és az égig csapó hullámtarajt ábrázoló jó "folyó" hieroglifát is megtaláljuk az összetett hieroglifikus mondatjelben.

A jelen cikk írása közben folyik a kínai-magyar közös szervezésű hun kiállítás előkészítése. A szervezők tudományát és céljait fogja jellemezni a jelen cikkben is érintett írástörténeti-őstörténeti folyamat megértése és hasznosítása, vagy annak elmaradása. A hunok ugyanis ugyanezt a szkíta eredetű magyar hieroglif írást használták és hagyták ránk a leleteiken. A hun kiállításon elkerülhetetlenül ki lesznek állítva magyarul elolvasható (elolvasott) hieroglifikus hun nyelvemlékek.

- Amennyiben a rendezők ezek olvasatát is közlik a hun kiállítás látogatóival, akkor azzal borítékolhatóan magukra vonják a "szakma" politikailag meghatározó vonulatának ellenérzéseit.

- Amennyiben olvasat nélkül teszik közszemlére e hun tárgyakat és a szokásos "a hun nyelvet nem ismerjük, de biztosan mongolul, vagy törökül beszéltek" szöveggel etetik a nagyérdeműt, akkor a kiállítás rovológiai téren nem a tudomány csúcsteljesítményét fogja képviselni.

A hun kiállítás (a megelőző, félsikerű kiállításokhoz hasonlóan) a rendezők, meg a főnökeik hozzáértését, a nyílt tudomány elveinek való megfelelésük fokát, a tudománypolitikai elképzeléseiket és Magyarország félgyarmati függését fogja illusztrálni.

A jelenleg is zajló világfa vita csődje előrevetíti, hogy ez a "tudományos konszenzus" a kérdés egyszerűen eldönthető érdeméhez hozzá sem fog szólni. Amint százszámra vannak szójelekkel elolvasható honfoglalás kori világfa-ábrázolások és hieroglifikus hun szövegek is, amelyek felismeréséhez és az elolvasásukhoz egyformán nem értenek, ugyanúgy nem sikerül nekik a szkíta hieroglifikus szövegek elolvasása sem. Ez a társaság nem tanul az éppen most lebukott Zsirai Miklós példáján sem. Pótcselekvésekkel múlatja magát, nyakig merülve a dilettánsgyalázásba, ami megakadályozza őket az érdemi munkában és a feladatuk ellátásában.

Irodalom

Barbara Armbruster és Caspar Meyer: Arany tárgyak a korai szkíta hercegi sírból, Arzhan 2, Tuva – Esztétika, funkció és Technológia, in: Eurázsia helyzete az ókorban: Nomád anyagi kultúra az ie I. évezredben, Különlenyomat, (mdpi.com/journal/arts), ISBN 978-3-7258-1933-1 (Hbk) ISBN 978-3-7258-1934-8 (PDF), Basel, Peking, Wuhan, Barcelona, Belgrád, Újvidék, Kolozsvár, Manchester, 2024., doi.org/10.3390/books978-3-7258-1934-8

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.