Gled Kubarev a tavaly megjelent írásában tájékoztat a Csoba VII. temetőben fellelt VIII. századi írásemlékről. (Тамга рода Ашидэ из раннесредневекового погребения с конем на Алтае: историко-культурный контекст). A magyar hieroglif írás mondatjelét a szerző nem értelmezi, ezért az olvasatot a jelen cikkben pótolnom kell. Az Ashide család tamgái kerültek elő itt egy kora középkori lovastemetkezéssel, az Észak-Altáj területéről. A Csoba VII. temetőben található 1. kurgánt OV Larin és AS Surazakov tárta fel 1992-ben az Alsó Katun területén. A kiadványukban azonban a tamgákról készült rajzok és fotók, illetve azok alaposabb leírása nem szerepelt. A tamga (egy háromszög és egy vonal), három leleten is előfordul e temetkezés anyagában.
2. ábra. A Gled Kubarev által közölt ábra, az első három tárgy az Altájból származik (VIII. szd.), az utolsó két kép pedig az ótürk nyelvű és ótürk rovásírással teleírt Tonjukuk sztélé csúcsát ábrázolja
Gled Kubarev analógiákat is ad e tamgához, valamint a Mongólia és Szaján-Altáj területéről származó változataihoz. A tamga közvetlen analógiája az Ashide család tamgája a Tonjukuk tiszteletére emelt kőoszlopon, Közép-Mongólia területén. 709–715-ben a keleti törökök számos büntetőtámadást hajtottak végre a karlukok ellen, az Azokra, Chikekre és Kirgizekre a Szaján-Altáj területén. Ilyen történelmi kontextusban kell figyelembe venni e tamga leleteit az Altáj és Közép-Tuva területén. A VIII. század elejétől a közepéig tartó időszakra keltezendők azok a temetkezések, amelyekben (az Altajban és Tuvában) ilyen tamgával ellátott tárgyakat találtak.
A Tonjukuk oszlopot az ótürk rovásjelekkel írt török nyelvű szöveg miatt ismerjük Magyarországon is (2. ábra). Mégsem vettük közelebbről szemügyre ezt a mondatjelet. Mentségünkre szolgáljon, hogy szójelekkel van írva, amit nehéz megemészteni latin íráshoz szokott szemekkel és ezeket is "fejjel lefele lógó" módon vésték a kőoszlopra.
Egy sor olyan emléket kellett ahhoz elolvasni, hogy nyilvánvalóvá váljon a hieroglifikus írásmód néhány sajátossága: a szójelek és az esetenként "fejjel lefele lógó" jelhasználat. A 2-300 írásemlék elolvasásával megszerzett tapasztalatokat a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre 2017-ben.
4. ábra. Apahidai hun turulok nyakán olvasható a Ragyogó ország mondat, az altáji tamga jelhasználatot és tartalmat illető párhuzama
Ma már hozzátehetem, hogy a szarmata, párthus, hun és avar leletanyagban is akad ezzel a tamgával összevethető íráshasználati és szövegpárhuzam (3-6. ábra). Különösen fontos, hogy az Altájtól északra lévő területről a Kr. e. VII. századtól ismerünk magyarul elolvasható rövid szkíta szövegeket (7. ábra).
A Tonjukuk sztélén lévő tamga a kőoszlop további, ótürk szövegéhez képest egy korábbi sztyeppei ősvallási jelhasználatot képvisel (1. és 2. ábra). Az ótürk írás a tamgához képest újabb vívmány. Az ótürk adminisztráció e tamgában a magyarul beszélő hunok és avarok szokásait (hieroglifikus jelhasználatát) őrizte meg. Ezt erősíti, hogy a magyar birtok- és nemzetségjelek is hasonló elven épülnek fel, jó részük elolvasható a magyar hieroglif írás segítségével.
A Gled Kubarev által bemutatott tamgaváltozatok alapján is az állapítható meg, hogy a hunok és az avarok magyarul beszéltek és a magyar hieroglif írást használták. Az Altáj vidékéről több magyarul elolvasható hieroglifikus szöveg is előkerült, ezek alapján nem kétséges, hogy a végső soron kőkori eredetű székely írás szkíta-hun-avar közvetítéssel maradt ránk, pontosabban ugyanarról az írásrendszerről és magyarul beszélő népességről van szó.
Irodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése