Varga Géza írástörténész: Indián antropomorf ábrázolások ten hieroglifával

Andrea Milanesinek köszönhetően ismertem meg a közösségi médán az 1. ábrán látható maja idolt. Az antropomorf alak fején a székely írás ten "isten" jelének megfelelője látható. Az amerikai indiánok népi jelkészletét és a magyar jeleket 30-40 közös jelforma köti össze. A Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján ezek az egyezések nem a véletlennek, hanem a jelrendszereket összekötő genetikai kapcsolatnak köszönhetőek.

E cikkben bemutatom a ten jel néhány fejen viselt párhuzamát (2-5. ábra).

A ten jel az Istennel azonosított égig érő fát ábrázolja (a Tejutat jelképezi). Ezt erősíti az, hogy esetenként a Tejút hasadékában kelő Napistent ábrázoló ős hieroglifával együtt alkalmazzák. Ez a két jel az Isten szót rögzíti, amiből következően az idolok az Istent (vagy az isten akaratából uralkodó királyt) ábrázolják.

1. ábra. Maja cserépidol ten hieroglifával

2. ábra. Maja isten Chavinból, fején Isten (ős + ten) olvasatú ligatűrával

3. ábra. Maja idol ten "isten" hieroglifával, az alak fülénél lévő kacskaringók jó hieroglifák, a ten jel ívein pedig a magas és a kő szójelei vannak, ezek együttes olvasata: Jó ten magas köve (mai magyarsággal: Jóságos isten magas köve, esetleg Folyóisten magas köve)

4. ábra. Inka palást részlete, az antropomorf alak fején ten hieroglifával

5. ábra. Krími szkíta korona az Isten (ős + ten) ligatúrával

A ten "isten" hieroglifának és az Isten (ős + ten) ligatúrának fejen történő alkalmazása közös a szkítáknál és az indiánoknál. Ez Szibériából Amerikába vitt ősvallási képzeteket, állameszmét és jelhasználatot valószínűsít. Az Isten ligatúra és benne a ten szójel más alkalmazási környezetben, például azték templomok ormán (7. ábra), vagy hopi cserépedényen (8. ábra) is megjelenik.

A Berze Nagy János által említett szibériai mítoszokból azt is tudjuk, hogy a fa ágai az égbolt rájuk nehezedő terhe miatt görbülnek meg.

A világfát ábrázoló jelek fejre helyezése összefügg a királyság égi eredetéről vallott nézetekkel. A bemutatott, azonos jeleket felvonultató előfordulások több évezredes folyamatos világfa-hagyományt és állameszmét dokumentálnak. A világfa tisztelete az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Koronán is kimutatható (6. ábra). Mindez segítheti a tisztázást a Pócs Éva világfa-tagadó cikke nyomán kibontakozó magyarországi vitában is. Az amerikai indiánok szójeleit - az elvégzett valószínűségszámítás alapján - genetikai kapcsolat köti a magyar szójelekhez. Ezért természetes, hogy a szójelekből álló magyar világfa-ábrázolások folyamatos használata is átíveli a honfoglalást megelőző és követő évszázadokat.

6. ábra. A Szent Korona pártájának zománcán Jézus Krisztus "eget tartó fa" helyzetben van, mellén megjelenik a világoszlop sar "úr" olvasatú hieroglifikus ábrázolása, két oldalán pedig a faábrázolás is

7. ábra. Azték lépcsős toronytemplom ábrázolása a párizsi Azcatitlan kódexből (középen), balra az azték hieroglifikus mondatok: "magasságos jó köve" és "Lyukó isten", jobbra a hieroglifáknak megfelelő székely "m" (magas), "j" (jó "isten, folyó"), "harmadik k" (kő), "us" (ős), "nt/tn" (ten) és "ly" (Lyukó) jelek

8. ábra. A hopi tál tulipán alakú Óg úr isten vagy Ogur isten mondatjele (az ábra két oldalán), középen pedig, fentről lefele az írásemlék Isten (ős ten) és Óg úr ligatúráit alkotó ős, ten, Óg és sar (úr) szójelei (a székely írás "us", "nt/tn", "o/ó" és "s" jeleinek párhuzamai), amelyek a hopi edényen az ogur isten mondatot alkotják