Janurik Tamás (1) professzor úrnak köszönhetően egy nagy, bár felemás megtiszteltetésben volt részem. Írt egy válaszcikket A lyuk és a tyúk esete a szkíta-hun-székely-magyar főistennel címmel az academia.edu hasábjain. Ebben az Egy paziriki szkíta csodalény hieroglifái cím alatt 2020 május 12-én közzétett blogbejegyzésem állításait vitatta (2). A professzor úr ugyanis egy cikksorozatot ír, amelyben a dilettáns nézetekkel próbál leszámolni s most én kerültem sorra (3). A párbeszédünket az academia.edu hasábjain 500 ember olvasta, amivel Janurik Tamás - szándékával ellentétben - hozzájárult a kutatási eredményeim népszerűsítéséhez. A vita érdekesebb részleteit korábban már közzétettem a Zelliger Erzsébettel és Janurik Tamással beszélgetünk az academia.edu-n c. cikkemben. Itt csak összegzem az összegzendőket.
Kritikusom így mutatja be a cikkemet: "
Janurik Tamás: "
Megkaptam még a fentebbi összegzés mellé az alábbi jelzőket is Janurik Tamástól és társaitól: sarlatán, szemét, troll, demens, abszurd, idióta, semmi tudományos. Nyilván nem gondoltak rá, hogy ez a jelzőosztogatás nem tudományos igényű érvelés, hanem a mezőn legelésző barmok eszköztárával egyenértékű.
A beszélgetés végén Janurik Tamás sértődöttnek mutatkozik: "Mindezért kár volt végigsértegetni a teljes tudományos világot". Természetesen erről szó sincs. Egyrészt mert nem sértegettem végig a teljes "tudományos világot". Másrészt pedig találkoztam már a tudomány képviselői között okos és becsületes emberekkel is, akikről csak a legnagyobb elismerés hangján érdemes szólni (4).
A professzor úr talán egy másik világot tartana megfelelőnek a jelenlegi helyett. Amelyikben az öt évtizedes munka árán elért felfedezésemre annak elolvasása és megértése nélkül is kioszthatja a sarlatán jelzőt. Én pedig ezt szó nélkül elfogadnám minden szakmai és etikai nullától. Nos, a világ nem ilyen és remélhetőleg nem is ebbe az irányba fejlődik.
Jegyzetek
(1) Janurik Tamás Mátyás (Szarvas, 1938. augusztus 20. –) magyar és uráli összehasonlító nyelvész, informatikus, a nyelvtudományok kandidátusa, a Kecskeméti Főiskola professor emeritusa, a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karának nyugalmazott főiskolai tanára.
(2) Ezzel igazolta azt az álláspontomat, hogy tudományos igényű vitát nem szükséges tudományos fórumnak becézett finnugrista kivégzőfalak előtt lefolytatni. Alkalmas terepe lehet a tudományos vitának az internet, vagy akár egy közönséges blog is. Az elméleti kérdések iránt érzéketlenek ugyan lenézik a blogokat és a hasonló internetes fórumokat, a tudományos vita módszertana azonban semmi különbséget nem tesz ezek között. Nem a fórum jellege, hanem a vitában résztvevők adatainak és érveinek értéke dönti el a vitát.
Vásáry István üzente Fehér Bencének a közelmúltban, hogy a jánoshidai avar tűtartóról közzétett magyar nyelvű olvasatával majd akkor fognak foglalkozni, ha azt tudományos fórumon fogja előterjeszteni.
Az, hogy Janurik Tamás most felvette az akadémikus "tudomány" arcába vágott kesztyűmet, alapjaiban cáfolja Vásáry István tudományellenes megközelítését. Annak a jele ez az apró eltérés a tudományos vita lehetséges színteréről, hogy a finnugrizmus napjai meg vannak számolva. Nincs és nem is lehet egységes és alapos érvrendszerük a kritika elhárítására, lévén az alapállásuk eleve ingoványra épített. Egységesen alkalmazható eljárásnak megmaradt számukra a jelzőosztogatás, amit akár a kocsmai hangoskodásokból és a magyargyilkoló szamuelysta, meg titóista különítmények szókészletéből is örökölhettek.
(3) Janurik Tamás írja: "Ha kis időt szakítana arra, hogy áttekintené az Academia.edu-n azokat a "tudománynépszerűsítő" írásaimat, ami a különböző fantazmagóriák (sumer, etruszk, gyökelmélet, magyar ősnyelv stb.) "méltatásával" foglalkozik, akkor látná, hogy az ezekkel való foglalkozásom csak azt a cél szolgálja, hogy mások számára világossá tegyem ezeknek az állításoknak a képtelen, tudománytalan volt."
Ez is azt bizonyítja, hogy a professzor úr eleve egy finnugrista prekoncepcióval kezdett a cikkem értékelésébe. A "szakma" ugyanis az elmúlt évszázadban (a könyvkiadás monopóliumával és a mindenkori megszállókkal a háta mögött) kidolgozott egy magyar- és tudományellenes védekezési eljárást a kritikával szemben. Ennek legerősebb "érve" a cenzúra és a jelzőosztogatás volt. Ez utóbbi lejárt szavatosságú módszerre épült Janurik Tamás kritikája is.
Idővel kiderült, hogy a könyveimet és a közel 2000 cikkem nagy részét el sem olvashatta, az álláspontom bizonyítékait fel sem mérhette a professzor úr. Eleve csak hamis vádakra és jelzőosztogatásra alapozta a dolgozatát, ami jobb helyeken nem számít tudományos igényű alapozásnak.
(4) Például Götz László, Érdy Miklós és Szabó István Mihály érdemes a kiemelt tiszteletünkre. Igaz, hogy ők már nincsenek közöttünk.
Irodalom
Varga Géza: Vásáry István észre sem vette, hogy elszólta magát
Varga Géza: Janurik Tamás a magyar nemzeti gőgről
Varga Géza: Egy paziriki szkíta csodalény hieroglifái
Varga Géza: Tubay Tiziano találgatja, miért maradt ki a nikolsburgi ábécé az OSZK nyelvemlék-kiállításából
Varga Géza: Az Osservatorio Letterario 2010-es cikke az OSZK meghamisított nyelvemlék-kiállításáról
Varga Géza: Monok István és az Országos Széchenyi Könyvtár történelemhamisító nyelvemlék-kiállítása
Varga Géza: A nyest.hu és Fejes László Hamis beszéde
Varga Géza: Egy magyar nyelvemléki kiállítás kapcsán (az osservatorioletterario.net 179. oldala)
Varga Géza: Honnan tudjuk, hogy a székely írás őse, a magyar hieroglif írás 50 000 éves?
Varga Géza: Mióta és miért tekintik nyelvemléknek a rovásírásos szövegeket a finnugrászok?
Varga Géza: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika
Varga Géza: Zelliger Erzsébettel és Janurik Tamással beszélgetünk az academia.edu-n
Varga Géza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése