Oldalcsoportok

2021. december 28., kedd

A Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun fibula a "Ragyogj isteni nagyúr" mondattal

A 300-as években a Kárpátok és az Al-Duna közötti térséget hódoltató és benépesítő hunok régészeti leleteit eddig senki sem nézte át a magyar jelekkel írt magyar nyelvemlékek felkutatása végett. Pedig egyre inkább megérik rá a helyzet. A romániai kutatásnak köszönhetően a hun leletek szép kötetekbe gyűjtve, kiállításokba rendezve tekinthetők át, csak el kell őket olvasni. 



1. ábra. A romániai Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun fibula (középen) a szójelekkel írt Ragyogj, ragyogj, ragyogj ős ten nagyúr! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj Isten nagyúr!) mondattal,  balra a hun nagy, szár "úr", ten, ős szójelek,  jobbra a megfelelő székely "n", "sz", ten és ős jelek (fotógrafika)

A "tudományos konszenzus" azonban vitákkal van elfoglalva, nem ér rá hun kori magyar nyelvemlékekkel bíbelődni. Vásáry István (az előző átkosokat képviselő MTA részéről) arra figyelmezteti Fehér Bencét (a jelenlegi átkost képviselő MKI rovológusát), hogy ha választ akar kapni a jánoshidai tűtartó általa adott, magyar nyelvű olvasatára, akkor azt a szokásos "tudományos fórumokon" kellene előterjesztenie. Nem mellesleg a jánoshidai tűtartó Fehér Bence általi olvasata hibás, mert szójeleket nem lehet betűzve elolvasni. 

Az eddigiek alapján e téren csak néhány dolog látszik biztosnak:

- A székely írás szakterületén az akadémikus tudománynak nincsenek a szó eredeti értelmében vehető tudományos fórumai, mert az alapfogalmakkal sincsenek tisztában. A jobb közösségi portálokon többet tudnak a székely írásról, mint az MTA vagy az MKI legismertebb rovológusai.

- Vásáry István azért akarja az általa meghatározott, szakmailag és etikailag ismételten leszerepelt körben tartani a vitát, nehogy kiderüljön a hunok (avarok) magyarsága és a székely írás hun eredete.

- Sem az MTA, sem az MKI nem hajlandó tudomásul venni a székely szójelek (magyar hieroglifák) létét, ami pedig (mint azt a jelen cikkben bemutatott hun fibula magyar szövege is tanúsítja) elengedhetetlen lenne az előrelépéshez.

- Az MTA "tudományos fórumai" az évszázados gyakorlatuknak megfelelően csak kirekesztésre és jelzőosztogatásra képesek, amikor a hun-magyar (avar-magyar) írástörténeti kapcsolatokra terelődik a szó. Pedig az egyetemeken elméletice oktatott tudományos módszertanokban nyoma sincs annak, hogy a hun és avar nyelvemlékek felbukkanására kötelező lenne cenzúrával, vagy elbődüléssel válaszolni. 

Az akadémikus áltudomány helyett eddig is a körön kívüli értelmiség végezte a kutatómunkát az elmúlt évtizedekben s lényegében ez a helyzet ma is. 

Egy korábbi cikkemben már bemutattam a gheraseni hun diadém magyar mondatait, amelyeket ugyanennek a hun nemzetnek köszönhetünk. 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése