A nagyon hosszú (Kr. e. 14 000 és 300 közötti) japán őskort nevezik jomon korszaknak. Jellemzően vadász és gyüjtögető időszak volt, amelyet több szakaszra tagolnak. A Jomon kultúra első szakaszaiban az edények még nedves felszínére zsinórokat nyomtak. Ez Kelet-Ázsia és a világ legrégebbi kerámiái közé tartozik. A magyar írástani és őstörténeti kutatás számára fontos új adatokat kínál az edény és általában a jomon edények jeltörténeti összefüggésrendszere.
1/a. ábra. Japán jomon edény a Nagyságos Egy és az Egy, jóságos úr mondatokkal (középen), az edény Rá, sar, jó, Egy, nagy hieroglifái (balra, fentről lefelé) és a nekeik megfelelő székely "kis r", "s", "j", "gy" és "n" rovásbetűk (jobbra)
A jomon edényeken lévő székelyazonos jelekre (magyar hieroglifákra) már korábban is felfigyeltünk (1). Archaikus eurázsiai és amerikai edények elolvasható "díszítése" alapján tudjuk, hogy az edények a Teremtőt, a Teremtést és az Édent idézik fel. E szokásnak a most bemutatott jomon edény is megfelel (1. ábra).
Az internetre feltöltött képek gyarapodó számának köszönhetően egyre több jomon írásemléket ismerhetünk meg. Az alább bemutatandó jomon edényen a magyar hieroglif írás segítségével több magyar mondatot is el tudunk olvasni. Figyelmeztetnem kell az olvasót, hogy a jomon korban talán nem pontosan ugyanúgy hangzósították ezeket a jeleket, mint ahogyan a magyar adatok alapján ezt megteszem. Amíg azonban valamelyik másik írásrendszer alapján nem sikerül egy jobb olvasatot adni (erre a kínai és az amerikai indián jelkészlet nyújthat lehetőséget), addig ez a magyaros hangzósítás vezet legközelebb a jomon szövegek hasznosításához. A jomon mondatok elhelyezése (az egyik a "talpán", a többi "fejtetőre állítva" olvasható) olyan jellegzetesség, aminek a párját a magyar honfoglalás kori és a népi hieroglifikus írásemlékeken is megtaláljuk.
2. ábra. A jomon edény eltérő nézetű, de egymással érintkező mondatai (a kettős kereszt alakú Egy szójel mindegyik nézetű szövegrészben szerepel)
2/a. ábra. A jomon edényen bekeretezett és talpán álló Nagyságos Egy mondat a nagy és az Egy hieroglifákból áll
2/b. ábra. Ma is pontosan a jomon formákhoz hasonló a székely írás "n" és "gy" betűje, amelyek a nagy és az Egy szójelekből az akrofónia során szabályosan keletkeztek
3/a. ábra. Az edényen "fejjel lefelé lógó" (valójában az edény tetején és közepén elképzelt Isten nézőpontjából olvasható), képszerű jelekből álló mondatok az Istennel azonos világoszlopot ábrázolják egy ősvallási szertartás szövegkönyvének közepén
A 3. ábrán látható s az edény oldalán "fejjel lefelé lógó" jelmontázs hármas szerkezetű, mert ez felel meg az ősvallási szertartások három részből álló cselekménysorának: az Isten szólongatásának, megjelenésének és búcsúztatásának. A jelek ennek megfelelően három mondatot rögzítenek:
- A bal oldali mondat egy sor ferde vonalból áll. Ez a ferde vonal - a formáját tekintve - teljesen azonos a székely írás "kis r" betűjével (3/b. ábra). A magyar hieroglif írásban ez a Rá, ragyogó, ragyogj, ragyogott stb. szavak jele (4). Az ősvallási szertartásban elhangzott istenszólongatást rögzíti, amely kb. így hangozhatott: Ragyogj (fel), ragyogó Rá!
- A középső mondat a sar jó Egy szójelekből áll, amit mai magyarsággal Urunk a jóságos Egy alakban fogalmazhatunk meg. A képszerű jelek a világhegyen álló égi folyót, a Tejutat ábrázolják. Az ősvallási képzet ugyanis az Istent a Tejúttal/égig érő fával azonosította, amit magyar népmesék alapján Berze Nagy János is kimutatott.
3/d. ábra. A jomon edény jó "folyó" szójele (balra) és a székely írás "j" (jó) jele (jobbra)
- A harmadik mondat az elsőhöz hasonlóan a ferde "kis r" rovásbetűhöz hasonló vonalkákból áll, de a szertartás végén már az Isten búcsúztatását, a Ragyogott, ragyogtál Rá! mondatot (vagy egy ehhez hasonlót) rögzíti.
Az ilyen szerkezetű ősvallási szertartási szövegkönyvek Eurázsia nyugati részeiről ismertek: Al-Duna (bronzkor), Kárpát-medence (honfoglalás kor), Urál (szabír kor).
Jegyzetek
(1) Például az őrségi és indián edényeken kívül a jomon edényeken is megtaláljuk a Jóma "jó magas, jó mágus" ligatúrát (4. ábra). A ligatúra egy jó hangalakú és "folyó" jelentésű kacskaringóból, meg a hegyekből rakott lépcsőt ábrázoló ma "magas, magasba vezető út" szójelből áll. Ez a Jóma név egy Eurázsia- és Amerika-szerte tisztelt kőkori isten neve (vö. finn jumala "isten"!), ami a jomon elnevezésben és az első japán császár, Jimmu tenno nevében is megjelenik. A Jóma ligatúra leírását és példáit legutóbb a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre.
4/b. ábra. Az őrségi (magyarszombatfai) népi kerámia világmodelljének négy sarkán a Jóma ten "Jóma isten" mondat ismétlődik, ami azonos az első japán császár nevével (valójában az Isten kőkori nevével)
4/e. ábra. Kaitag szőnyeg Dagesztánból, sarkain Jóma ligatúrákkal
(2) A jégkorszak idején a nagy tömegű jég miatt a tengerek szintje 2-400 méterrel alacsonyabb volt, ezért száraz lábbal át lehetett kelni Amerikába és a japán szigetek is csak egy félszigetet képeztek. A jégtömeg kb. 12 000 éve olvadt el. Ezt követően emelkedett meg a tengerek szintje és vált szigetté a mai Japán területe.
(3) A Nemetz Tibor matematikussal 1993-ban elvégzett valószínűségszámításunk szerint a jelhasonlóság az írásrendszerek rokonságának a jele.
(4) A szójel nem jelöli a szó pontos alakját (pl. a ragozást sem), ezért a kiolvasásakor rendekezünk némi szabadsággal.
5. ábra. A jomon edény "hegyen folyó" ábrázolási konvenciója a sar "úr" és a jó "folyó" hieroglifákból áll és az északi sarkon álló, Istennel azonos Tejút jelképe (balra), ennek etruszk párhuzama egy vázáról (2.), megfelelője a Szent Korona Szent Péter zománcáról (3.) és a komáromszentpéteri honfoglalás kori turulról (jobbra)
Az 5. ábrán a "hegyen folyó" ábrázolási konvenció jomon változata és néhány párhuzama látható. A jomon és az etruszk előfordulás ugyanazokat az elemi szójeleket használja az Istennel azonos Tejút (égig érő fa) jelképezésére, az olvasatuk Jó sar (mai magyarsággal: Jó úr). A Szent Koronán és a komáromszentpéteri honfoglalás kori előforduláson a folyót a magyar népi jelkincsben is megtalálható függőleges hullámvonallal, a székely írás "Ak" (patak, Heraklész" és "ü" (ügy "folyó") jelének rokonával ábrázolják. A hegyet három esetben a sar "úr, sarok", egy esetben pedig a nagy hieroglifával jelzik. Ezek azért felcserélhetők, mert mindkettő az üveghez hasonló kőzetből álló égi hegyet ábrázolja. A "hegyen folyó" ábrázolási konvenciót a Magyar hieroglif írás c. kötetben írtam le és mutattam be az előfordulásait.
Irodalom
Berze Nagy János: Égigérő fa (Pécs, 1958.; 1961; 1984.; Debrecen, 2004.; Főnix könyvműhely, 2009.)
Varga Géza: A talpukon, vagy a fejük tetején álló jelek kérdése
Varga Géza: La Tolita világmodell Jóma ligatúrákkal
Varga Géza: Oroszországi fémkereszt a hieroglifikus "Ragyogó atyaúristen" mondattal
Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése