Oldalcsoportok

2020. május 15., péntek

Kovásznai argumentum ad ignorantiam

Az argumentum ad ignorantiam tudatlanságra alapozott érvelést jelent.

Egy korábbi cikkben már körüljártam a kérdést, hogy Garantálja-e a minőséget a tudományos szerkesztőségek szűrője a rovológiában? Néhány adat birtokában azt kellett megállapítanom, hogy ezek az un. "tudományos szerkesztőségek" a rovológia terén csak ugatják a tudományt, semmi közük a komolyan vehető szakmai teljesítményhez. Egy felmérés szerint általános gyakorlat körükben, hogy a bevétel érdekében bármilyen ellenőrizetlen tudománytalanságot közölnek. Előfordul ennek az ellenkezője is, amikor egy vélt tudományos konszenzus (valójában a saját tudatlanságuk) képviselőjeként lépnek fel s akadályozzák meg a legújabb tudományos eredmények eljutását a közönséghez (1). Fogalmuk sincs a rovológiai szakterületről és ezért semmi jó nem is várható tőlük. Ezt elsősorban a tevékenységük katasztrofális eredménye, kisebb részben pedig a kívülről is felmérhető antidemokratikus és tudományellenes módszereik alapján állapíthattam meg, ám semmit sem tudtam felmutatni a szerkesztőségek belső gondolatmenetéből. Nagyon izgalmas lett volna ugyanis megtudni azt: milyen érvek és ellenérvek hatására jutottak a sorozatos szakmai és etikai csődhelyzetbe. A székely írás eredetéről száz éven át gátlástalanul közzétett hazudozást ugyanis aligha lehet másként értékelni.

Ma különleges szerencsém volt, mert egy levélváltásnak köszönhetően sikerült bepillantást nyernem egy szerkesztőség gondolatmenetébe. Az volt az eldöntendő kérdés, hogy megjelenhet-e egy kovásznai kötetben a Hunok a brit trónon és a Hiteles turulábrázolások című dolgozatunk. Ezeket a címre kattintva, vagy az alábbi irodalomjegyzék alapján elolvashatja az érdeklődő. 

A székely írás hun eredetét Székelyföldön - az alább olvasható levélváltás szerint - pillanatnyilag nem szabad, vagy nem lehet a valóságnak megfelelően, a kutatói szabadság és a tudományos hitelesség elveit követve bemutatni. Tudjuk, hogy a tudományos cikkek közléséről sorozatosan döntést hozó szerkesztőségek (a Magyar Nyelvtől a Nyelvtudományi Közeleményekig) rendszeresen alul maradnak a rovológiai feladat nagyságával szemben, de hogy a székelyeknél is a cenzúra járja e téren, az nem remélt meglepetés. Az alábbi levélváltás hitelesen mutatja be e sajnálatos jelenség okát: a szakmai és módszertani tudás, valamint a tudományos igényű érvek iránti érdeklődés hiányát a székely írás eredetét illető szakterületen. Száz év akadémikus dogmaterjesztés és a liberális pénzhatalom "eredménye" ez. Az már csak hab a tortán, hogy a Kőrösi Csoma Sándor nevét viselő kötetben akkor jelenhetett volna meg a cikkem, ha a nagy székely igazát (a hunok magyarságát) bizonyító érveim hitelét lerontom. Nem vállalkoztam rá.




1. ábra. E rovásbetűs szó a csíki felirat részlete, az olvasata: Csinálták





Töprengő kérés G. J. levele máj. 14-én. 


Kedves Géza!

Amiket most írunk szerkesztőtársammal, F. É-vel egyeztetve, felfoghatod úgy is, hogy „támadunk”, s úgy is, hogy jóindulattal figyelmeztettünk. Valójában részünkről az utóbbi áll, csak ismerve téged, sérülékenységedet, s tudva azt is, hogy hajlamos vagy arra, hogy    a negatív szándékot véljed azokban, akik a dolgaidhoz kritikával közelítenek. Mi csak figyelmeztetni akarunk – megtettem ezt én Kovásznán is, amikor legutóbb itt voltál -: Ne dobálózz az  évtízezrekkel! - Ha  elgondolkoznál, hogy a számunkra visszalátható történelem, tehát maga a történelem milyen kurta, bizonyára te sem tennéd! Ma  néztem meg ennek a Révész Péternek a mínoszi írást megfejteni akaró kutatásairól – számításairól, fejtegetéseiről  szóló előadását, láttam, te is ott voltál. Gondold meg: a mínoszi civilizáció is mindössze 3500 éves. A hunok nem egészen 1700 évvel ezelőtt jöttek Európába. A trójai háború 3800 évvel ezelőtt volt. Alsó és Felső Egyiptom egyesítése 5100 évvel ezelőtt történt. S te lövöd az 50.000 évet! A mi logikánk  azt  mondatja velünk: olyan a múlt, mintha egy vaksötét barlangban – ahol semmit sem lehet látni méterekre fordítva az időt:  -  mondjuk  10 méteren túl, s te 5 kilométer mélységekben nem is csak  próbálsz, hanem tökéletesen látsz is mindent! Ezzel az általad látottak hitelességét kérdőjelezed meg.

A másik amire gondoltunk: próbálj kételkedni is, ezzel nem gyengíted, hanem erősíted a saját hipotéziseidet. Hipotézist írtam, mert a tudomány nem kinyilvánítás, hanem keresgélés, előbb  feltételez, aztán keresi a bizonyítékokat.  A jelen tanulmányodban  - de látom, könyvet is írtál erről – kinyilvánítasz egy olyan írásrendet, amelyiket kizárólag csak te  „hipotétizálsz”, rajtad kívül senki arra még csak nem is gondolt, s mint nyilvánvaló valóságot kezeled, mondatokat olvasol el hunul (azon a nyelven, amelyet nem ismerünk, s a tudomány is 4 szót vél ismerni) és „ősmagyarul”. Azt is mondhatnók, hogy te ezt így gondolod, de te nem gondolod, hanem kinyilvánítod. A tudomány ott kezdődik, ahol még a feltételezéseket is rendszerbe foglalják, azok igazolását keresik, s ha valaki cáfolja vagy cáfolni próbálja, meg tudják védeni vagy legalábbis tudnak érveket felhozni mellette. De ha én kijelentem, hogy minden egykori ékszer díszítő motívumai betűk vagy összevont mondatjelek, s  azt jelentik – esetenként -  hogy tegnapelőtt délután, vagy  hogy holnapután délelőtt, esetleg hogy a Napisten az Úr, s azt se cáfolni, sem igazolni nem lehet, az egy kinyilatkoztatás. Ez a pár példázat kicsit nyers  volt, de a te hieroglifáidat – melyeket a turul madár képéről leolvasol hunul is magyarul is, mint 50 ezer éves szövegeket – ugyanúgy se cáfolni, sem igazolni nem lehet. A díszítőjelek székely rovásjelekkel való beazonosítása is megkérdőjelezhető.

Nem jelenti ez azt, hogy nem szabad gondolkozni, nem lehet feltételezni. De akkor addig, amíg valami feltételezésünk nem igazolódik, amíg azt nem tudjuk többszöri előfordulással, helyzetben levéssel igazolni, addig nem szégyen, ha azt mondjuk, feltételezhető, (még azt is írhatnád: „én bele látom ebbe a csodálatos képbe, mert a művészet eleve közöl, kifejez” ) hogy Ős Isten. És a hun olvasatról, hogy így is olvashatták, ha a nyelelvük valóban az ősmagyarral egyezett.

Kérünk, gondolkozz el ezeken. Mi személy szerint a képi látványoknak minden esetben betű vagy ligatúra-olvasatot tulajdonító megállapításaidat egy nagy-nagy VAJON-nal fogadjuk. Summa summárum: kérünk, hogy írásaidat hipotézis jellegűvé alakítsd pár szó vagy toldalék befűzésével, akkor tudjuk azokat vállalni.

 Barátsággal üdvözöl: F. É. és G. J. 



2. ábra. Hiába írom meg, ha a tudományos közlemények közléséről döntő székely szerkesztők nem kíváncsiak a székely írás eredetére


Tisztelt F. É. és G. J.!

Örülök, hogy elmondtátok a véleményeteket, mert jobb megbeszélni a megbeszélendőket. Természetesen nem érzem támadásnak, amit írtatok, hanem megtiszteltetésnek tekintem, mert - én úgy gondolom - az ember csak azokkal osztja meg a nehéz gondolatait, akiket képesnek tart a megértésükre. A véleményem persze ettől még nem változik, mert nem egyszerű kinyilatkoztatásról van szó, hanem 50 év kutatásának az eredményéről. Minden nap, ma is, 10-12 órákat dolgozom, immár évtizedek óta. Azaz nem fantáziálásról van szó, hanem felfedezésről, amit bizonyítékok sora támaszt alá. Ezek persze nem közismertek, hiszen a felfedezések nem lehetnek azok, ezért nem várhatom, hogy mindenki úgy gondolja, ahogy én. Azt azonban remélem, hogy a bírálóim vegyék a fáradságot és elolvassák a kutatási eredményeimet tartalmazó írásaimat és meg is értsék azokat. Amiképpen egy angol szótár végigpörgetése sem eredményezi az angol nyelv megtanulását, ugyanúgy nem várható el az sem, hogy figyelmetlen és felületes olvasóim is minden részletét megértsék az eredményeimnek. Tucatnyi könyvem és százhoz közelítő cikkem jelent meg nyomtatásban s a neten is közreadtam vagy 2000 cikket. A legutóbbi kötetem is 648 oldal, benne kb. 1000 képpel. Ezek mind megismerendő bizonyítékok, ami nélkül nem lehet a munkám eredményét korrekt módon értékelni. De engedd meg, hogy sorra vegyem a leveledben foglalt konkrét kifogásokat s azokra a legnagyobb tisztelettel elmondjam az ellenvéleményemet. Azzal, persze, hogy ti vagytok a szerkesztők, jogotok van úgy dönteni, ahogyan azt jónak látjátok. 

- Írod, hogy ne dobálózzak az évtízezredekkel. "A hunok nem egészen 1700 évvel ezelőtt jöttek Európába. A trójai háború 3800 évvel ezelőtt volt. Alsó és Felső Egyiptom egyesítése 5100 évvel ezelőtt történt. S te lövöd az 50.000 évet!"  Igen, ezek a közismert adatok helytállóak, de nem cáfolják az állításaimat, mert én más adatokkal (is) dolgozom, olyanokkal, amire talán nem gondoltál, mert nem közismertek. Valóban úgy gondolom, hogy a székely írás elődje legalább 50 000 éves, de ez nem dobálózás. Ezt az alábbi írástörténeti adatokra és összefüggésekre alapozom: A kőkorban Amerikába vándorló indiánok jelkészletéből kb. 30 db egyezik a székely jelekkel, a Pireneusokból ismert 15-20 000 éves Mas d' Azil-i jelkészletből, valamint a sumér, egyiptomi, hettita, Indus-völgyi és más írásokból kb. 20-20, a kínaiból pedig 50 jel egyezik. A 6 000 éves Tordos-Vincsa kultúra jelkészletéből 49 jel közös. Ezek nem véletlen egyezések, amit a Nemetz Tibor matematikus professzor segítségével végzett valószínűségszámításunk alapján biztosan lehet állítani. Azaz ezeket az egymástól távoli írásrendszereket ősrokonság fűzi egybe. S ha keresed ennek az ősírásnak a keletkezési helyét és korát, akkor nagyon korai időpont jön ki. Ugyanis kb. 50 000 évvel ezelőtt a Homo sapiens sapiens a Közel-Keleten élt egy őshazában (ez egy genetikai tény, a vallások ennek az őshazának az emlékét őrízték meg Édenként). Az innen szertevándorló csoportok a továbbiakban már nem találkoztak, később már nem adhatták át egymásnak a jeleiket. Aki indiánnak ment, az nem ment a Pireneusokba és viszont. Azaz a világ írásrendszerei végső soron egyetlen kőkori ősírásból alakultak ki. Ez az ősírás csak néhány ősvallási vonatkozású mondat leírására volt képes, de ezekből a szójelekből alakult ki a székely írás és sok másik írás is. 

Innen kiindulva olvashatod az erről írt cikkeimet (de ezek nem pótolják a könyveim elolvasását): 


3. ábra. Római kori cseréptöredék Föld jellel




- Sötét barlang lenne a múlt?  Szerintem nem annyira sötét. Aki ismeri a legkorábbi jeleket és feltárta azok összefüggéseit, annak a múlt valamelyest tisztább is lehet. Ugyanis például a fent említett írások vagy jelrendszerek a tudomány számára ismert és elismert tények. Azaz a létezésüket nem tagadják. Csak senki nem vette észre, hogy ezek jórészt azonosak a székely írás jeleivel és senki nem vette a fáradságot a matematikai valószínűségszámítás elvégzésére és senki sem értette meg a régi jelek összefüggését. Az intelligens embert arról lehet felismerni, hogy észreveszi a világ dolgai között lévő törvényszerű összefüggéseket. Persze áldozni is kell rá (munkát, időt, pénzt). S a legkorábbi jelek jóval korábbiak a legelső antik társadalmaknál. Az általad felsorolt antik népek írásaiban már ott vannak a székely jelek párhuzamai. Azaz a jelek segítségével a suméreknél és az egyiptomiaknál korábbi időkbe lehet bevilágítani. Tökéletesen azonban én sem látok mindent. Csupán néhány dolgot állítok, azt is csak több évtizedes kutatás után, adatok és megalapozott megfontolások alapján.

- Írod: próbálj kételkedni is! Egy-egy részeredményem 5-10-15 éves töprengés után született meg. S a rengeteg és alapos megfontolás után is maradt egy sor bizonytalan kérdés. Ha elolvasnád legalább az elérhető cikkeimet, akkor találkoznál bennük olyan megfogalmazásokkal is, amelyekben jelzem az egyelőre még hiányzó válaszokat és megoldatlan kérdéseket. Itt van az egyik legutóbb írt cikkem, aminek a végén van egy ilyen eset:




4. ábra. Egy paziriki szkíta textil részlete



 - Írod: látom, könyvet is írtál erről. Nem egy könyvet írtam, hanem tucatnyit. Ha elolvastad volna őket, akkor talán másképpen ítélnéd meg a felfedezéseimet.

- Írod: rajtad kívül senki arra még csak nem is gondolt. A Magyar hieroglif írás c. kötetem elején felsorolok néhány embert, aki velem egyformán, vagy hozzám hasonlóképpen gondolkozott és támogatta a munkámat. Például az első kötetemet két tudós segítségével írtam 1993-ban. Simon Péter (az ELTE tanszékvezetője) írt egy fejezetet a közös könyvünkbe s abban leírta, hogy a székely írás egy ókori hieroglif írásból alakult ki. Pontosan úgy gondolta ő is, mint én. Nemetz Tibor (az MTA Matematikai Kutatóintézetének munkatársa, az ELTE professzora) pedig elvégezte a kérésemre azt a valószínűségszámítást és lektorálta az erről írt fejezetemet, amelyikről fentebb már írtam. És sorolhatnám tovább az állításodat cáfoló adatokat. Igen, rajtam kívül is többen gondoltak erre, csak te őket és a munkáikat nem ismered. Az azonban igaz, hogy ezeket a felismeréseket én fejtettem ki a legalaposabban és én dolgoztam ki a legrészletesebben. 

- Írod: "mondatokat olvasol el hunul (azon a nyelven, amelyet nem ismerünk, s a tudomány is 4 szót vél ismerni)". Az alábbi cikkekben értékelem három "tudós" álláspontját. Úgy gondolom, nem sokat kell hozzátennem ezekhez. Amivel évtizedek óta nem hajlandók érdemben foglalkozni, ahhoz nem is érthetnek igazán.




- Írod: "A tudomány ott kezdődik, ahol még a feltételezéseket is rendszerbe foglalják, azok igazolását keresik, s ha valaki cáfolja vagy cáfolni próbálja, meg tudják védeni vagy legalábbis tudnak érveket felhozni mellette."  Kifejezetten törekedtem arra, hogy a Magyar hieroglif írás c. kötetben megfelelően rendszerezve adjam elő az álláspontomat (megállapításokat és feltételezéseket egyaránt). Csontos Péter turkológus javasolta annak idején, hogy a felfedezéseimet adjam ki egy tankönyvszerűen megírt kötetben. Úgy gondolom, hogy a negyven év kutatás után a kézirat elkészítésére fordított öt-hat év nem telt el eredménytelenül, mert a kifejtettek rendszerbe vannak foglalva és alá is vannak támasztva. Azonban, aki nem olvasta el, az erről mit sem tud.




5. ábra. A Gizella kincs és avar szövegei


- Írod: "De ha én kijelentem, hogy minden egykori ékszer díszítő motívumai betűk vagy összevont mondatjelek, s azt jelentik – esetenként - hogy tegnapelőtt délután, vagy hogy holnapután délelőtt, esetleg hogy a Napisten az Úr, s azt se cáfolni, sem igazolni nem lehet, az egy kinyilatkoztatás."  A díszítésre való hivatkozásod elméleti tisztázatlanságról árulkodik (egyébként erről is van egy fejezet a Magyar hieroglif írás c. kötetben). Ha valami díszes, attól még lehet elolvasható. Az írástörténet ismer díszes írásokat és írásemlékeket. A felfedezéseim tudományos igényű cáfolatával pedig eddig senki sem próbálkozott. Az állításaimat a munkáimban kellően, vagy az elvárható és lehetséges mértékben alátámasztom. Persze a könyveimben egyszer már alaposan kifejtetteket nem ismételhetem meg minden cikkemben, de hivatkozni szoktam rájuk. Azt természetesen nem várhatjuk el, hogy a cikkeim olvasói minden írásomat elolvassák és ismerjék. Aki nem veszi a fáradságot arra, hogy a hivatkozásoknak utánanézzen és az irodalomjegyzékben megadott további cikkeimet elolvassa, az érezheti kijelentésnek a megalapozott eredményeimet is, ám akkor téved. Az argumentum ad ignorantiam nem igazi érv ellenükben. Azaz csak azért nem utasíthatod el a felfedezéseimet, mert azt elképzelhetetlennek tartod. Ez súlytalan egy tudományos igényű vitában.

 - Írod: "a te hieroglifáidat ... se cáfolni, sem igazolni nem lehet". Lehetőség volt (és naponta újabbakat találok) az igazolásra és ezt ki is használtam. A munkáimban éppen elegendő alátámasztása olvasható a hieroglifáimnak, azaz van már igazolása mindegyiknek. Például ismered az énlakai Egy Isten mondatjelet? Ez egy igazolása az én hieroglifáimnak. Pontosabban a hasonló emlékek alapján állítom, hogy vannak szójeleink. Nem gondolod, hogy a székely írás jobb megismeréséhez ezt a mondatjelet is ismernie kell minden becsületes embernek (amihez a cikkeimnek meg kellene jelenniük minél több helyen)? De ezt az énlakai mondatjelet nem lehet másként elolvasni, csak az én általam feltárt szójelek segítségével. Azaz a hieroglifáim cáfolatához fel kellene kötni azt a bizonyos madzagot, ám - sajnos - komoly munkára senki sem képes, vagy nem vállalkozik. A szimpla jelzőosztogatás valóban nem tekinthető cáfolatnak. 



6. ábra. Az énlakai unitárius templom Egy isten mondatjelének ötvös által készített változata


  
-  Írod: "addig, amíg valami feltételezésünk nem igazolódik, amíg azt nem tudjuk többszöri előfordulással, helyzetben levéssel igazolni, addig nem szégyen, ha azt mondjuk, feltételezhető". Ebben egyetértünk. Azonban abban is egyet kell értenünk, hogy ami többszörösen igazolt, azt le szabad írni a feltétetelezhető szó nélkül is. Minden hieroglifánk  létét igazoltam annyira, amennyire ez szükséges és lehetséges ahhoz, hogy létezőnek tekinthesse bárki. Van a közmondás, hogy Aki nem hiszi járjon utána! Ez a mi esetünkben azt jelentené, hogy elő kell keresni és el kell olvasni, meg kell érteni a hieroglifáimat igazoló többszöri előfordulásokat.

-  Írod: "a hun olvasatról, hogy így is olvashatták, ha a nyelvük valóban az ősmagyarral egyezett."  Ha egy hun szöveg valamiképpen olvasható, akkor az olvasatból kell elsősorban kiindulni, hiszen a puszta kételkedés nem adat. Azt egyébként a munkáimban többször kifejtem, hogy az egyes jelek olvasata, értelme és hangalakja változhatott, vagy változott is. Ezeknek a hun hieroglifikus szövegeknek nincs más olvasata, csak az enyém, ezért azokat komolyan cáfolni sem lehet. Mivel a hun jelek összessége nem található meg másik írásban, csak a miénkben, ezért nem is számíthatunk komolyan másik olvasatra. Ha lenne valaki, aki egy másik írás alapján másképpen olvasná el a hun hieroglifikus szövegeket, akkor arra én kíváncsi lennék és örülnék neki, mert a vitából tanulni lehet. De nincs senki a tors közt kelőben ... 

 - Írod: "Mi személy szerint a képi látványoknak minden esetben betű vagy ligatúra-olvasatot tulajdonító megállapításaidat egy nagy-nagy VAJON-nal fogadjuk". Minden esetben nem tulajdonítok a képi látványnak olvasatot. Ez így nem igaz. Ha valamilyen állításomban kételkednétek, akkor olvassátok el a vonatkozó írásaimat, vagy - ha konkrét kérdésetek van - azt fogalmazzátok meg! A kérdés jogos és a kíváncsiság megtisztelő, de venni kell a fáradságot az ellenőrzéshez. Ötven év kutatási eredményeit nem lehet néhány perc alatt áttekinteni. Küldtem neked egy példányt a Magyar hieroglif írásból még tavaly. Eljutott hozzád? 

- Írod: "Summa summárum: kérünk, hogy írásaidat hipotézis jellegűvé alakítsd pár szó vagy toldalék befűzésével, akkor tudjuk azokat vállalni". Ha konkrétan meg tudnátok jelölni, hogy mit kellene hipotézisnek tekintenem (vagy alátámasztanom), akkor tudnék rá válaszolni. A kötetet ti szerkesztitek, a cikket meg én írom. Ha egy felfedezést csak azért zártok ki a kötetből, mert nem értitek és konkrét kérdést sem tudtok feltenni, akkor az nem az én szégyenem lesz.

Egy egyetemi professzor éppen a napokban mondta, hogy lefordítja ugyanezt a cikket angolra és közreadja egy tudományos folyóiratban. Nem tudom, hogy valóban megtörténik-e, de ő egy percig sem kételkedett az állításaim komolyan vehetőségében. VG

Gondolom, a válaszom alapján nyilvánvaló, hogy minden felmerülő kérdésre tudok válaszolni és a válasz még pontosabb és meggyőzőbb lehetne, ha lenne rá idő és tér. Tulajdonképpen a válaszok már meg vannak írva, az alátámasztás már elkészült, csak a hírük még nem jutott el mindenkihez, a közvélemény végzetesen tájékozatlan írástani kérdésekben. Ezt egyébként Püspöki Nagy Péter és Sándor Klára, meg I. J. Gelb is leírta már előttem, tehát nem én vagyok nagyképű, hanem az általános írástani tudásszint alacsony. Ma nem az van napirenden, hogy az elért írástani eredmények hitelét lerontsuk és eltitkoljuk a közönség előtt a magyar írástörténet kezdeteit, hanem éppen fordítva: közre kell adni azt, amit már tudunk. Ha például elolvasok egy hieroglifikus hun szót, akkor azzal gyarapszik a tudomány által ismert hun szavak száma. Azt persze tudni kell (az írásaimban ezt ismételten le is írtam), hogy a szójelek elvileg sem rögzíhetik pontosan a szó hangalakját. Az ókori írásokban ez gyakran előfordul, ezért a szakemberek számára ez elfogadható. A latin íráshoz szokott közönségnek azonban ez furcsa. De ennek nem az a megoldása, hogy az alátámasztott eredményeim hitelét lereszeljük, hanem az, hogy a közönség tudását növeljük. Ezt a bizonytalanságot rendszeresen jelölöm a cikkeimben például a székely "r" betű szójeles párhuzamai esetében a (Rá, ragyogó) megjelöléssel, vagy a székely "s" betű esetében a (sar, sarok) jelöléssel.  

Legfeljebb a következő mondatot érdemes még hozzátenni a cikkeim végéhez (kérlek, hogy ezt tegyétek utána, ha egyetértünk benne!):

"A cikk 50 évi kutatás eredményeként sok - szakember és laikus számára egyaránt újdonságot jelentő - adatot és értékelést tartalmaz. Amennyiben az olvasónak kérdése merülne fel az olvasottakat illetően, akkor javaslom a Magyar hieroglif írás c. kötet tanulmányozását, ahol tankönyvszerűen ki van fejtve a téma. Közvetlenül a szerzőhöz is fordulhat kérdésével a cserepmadar@gmail.hu villanyposta-címen."  

Barátsággal üdvözöl: Varga Géza

***

Kedves Géza!

Nyilván az emberi képesség - főleg magamra gondolok itt - véges. Vannak az egyén számára tudásmezők, amelyekre soha nem jut el.  Az időbe való beleférés képesége is véges. Volt egy esetem, hogy egy Mexikóban élő magyar hölgy indián-magyar rokonsággal kapcsolatos cikkeinek - vagy 80-100 cikk - gyűjtőhonlapja címét elküldte, hogy azokat olvassam el, hogy azokból lássam az igazát - azaz a való igazságot -  azt válaszoltam, hogy ne haragudjon, képtelen vagyok rá. Én mással foglalkozom, erre bármennyire is fáj, nincs időm...  Turulos írásod ékei a gyönyörű ékszerek, turulábrázolások képei, az "olvasataiddal" is nagyjából egyet értek olyan szempontból, hogy a művészet valóban megszólal az emberben, bennem is. Pl . a Gizella kincs nekem is azt mondja hogy ragyogó, ég fele törő szépség, vagy mert tudom, hogy nekünk magyaroknak a turul több, mint egy madár, a magunk nemzeti nagyságát is mondja, kifejezi, épp csak hogy a nyakán levő  "hieroglifikus szöveg" szó szerint "Ragyogó nagy ország" mondatnak olvasandó, szerintem ezt te gondolod, de  a művészet - ez nekem is "munkaterületem", annak az értelme keresése, nem betűre váltható, vagy adott betűsorra konkretizálható, az egészében a teremtés előtt, vagy magunkra gondolva: a nemzet nagysága előtt való tisztelgés, s beszélgetés az Istennel  vagy könyörgés hozzá. . Ez a fibula is az. Bár - s talán ebben lehet igazság, a díszítő motívumok elvonatkoztatása (a fából az életfa-jel megalkotása) segíthetett az ősidők emberének az olvasható jelek, rovásjelek ék-jelek, kínai szójelek, stb.  kialakulásában, ez valószínű, te ezt keresed, ami betölthet akár egy vagy sok-sok életet. Hogy egyet-kettőt "költsek" én is, a Fa - életfa motívum - az F jel, vagy a napkorong az N rovásjelének a születésében, kialakulásában, valószínűsíthető. De mondatolvasataid túl precízek, ez az én véleményem, amely megvallom  a magam részéről ráérzésszerű megállapítás, a te munkád, töprengésed, világod és világlátásod a tied, nem az enyém. De én még is ajánlanám, kerüld a kizárólagosságokat, mert azokkal ellent  mondasz a művészet lényegének, lélekemelő "szabad olvasatának", merd vállalni hogy te is keresel. a Gizella-kincs sokkal több annál, mint amit te kiolvasol belőle vagy alja írsz. S ugyanúgy a kercsi hun ékszer is, s az itt levő dolgok mindenike. Hogy erőlteted az elvonatkoztatást, konkrét betűre váltást a 6. ábra is bizonyítja, ahol, hogy megkapd a rovás M-jel fordított B-jének kétszárnyúságát, egy háromszárnyú motívumot redukálsz le kétszárnyúra betűkényszereddel. Ugyanúgy ez a "betűkényszer" leolvasható a 3-as ábráról is. Ezek szerintem a te belelátásaid, bár hogy a te munkád is ott van, azt bizonyítják a szkíta és sumér szavakra való utalásaid mint elvonatkoztatásaid alátámasztói.

Talán ha ősszel még leszünk, vagy legalábbis én leszek, szóban is elbeszélgethetünk. Most erre nekem ennyi időm volt, de nem jelenti, hogy nem fogok bele-bele olvasni a dolgaidba, ha egy-egy félóra elalvás előtti időm jut rájuk.

Ha mégis kérlek, hogy ha elfogadod, a mi számunkra készített írásod illusztratív anyaga aláírásaiba tegyél  egy-egy "így is olvasható" tehát a szószerintiséget fel is oldó plusz valamiket, utalva azzal, hogy te is egy folyamat pillanatnyiságában, a látás, megtalálás folyamatában vagy, nekünk jó lenne. Nyilván, ha a fentiek meggyőztek arról is, hogy a művészet több, mint abszolút konkrétságok halmaza. A jelek ki is lépnek önmagukból...

Jó munkát kívánva üdvözöllek: J.

***

Kedves J.!

Köszönöm a válaszodat! 

Nagyon szépen írtad, de én másképpen gondolom. Ez nem művészet, olyan érelemben, hogy nincs benne művészi szabadság, nincs benne szabad olvasat. Minden olvasatomnak előzménye van, amiből törvényszerűen következik és ami korlátoz engem a magyarázatban. Nem olvashatok ki belőle mást és más sem olvashat ki belőle nagyon eltérőt, csak amit az adott írásemlék előzményei és a párhuzamai megengednek. Azt én megértem, hogy annak az indián-magyar cikkhalmaznak nem vágtál neki (én nagyon kíváncsi lennék rá, mert az indián-magyar jelpárhuzamok valamiféle magyarázatát is megtalálhatom bennük). Azt is elfogadom (szomorú szívvel), hogy az én eddigi munkáimat sem olvasod el. Ha nekem ezek megírásához egy élet kellett, akkor neked is kellene az elolvasásukhoz egy-két év. Nem vagyunk már fiatal emberek, nincs időnk mindenre. Azonban mégsem hagyhatom válasz nélkül a konkrét kérdéseidet. Ilyen a Gizella kincs "Ragyogó nagy ország" mondata, valamint az a gondolatod, hogy a székely "f" betű mögött a Fa, az "n" betű mögött pedig a Nap motívum állhat. 

Kezdjük ez utóbbiakkal! 



7. ábra. A székely "f" betű


A székely "f" betű jelformája megtalálható a kínai írásban, ahol "Föld" jelentésű. Az asztrológusok legalább az ókor óta ismert jelrendszerében szintén "Föld" jelentése van. Az amerikai indiánok népi jelkészletében a világmodellek alapja, azaz szintén a Föld. Azaz, aki ismeri a régi írásokat, az rögvest talál mankót, ami segíti a jelentés tisztázásakor. Másik fogódzót jelent a jel képi tartalma. Ez a legkevésbé sem emlékeztet fára.  Sok száz előfordulás elemzése után (nem terhellek ezek felsorolásával) biztos vagyok benne, hogy az Éden egy forrásból fakadó négy szent folyóját és az őket környező területet ábrázolja, tehát egy térkép. Kérdezd meg bármelyik pap ismerősödet, hogy hallott-e a négy szent folyóról s - úgy gondolom - sokat tud majd róla beszélni, mert a vallásoknak ez egy szép gondolata. S azért található meg a legkorábbi jeleink csoportjában, már a kőkortól napjainkig és a Pireneusoktól Dél-Amerikáig, mert a Homo sapiens sapiens egykori őshazájának, az Édennek a térképéről van szó. A négy folyó a Halüsz, Arakszész, Tigris és Eufrátesz. Mindegyik az Ararát tövében ered, amelyik az Ószövetségben is szent hely, mert ott kötött ki Noé és a fiai onnan indultak a Föld benépesítésére (amit zsidó egyházi iratok le is írnak). Azaz a jel a Föld szakrális középpontját, a Teremtés helyszínét és a Teremtő lakhelyét ábrázolja. Azt az őshazát, ahol az emberiség 100 000 és 50 000 között, az interglaciális idején élt és ahol az öntudatára ébredt (megfogalmazta a társadalmi egymás mellett élés szabályait és a környező világ magyarázatát, amelyet egyúttal jelekkel is illusztrált). Ezek a körülmények nekem nem engedik meg, hogy a körbe zárt kereszt alakú"f" betűnket másképp, puszta hasraütés alapján magyarázzam. 



8. ábra. A székely "n" betű


A székely "n" betűnek megfelelő hettita (újabban luviai) hieroglifa és egy Szekeres Pista által talált kínai jel alapján "nagy" jelentésű. Egy pontosan azonos formájú ótürk jel szintén az "n" hang jele. Mivel azonban törökül az ulu jelenti a "nagy"-ot s mert tudjuk, hogy az ótürk adminisztráció mindent a hunoktól vett át, az "n" betűnk akrofóniája nem indulhatott ki a török ulu szóból, de kiindulhatott a magyarul beszélő hunok nagy szavából s a török népek azt vették át. Ez szintén egy olyan összefüggésláncolat, amitől én nem tekinthetek el és más sem hagyhatja figyelmen kívül. A jel alakja egyébként eredetileg (Szekeres István felismerése szerint) egy nagy hegyet ábrázol. Amihez azt teszem hozzá több ábrázolás alapján, hogy ez az égbolt elképzelt, kőből való boltozata. Ezért mondjuk ma is gyakran, hogy Nagy ég! (E nyelvi zárvány felismerése  is Szekeres gondolata). A nagy szójel még úgy nézett ki, mint egy nagy hegy rajza, de később, a rovástechnológia miatt a székely "n" már függőlegesre fordult (mert egy pálcába bicskával nem lehet vízszintes jelet róni). 

Rátérve a Gizella kincs turulos fibulájának Ragyogó nagy ország (esetleg Rá nagy országa) mondatára, maradt még két jelünk: a ragyogó és az ország. 



9. ábra. A székely "nagy R" (jobbra) és a "kis r" (balra), az utóbbi az előbbi kivonata


A székely "r" betűnek két alakja van. A "kis r" és a "nagy R" egyaránt egy körbe zárt pont, vagy körbe zárt vonás alakú jel leszármazottja. A jelforma változásai a kőkor óta jól követhetők, ezeket a cikkeimben be is mutatom. A székely jelformáknak közelálló párhuzamai is vannak például a hettita hieroglif írásban, ahol a ra és ru szótagokat jelölik. Az egyiptomi hieroglif írásban Rá napisten jele ez. A kínai írásban a "Nap" szójele. A magyar nyelvben e szavak megfelelőit a reggel "Ré kel", ragyog, ragyogó, szikra stb. szavakban találjuk meg (mind összefügg a napistennel). Tehát ezt a jelet nem fordíthatom másképpen, mint Rá, vagy ragyogó. Ha bárki előállna valami más magyarázattal, arra én kíváncsi lennék, de aligha talál más, hasonlóképpen alátámasztott magyarázatot (pl. mert az ókori írások adatai nem fognak megváltozni az ő kedvéért).  

A hármas halom alakú ország szójelünket a heraldika őrizte meg, ezért ezen nincs mit töprengeni. A sumér hármas halom is "hegy, ország" jelentésű és a hangalakja is rokon: khur.  Azaz egy nagyon régen ismert, szinte állandó formájú és hangalakú jelről van szó.    

Mindezekből én a Ragyogó, nagy ország mondatot tudom összerakni és semmi okot nem látok a kétségbevonására. A tudományos igényű cáfolatért valakinek igen sokat kellene dolgoznia, de nem hiszem, hogy sikerülne bárkinek is. Csodák nincsenek. 

Remélem, ezek a példák meggyőztek arról, hogy minden kérdésedre tudok alapos válaszolni. Valójában ezekre már korábban válaszoltam a könyveimben és a cikkeimben, mielőtt feltetted volna őket, mert ezek nélkül nem tudtam volna elolvasni a turul mondatait. Ezért - bocsáss meg érte - én csupán a polkorrektség kedvéért nem fogom a javasolt, bizonytalanságot sugalló szöveget belerakni a cikkembe, mert nem lenne rá tudományos alapom. Ha a kérésednek megfeleően írnám a cikkeimet, akkor azt gondolhatná bárki, hogy különféle előnyökért képes vagyok hazudozni. Nem ez a helyzet. A tudomány kegyetlen dolog, itt a mellébeszélésnek és a fantáziálásnak nincs helye, a téveszmék kihullanak. Azonban a rostáláshoz tudásra és adatra is szükség van, egyébként nem megy. Tiszta lelkiismerettel, alapos kutatások után, létező adatokra építettem az álláspontomat. Olyan adat viszont nincs, ami ezeket megingatná (ha valaki több tudással mégis találna ilyet, akkor az szóljon!).

Azt a mondatot, amiben a könyvemet ajánlom a kétkedőknek s amit az előző levelem végén írtam, bele lehet rakni a szövegbe, mert az hasznos lehet.  

Üdvözöl: Varga Géza

***

Kedves Géza!

Csak annyi: te képeket olvasol betűként, mondjuk madárszárnyat hieroglifaként, ezt kérdőjeleztem, kérdőjelezem meg az én logikám szerint. Nem fogadom el, hogy a madárszárny vagy a nyakék, vagy akár az életfajel betűjel. Betűjel, csak addig, hogy szolgálhatott valahol annak kialakulása alapjául is.  S az f vagy n odavetése részemről nem egy elmélet, hanem egy hasraütés volt, az ördög gondolt arra, hogy ezt te  az én "logikámnak", hogy én azt gondolom, annak tulajdonítod.

Örülök, hogy a becsületes válaszaiddal megtiszteltél, akkor is köszönöm, ha meggyőzni nem tudtál, én meg nem vállalhatom, hogy a vonatkozó egyenként 600 oldalas könyveidet el tudnám olvasni, hogy én is írásszakértővé váljak. Az én feladatom más. A sok egyéb mellett, hogy lehetőséget teremtsek a kutatóknak kutatásaik kifejtésére mondjuk úgy, a magyarágtudományon belül.  50 vagy 80 közül 1-2-nél merül fel bennem a vajon. Ez a te hieroglifa-elméleted ezek közé tartozott. Az mindenképp elgondolkoztató, hogy más írásokkal is összevetsz, tehát elveidet kutatásokkal is próbálod alátámasztani. További jó munkát, erőt és egészséget neked! Én részemről lezártam a párbeszédünket.

Barátsággal, J.

***

Kedves J.!

A hatalom nem pótolja a tudást. Jellemző, hogy Te betűnek nevezed a szójeleinket (hieroglifáiinkat), pedig a betű csak egyetlen hangot jelölhet. Ez nagyjából általános iskolai szint lenne. Mellesleg nem te vagy az egyetlen, aki ezekkel az alapfogalmakkal hadilábon áll. Innen kezdve nem sok értelme van annak, hogy "én képeket olvasok betűként". Mert ugyan miféle szabályra tudsz hivatkozni? Nincs és soha nem is volt olyan szabály, hogy egy állat testére nem lehet jeleket rajzolni s a jelek nem lehetnek képjelek, a jeleket nem lehet egy képre rajzolni. Ugyan miért ne tehették volna meg? Ha a mostani latinbetűs gyakorlatunkban  te nem ismersz ilyet, az nem azt jelenti, hogy a hun-avar korban ne lehetett volna. A könyvemben, amit nem olvastál és nem is vagy hajlandó elolvasni, külön fejezetben sorolom fel az ábrázolási konvenciókat, közte a "Jel állaton" ábrázolási konvenciót. Azért, mert igen sok példa van arra, hogy egy-egy álaton jeleket helyeztek el. Ez felelt meg az ősvallási szemléletnek. Ahogyan ma is ráírjuk Szent László szobrának talapzatára, hogy Szent László, a régiek is írtak ezt-azt a saját szentjeikre, akik zoomorf alakban jelentek meg néha. 

Mint azt már korábban megírtam, nem lehet az "én hieroglifaelméletemként" lekezelni a felismeréseimet. Mondtam már, hogy nem csak az enyém. Elismert forrás van arra az 1500-as évekből Veit Gailel tollából, hogy a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak. Ha te székely létedre erről nem tudsz és nem is vagy hajlandó tudni, akkor azt nem is kell értékelnem. Magáért beszél. Miért baj az, ha én ezeket elolvasom? A hieroglifa szó pedig egy használatos írástani szakkifejezés, ami "szent véset" jelentésű és a vallási vonatkozású jeleket jelölik vele (amelyek általában szavakat jelölnek és képszerűek). Ezek éppen azok: vallási vonatkozású, képszerű szójelek. Azt is említettem már, hogy Simon Péter is a hieroglifa szót használta. Jogosan. Vagyis nem kellene megbélyegzésként a szememre vetned, mert ez a tudományos meghatározása ezeknek a jeleknek s én e szerint járok el. 

Írod, hogy az "elveimet kutatásokkal is próbálom alátámasztani". Csakhogy ez nem próbálkozás és nem az elv volt előbb, hanem a kutatás. Egy életet áldoztam arra, hogy a székely írás eredetét tisztázzam. Az állításaimat írástörténeti tények megismerése alapján fogalmaztam meg. Nem fordíthatod a visszájára a kutatás és összegzés folyamatát csak azért, hogy az indokolatlan balítéletedet megpróbáld igazolni.

Nem tudtál semmi okot felmutatni arra, hogy az én  kutatási eredményeim miért nem jelenhetnek meg a kötetben. Pedig ilyen súlyos döntéshez kellene valamilyen komolyan vehető magyarázat is. A szakmai hiányosságaid és az elzárkózásod aligha lehet alapos indok. A székely írással kapcsolatos kutatás miért éppen egy székely tudományos konferencia kötetébe nem fér bele, ha az elmúlt évtizedekben jelen lehettem bennük? Azért, mert ballib forrásokból kapod hozzá az anyagi alapokat s a legutóbbi kovásznai találkozásunk idején nekik szúrt szemet az általam felmutatott székely írás? Ha a hun szövegeket magyarul olvasom el, az nem éppen Kőrösi Csoma Sándor igazát bizonyítja, akinek a nevét a kötet viselni fogja? Csak azért nem igazolhatom a nagy székely álláspontját a kötetben, mert te nem vagy hajlandó ismerni a székely írás szakirodalmát? Vagy ez csak ürügy volt?

Mivel közölted, hogy a velem való beszélgetést lezártad, inkább az olvasókra bízom a választ.

Jó egészséget és megvilágosodást kívánva, baráti tisztelettel üdvözöl: Varga Géza




Jegyzet

(1) Tulajdonképpen érthető a rovológiai téren tájékozatlan szerkesztők gyanakvása minden olyan dolgozattal szemben, ami számukra felfoghatatlan, ezért képtelenségnek tűnik. Így aztán a nem kellően kulturált szerkesztőségekben sorozatosan elvérezhetnek a legjobb tanulmányok is. Ez a probléma (a tapló szerkesztőség és a zseniális cikk ellentmondása) mégsem áthidalhatatlan. Mivel rendszeresen előfordul (mióta szerkesztőségek léteznek), a hosszú idő alatt megszületett rá a megoldás is. E célból alkalmaznak a tudományos, vagy a tudományosság látszatát fenntartani kívánó szerkesztőségek hozzáértő, vagy annak tekintett lektorokat. A magyar írások eredetéhez értő lektor a százéves finnugrista agymosás és az egyetemi oktatás színvonaltalansága miatt valójában nem is létezik, ám arra azért számíthatunk, hogy ha több ember beszéli meg a felmerült kérdéseket, akkor akadhat közöttük egy becsületes is, aki képes a normális párbeszédre, a tudományos igényű vita megfelelő irányítására. A jelek szerint ez is csak egy ábránd, ám az ábrándozásra szükség van.


Egy ismerősöm, aki a Mammut előtt sorakozó rovásos köveket csinálta, korábban az USA-ban dolgozott műszakiként s ott - mint mondta - a társadalomtudományok képviselőit prostiknak tekintik, hiszen mindig az őket anyagilag támogató pénzeszsák álláspontját visszhangozzák. Ez is egy szempont, ami a szerkesztőségek álláspontját "érthetővé" teszi. A sok felső fokon kiképzett "szakértővel" folytatott beszélgetéseim alapján kirajzolódni látszik az általuk feltételezett és képviselt "tudományos konszenzus" álláspontja. Az sem érdekes, ha ilyen "tudományos konszenzus" a valóságban nem létezik, egy mindennapi vita során akkor is a háta mögé tudnak rejtőzni (amikor sem módszer, sem szakmai ismeret, sem a tisztesség nem korlátozza a résztvevők egy részének álláspontját). E feltételezett és emlegetett "tudományos konszenzus" lényege, hogy ne mondjunk olyasmit, amiért bárki ránk szólhatna, különösen annak ne legyen oka ránk szólni, akitől a pénzt kapjuk. Ismerve az előző átkosok "tudományos konszenzusának" alappilléreit, elsősorban kerülendő a székely rovásírás emlegetése és a hun-magyar kapcsolatok alátámasztása, mert ettől a finnugrista-liberális pénzeszsákok hátán rögvest feláll a szőr. 

Ezért hangozhatott el Varga Csaba jogász szájából az egyik legutóbbi kovásznai konferencián, hogy a székely rovásírásnak semmi köze a Kőrösi Csoma Sándorról elnevezett konferencia témájához. Ez a jogász Csaba nem azonos az írástörténész Varga Csabával, aki becsületes ember volt és ilyesmit ki nem ejtett volna a száján. A jogász Varga Csaba ezzel szemben még akkor oktatta Orbán Viktor miniszterelnököt, amikor az még liberálisnak számított (nyilván az oktatás hatására). 


Ez az igazán drámai konfliktus, aminek - úgy tűnik - nincs megoldása. E szerint az általános és hibás szerkesztőségi gyakorlat szerint a székely rovásírás, a hun-magyar azonosság és vele Kőrösi Csoma Sándor is elmehet ...


Irodalom


Varga Géza: Garantálja-e a minőséget a tudományos szerkesztőségek szűrője a rovológiában?

Dr. Somos Zsuzsanna - Varga Géza: Hunok a brit trónon













Amennyiben látni szeretné, milyen az, amikor egy szállásgazda pandémia idején 10 méterről integet, akkor - ha javasolhatom - előbb kattintson a fenti címre, majd nézze meg az alábbi videót is, mert a legvégén valóban integetni fogunk!
Cserépmadár szállás imázsvideó




Hívjon most: 06(20)534-2780!

3 megjegyzés:

  1. https://csabavezir.blog.hu/2020/04/25/oskori_eredetu_szojel_a_nikolsburgi_szekely_abeceben

    Vitára alkalmas ember szerencsére még akad.


    Csaba vezért igen nagyra becsülöm netes szereplései alapján, de ebben az írásában hoz arra példát, hogy miként lehet a részletekben elveszni.
    A rokonító gondolkodás szerint ágadzik-bogadzik az értelmezés térben és időben, amit szerény tudásom alapján nem tudok követni, azt viszont tisztán látom, hogy az igyekezete ellenére nem sikerült semmit sem megcáfolnia.
    Nap, ősvíz, folyó, vulva, istengyerek... minden együtt van az ős olvasathoz.
    Semmi sem cáfolja a magyar ős olvasatot attól, hogy lehet másként is értelmezni.
    Éppen a nagyar nyelv adja a különféle "olvasatok" és értelmezésekhez a kulcsot a gyökeivel.
    Itt a sza-asz gyök dolgozik. Ezért van megszámlálhatatlanul sok szavunkban párhuzama ennek az ősvallási fogalomkörnek.
    A szét és össze ellentétpár minden szétáradásnak, születésnek, szülésnek, szállításnak (víz, visz) magszemnek (öszlete, esszenciája az életnek).
    Ez lehet a nyelvi magyarázata a lehetséges sok rokon értelműségnek, ami szinte biztosan ősnyelvi eredetű.
    Az szerintem nevetséges érv, hogy nem us hanem usz az olvasat. Gyök szempontjából teljesen lényegtelen.

    ketni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves ketni! Köszönöm, hogy megmutattad ezt a cikket! A szerző néhány dolgot másként lát, de a legfontosabbat egyezően látjuk: voltak és vannak szójeleink. Különösen szívhez szóló, hogy a capita dictionumot ős is szó és mondatjelnek fordítja. Ozirisz (helyesebben usziri) nevében is az ősúr kifejezésünket sejthetjük. A példa jó, de az usz hagalak nem feltétlenül jó. A TESZ-ben az ős szó latin lejegyzésű korai alakjaiban nincs usz, csak us és vs. S ezeket a latinok hiába ejtették usz-nak, ha a magyar sz ősnek hagnzott. Mindent összevetve, hasznosak a hasonló felvetések, mert gazdagodik általa az íráskulturával foglalkozó irodalom. Az a galambdúc is telitalálat. Köszönöm! Kutatni kel tovább. Lehet, hogy használna a fegyelmezettebb előadásmód. Gratulálok!

      Törlés
  2. Megy Elek a fészbukon: "Érdekes párbeszéd volt. Varga Géza korrekten kezelte a kérdéseket. Egyet kell érteni azzal, hogy a szakrális szkíta-hun hieroglifák szellemisége nem írható le a művészet példájával. Ezért a lényeghez sem visz közelebb, mert misztifikálja az értelmezhetőséget. Varga Géza jelezte nem egy alkalommal, hogy a jeleknek lehetnek az övétől eltérő olvasatai is, ám azért letette a garast, amit hatalmas tapasztalata támasztott alá. Bízom benne, hogy egyre többen veszik a fáradságot a kérdések megismerésére, és tanulmányozzák V. G. szakkönyveit."

    VG: Köszönöm!

    VálaszTörlés