A Zengővárkonyi Míves Tojás Múzeum hímes tojásain a magyar hieroglif írás mutatványainak gazdag tárházát találjuk (1). E cikkben olyan hímes tojást ismertetek, amelyik az istenidéző szertartási kézikönyvek szójelekkel írt szövegvázlatát hordozza magán s amelyben a fiúistent a zsen ten "zsendülő/feltámadó isten" ligatúra idézi (1. ábra).
3. ábra. A Kr. e. 4500 tájáról származó anaui pecsétnyomón már szerepel a zsen ten ligatúra, az ábra jobb felső sarkában egy kaitag szőnyeg zsen ten jele látható
5. ábra. A zsen ten "zsendülő/feltámadó isten" ligatúra előfordulása egy Györgyi Erzsébet által közölt másik magyar hímes tojáson
Jegyzetek
(1) A magyar írástörténetnek olyan kincsesháza a sok hímes tojás, amiről a Soros Alapítvánnyal szerződéses kapcsolatban álló MTA rováskorpusza joggal feledkezett meg. Lévén a szerződés akkor is egy jogi aktus, ha az magyar- és tudományellenes célokat követ. Persze a szerződés tartalmáról és céljairól nem tudhatunk bizonyosat. Legfeljebb találgatásokat engedhetünk meg magunknak az akadémikus gyakorlat és a "tudományos" eredmények alapján.
- Ez utóbbiak közé tartozik a szójeleink létének letagadása (bár azokról a Veit Gaileltől ránk maradt forrás is tájékoztat).
- Ide sorolandó a hímes tojásokon látható díszes írásmutatványok kitagadása is a figyelembe veendők köréből. E téren Fehér Bence is jeleskedett legutóbb, amikor leszögezte: azt a futóbolondot nem kell idézni, aki szakmányban olvas el díszítéseket. Az effajta indokolatlan távolságtartás, a hasonló hieroglifikus nyelvemlékek átlépése nem segíti a székely írás eredeztetését. Pedig a magyar őstörténet kutatásának egyik legsürgetőbb feladata lenne a sztyeppi népek identitásának (nyelvének, vallásának, írásának stb.) a meghatározása.
- Az "eredmények" közé tartozik az is, hogy a legismertebb akadémikus kutatóknak vagy harminc éve beismerten fogalmuk sincs a székely írás eredetéről (l. Sándor/1996!). E szerzők (Sándor Klára, Benkő Elek) képesek azt állítani az MTA rováskorpuszában, hogy hallgatásuknak adathiány az oka. Miközben a zengővárkonyi Míves Tojás Múzeum faltól falig tele van a székely írás eredetéről árulkodó írásemlékekkel.
Varga Géza: Hímes tojások jelei
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Varga Géza: Istenidéző szertartások szövegkönyve
Varga Géza: Az akadémikus tudomány átadta a terepet, nem képes a székely írás eredeztetésére
Varga Géza: A Magyar Nemzeti Múzeumban elolvasatlanul heverő hun nyelvemlék ujgurföldi párhuzama
Varga Géza: A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó magyargyanús jelei
Varga Géza: Kaitag szőnyegek magyar jelek párhuzamaival
Varga Géza: Hímes tojás a "Jóma, a zsenge istene" mondattal
Sandor Brezula:
VálaszTörlés...valami hiba lehet a forditasokkal, oseink nem voltak olyan butak, hogy csak ilyen,........ szovegeket irkaltak volna!
Géza Varga:
Te azonban az vagy, ha azt hiszed, hogy ez fordítás. Az őseink olyan okosak voltak, hogy ezt az ősvallási gondolkodás számára fontos tartalmat ilyen szépen és intelligensen le tudták írni és egyúttal rajzolni is. Amennyiben neked halovány fogalmaid lennének a székely írás kezdeményeiről, akkor tudnád, hogy ez van odaírva. Magyarul. Nem tiltja semmi, hogy megismerd eleink írását és gondolatvilágát.
László Imre Flajsz:
TörlésSandor Brezula elfelejted vagy nem vagy tisztában vele hogy az ókorban a középkorban fontos volt tárgyaikon ékszereiken ruházatukon kifejezni ezáltal védelmet segítséget kérni a kor által megfogalmazott Istentöl való hovatartozásukaz ezeknek a mondatoknak nem kellett hosszúnak lenni mint egy levélnek Szerintem csak kötözködsz vagy tudatlan vagy
Kőnig Adrienn:
VálaszTörlésFehér Bence igazán magába szállhatna már és kinyithatná a szemét, hogy a való világot is meglássa, megtapasztalja. Kezdhetné mondjuk a népi motívumokkal, s azok jelentésével. Vagy szerinte azt eleink csak úgy rajzolgatták, másolgatták össze - vissza? Szerintem érdemes lenne elmélyülnie, s akkor ő maga is rátalálhatna ugyanarra az értelmezésre, mint amelyikre Varga Géza rátalált … S akkor nem születnének ilyen felesleges sértegetések sem:
“ Ez az eljárás azonban sokkal rosszabb dologra utal: a szerzők saját munkásságukat fontosnak tartják dokumentálni, viszont azokat a kutatásokat, amelyek nem kongruálnak az ő nézeteikkel (pl. Zelliger E., Fehér B., Puskás-Kolozsvári F. írásai), meg sem említik? Még nehezebben védhető, hogy deklaráltan kihagyják az értéktelennek minősített „műkedvelő munkákat” (16. old.). Egyfelől nemegyszer ezekben van az első közlés, illetve egy amatőr kiadvány is felfigyelhet egy jelenségre vagy egy korábbi értelmezés hibájára;másfelől az „amatőr” és a „szakember” elkülönítése semmiképp nem objektív! Írástörténészi képzés Magyarországon nincs, így írástörténetileg valamennyien autodidakták vagyunk. “
“ Félreértés ne essék, nem lehet mindenkit idézni, aki bölcsészeti ismeretek nélkül nyilvánul meg ebben a témában, és a szelekció mindig részben önkényes marad, de talán meg lehetne fogalmazni valami logikus minimumot. Nem érdemes kitérni olyan futóbolondok munkáira, akik szakmányban feliratokat találnak teljesen sima felületeken és díszítőmotívumokban – viszont akik tényleges írásemlékeket közölnek, és azt a tudományos minimum szerinti szakirodalmi idézetekkel teszik, azokat nem negligálhatjuk (akkor sem, ha egy szer-egyszer nyilvánvalóan tévednek ) …”
Géza Varga
TörlésFehér Bence kitér a lényeges kérdés megválaszolása elől. Semmiféle mellébeszéléssel nem lehet megindokolni, hogy miért nem hajlandó észrevenni a hieroglifikus nyelvemlékeinket. Van egy hatalmas új forráscsoport, amelynek hasznosítása a magyar őstörténetkutatás pillanatnyilag legégetőbb problémáját oldaná meg. Azt ugyanis, hogy milyen nyelven beszéltek a szkíták, hunok, avarok és a honfoglaló magyarok. E helyett "tudományos minimum szerinti szakirodalmi idézetekről" beszélni nagyon erőtlen ürügy. Elsősorban azért, mert a szükséges legfontosabb idézetekkel elláttam a munkáimat. Más dolog, hogy alig akad másik szerző, aki a magyar hieroglifákról írna. Ha ez egy felfedezés, akkor nem nagyon van mit idézni másoktól. Ha én teszem le az asztalra a felfedezést, akkor e tárgyban elsősorban engem lehet idézni. S ugyan kitől kellene nekem idéznem? Azoktól, akik száz éven át csak hazudoztak erről a témáról és most is csak a kitérő mellébeszélés megideologizálása érdekli őket, nem a tudományos előrelépés lehetősége. S egyáltalán, mi az a tudományos minimum? Nem hivatkoztam Németh Gyulára és az MTA rováskorpuszára, amelyekben kellőképpen megjelenik Veit Gailel adata arról, hogy a székelyeknek vannak szó- és mondatjelei? Vagy Nemetz Tibor valószínűségszámítására, amelyik a jelhasonlóságokat a rokonság bizonyítékának minősítette? Ezek fontos bizonyítékok. Mit ér ezekhez a döntő érvekhez képest egy tudománytalan fanyalgás a "tudományos minimum"-ról? Ez a "tudomány" száz éven át folyamatosan hazudott a szabályos hivatkozásai mellett is. Mára eljutott oda, amit Püspöki Nagy Péter és Sándor Klára is beismert, hogy a tudomány számára minden alapvető kérdés tisztázatlan. Ezt csak egyféleképpen lehet értékelni: nyilvánvalóan nem a szakirodalmi idézetek garantálják a tudományosságot. Miért kellene ezeknek az ostoba hazudozóknak a szükségtelen pótcselekvéseit elfogadni és feltételnek tekinteni? Vicc. Fehér Bencének egyébként sincs erkölcsi alapja a tudományos minimumnak megfelelő hivatkozások emlegetésére. Éppen ő volt az, aki a saját rováskorpuszának az irodalomjegyzékében szerepeltette A székely rovásírás eredete c. könyvemet, amelynek a címlapján szerepel a rovásjeleket hordozó budapesti jelvény, a belsejében pedig az olvasata. Erről Fehér Bence képes volt azt írni, hogy nincs is rovásírásos olvasata ennek a leletnek. Azaz Fehér Bence ugyan hivatkozik, ám számára az lehet a "tudományos minimum", hogy nem mond igazat a hivatkozott műről? Tudatosan félrevezeti az olvasóit a rovológia évszázados jelentőségű felfedezését (a magyar hieroglif írást) illetően? A Magyarságkutató Intézet rovológusának fordítva lehet becsavarozva az észjárása, ezért aligha kell komolyan venni az álláspontját.