Oldalcsoportok

2022. július 30., szombat

A tatárlakai táblák olvasata újabb dilettáns siker

Korábban is megfogalmaztam már, hogy a tudós és a dilettáns jelzők jelentése és szerepe az írástörténet szakterületén megfordulni látszik. Például a "tudományos konszenzus" évszázada eteti a nagyérdemű közönséget téveszmékkel és hazugságokkal a székely írás eredetéről (legutóbb az MTA rováskorpusza jelent meg e körben).  Ugyanakkor a dilettánsok sorozatban adnak közre nagyszerű új tudományos felfedezéseket. Ez utóbbira példa Záhonyi Andrásnak a tatárlakai táblákról adott olvasata, amely most az academia.edu tudományos folyóirat hasábjain is megjelent angol nyelven.




Így számoltam be a tatárlakai táblák olvasatának akkori helyzetéről 2008-ban: "A gondolkodás nehézségeivel bajlódó fantaszták ugyanolyan hiteltelen megfejtésekkel és magyarázatokkal rukkoltak elő, mint a nemzetközileg elismert szaktekintélyek. E korábbi kísérletek azonban nem voltak teljesen feleslegesek. Kijelölték a lehetséges párhuzamokat (elsősorban a sumer képírás és a székely rovásírás rendszerét), az eredménytelenségükkel pedig új irányú kutatásokra ösztönöztek. A komolytalan "eredmények" sora után üdítő kivételt jelent Záhonyi András hipotézise. Ezt néhány részletében helyesbítenünk kell és ki kell egészítenünk, hogy a táblákkal kapcsolatos fontosabb kérdéseket megfogalmazhassuk és meg is válaszolhassuk Első ízben a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben (Írástörténeti Kutatóintézet, 1993) foglalkoztunk a tatárlakai táblák jeleivel ... E kötet feladata az volt, hogy bemutassa a székely rovásírás lehetséges párhuzamait és ezáltal segítse megoldani a székely írás eredetének kérdését. A kézirat írásakor ez a feladat volt napirenden s a megjelent kötet be is töltötte a szerepét, mert megváltoztatta az akadémikus tudomány álláspontját. Addig az ótürk írásból próbálták levezetni a székely írást; a kötet megjelenését követően azonban az akadémikus tudomány hazai képviselői sorra megváltoztatták korábbi álláspontjukat, beismerve, hogy nem tudják, milyen eredetű a székely rovásírás. A tatárlakai táblák akkor nem sokat segítettek a válasz megadásában, mert jeleik többsége nem volt azonosítható székely írásjelekkel. A kötetbe mégis felkerült a tatárlakai jelsor, mert három tatárlakai jel pontosan azonosítható három székely jellel. Ehhez most a negyediket, az akkor figyelmen kívül hagyott körbe zárt keresztet, ötödikként pedig a kecskés táblán lévő faábrázolást (a székely "sz" szár jel párhuzamát) is hozzátehetjük ... majd további két tatárlakai jelet székely jelekből alkotott ligatúraként felfoghatónak gondoltunk. Azaz a tatárlakai jelkészlet 5-9 jele rokonítható székely jelekkel. Ez túl sok volt ahhoz, hogy elfeledkezzünk a tatárlakai táblák megemlítéséről; de túl kevés ahhoz, hogy a tatárlakai táblákat a székely írás közeli rokonságába soroljuk (ahhoz mintegy 20 jel formai és részben tartalmi azonossága lenne szükséges az újabb statisztikák alapján). Ez volt a helyzet 15 évig, amikor egy újabb felismerés lehetőséget adott a táblák írástörténeti szerepének újraértelmezésére. A sumér írásjelek világában jártas Záhonyi András előadása a Magyarok Világszövetsége által ... rendezett "Magyarság és a Kelet" II. őstörténeti konferencia "Nyelv, írás művészetek" szekciójában hangzott el." 

Záhonyi András barátom olvasata meggyőző. Végre megszületett egy szójelekkel olvasott normális szöveg a sok betűző ostobaság után. Ez az új olvasat, egy csillagtérkép, három vonatkozásban is alátámasztja a korábbi felismeréseimet. 

- Egyrészt a csillagtérkép is egyfajta világmodell, azaz (a műfaját tekintve) beleillik a világmodellek sorába, amelyeket addig közreadtam. Azt bizonyítja, hogy a korabeli, ősvallási mezben jeletkező tudományt érdekelte a világ leírása és e téren eredményeket is elért. 

- Másrészt azt bizonyítja ez a felfedezés, hogy a tatárlakai táblákon lévő székely jelpárhuzamokat is szójelekként kell elolvasni. Erről Záhonyi András is azt mondta egy személyes beszélgetésünk során, hogy - Ez téged igazol - Azt támasztja alá ugyanis, hogy a székely betűk előzményei szójelek voltak, amely nézetet évtizedek óta egyedül képviselem. Meg is kaptam érte a magamét például Mandics Györgytől.

- Harmadrészt a Nimród tamgával kapcsolatos felfedezésemet igazolta ez az olvasat. Ugyanis 1991 óta ismételten foglalkozom ezzel a különös jelcsoporttal, amelyről egymás után adtam ki a kutatási eredményeimet. Ezeknek az a lényege, hogy az Orion csillagkép rajzát a legkülönbözőbb írás- és jelrendszerekben is megtaláljuk. A székely írásban ez a "ty" (atya) rovásjel, a kínai írásban az "atya" szójele, a sumérben pedig egyrészt az "atya" jele, másrészt az "Orion csillagkép" jelentést is hordozza. Záhonyi Andrástól ez utóbbi jelentést tudhattuk meg.  Szerepel egy homokóra alakú változata a tatárlakai táblákon is. Fényes igazolása ez annak, hogy a székely írás a kőkorban széles körben elterjedt ősvallási vonatkozású szójelkészlet leszármazottja. Erről szól a Magyar hieroglif írás c. kötetem. 

Záhonyi András felfedezését két tatárlakai jel (az atya és a szár) hangzósításával egészítettem ki. Ugyanis Záhonyi András csak a jelentést tisztázta, a hangalakokat nem. Ám a rendelkezésünkre álló későbbi nemzetközi adatokból vissza lehet következtetni arra, hogy a tatárlakai táblákat készítő közösség miképpen ejthette ki a most végre jól megfejtett jeleket. Ezt a hangzósításomat néhány év késéssel igazolta a Magyarságkutató Intézet (amennyire genetikai adatok alapján igazolható egy nyelvészeti eredmény), amikor közreadta, hogy a Kárpát-medencében legalább hatezer éve élnek magyarok, vagyis a magyarság őshonos a Duna mentén. S a nyelvünk korabeli szókészletéből kettőt azonosítottunk is.

Mindezekről 
- hogy a tatárlakai táblákon nem betűk vannak, hanem szójelek, 
- hogy náluk régebbi elolvasott írásemlékünk is van, amit már korábban közöltem, 
- hogy a tatárlakai szójelek közül kettőnek a hangalakját is tisztáztam,
Záhonyi András egy szót sem ejt a most közzétett cikkében. Talán mert nem a tudomány előrelépése, hanem egy magyar- és tudományellenes társaság acsarkodása vezérelheti?

Záhonyi András a most közzétett dolgozatában is azt a dillemmát képviseli, amit egy-két elődje. Néhányan ugyanis azon töprengtek, hogy a tatárlakai táblákat a székely betűk, vagy a sumér szójelek segítségével kell-e megfejteni. Sumérgyanús és székelygyanús jelből is akad elég ahhoz a táblákon, hogy ez a kérdés felmerüljön a felkészületlen szemlélőben. Záhonyi András végül a sumér szójelek mellett döntött. Ez egyrészt szerencsés döntés volt (mert valóban szójelek vannak a táblákon), másrészt a korabeli írástörténeti helyzet nem pontos megértéséről is tanúskodik (mert nem volt olyan választási helyzet, mint amit feltételeztek). Bár nem sumér, hanem tatárlakai jeleket látunk a táblákon, a sumér jelentésekből mégis ki lehetett indulni. Ma ugyan azt tanítják, hogy a sumér írás és a székely írás két külön írásrendszer, amelyeknek egymáshoz semmi köze, a tatárlakai táblák készítésekor azonban ez nem volt igaz. Nem kellett választani a két írásrendszer között. Már csak azért sem, mert akkor a sumérek még nem is léteztek. Volt azonban egy nemzetközileg elterjedt kőkori eredetű ősvallási jelrendszer, az általam felfedezett és elnevezett, szójeleket használó magyar hieroglif írás, amelyből a sumér írás és a székely írás egyaránt örökölt jeleket. 


1. ábra. A Stadel-barlang 38 000 éves, mammutagyarból faragott oroszlánfejű embere, karján a Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... olvasatú szöveggel


Van Záhonyi András dolgozatának hibája is, például mindjárt a címében. Azt hirdeti ugyanis, hogy a tatárlakai írásemlék a legrégibb, pedig nem az. Eleve dilettáns dolog azt hinni, hogy az írásemlékek versenyben vannak egymással. Nincsenek, ezért nem szerencsés a címben elsőséget emlegetni. Ha versenyben lennének is, nem a tatárlakai győzne - s ezt Záhonyi András is tudta, amikor ezt a dolgozatát feltette az academia.edu-ra. 

Műkedvelő eljárás, ha attól függően rangsorolják (tekintik létezőnek) az írásemlékeket, hogy ki adta közre az olvasatukat. (1) Ez egy tudománypolitikai tévedés, miközben a tudomány és a politika csak úgy testvérek, mint Káin és Ábel.



2. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor szövege magyar, vagy magyarral rokon nyelvet azonosít (mert a tenyésztés szervére a ten "élet, isten" jelet tették), ezért a kárpát-medencei őshonosságunk bizonyítéka


A Stadel-barlang oroszlánfejű emberének jelei 38 - 42 ezer évesek (1. ábra), a szentgyörgyvölgyi tehénszobor jelei meg 7500 évesek (2. ábra). Mindezeket a szakterületen jártas emberek ismerik, vagy ismerniük kellene. Ha figyelmen kívül hagyják őket, akkor azzal a saját hitelüket rontják. 


Megjegyzések

(1) Ez egy izgalmas, mert időszerű módszertani kérdés. Azért időszerű, mert a "tudományos konszenzus" bajnokai ugyanúgy inkorrekt módon módon járnak el a tudományosnak szánt vitáikban, mint a dilettánsok. Márpedig inkorrekt dolgozatokkal a közönséget csak félretájékoztatni lehet.

A tudomány számára elvileg nem érdekes ez a rég tisztázott módszertani kérdés. Az nem lehet igazán nagy kérdés, hogy egy áttekintés során (például a világ legkorábbi írásemlékének megnevezésekor) kinek is kell megemlíteni az eredményeit és kiét lehet elhallgatni. Hiszen minden becsületes ember tudja, vagy tudnia kellene, hogy nem illik elhallgatásokkal és különböző ócska ürügyekkel félrevezetni a közönséget. Mégis újra és újra hibáznak e téren a "szakma" legismertebb képviselői is, meg a dilettánsok is. 

Vásáry István például Fehér Bencét oktatta ki legutóbb a módszertanból - persze hibásan. Arra figyelmeztette a jánoshidai avar tűtartóról Fehér Bence által előadott (mellesleg hibás - VG) olvasat kapcsán, hogy ha majd tudományos fórumon adja elő a megfejtését, akkor választ is fog kapni rá. Ez a tudományos haladást korlátozó eljárás (hogy csak az általuk tudományosnak kinevezett fórumok számítanak tudományos fórumnak) az előző átkosokban a hazug őstörténeti és írástörténet kép védelmére lett kialakítva. Az idők változása (a könyvkiadás monopóliumának megszűnése és az internet megjelenése) azonban a lomtárba utasította ezt a nagy mellényű, ám a történelemhamisítást szolgáló akadémikus eljárást.  


3. ábra. Az academia.edu egy internetes tudományos folyóirat, ahol éppen most hivatkoztak az index.hu-n általam 2005-ben alapított "50 000 éves magyar írásbeliség" c rovatban elhangzottakra - ami alaposan megváltoztatja azt a képet, hogy ki mit tekinthet ma tudományos fórumnak és hivatkozási alapnak


Éppen ma találtam az academia.edu-n egy példát arra, hogy mennyire idejétmúlt Vásáry István érvelése (3. ábra). 

A tudományos fórumok létezését feltételező akadémikus idea azon a megalapozatlan téveszmén alapul, hogy ezek szerkesztősége majd megszűri a beérkezett javaslatokat, ezáltal biztosítva a fórum tudományos színvonalát. Ez a nemesnek látszó gondolat azonban eleve hamis és eltorzul egy olyan haynauista-hunfalvysta hatalom árnyékában, amelynek - a tapasztalatok alapján - a magyar őstörténet meghamisítása a legfőbb célja. E "tudományos szerkesztőségek" valójában cenzorként működtek és működnek ma is (például, ha a legérdekesebb rovológiai témákat, a hieroglifikus nyelvemlékeink kérdését vetem fel nekik) és évszázada nyilvánvaló ostobaságokat és hazugságokat adtak és adnak közre tudomány gyanánt. Legyen elegendő erre példának az MTA rováskorpusza és a nikolsburgi "tprus" jelle kapcsolatos álláspontok alakulása és közlése. 




Irodalom




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése