2015-ben jelent meg Friedrich Klára: Megfejtések könyve c. kötetében A Nagyszentmiklósi Kincs megfejtési kísérlete c. dolgozata. Az ebben közölt megfejtése persze hibás, amiképpen az elődeié is. Fehér Bence legutóbb helyesen állapította meg a nagyszentmiklósi írásról írt tanulmányában, hogy egyelőre, az anyag rövidsége, bilingvis hiánya és egyéb okok miatt a megfejtésre nincs is valódi lehetőségünk. Az eddig elvégzett munka mégsem volt felesleges, hiszen pl. Friedrich Klára a kincsről közölte két újabban talált, a felületbe utóbb rajzolt hieroglifikus mondatjel rajzát. Ilyeneket éppen a napokban mutattam ki a kincs fejdíszein, ám ezeket még az ötvös alkotta meg. Ebből az következik, hogy a kincs tervezői, alkotói és használói egyaránt magyarok, vagy a magyar íráskultúra hatása alatt állók voltak. Ezáltal a kincs és feliratainak megismerése útján néhány lépést tehet előre az, aki ismeri a székely szójeleket (a magyar hieroglif írást).
Igaza van Friedrich Klárának, amikor ezt írja: "az eddigiekhez ... néhány új adatot szeretnék hozzátenni. ... mert ha előző megfejtő társaim olvasatával nem is értek egyet, mindegyikük hozzátett valami fontosat a kincsről való ismeretek halmazához." Valóban, minden új dolgozat felvethet hasznos adatokat és szempontokat s ez történt ebben az esetben is. Friedrich Klára Mandics Györgyre hivatkozva közli a kincsen lévő rovásfeliratokat, közte két bekarikázott jelet is (1. és 2. ábra): "A két bekarikázott jel újabb észrevétel, Robert Göbl, Róna-Tas András és Bálint Csanád alapján." Bár az említett szerzők egyike sem tudta elolvasni, ám ennek ellenére mindkét bekarikázott mondatjel jól elolvasható. A jelen cikk célja ezek elolvasása és közreadása. (1)
Jegyzet
(1) Azt bizonyítja ez az apró előrelépés, hogy az akadémikus rovológia rászorul a "dilettánsok" segítségére. Nyilvánvaló, hogy az együttműködés hasznosabb a tudományos haladás szempontjából, mint a "tudományos konszenzus" köldöknéző magatartása és szemellenzője. Nincs igaza Róna-Tas Andrásnak, amikor azt állítja, hogy a tudománynak nem feladata a dilettánsok kérdéseire való válaszolgatás. Én eddig kétszer kérdeztem meg tőle, miért nem beszél a szójeleinkről. Kitérő és tudománytalan válaszokat adott, bár ez lenne a rovológia és a magyar őstörténet vitáit eldöntő legfontosabb kérdés. Ám (például a székelyderzsi tégla feliratának hibás olvasatai alapján) jól láthatóan addig nem tudnak megoldást találni több tudományos téma, például a nagyszentmiklósi rovásfeliratok olvasatának esetében sem, amíg a szójeleink létezését nem képesek feldolgozni, amíg nehezükre esik a közölt olvasatok megemésztése.
Irodalom
Friedrich Klára: A Nagyszentmiklósi Kincs megfejtési kísérlete, A megfejtések könyve, Budapest, 2015.
Bálint Csanád: A nagyszentmiklósi kincs, Balassi Kiadó, 2004.
Mandics György: Róvott múltunk I, II, III. Irodalmi Jelen, 2010-2011.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Fehér Bence a nagyszentmiklósi írások megfejthetőségének korlátairól
Varga Géza: A tiszai írás jelei Kizlaszov szerint
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése