Köszönet illeti a TSM civil múltkutatók munkatársait, akik feltárják múltunk kallódó nyelvemlékeit és azt a fészbuk oldalukon közzétéve lehetőséget adnak azok elolvasására és a további tudományos hasznosítására. Ha az akadémikus "tudomány" bajnokaira kellene várnunk az elolvasásával, akkor újabb száz év telne el hallgatással, hazudozással, mellébeszéléssel és értetlenkedéssel - de a legérdekesebb nyelvemlékeinket továbbra sem hasznosítaná senki.
Ezt a honfoglalás korinak tűnő aranyozott ezüstjelvényt a hozzá mellékelt leírás - nyilván a lelőkörülmények alapján - X-XI. századinak mondja. Mivel azonban e nemesfémtárgyak néhány száz évet minden gond nélkül átvészelnek a használatban is, úgy vélem, készülhetett akár a honfoglalás korában, vagy azt megelőzően is (ám ennek eldöntése nem az én feladatom). Ennél érdekesebb az, hogy e szarvasi jelvényen jól elolvashatóan megjelenik a képszerű rovásjelekkel (pontosabban a magyar hieroglif írás szójeleivel) írt Isten szó. Ez egyébként a hieroglifikus szövegeinkben az egyik leggyakrabban előforduló szó.
2. ábra. Az énlakai bilingvis jelentőségét az adja, hogy betűzve is, meg szójelekkel is le van írva benne ugyanaz az Egy (az) Isten mondat, azaz a segítségével - értelmes és becsületes emberek számára - megérthető és elfogadható a szójeleink léte és a szarvasi jelvény Isten összetételének olvasata
Ez az Isten összetétel két alapvető változatban ismert a magyar hieroglifikus nyelvemlékek között. Az egyik esetében alul van az ős, felül pedig a ten szójel, mint a most tárgyalt szarvasi jelvényen is (1. és 3. ábra). A másik változatban pedig fordítva: alul van a ten és felül az ős hieroglifa, miképpen az énlakai Egy isten mondatjelben is (2. és 4. ábra).
Mindkét összetevő tisztázott képi tartalmú képszerű szójel. Az összetétel alsó részén az ős szójel a Tejút hasadékában kelő napistent ábrázolja. Az ős szójel belsejében magát az Istent a függőleges egyenes alakú szár "úr" szójel jelképezi. Az összetétel felső részén a ten jel a Tejúttal azonos égig érő fa rajza.
A lelet nyelvészeti és írástörténeti jelentőségét aligha kell különösebben ecsetelnem. Csak példaképpen említem meg az idén, az MTA kiadásában megjelent rováskorpuszt, amelyben az állítólag legkiválóbb szerzők szerint a székely írást csak a székelyek használták s hogy a székely írással kapcsolatba hozható képjelek nem is léteznek. Ami nettó történelemhamisítás. E magyar- és tudományellenes téveszméjük támogatása érdekében a korpuszban parkolópályára tették a bodrog-alsóbűi rovásemléket, mert nem tudták azt a székelyekhez kötni. A Magyar hieroglif írás c. kötetben és másutt is közzétett szkíta-hun-avar és honfoglaló képszerű szójeleinket pedig letagadták az égről, bár a szójeleink létéről tanúskodó forrásokat a korpuszban is közreadták.
A tudományos megismerés e téren a szükségesnél és lehetségesnél lassabban halad előre. Az OSZK nyelvemlék-kiállításán a rendező Madas Edit az MTA megrendelésére hivatkozva nem volt hajlandó rovásírással írt nyelvemlékeket szerepeltetni. Akkor Hiller István kultuszminiszter beavatkozása, ha elkésve is, segített valamelyest a helyzeten. (1) Talán nem véletlen, hogy az akkori botrányban szerepet vivő Madas Edit neve egy maiban is szerepel. Azok névsorában bukkant fel legújabban, akik egy ballib sajtóhír szerint az Árpád házat bemutatni szándékozó kiállítás alkotói közül hátat fordítottak a kultuszminiszternek (és a tudományos haladásnak - VG).
Az Árpád háznak köze van a most tárgyalt szarvasi lelet értékeléséhez. Mint azt a Kásler Miklós miniszter és társai által végzett genetikai kutatásnak köszönhetően tudjuk, a dinasztia genomja a Kr. e. évezredekben alakult ki a Közel-keleten, majd felbukkant Kínában és a Kínától északra eső területeken, hogy végül a Kárpát-medencében töltse be a feladatát. Azaz nagyjából azokon a területeken született meg és tevékenykedett az Árpád ház genomját hordozó csoport, ahol és amikor az Isten szavunk, meg a magyar hieroglif írás (tehát a magyar identitás lényegét jelentő ősvallás és nyelv) is megjelent (2., 3. és 4. ábra). Csak remélni lehet, hogy ezek az írástörténeti összefüggések a most készülő kiállításon is megemlítődnek. A nevezetes Attila-kiállítás is lehetőséget adott a korai szövegeink bemutatására, ám a rendezők hozzá nem értése és érdektelensége miatt azt a lehetőséget akkor nem használták ki.
Ez a szarvasi Isten szójel és a hozzá hasonló hieroglifikus szövegek, amelyek százszámra porosodnak elolvasatlanul a múzeumaink polcain, remélhetőleg egyre inkább lehetetlenné teszik a történelemhamisítók számára, hogy a mai napig közpénzen végzett téveszmeterjesztésüket tovább folytassák. Mégis egyre sürgetőbb néhány kérdés megválaszolása. Képes-e Magyarország a saját identitását alapvetően meghatározó jelképek, írások, szavak és kultúrtörténet megismerésére, megértésére és közzétételére? Meddig kell eltűrnünk, hogy a "tudományos konszenzus" színvonalát e téren szakmai és erkölcsi senkik határozzák meg?
5. ábra. Isten olvasatú szkíta mondatjel Pazirikból
7. ábra. Nagykörűi honfoglalás kori veret az Isten (ős + ten) szójelével (középen), valamint a székely írás ős szójele (balra) és ten szójele (jobbra)
Irodalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Varga Géza: Mióta és miért tekintik nyelvemléknek a rovásírásos szövegeket a finnugrászok?
Varga Géza: Isten szavunk eredete
9. ábra. Kiszombori honfoglalás kori tarsolyveret töredéke a sar ten, mai magyarsággal Úr(is)ten mondatjel antropomorf változatával, a fenti BMAC idol megfelelőjével
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése