Bevezető
A Braziliában élő Tóth István hosszú évek óta kutatja az indián-magyar etnokulturális kapcsolatokat s e tárgyban kötete is megjelent már. Legutóbb elküldte egy nomlaki indián fonott tál fényképét a következő kérdéssel:
"Már láttam a jelet többször. Szeretném kerdezni, mit jelent? Ez a jel nekem a vinca (1) kulturát jutattja eszembe. Igaz ez? ... Ez az észak kaliforniai vintu nyelvekhez tartozó nomlaki indiánok munkája. "vinca" vagy Tordos! emlekszem ott is van hasonló jel. Én most itt dolgozom két helybeli indiánnal. Kisérletként kérdeztem néhány szavunkat tőlük. Hát az ő nyelvük, a déli aravak nem rokon nyelv. ... Ha találok hasonló jeleket a vintu vagy a rokon népeknel, akkor el fogom küldeni."
Rögvest ezt követően kaptam is tőle egy sorozat fényképet, amelyek közül az egyik vintu fonott tál azonnal olvashatónak is bizonyult (2). Ugyanaz a fára emlékeztető jel (valójában egy függőleges hullámvonal), amiről kezdetben beszélt, ezen a fonott tálon is szerepel. E fonott tál (3) jeleinek olvasatáról számolok be e cikkben.
A tál jelei és jelhasználata
A fonott tál jelei kivétel nélkül megtalálhatók a magyar jelkészletben. Ez megszokott jelenség az amerikai indiánok edényein és más használati tárgyain látható jelek esetében. Mindhárom Amerikából sorozatosan kerülnek a szemem elé olyan tárgyak, amelyeknek megértem és valamelyest el is tudom olvasni a jeleit. Ehhez jön még a jelek sajátos használatának hasonlósága, például az Eurázsiából származó ábrázolási konvenciók szereplése. Ilyen ábrázolási konvenció a felülnézeti világmodell, a "magas kő", a szimmetrikus szöveg és a "fejjel lefele lógó" jelek alkalmazása az edény peremén. Az alábbi fejezetekben ezeket muttom be.
A felülnézeti világmodell
1/a. ábra. A Tóth István által Amerikából küldött vintu-patvin fonott tál fényképe az Éden jelekből alkotott térképével (középen), lyuk/Lyukó hieroglifával (balra fent), "magas kő" ábrázolási konvencióval (balra középen) és szimmetrikus mondattal (balra lent), e vintu-patvin hieroglifák megfelelője a magyar jelkészletben a "ly" rovásbetű (jobbra fent), valamint az "m" rovásbetű, a "folyó" népi hieroglifa meg a kő hieroglifa (jobbra középen, balról jobbra) valamint a székely "r" (ragyogó) és "s" "sar "úr") jel (jobbra lent)
1/b. ábra. A szentgericei unitárius templom XVI. századi festett mennyezetkazettáinak egyikében szintén világmodellt látunk lyuk/Lyukó hieroglifával és "magas kő" ábrázolási konvencióval - akár a fenti vintu-patvin világmodellben is, a bal alsó sarokban látható "magas kő" ábrázolási konvenció középső jele itt eltérő, a jobb alsó sarokban a székely írás "m", "s" és kő jele
1/c. ábra. A szentgericei unitárius templom másik festett mennyezetkazettájában szintén világmodellt látunk, itt egy megszemélyesített lyuk/Lyukó hieroglifával és "magas kő" ábrázolási konvenció másik megfogalmazásával (a középső jel eltérő)
1/d. ábra. A magyarszombatfai tál világmodelljében is négy hullámvonallal jelölik az Éden égbe vezető szent folyóit, amiképpen a vintu-patvin fonott tálon is
Az Otto von Sadovszky által kaliforniai ugorok közé sorolt vintu indiánok déli ágába tartozó patvin törzs fonott tálja egy világmodellt ábrázol (1. ábra). A világmodellnek Eurázsiából ismert szabályai vannak, amelyekből egyes jelek jelentésére lehet következtetni. Ezek a jelek eleve ismerősek a székely írásból és annak szójeleket használó előzményéből, a magyar hieroglif írásból. Az 1. ábrán bemutatott példák alapján belátható, hogy e világmodellek szerkezete és jelei is jórészt azonosak, vagy rokonságban állnak egymással.
A régi, még Eurázsiából Amerikába származott szokás szerint ugyanis az edényeknek az Édent, a Teremtés helyszínét és a Teremtőt kell közismert jelek segítségével ábrázolniuk. E kőkori hagyománynak köszönhetően hasonlít egymáshoz az Éden és az edény szavunk s ezért találjuk meg szinte mindenütt a székely jelek párhuzamait (amelyek a kőkori világmodellek jelkészletéből maradtak ránk). Ezek a világmodellek emlékeztetik a halandókat arra, hogy az élet lehetőségét és a mindennapi betevőt a Teremtőnek köszönhetik. Tudják persze ezek a halandók, hogy azért az ennivalóért gyakran ők és családtagjaik dolgoztak meg, de ebből meg az a kézenfekvő magyarázat következik, hogy a munka Istennek tetsző, a világot fenntartó nemes dolog.
A világmodell közepe a Lyukó Nap ligatúra
2/a. ábra. A vintu-patvin világmodell közepén Lyukó Nap olvasatú ligatúrája található (balra fent) a ligatúra összetevői: hatti szarvas ismeretlen, de a képi tartalom alapján feltehetően "lyuk" jelentésű szójele (fent középen), alatta a székely írás "ly" (lyuk/Lyukó) jele, a jobb felső sarokban a hettita hieroglif írás sugaras "Nap" szójele, alatta a magyar népi sugaras Nap hieroglifa Czibor Imre alsópáhoki fazekasmester erdélyi eredetiről másolt edényén
Az indián világmodell Istennek fenntartott közepén egy kör alakú, a Nap és a lyuk/Lyukó jelekből alkotott összetétel van (2. ábra). Aligha tévedünk, ha ezt Lyukó nap alakban olvassuk el, ahol Lyukó a hunok és az avarok által is használt istennév. Ezt a Lyukó istennevet több hieroglifikus írásemléken megtaláljuk az elmúlt 6500 évből, de a vegyes rendszerű bodrog-alsóbűi rovásszövegben is hozzá könyörögnek a honfoglalás kori kohászok.
A lyuk/Lyukó jel előfordulásainak közepe gyakran fizikai lyukat tartalmaz (ki van fúrva), ami a magyar nyelvet azonosítja, ugyanis ez a jelforma csak a magyar írásban jelent lyukat (2/b., 2/c. és 2/d. ábra). Ezek az etnikumjelző előfordulások lényegében akkor és ott fordulnak elő, ahol és amikor az Árpád házra jellemző genom is kialakult és előfordul.
2/c. ábra. Hun lelet Noin Ula lelőhelyről a "lyuk jel közepén lyuk" ábrázolási konvenció legszebb előfordulásával, a hunok körében elterjedt volt a jelvények alkalmazása, amelyeken pusztán egy-két jelet lehet látni (a tojó madarak Lyukó istent a termékenység és a bőség forrásának mutatják)
A Nap és lyuk/Lyukó szónak lehet párhuzama az indián nyelvekben, azt azonban nem állítom, hogy az indiánok ezt az összetett jelet valaha is pontosan így olvasták volna el. Ez az olvasat csak a magyar hieroglif írás alapján készült. Számítok rá, hogy egy indián magyarázatban hasonló "Nap, napisten" jelentés fog szerepelni és azon sem lepődnék meg, ha a két szó, vagy a változata is előkerülne valamelyik indián nyelvben, sőt talán indián jelnévben is. Ha a japán Nippon szóban (ami a saját hazájuk "Nap hon" jelentésű elnevezése) megtaláljuk a Nap párhuzamát, az alaszkai Yucon folyó nevében pedig a kőkori Lyukó isten nevét véljük felismerni, akkor egy alaposabb nyelvészeti vizsgálódás akár további alátámasztást is találhat.
2/d. ábra. A szentgyörgyvölgyi korsó fizikai lyukat tartalmazó Lyukó jeles világmodellje, az életet adó folyadék forrása a lyuk/Lyukó jel
A "magas kő"
A magas kő a hegyekből rakott világoszlop, az Istennel azonos Tejút egyik neve. A "magas kő" ábrázolási konvenció néha csak a magas és a kő hieroglifákból (a székely írás "m" és "harmadik k" jelének megfelelőjéből) áll, máskor egy harmadik jel is megtalálható közöttük, ám erre most a jelen cikkben nem szükséges kitérni. A vintu világmodellben négyszer szerepel a "magas kő" ábrázolási konvenció. Ez is egy eurázsiai jelhagyományból került Amerikába, amelyet a sztyeppi rokonnépeink, a szkíták, szarmaták, hunok és az avarok előszeretettel alkalmaztak (3. ábra). Megtalálható a magyar népművészet alkotásain, például a hímes tojásokon, vagy a szentgericei unitárius templom festett mennyezetkazettáin is (1/b. és 1/c. ábra).
3/a. ábra. A vintu világmodell "magas kő" ábrázolási konvenciója (balra), egy szarmata jogar csúcsdísze a hegyekből rakott világoszlop, a "magas kő" türkizből készített modelljével (középen) és a zamárdi avar temető csatjának jelei, közte a "magas kő" ábrázolási konvenció hieroglifái (jobbra)
3/c. ábra. A vintu-patvin világmodell "magas kő" ábrázolási konvenciójának közepén - bár első pillantásra fának tűnik - valójában egy "folyó", vagy "égi folyó" jelentésű függőleges hullámvonal van
A szimmetrikus szöveg
Az ókorban - a mondanivaló tökéletességének bizonyítása érdekében - a különféle hieroglifikus írásokban esetenként törekedtek a szöveg szimmetriájának elérésére. Ez a különös jelhasználati mód leginkább a sztyeppi népeknél (szkítáknál, hunoknál, avaroknál) és az amerikai indiánok népi hieroglifikus szövegeiben fordul elő (4. ábra). Az amerikai indiánok ezt a jelhasználatot továbbfejlesztették és napjainkig elképesztő gazdagságú "átlósan szimmetrikus" jelmontázsokkal borítják a tárgyaikat.
4/a. ábra. Szimmetrikus szöveg a fonott vintu tálról, a középről két irányban is értelmet adó szöveg olvasata: Ragyogó úr
4/b. ábra. A sztyeppi szimmetrikus írásemlékek példája: Nagyságos lyukó olvasatú szöveg egy paziriki szkíta textilről (balra) és a szkíta hieroglifáknak megfelelő székely "n" és "ly" rovásbetűk (jobbra)
A "fejjel lefele lógó" jelek
Az eurázsiai jelhasználatban a sztyeppi rokonnépeknél és a szomszédságukban előfordul a "fejjel lefele lógó" jelek jelensége. Ami azt jelenti, hogy az egyik jel rendesen a talpán áll, míg a közelében lévő másik meg a "feje tetején". Gondolhatnánk a bustrofedon sorvezetés jelentkezésére is, de ezeken a korai szövegeken még a sorvezetés is ismeretlen, ezért a bustrofedonra sem hivatkozhatunk. Valószínűbb, hogy az egyik jel a földi halandóknak szól, a másik meg az égben lakó isteneknek s ezért fordulnak ellenkező irányba. Ezen a vintu-patvin fonott tálon csak elvétve látni ilyesfajta tükrözést. A többi indián edényen sem figyeltem fel hasonlóra, ezért ezt a jelenséget még kutatni kell, mielőtt biztosat lehetne róla mondani.
5. ábra. A vintu-patvin fonott tál premének "talpán álló" és "lefele lógó", hegyet ábrázoló sar "úr" jelei
A fonott tál teljes olvasata
A fenti kisebb szövegek együttesen, mai magyarsággal az alábbi mondatot alkotják. Ez egy lehetséges mondat az azonosított szavak alapján, ám - mivel a szójelek a ragozást nem rögzítik - elképzelhető egy némileg eltérő is (például az utolsó két szó ragyogj urunk is lehet).
Lyukó Nap(isten), a magasságos folyó köve, a ragyogó úr.
Jegyzet
(1) A Tordos-Vincsa kultúra Winn által közölt jelei között van felülnézeti világmodell és (vízszintes) hullámvonal is, azonban a "magas kő" ábrázolási konvencióra nincs példa.
(2) Tóth István a következőket írja a vintukról a levelében:
"Az elfogadott, hogy 11.000 éve megszűnt minden szárazföldi összeköttetés Ázsiával, mert a Bering-szorost elöntötte a megemelkedett tengerszint. Ez rendben van, de nem zárja ki a kisebb csoportok későbbi átkelését. Ilyen csoport volt a penutiak átköltözése is Amerikába. Az őspenuti haza Oregonban volt a Columbia folyótól délre, circa 6-5000 évvel ezelőtt. Itt osztódtak eltérő nyelvcsaládokká és innen terjeszkedtek Kaliforniába azok, akiket most kaliforniai penutiaknak nevezünk. Kaliforniába tobb hullámban jöttek. 1. Uti (mivok és ohlone). 2. Jokuc. 3 maidu. 4 vintu.
A vintuk két hullámban érkeztek. Az első volt a patvin. Ezért is térnek el nyelvileg és kulturálisan is a többi vintutól. A patvinok a helybeli öböl-mivokokat megölték, vagy a parti területekre szoritották ki őket. Az archeológusok rengeteg mivok holttestet találtak, amelyek nem természetes halállal végezték. Ez volt kb 1500 éve. A többi vintu késōbb, kb. 1300 éve érkezett. Én az ő nyelvüket kutatom, mível ez a legjobban dokumentált és könnyen hozzaférhetők a szótáraik, amelyből három is van. Eddig a vintu nyelv 520 szavat találtam neg a magyar nyelvben. Ez azt jelenti, hogy a szószármazékokkal ez több ezer. Beszélhetünk 3-4000 közös szóról ...
És ami fontos: a szóeredet-magyarázatokról is szólni kell. A magyar nyelvben szereplő, ismeretlen eredetűnek és belső keletkezésűnek ítélt szavainkból közel 200 megvan a vintu nyelvben. A tudósaink nem jó munkát végeztek, mert hetvenegynéhány belső keletkezésű szavunkat használták/használják a vintuk. Ez magyar keletkezesűnek van elkönyvelve, de akkor a vintu magyar? Igazából az ő eredeti nevük maq, vagy mak, ami azonos a magyar népnév első szótagjával."
A eurázsiai hieroglifikus szövegek alapján ehhez a következőket tehetem hozzá. A legkorábbi kőkori jelek, például a Mas d' Azil-i 15 000 éves, vagy a Genevieve von Petzinger által a világ barlangjaiban talált 10-40 000 éves jelkészlet jelei egyszerű elemi jelek. Ezekhez képest az "Édentől keletre" elnevezésű közel-keleti csoportosítás (Anau és társai, meg előzményei), vagy a talán valamivel későbbi sztyeppi (preszkíta, prehun, avar stb.) és amerikai jelcsoport összetett jeleket, jelmontázsokat, jelekből összerakott képeket is tartalmaz.
A sok, de nem elégséges írástörténeti adat alapján valamikor 10 000 táján(?) egy minőségi változás történhetett a jelhasználatban az "Édentől keletre" s ez juthatott el a sztyeppére és Amerikába is. Az újabb jelhasználatra jellemzőek a vintu-patvin fonott tálon is kimutatott jelmontázsok (világmodell, "magas kő" ábrázolási konvenció stb.). Ezek alapján az indiánok őseinek Amerikába vándorlása több hullámban történhetett, azonban a jelek világában most kimutatható képet nem a 40-30 000 éve bevándorlók alapozták meg, hanem a 10-6 000 évvel ezelőtt érkezők. Magyarázatot kíván, hogy pl. a későbbi (sztyeppi) jelkészletre jellemző Jóma ligatúra és a korábbi ("Édentől keletre" korú) felülnézeti világmodell miképpen terjedhetett el egész Amerikában. A sztyeppi rokonnépekre (szkítákra, hunokra) jellemző Jóma ligatúrát még nem találtam meg az "Édentől keletre" (a Közel-Kelet korábbi jelkészletében), ám ez az indiánok leggyakrabban használt jele.
Úgy tűnik, mintha egy viszonylag későn érkező, magyarral rokon nyelvet beszélő preszkíta-prehun csoport átadta volna valamilyen fokon az Eurázsiában akkor legfejlettebb jelhasználatát (véle a vallását, a népzenéjét és az identitását) mindhárom Amerika lakosságának. Ez a kép természetesen további vizsgálatot érdemel, kutatni kell a jelkészletek eltéréseit. A jelek világa azonban az eddigi tudásunk alapján is lehetőséget ad egy ilyen kérdés megfogalmazására.
A 6500 éves anaui jelpárhuzamok időrendje mintha nagyjából egyeztethető lenne más régészeti-kulturális jelenségekkel is. Tóth István tájékoztatása szerint a Kaliforniába érkezők "pénzként és csereeszközként használták a kagylógyöngyöket. Ez a szokás a Kōzel-Keletről megérkezett a mai magyarországi területekre is kb. 7000 éve és utána ez a szokás nyom nélkül eltűnt. Nem sokkal késōbb megjelent Észak-Amerika nyugati partjai mentén. És a zsugorított temetkezés is jelen volt Kaliforniában az ős mivok és más népeknél. Az épített házak is hasonlóak voltak. Kétféle házat építettek: egy hosszú házat és egy kör alakút, félig földbe vájtat, mint a magyarorszagi lengyeli kultúrában kb. 6000 éve."
(3) A jelen cikkben elemzett fonott tál a kaliforniai vintu-patvin törzs terméke, ám talán hasznos megemlíteni azt, amit a pueblo kosárfonásról olvashatunk Keszthelyi Katalin könyvében: "A kosráfonás alig vesztett a jelentőségéből, a kosarak még mindig fontos szerepet játszanak a mindennapi életben és a vallási szertartásokon. (Pl. rituális futóverseny győztesének a díja kerek, tálszerű, tekercselt plakett.)" Mindebből a cikkünk témája szempontjából az lényeges, hogy korábban nagyobb szerepet játszhattak ezek a fonott tálak egyes amerikai indián törzsek vallási szertartásaiban. Joggal szímíthatunk arra, hogy a vallási szertartások során a vallások jelképrendszerét alkalmazták. Következtetésképpen: a tálon szereplő jelek az indiánok vallási jelképei közé tartoztak.
A fonott tál jelei azért azonosíthatók székely jelekkel, mert ez volt a helyzet már Eurázsiában is. A preszkíta és prehun ősnépeknél is vallási jelképek voltak ugyanezek a jelek és jelszerkezetek. Amikor a népek még nem tudtak fazekasedényeket csinálni, akkor a jeleiket fonott tálakon alkalmazták. Ezt támogatja az obi-ugorok háncsból fonott edényeinek az indiánokéval rokon jelkészlete is.
Irodalom
Tóth István: Ancu sy ama saly - avagy a nagy ősanya sarjai, az amerikai penuti nyelvek rokonsága a magyar nyelvvel, Móricz János Kulturális Egyesület, 2019.
Varga Géza: Tóth István "A nagy ősanya sarjai" c. kötete a magyar-indián nyelvrokonságról
Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza: Otto von Sadovszky a kaliforniai ugorokról
Varga Géza
