Antal Csaba elolvasta a Magyar Néprajzi Lexikonban közölt birtokjelekről Hieroglifikus birtokjeleink cím alatt adott hieroglifikus értékeléseimet és nem értett velük egyet. Nem áll ezzel egyedül, mert nagyon szembemennek a felfedezéseim mindennel, amit az írás történetéről az egyetemeken - lényegében tévesen - tanítanak. Azonban Csaba a latin betűkkel való összevetés szempontját vetette fel, amit korábban nekem is alaposabban kellett volna elemeznem. Ezért az észrevételei érdekesek és megtárgyalásra érdemesek, mert előre viszik a kutatást, biztosabbá teszik az ismereteinket.
Ezt írja a fészbuk Könyv rovatában: "A középkori birtokjelek, tulajdonjelek nagy többsége monogram, a hieroglifákhoz semmi köze. ... A jelek többsége ... egyértelműen latin betűk összevonása."
Állítását alátámasztandó így érvel: "A tanulmány elkészítésekor, alapos kutatómunkával, magának kellett volna a táblázatban felsorolt monogramgyanús birtokjeleket az ezzel foglalkozó szakirodalom és a rendelkezésre álló vagyonösszeírások áttanulmányozása során megvizsgálni és kiszűrni. Ha mindez megtörténik és valóban veszi a fáradságot, akkor sikerült volna azonosítania azokat a személyeket is, akik ezeket a tulajdonjegyeket használták.
Antal Csaba téved, amikor azt állítja, hogy "a nem monogramos birtokjelek igen nagy részének semmilyen írástörténeti előzményei nincsenek". Ilyen írástörténeti előzmények vannak, csak a tekintetes "szakirodalom" akkor sem hajlandó tudomásul venni ezen előzmények létét, ha azt az orra alá dörgölöm. Antal Csaba kritikája ezt a méltatlan hallgatást töri meg, amiért köszönettel tartozom. Így legalább lehetőségem van az "írástörténeti előzmények" némelyikének felmutatására is. Ide tartozik többek közöt a Tordos-Vincsa kultúra egyik jele (3. ábra), meg az Anau kultúra pecsétnyomóján olvasható mondat és néhány változata is (4. ábra). E párhuzamok egyaránt 6000-6500 évesek és abban is megegyeznek, hogy a "szakirodalom" ezeket a jelrendszereket - tévesen - nem tekinti írásnak.
Antal Csaba bemutat egy hódmezővásárhelyi jeleket felsoroló táblázatot (1. ábra), amely mellé ad egy listát is a tulajdonosok nevével. Valóban szerepel benne egy csomó latin betűs monogram, ami egy ilyen kései táblázat esetében nem is csoda. Azonban a birtokjeleink legkorábbi vonulata ezekkel szemben még az Árpád korból, vagy inkább a sztyeppéről származik s ezeket aligha lehet összevetni a hozzájuk képest kései hódmezővásárhelyi táblázattal és a latin betűkkel. Ráadásul még e kései táblázatban is szerepel néhány kakukktojás (a 4. és a 95. jel), ami engem igazol és cáfolni látszik Csaba állítását. Ezek ugyanis az első pillantásra székely jelekkel egyeztethetőek. Ugyanakkor Antal Csaba sem állítja, hogy mindegyik birtokjel latin betűs monogram lenne ebben a kései listában. Azaz a kivételekre kell összpontosítanunk és persze a hódmezővásárhelyi táblázatnál sokkal régebbi birtokjelekre. Ide értve akár a régészeti leleteken lévő, hasonlóképpen rövid, 1-3 elemi jelből álló hieroglifikus szövegeket is, amelyekkel eddig a kutya sem foglalkozott, például, mert díszítésnek vélték őket.
Azaz a kései hódmezővásárhelyi birtokjelek közül nem mindegyik tekinthető latin betűs monogramnak. S amikor megyünk visszafelé az időben, egyre szaporodnak azok a birtokjelek, amelyek magyar hieroglifákkal elolvashatók és nem latin betűkből vannak összerakva.
Akad néhány olyan is, amelyik latin betűkkel is, meg hieroglifikusan is értelmezhető. Ezek mindaddig kérdésesnek tekintendők, amíg további alátámasztást nem nyer egyik, vagy másik magyarázat. Ha pedig nincs latin betűs olvasat, akkor a hieroglifikus értelmezés az egyedül megfelelő. Ezen esetekben a hieroglifikus olvasatok sora továbbra is megállja a helyét. Azért kell így ítélnünk, mert túl sok hieroglifikus olvasat ad értelmes magyarázatot, mert ezek a hieroglifikus olvasatok időben és térben jól követhető, a környezethez sok szállal kötődő rendszert alkotnak.
Ha nincs kimutatva, hogy a birtokjelek latin betűvel is értelmes olvasatot adnak, akkor nincs cáfolat, mert a hieroglifákkal szinte mindet sikerült elolvasni.
A 6000-6500 éves párhuzamokon nyilvánvalóan nem lehet kimutatni a latin betűvel való olvasatot, mert akkor latin írás még nem létezett. Ugyanakkor ezek a latin és székely jelek végső soron rokonságban vannak egymással és ezért hasonlítanak. Vagyis pusztán a latin betűs olvasat - további alátámasztás hiányában - nem cáfol semmit, nem bizonyítja latin monogram létét. Esetenként csak azért van ilyen látszat, mert a jelek rokonok és hasonlóak.
Tehát a megoldás az lehet, hogy az egész tamgahasználó folyamatot végigkísérjük a kezdetektől a Néprajzi Lexikonig és folyamatként értékeljük. A folyamat elején természetesen nem lesznek latin betűk, csak hieroglifák. A végére meg a hieroglifák száma csökken és megjelenik a latin betűs monogram.
Amikor bizonytalan, hogy latin betűről van-e szó, vagy hieroglifáról, akkor két oldalról várhatunk bizonyítást: A latin monogramhoz fel kell mutatni azt az egykor élt személyt, akinek a monogramjáról van szó. A hieroglifikus olvasathoz pedig a rovásjeles párhuzamot lehet dokumentálni. S nyilván marad még néhány megoldatlan, további bizonyításra váró eset is. Azonban nem lehet cél olyan, sohasem létezett latin monogramok sorozatgyártása, amelyek mögött nincs egykor élt ember s az egész latinra alapozott gyanú csak a latin és a rovásjelek hasonlósága miatt merülhetett fel.
Antal Csaba azt állítja, hogy "Ezek például hódmezővásárhelyi billogok, melyek között szintén vannak monogramok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése