"Lyukó Ak folyóisten földje" hieroglifikus mondat Teotihuacanból

Carl de Borhegyi hívta fel a figyelmemet az 1. ábrán látható maja korongra, az alábbi irodalomjegyzékből elérhető írásával, amiért itt is köszönetet mondok. A jelen cikkben e korong jeleit azonosítom a magyar hieroglif írás (és a székely írás) elemeivel. E rövid cikk korlátai miatt nem ismételhetem meg az elmúlt 50 év alatt végzett rovológiai kutatásaim megfontolásait, amelyeket az olvasó - ha a részletekre és a megállapításaim alátámasztására kíváncsi - megtalál a Magyar hieroglif írás c. kötetben. 

1. ábra. Maja világmodell Teotihuacanból (középen), a világmodell hieroglifái (balra) és a székely írás megfelelő jelei (jobbra, fentről lefele): "ly" (lyuk. Lyukó), Ak (patak, Heraklész), ős, ten, "ü" (ügy "folyó") és "f" (föld), a jelek lehetséges értelmezése mai magyarsággal: Lyukó Ak az isteni folyó földje

2/a. ábra. Makói avar kereszt a VI. századból a maja világmodell jeleivel majdnem azonos jelkészlettel: itt is megtalálható a Lyukó, az Ak és az ügy "folyó" jel és a Föld jelből pedig a kereszt alakú Dana "isten" jel

A maja világmodell

A felülnézeti világmodellek szerkezete mindenütt egy kaptafára készül, amint a hieroglifikus szövegek mondanivalója is rokon. Nincs ez másképp ebben az esetben sem. Több eurázsiai példával illusztrálhatóan a hieroglifikus szövegek jó részének egyetlen mondanivalója van: azt hajtogatja, hogy a föld, vagy az ország az istené. 

2/b. ábra. Afrászijábi, IX-X. századi világmodell a Jóma szár földje (mai magyarsággal: Jóma úr földje) hieroglifikus mondattal, ismétlődő sorokból álló imával

A világmodell közepén van szokás szerint az Isten helye. Ennek megfelel, hogy Carl de Borhegyi szerint ott Tlaloc isten látható. Ez az istenábrázolás a magyar hieroglif írás felől közelítve érthetetlen, nem tudom elolvasni egyetlen részletét sem. Számomra csak annyi gyanítható, hogy szeme és lába van, tehát valamiféle antropomorf ábrázolás lehet a világmodell közepén.

A világmodell "sarkain" és "oldalfelezőin" (jelen esetben a körívén) szokás szerint az égbe vezető út jelképei szoktak lenni. A maja világmodell ezen részei már jól azonosíthatók az Eurázsiából is ismert magyar hieroglifákkal. 

A sugárszerű egyenes szakaszok a világmodellt negyedekre tagolják. Ezek az egyenes szakaszok a székely írás hullám alakú Ak (patak, Heraklész) jeléből, pontosabban e magyar hieroglifa maja megfelelőinek sorából állnak. (1) A fiúistennel azonos négy szent folyó jelzései ezek. A négy folyó a természetben is megtalálható és jól azonosítható. A Föld szakrális középpontját, az Ószövetségben is említett Édent és négy folyóját: az Ararát tövében eredő Halüsz, Arakszész, Tigris és Eufrátesz folyókat ábrázolják. 

A világmodell feltűnő és sajátos mondatjele a negyedek közepén található. Három elemi szójelből van összeállítva és az olvasata: ős ten folyó, isten folyó, vagy isteni folyó (1. ábra). Hasonló az énlakai Egy isten mondatjelhez, amely szintén három szójelből áll, amelyek közül kettő pontosan megfelel a maja mondatjel elemi jeleinek (3. ábra). Ezek a székely és maja mondatjelek növény alakban ábrázolják a Tejúttal azonos istent.

3. ábra. Az énlakai Egy isten mondatjel a maja Isteni folyó mondatjel párhuzama, csak a harmadik (alsó) jelben térnek el egymástól, de ezek az eltérő jelek is egyaránt a Tejútat jelképezik

Ez a maja világmodell annak bizonyítéka, hogy az amerikai indián népi jelhasználat őrzi az egykor (a két jégkorszak közötti melegebb időszakban, tehát nagyjából 100 és 50 ezer évvel ezelőtt) volt közös közel-keleti őshaza jelkészletét. Egyúttal azt is alátámasztja, hogy a magyar hieroglif írás (a közös ősvallási jelkészlet), amelynek jeleit használja ez a maja világmodell, legalább 50 000 éves.

A Fleur de lis szimbólum 

A magyar szakirodalomban Anjou liliomnak nevezett királyi jelkép a magyar hieroglif írás Isten olvasatú mondatjele. A sztyeppi királyságok a Tejúttal azonos fiúistent tekintették az ősapjuknak, tőle vezették le a dinasztia eredetét és a királyi hatalmat (2). 

A jelkép több alkalommal, elsőként a meroving királyokkal került nyugatra. Ősüknek, a dinasztiának nevet adó Merovechnek volt alkalma elsajátítani a hun állameszmét és ezzel, valamint a savariai (toursi) Szent Márton tiszteletével függhet össze a hun-magyar jelképek elterjedt nyugati használata. A Nagy Károly által elrabolt avar kincstömeg és a vélük együtt nyugatra áramló avar értelmiség is erősítették ezt a sztyeppi hatást.

A jelkép legkorábbi ismert előfordulását az Amur menti sziklákba vésték Kr. e. 4000 táján. Nyilvánvaló, hogy ez az Isten jel Szibériából került át Amerikába s hogy a sztyeppi népek elődeinek hagyatékához tartozik. Carl de Borhegyi tájékoztatása szerint a maják is "isten" jelentést tulajdonítottak ennek a jelképnek (3), miközben a maja hangalakot teo-nak mondja, ami a magyar ten "isten, élet" és a kínai tien "isten, ég" rokona lehet. Azért maradt meg elolvasható jelképként a szkíta-hun-magyar népességnél, valamint az amerikai indiánoknál (akiknek egy csoportja genetikailag kimutathatóan a hunok őseitől származik), mert ez a saját, közös őstől örökölt jelhasználat az identitás részévé vált.

4. ábra. Amur menti sziklarajz magyarul elolvasható szimmetrikus mondattal Kr. e. 4000 tájáról, közepén az Isten ligatúrával

Jegyzetek

(1) Heraklész "her Ak" a görög mitológiában Zeusz gyermeke, a szkíták ősatyja. Maguk a sztyeppi népek ezt az ősatyát csak Ak, esetleg Óg úr néven emlegették. Ez utóbbi istennévből származik az ogur népnév. Óg király szerepel az Ószövetségben is. A székely "o/ó" rovásbetűvel azonos Óg hieroglifa szerepel a Gozo szigeti neolitikus Gantija templom főoltára előtti lépcsőbe vésve.

5. ábra. Krími szkíta aranykorona a Tejút hasadékában kelő napisten elolvasható ábrázolásával (az olvasat: Isten)

(2) A királyeszmének az a részlete, miszerint a királyi hatalom a Tejúttal azonos istentől származik, megjelenik a sztyeppi uralmi jelképeken is. Egy krími szkíta aranykorona, amelyiken a fent tárgyalt Isten hieroglifánk (a Fleur de lis szimbólum) olvasható, a Tejút hasadékában kelő istent idézi. A magyar államcímerben pedig a kettős kereszt szimbolizálja a Tejúttal azonos Egy istent.

(3) Ez az adat (a Fleur de lis szimbólum maja teo hangalakja és "isten" jelentése, amely Teotihuacan nevében is megjelenik) rendkívüli jelentőségű a magyar írás- és nyelvtörténet számára. Azt valószínűsíti, hogy az amerikai indiánok nem csak a jelformákat vették át a hunok elődeitől, hanem a magyar jelneveket is. Esetünkben ez a ten hangalak lehetett, amely a ma isten-ként elolvasható összetétel második eleme. Ez a ten hangalakú jelnév az indiánok Amerikába vándorlásakor "isten" jelentésű lehetett, ez volt az isten (ös + ten) eredeti neve, ami a jellel együtt átkerült Amerikába.

  

Irodalom

Carl de Borhegyi: Gomba, Vénusz és Fleur de lis szimbolika a Kolumbusz előtti művészetben

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Indián tartalom

Varga Géza: Meroving, frank, angolszász és gót tartalom

Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?

Varga Géza: A jelhasználat megerősíti a Szent Márton hun királyfi voltáról írt középkori híradást

Varga Géza: Anjou-e a Várban előkerült liliom?

Varga Géza: A Childerich-kincs Föld hieroglifából (világmodellből) kiemelkedő kettős keresztje

Varga Géza: A Tordos-Vincsa kultúra botvégi idoljának magyarul elolvasható mondata

Varga Géza

Romantikus őrségi szállás

06(20)534-2780

Cserépmadár szállás & Csinyálóház imázsvideó