A Naptemplom főoltára
Császár István hívta fel a figyelmemet a Cusco-i inka Naptemplom (Coricancha) főoltárán egykor volt ábrázolásoknak a magyar jelkészlettel való összefüggéseire, amelyért itt is köszönetet mondok.
1/a. ábra. A Cusco-i inka Naptemplom elpusztult főoltárának rajza az 1600-as évekből (középen), a főoltár hieroglifái (balra) és e hieroglifák megfelelői a magyar jelkészletben (jobbra)
A tájékoztatás szerint egy indián nemes az 1600-as években lerajzolta az azóta elveszett főoltár ábráit, és kecsua vagy aymara nyelven hozzáfűzte a jelentésüket. E fennmaradt leírást az 1800-as években könyv formájában jelentették meg, benne az oltár rajzával és a hozzá tartozó magyarázó szöveggel. Az indián nemes a Pacha Mama "anyaföld, anyatermészet" megjelölést fűzte a hármas halomhoz - ami a földdel, természettel azonos inka anyaistennőre utal (1). Azaz a hármas halom nem valamilyen természetes hegyek puszta rajza, hanem jelentéssel bíró, kiolvasható jel volt az inkák számára is.
Azt is észrevette, hogy ezen a főoltáron egy arc jelenik meg, amelynek - az orr kiemelt szerepének és a hozzá kötődő jelhasználatnak köszönhetően - köze van az eurázsiai hun-magyar arcábrázolásokhoz. Kedves Varga Géza! - írja Császár István - Nemrég olvastam egy blogbejegyzésében, hogy a permi kultúra III-VIII. századból származó egyik bronztárgyán az orr Ten jelentésű. Itt az inka napoltáron a Nap és Hold közt is van egy orr és felette egy érdekes kereszt.
Egyetérthetünk Császár Istvánnal, aki szerint az indián nemesnek az oltár jeleihez fűzött magyarázatai a rosette-i kőhöz hasonlítható jelentőséggel bírnak.
Az 1/a. ábra az oltár 11 hieroglifáját azonosítja magyar jelekkel. Az alábbi fejezetekben az inka oltár jelhasználatának a hun-magyar hieroglifikus íráshasználattal való további összefüggéseit mutatom be. Az olvasatokat csak a magyar akrofóniarekonstrukciók során kapott szó-értékekkel adom meg s nem állítom, hogy ezek pontosan megfelelnek például az inka olvasatoknak. Örömmel fogadok minden előre vivő észrevételt és lehetséges kiegészítést!
Jel az orron
A hun-magyar jelhasználat egyik jellegzetessége a "jel az arcon" ábrázolási konvenció. A másik sajátosága az, hogy az ősvallás szereplőinek (isten, turul, égig érő fa stb.) ábrázolásához magyar hieroglifákat használ fel. Ezek a jellegzetességek etnokulturális azonosítók (2).
3. ábra. Tibeti halotti aranyálarc magyar hieroglifákkal, az orr a szár "növényi szár, úr" hieroglifának felel meg (fotógrafika)
Ha az inka oltár egy nagyméretű emberi arc, pontosabban az Isten arca, akkor a magyar hieroglifák alkalmazása ezen az istenarcon a hun-magyar íráskultúrához való kötődés dokumentuma, a hun-magyar és az amerikai indián jelkultúra végső soron közös gyökereiről árulkodik.
4. ábra. A permi bronzon az isten orra az égig érő fát ábrázoló Ten "isten" jelnek felel meg (fotógrafika)
6. ábra. A hunok által meghatározott lomovátovói kultúra istenábrázolásán elolvasható az isten (ős + ten) szó, a torkán van az ős, az orrán a ten hieroglifa
Az inka oltár Viracocha isten arcát azonosítja egy szembőlnézeti világábrázolással (1. ábra). Ezen az indián oltáron az égbolt (az isten feje fölött) azonos a magyar sar "sarok, úr" hieroglifával (az áttetsző kőből rakott égi heggyel), a világoszlop (az isten orra) pedig az eget középen alátámasztó szár "növényi szár, úr" hieroglifa megfelelője.
7. ábra. A ten hieroglifával azonos római kori hun orrvédő Alsóhetényből (a két jel olvasata: Krisztus ten "Krisztus az isten"), a leheletvékony aranylemez nem védelmi célokat szolgált, hanem a keresztény hun harcos világnézetet fejezte ki (fotógrafika)
Az ország jellemzése
Találunk az inka oltáron két olyan szójelet (10. ábra), amelyek összefüggenek egymással és értelmes mondatot alkotnak. A mondat párhuzamait megtaláljuk az eurázsiai rokonnépek hagyatékában. E párhuzamok (az ország szót tartalmazó hieroglifikus mondatok) közé tartozik a magyar címer kettős keresztes és hármas halmos fele is, amelynek olvasata: Egy országa.
12. ábra. Szárazdi avar szíjvég az Ak országa (mai magyarsággal "Heraklész/az égi patak országa" mondattal
13. ábra. Az apahidai hun turulok Ragyogó ország mondata
Összegzés
A Cusco-i inka Naptemplom oltárán egy olyan, a hun-magyar jelhasználattal rokon gyakorlat érhető tetten, amelynek a gyökerei még Eurázsiában alakultak ki az indiánok őseinek Amerikába vándorlását megelőzően. E közös jelhasználathoz tartozik az azonos elemi szójelek csoportja, a "jel orron" ábrázolási konvenció és az "országot leíró mondat" szövegpanel.
Jegyzet
(1) Pacha mama a Nappal azonosított Viracocha főisten párja.
(2) A magyar nyelv egyes szóbokrai mintha egy-egy ősvallási képzet illusztrálására jöttek volna létre.
- Ilyen az orr, arc, szár, úr szócsoport is, amelyhez tartozik még az ország és az orom is. Ezek a 2. ábrán látható képi-gondolati összefüggésrendszert fejezik ki. Ez a gondolatrendszer jelenik meg az inka Naptemplom oltárán is, ahol az orr egyúttal az eget tartó oszloppal (vagyis az úrral, az istennel) is azonos.
- A másik ősvallási eredetű szóbokor a tenger, tűnik, tanít, tündér szavakból áll. Ez azt fejezi ki, hogy az első kultúrhéroszok a tengerből tűntek elő, hogy a lakosságot taníthassák.
Ha ezeknek a szavakba és jelekbe rögzült ősvallási gondolatoknak nyoma maradt az inka Naptemplom oltárán és általában az amerikai indiánok kultúrájában, akkor az a hun-magyar és indián kultúra igen régi közös gyökereiről tanúskodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése