Sági Károly közli a Keszthely Dobogó lelőhelyen előkerült agyagedény fenékbélyegét és annak párhuzamait az Árpád-kori varázslás régészeti emlékeiről című, széles kitekintést nyújtó dolgozatában. Mint írja "A győri késői avar edényen önálló fenékbélyegként jelenik meg ez a motívum (38. kép). Az említett győri edény alakra, nagyságra és színre is egyezik az alsógelléri 13. sír edényével, melynek hasonló fenékbélyege van. A szobi avar temető négy sírjából is ismerünk ilyen fenékbélyeget." - azaz elterjedten alkalmazott jelről van szó.
A Keszthely dobogói fenékbélyeget alább egy fotógrafikán mutatom be (1. ábra), ahol a külső kör az edény fenekének pereme. A szerző cikkének érdeme, hogy nagy teret szentel egyrészt e fenékbélyeg formai párhuzamainak, másrészt a hiedelemvilággal összefüggő magyarázatoknak. Nyilvánvalóvá teszi, hogy a jel igen régi és ősvallási vonatkozású. A párhuzamokat és a magyarázatokat ugyanakkor ki kell egészítenünk. A szerző figyelmen kívül hagyja a formai párhuzamok közül a székely írás "ty" (atya) jelének Kájoni által megőrzött változatát (2. ábra). A magyarázatok körét is ki kell egészítenünk, mert a 90-es években és az azt követő két évtizedben e téren feltárt eredményeket a szerző már nem ismerhette meg. Ezzel együtt is az akadémikus tudomány jelentős írástani előrelépéséről van szó. A cikk ugyanis - a szerző szándékaitól nyilván függetlenül, az említett kiegészítésekkel - nem csak a fenékbélyeg, hanem a székely írás őskori eredetéről és ősvallási kötődéséről is tanúskodik (1).
A Keszthely dobogói fenékbélyeget alább egy fotógrafikán mutatom be (1. ábra), ahol a külső kör az edény fenekének pereme. A szerző cikkének érdeme, hogy nagy teret szentel egyrészt e fenékbélyeg formai párhuzamainak, másrészt a hiedelemvilággal összefüggő magyarázatoknak. Nyilvánvalóvá teszi, hogy a jel igen régi és ősvallási vonatkozású. A párhuzamokat és a magyarázatokat ugyanakkor ki kell egészítenünk. A szerző figyelmen kívül hagyja a formai párhuzamok közül a székely írás "ty" (atya) jelének Kájoni által megőrzött változatát (2. ábra). A magyarázatok körét is ki kell egészítenünk, mert a 90-es években és az azt követő két évtizedben e téren feltárt eredményeket a szerző már nem ismerhette meg. Ezzel együtt is az akadémikus tudomány jelentős írástani előrelépéséről van szó. A cikk ugyanis - a szerző szándékaitól nyilván függetlenül, az említett kiegészítésekkel - nem csak a fenékbélyeg, hanem a székely írás őskori eredetéről és ősvallási kötődéséről is tanúskodik (1).
1. ábra. A Keszthely Dobogó lelőhelyen fellelt Árpád kori fenékbélyeg (fotógrafika), a 12 db. sugár irányú vonalka a néhány megmaradt eredeti vonal alapján megrajzolt rekonstrukció, egy eredeti napjelkép napsugarainak maradéka lehet (lásd a Sági Károly tanulmányában meglévő fényképet!)
2. ábra. A székely írás "ty" (atya) jele Kájoni Jánostól
3/a. ábra. Az atya jeléből növő virág az Árpád kori csempeszkopácsi templomból (a tulipán szabályosan Istennek olvasható, a "jelből növő növény" ábrázolási konvencióra pedig már a Harappa kultúrából is van példa)
3/b. ábra. Részlet az azték Florentine kódexből, a szárak végein lévő kettős kereszt a Tejút (az égbe vezető út) jelképe
Ha a fenékbélyeg őskori, akkor a székely írás is az
A szerzőtől több megállapítást is olvashatunk, amivel egyet lehet érteni.
"A dobogói fenékbélyeg képtípusa az őskorban kialakult már ... Az árpádkori fenékbélyegek és a bronzkori edényfedők díszítése közti rokonságra Höllrigl József utal már. ... A dobogói fenékbélyeg képtípusa gyakori a népvádorláskori emlékanyagon is. ... A hazai késői avar leletanyagban is megtaláljuk az előzményeket. ... Höllrigl Józsefnek feltűnt már az árpádkori fenékbélyegek és a pénzek középterét kitöltő díszek közti összefüggés. B. Oberschall Magda is látja ezt a rokonságot. ... Az árpádkori kerámia fenékbélyegei között is megvan ez a képtípus."
A fentieket aligha értékelhetjük másképpen, mint hogy a szerző és az általa idézett tudósok szerint az Árpád kori magyar jelhasználat legalább egy őskori eredetű jelet tartalmaz. A fentebb már említett kiegészítéssel ezt a fontos megállapítást a székely írásra általában is kiterjeszthetjük (ezt korábban már megtettük), mert a Nemetz Tibor segítségével végzett valószínűségszámítás alapján a székely írás jelei nem véletlenül, hanem a genetikai kapcsolat miatt hasonlítanak az őskori jelekre. Tehát nem egyetlen jel, hanem a székely írás és a véle rokon írásrendszerek is kőkori eredetűek. Az akadémikus "tudomány" szakemberei számára ez azért tűnik tudománytalan álláspontnak és azért nem hajlandók a körön kívüli eredményeket tudomásul venni, mert az egyetemeken megalapozatlan dogmákat tanítanak írástörténet helyett. Ők pedig - kiemelt tisztelet a kivételnek! - alkalmatlanok a professzoraik által előadott téveszmék ellenőrzésére és kijavítására. Kényelmesebb a tájba simulni és igazodni a "tudományos konszenzushoz".
A szimbólum egyfajta írásjel
Sági Károly azonban magától értetődő természetességgel számol le a "tudományos konszenzus" kedvenc blöffjével, miszerint ezek a jelek nem írásként, hanem csupán díszítésként értékelendőek (2).
" ... az esetek többségében nem láthatunk egyszerű dekorációs elemet, hanem valami mélyebb értelmű szimbólumnak kell tekinteni a vizsgált motívumot. ... Kérdés, milyen célt akartak elérni az edényeken alkalmazott antidémonikus jelekkel? ... Az edényen alkalmazott gonoszűző, védő jelek az edény tartalmát, az élelmet voltak hivatva a romlástól megóvni."
A szerző magyarázatai nem hagynak kétséget afelől, hogy a vizsgált jelet - helyesen - ősvallási vonatkozásúnak és jelentést hordozónak tartja. Ő ugyan szimbólumot emleget, de ha ez a szimbólum megfelel az írás meghatározásának, akkor ugyanarról beszélünk (3). Ami az említett kiegészítés alapján (miszerint a székely írás szinte minden jele megtalálható az őskori jelek között) egyúttal azt is jelenti, hogy szó sincs a sumér árukísérő jelekből kialakult írásról, vagy a sémi írásokból kifejlődött s a latin írás hatására módosult székely írásról - amit az egyetemeken tanítanak. Nem a könyvelés és nem az ókori állam igényének kielégítésére született meg az írás, hanem a kőkori ősvallás jelei őrződtek meg és váltak "rovásjelekké", ahogyan azt 40 év kutatás és résztanulmányok után a Magyar hieroglif írás c. kötetemben összefoglaltam.
" ... az eddig bemutatott anyag is bizonyítja a motívum hosszú életét és rendkívül széleskörű elterjedését. Mindez kizárja annak a lehetőségét, hogy a motívumot egy etnikum javára könyvelhessük el. ... a neolitikumtól napjainkig élő, igen széles körben elterjedt motívumról van szó. A motívum hosszú élete és területi elterjedése kizárja, hogy annak etnikumjelző szerepet tulajdoníthassunk."
A szerzőnek szó szerint igaza van, ez a motívum annyira elterjedt, hogy önmagában aligha alkalmas etnikumjelzőnek. Mégis kiegészítésre szorul ez a megállapítása, mert a dolog nem ennyire egyszerű. Két gondolatmenetet is követhetünk:
- Egyrészt a jelekhez egykor hangalakok is tartoztak, amelyek felderítésével a nyelvre és az etnikumra is következtetni lehet. Nem könnyű ez az út, de nem is járhatatlan, amire sok alátámasztást találtunk már. Például sikerült hangzósítani a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor ten, valamint a 6-7 000 éves tatárlakai agyagtáblák atya és szár szójelét. Lehetséges persze, hogy ez utóbbiak atta és tár alakban hangzottak a táblák készítésekor, azaz tovább lehet még finomítani a hangalakot, ez azonban nem cáfolja a fent mondottakat: ezek az ősvallási vonatkozású jelek - szerencsés esetben és némi munkaráfordítással - nem csak megérthetők, hanem el is olvashatók. Amiből most a számunkra az a lényeges, hogy az etnikumra is következtethetünk a segítségükkel. Ez az etnikum - nem kérek érte bocsánatot - a magyar, vagy a magyarral rokon (4).
- Másrészt az egyes időszakokban és területeken használt jelkészletnek mindig voltak sajátos jellemzői az összetételüket, a technológiájukat, a jelformákat stb-t illetően. Ezek feltérképezésével is követni lehet egy-egy etnokulturális csoport sorsát.
"A dobogói fenékbélyeg képtípusa az őskorban kialakult már ... Az árpádkori fenékbélyegek és a bronzkori edényfedők díszítése közti rokonságra Höllrigl József utal már. ... A dobogói fenékbélyeg képtípusa gyakori a népvádorláskori emlékanyagon is. ... A hazai késői avar leletanyagban is megtaláljuk az előzményeket. ... Höllrigl Józsefnek feltűnt már az árpádkori fenékbélyegek és a pénzek középterét kitöltő díszek közti összefüggés. B. Oberschall Magda is látja ezt a rokonságot. ... Az árpádkori kerámia fenékbélyegei között is megvan ez a képtípus."
A fentieket aligha értékelhetjük másképpen, mint hogy a szerző és az általa idézett tudósok szerint az Árpád kori magyar jelhasználat legalább egy őskori eredetű jelet tartalmaz. A fentebb már említett kiegészítéssel ezt a fontos megállapítást a székely írásra általában is kiterjeszthetjük (ezt korábban már megtettük), mert a Nemetz Tibor segítségével végzett valószínűségszámítás alapján a székely írás jelei nem véletlenül, hanem a genetikai kapcsolat miatt hasonlítanak az őskori jelekre. Tehát nem egyetlen jel, hanem a székely írás és a véle rokon írásrendszerek is kőkori eredetűek. Az akadémikus "tudomány" szakemberei számára ez azért tűnik tudománytalan álláspontnak és azért nem hajlandók a körön kívüli eredményeket tudomásul venni, mert az egyetemeken megalapozatlan dogmákat tanítanak írástörténet helyett. Ők pedig - kiemelt tisztelet a kivételnek! - alkalmatlanok a professzoraik által előadott téveszmék ellenőrzésére és kijavítására. Kényelmesebb a tájba simulni és igazodni a "tudományos konszenzushoz".
A szimbólum egyfajta írásjel
Sági Károly azonban magától értetődő természetességgel számol le a "tudományos konszenzus" kedvenc blöffjével, miszerint ezek a jelek nem írásként, hanem csupán díszítésként értékelendőek (2).
" ... az esetek többségében nem láthatunk egyszerű dekorációs elemet, hanem valami mélyebb értelmű szimbólumnak kell tekinteni a vizsgált motívumot. ... Kérdés, milyen célt akartak elérni az edényeken alkalmazott antidémonikus jelekkel? ... Az edényen alkalmazott gonoszűző, védő jelek az edény tartalmát, az élelmet voltak hivatva a romlástól megóvni."
A szerző magyarázatai nem hagynak kétséget afelől, hogy a vizsgált jelet - helyesen - ősvallási vonatkozásúnak és jelentést hordozónak tartja. Ő ugyan szimbólumot emleget, de ha ez a szimbólum megfelel az írás meghatározásának, akkor ugyanarról beszélünk (3). Ami az említett kiegészítés alapján (miszerint a székely írás szinte minden jele megtalálható az őskori jelek között) egyúttal azt is jelenti, hogy szó sincs a sumér árukísérő jelekből kialakult írásról, vagy a sémi írásokból kifejlődött s a latin írás hatására módosult székely írásról - amit az egyetemeken tanítanak. Nem a könyvelés és nem az ókori állam igényének kielégítésére született meg az írás, hanem a kőkori ősvallás jelei őrződtek meg és váltak "rovásjelekké", ahogyan azt 40 év kutatás és résztanulmányok után a Magyar hieroglif írás c. kötetemben összefoglaltam.
" ... az eddig bemutatott anyag is bizonyítja a motívum hosszú életét és rendkívül széleskörű elterjedését. Mindez kizárja annak a lehetőségét, hogy a motívumot egy etnikum javára könyvelhessük el. ... a neolitikumtól napjainkig élő, igen széles körben elterjedt motívumról van szó. A motívum hosszú élete és területi elterjedése kizárja, hogy annak etnikumjelző szerepet tulajdoníthassunk."
A szerzőnek szó szerint igaza van, ez a motívum annyira elterjedt, hogy önmagában aligha alkalmas etnikumjelzőnek. Mégis kiegészítésre szorul ez a megállapítása, mert a dolog nem ennyire egyszerű. Két gondolatmenetet is követhetünk:
- Egyrészt a jelekhez egykor hangalakok is tartoztak, amelyek felderítésével a nyelvre és az etnikumra is következtetni lehet. Nem könnyű ez az út, de nem is járhatatlan, amire sok alátámasztást találtunk már. Például sikerült hangzósítani a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor ten, valamint a 6-7 000 éves tatárlakai agyagtáblák atya és szár szójelét. Lehetséges persze, hogy ez utóbbiak atta és tár alakban hangzottak a táblák készítésekor, azaz tovább lehet még finomítani a hangalakot, ez azonban nem cáfolja a fent mondottakat: ezek az ősvallási vonatkozású jelek - szerencsés esetben és némi munkaráfordítással - nem csak megérthetők, hanem el is olvashatók. Amiből most a számunkra az a lényeges, hogy az etnikumra is következtethetünk a segítségükkel. Ez az etnikum - nem kérek érte bocsánatot - a magyar, vagy a magyarral rokon (4).
- Másrészt az egyes időszakokban és területeken használt jelkészletnek mindig voltak sajátos jellemzői az összetételüket, a technológiájukat, a jelformákat stb-t illetően. Ezek feltérképezésével is követni lehet egy-egy etnokulturális csoport sorsát.
A fenékbélyeg összetevői és olvasata
A fenékbélyeg egy ligatúra, amely ismert szójelekből áll, ezért lehetőségünk van a jelentés megértésére, sőt a fenékbélyeg által rögzített hangalak megközelítésére (elolvasására) is. A fenékbélyeg három elemből áll. Kívül van egy Nap (4. ábra) szójel, annak közepén pedig egy atya földje olvasatú ligatúra (5. ábra). Ezek együtt a Nap atya földje mondatot rögzítik.
4. ábra. A hettita hieroglif írás "Nap" szójele (balra), a Keszthely dobogói Nap hieroglifa (középen) és egy Czibor Imre alsópáhoki fazekas által régi magyar edényről másolt Nagyságos Lyukó a Nap mondatjel (jobbra)
5/a. ábra. A Keszthely dobogói Atya földje mondatjel (balra), a székely "ty" (atya) rovásjel (középen) és az "f" (Föld) rovásjel (jobbra)
5/b. ábra. Acoma edény "Föld" jele, a kereszt szárai között a sar "úr", alatta az "ország" jelentésű hieroglifa, ami a magyar jelek alapján mai magyarsággal a Úr országa mondatnak felel meg, az indián hangalak ismeretlen, de az írástani kapcsolat kétségtelen, Sági Károly említ és be is mutat olyan eurázsiai párhuzamokat, ahol a szárak között szintén háromszög (a sar "úr" hieroglifa, a székely írás "s" betűjének megfelelője) jelenik meg
Ezek közé tartoznak az indián párhuzamok is (5/a-d. ábra), amelyek elemzése hozzásegítheti a kutatást az eurázsiai jelek megértéséhez, történetének tisztázásához. Az indián párhuzamok leggyakoribbika a "Föld" jel, ami ennek legősibb eredetéről tanúskodik. Nyilvánvalóan a közös őshaza emléke. A jel további kiegészítései ehhez képest későbbi, de még eurázsiai fejlemények lehetnek.
Annyi eddig is nyilvánvaló, hogy az írásrendszerek nem poligenezis, hanem monogenezis útján keletkeztek s a közös, ősi örökség azonos a székely írás lényegével. Köszönettel tartozunk Sági Károlynak, aki a most elemzett és kiegészített dolgozatával hozzájárult a terület jobb megismeréséhez!
5/c. ábra. Anasazi korsó "Föld" jele
A fenékbélyegekről és általában az archaikus "díszítésű" edények jelhasználatáról elmondható, hogy céljuk az Éden (a Teremtés és a Teremtő) felidézése. Az utolsó jégkorszak leghidegebb szakaszának kezdete előtt, mintegy 50 000 éve a Homo sapiens sapiens (tehát a modern ember) jelentős csoportjának őshazája volt a Közel-Kelet, amit a vallásos emlékezet Édenként őrzött meg napjainkig. Ezért hasonló az edény és az Éden szavunk egymáshoz, lévén ez a szó is őskori örökség a Keszthely dobogói fenékbélyeghez hasonlóan. Az archaikus edények "díszítése" szintén megérthető és elolvasható. E díszítések célja az volt, hogy az edényekből ételt magához vevő halandót a Teremtésre és a Teremtőre emlékeztesse s hogy az élet lehetősége az Isten adománya. A rajta lévő jelek az edényt azzal a kifogyhatatlan forrással azonosítják, amelyből a négy szent folyó fakad s amelyre a napisten szkíták, hunok, avarok és honfoglalók által is használt Lyukó neve utal.
Ezt támasztja alá a fenékbélyeg jeleinek képi tartalma is. Ez azért tárható fel, mert e jelek egykor képjelek voltak. A jelek bővebb leírása a Magyar hieroglif írás c. kötetben olvasható.
A Nap szójele egy sugaras Nap képszerű ábrázolása.
Az atya jele az Orion csillagkép végsőkig leegyszerűsített rajza. Nimród (régi nevén Bél) égi alakja ő. A Tejúton a Sarkcsillag felé menekülő csillagszarvasra vadászik a Gemini (Ikrek) csillagképben megjelenő fiaival, Hunorral és Magorral együtt.
A Föld jele az Ararát körüli Éden (a Föld szakrális középpontjának, az Isten lakhelyének, a magyarság ősét is tartalmazó Homo sapiens sapiens csoport egykori őshazájának) felidézése. Az egyetlen forásból fakadó négy szent folyó: a Halüsz, Arakszész, Tigris és Eufrátesz térképe. (5)
5/d. Mapuche "Föld" hieroglifa, a szárak közötti jelek elemzése hozzásegíthet a Keszthely Dobogó lelőhelyen előkerült ligatúra szárközi pontjának jobb megértéséhez, ezekről Sági Károly azt írta, hogy napszimbólumok s ezen a mapuche korongon valóban két helyen is a Nap ábrázolása látható
(1) A dolgozatot olvasván sokakban joggal merülhet fel egy kérdés, amire a válasz is önként adódik. Látjuk, hogy komolynak tűnő tudományos apparátus és kutatók sora támasztja alá az Árpád kori fenékbélyeg őskori eredetét. Joggal merül fel ezek után a kérdés, hogy a székely írás kőkori eredeztetése hallatán miért hörögnek tudománytalant a "szakma" képviselői? A fenékbélyeggel azonos alakú, az Árpád kori csempeszkopácsi templomban falra festett vallási jelképet és a Kájoni János szerzetes által feljegyzett "ty" rovásjelet csak azért nem tarthatjuk őskorinak, mert akkor a székely írás végső soron sémi eredeztetéséről száz éven át hangoztatott hazugság lelepleződik?
(3) Az írás a gondolat rögzítése jelekkel.
(4) Több ok miatt jutottam erre a következtetésre. Egyrészt, mert ezeket az őskori jeleket a székely írás őrizte meg a leghívebben. Másrészt, mert az akrofóniarekonstrukciók régi magyar szavakhoz vezettek. Harmadrészt pedig azért, mert nincs olyan kutatási eredmény, ami ezt cáfolná, nincs másik nemzeti írás, ami alapján hasonló következtetésre lehetne jutni. Ez alól feltehetően kivételt képez a kínai írás és az amerikai indiánok népi jelkészlete. Azaz támadhat köreikben egy kutató, aki szintén le tudja vezetni az írásukat a kőkortól napjainkig. Egyelőre azonban nem akadt ilyen. Ha akadna, akkor is vélhetően arra a következtetésre jutna, hogy ugyannak a kőkori ősírásnak több leszármazottja is van. A legérdekesebb kérdés az, hogy hány magyar jelnevet őrzött meg a kínai és az indián ősírás - de ez egy másik dolgozat és egy másik élet kutatási témája lehetne.
(5) Kézai krónikája is megőrízte az egykor Közel Keleten volt őshaza emlékét, amikor Nimród ősapánkat Babilonból származónak mondja.
Irodalom
Sági Károly: Árpád-kori varázslás régészeti emlékeiről
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza: A karcagi csatkarika hieroglifikus felirata
Varga Géza: Veszprém Gelemér Árpád kori fenékbélyegének hieroglifikus "Egy úr földje" mondata
Varga Géza: A zamárdi avar temető rézüstjének fenékbélyege
Amennyiben látni szeretné, milyen az, amikor egy szállásgazda pandémia idején 10 méterről integet, akkor - ha javasolhatom - nézze meg az alábbi videót, mert a legvégén valóban integetni fogunk!
Cserépmadár szállás imázsvideó
Cserépmadár szállás imázsvideó
Sólyomfi-Nagy Zoltán az "Indián kultúrák" fészbuk csoportban: "Tisztelettel felkérem Varga Gézát, hagyja abba a nem ebbe a csoportba illő bejegyzések közreadását itt, mert önmaga hitelességét járatja le. Engem nagyon érdekel a magyar őstörténet, jelképek, írás, de nem ennek a csopornak a témája. Szerintem ez könnyen felfogható. Ha nem teszi meg, kérem az adminisztrátort, tegye a kötelességét. Áldás Sólyom
VálaszTörlésVarga Géza: Én meg arra kérlek fel tisztelettel, hogy előbb olvasd el a cikket és ha érdekel az indián kultúra, akkor segítsd az indián-magyar jeltörténeti kapcsolatok tisztázását! Annak lenne igazán jelentősége, ha sikerülne megtudni, hogy ezeket a közös jeleket az indiánok hogyan nevezik és értelmezik. Ha ti az indián kultúra ismerői vagytok, vagy vannak ilyenek a köreitekben, akkor ez lenne egy szép feladat. Nem csak tolldíszes indiánok fényképeiből és azok bámulásából áll az indián kultúra és annak tisztelete - ha szabad szerényen megjegyeznem. Vannak ennél komolyabb tudományos feladatok is e téren.
Sólyomfi-Nagy Zoltán az "Indián kultúrák" fészbuk csoportban: "Kedves Géza! Az indiánok oly sokfélék nyelveikben és kultúrájukban is, hogy tudományosan képtelenség összehasonlítani “indián-magyar” kapcsolatokat. Ha mondjuk “lakota-magyar” kapcsolatokról lenne szó, az már konkrétabb lenne. De így megfoghatatlan... Az pedig szerintem sértő e csoport tagjaira, hogy “tolldíszes indiánok bámulását” emlegetsz... Nem illik belerondítani egy olyan csoportba, amely befogadott...
VálaszTörlésVarga Géza: Tudományosan tökéletesen jogos az indiánok népi jeleiről beszélni, éppen azért, mert mindenütt a magyar jelek rokonaival találkozunk. Attól, hogy ma több csoportra oszthatók, még minden gond nélkül vizsgálhatók az írástani jellemzőik. A “tolldíszes indiánok bámulását” pedig ne kend a csoportra, mert csak az általad képviselt, nem túl emelkedett gondolkodásra vonatkozik. A csoportban lehetnek értelmesebbek is, akiket az írástani kapcsolatok is érdekelhetnek és nem kötnek bele az ezzel foglalkozó cikkeimbe minden komolyan vehető ok nélkül.