Szabó Géza, Horváth Veronika, Barkóczy Péter, Erdélyi Zoltán, Juhász Laura és Gyöngyösi Szilvia tollából jelent meg a Keleti tárgyak vagy nyugati utánzatok? cím és Újabb eredmények, kérdésfelvetések a Kr. e. 9-7. századi bronztárgyak archaeometallurgiai vizsgálatának tükrében alcím alatt egy érdekes kötet. A benne közölt tárgyakon a magyar hieroglif írás szójelei olvashatók, ám erről az elolvashatóságról nem kapunk tájékoztatást a szerzőktől (1). A jelen cikkben ennek pótlására teszek kísérletet.
Alább a kötetben közölt, rovológiai szempontból érdekesebb kereszt, vagy X alakú tárgyakról készített fotógrafikáimat láthatja az olvasó. Az ábrák alatti szövegekben röviden leírom a jeleket és a tárgyak olvasatát. A szójeleket a Magyar hieroglif írás c. kötetben mutatom be részletesebben.
Elöljáróban el kell mondanom, hogy a mindegyik tárgy alapját adó (a teremtett és rendezett világ szakrális középpontját meghatározó) kereszt, vagy X már a Kr. e. I. évezredben, sőt korábban is istenjelkép volt és az maradt napjainkig. A kereszt a Dana istennevet (a székely írásban a "d" hangot), az X pedig a Bél istennevet (a székely írásban a "b" hangot) rögzíti. (2) A tárgyak közepén lévő további jelek az isten/istenek nevei, vagy jelzői.
1. ábra. Regölyi szíjelosztó kereszt, közepén a Lyukó hieroglifával, a napisten egyik nevét rögzítő szójellel, a székely írás "ly" rovásbetűjének megfelelőjével, a tárgy olvasata: Lyukó Dana (mai magyarsággal: Lyukó isten), a tárgy a központi forrásból négy irányba induló szent folyókat idézi fel
2. ábra. Regölyi szíjelosztó kereszt, közepén a kebel/kobak/Khuár(?) hieroglifával, a székely írás "ek" jelének megfelelőjével, a tárgy olvasata talán Khuár dana (mai magyarsággal: Khuár isten), Khuár a kun/hun "hím, kan, férfi" nép névadó őse
3. ábra. Kínai szíjelosztó kereszt, közepén a Lyukó hieroglifával, az olvasata: Lyukó Dana (mai magyarsággal: Lyukó isten)
4/a. ábra. Mongóliai szíjelosztó kereszt, közepén a Lyukó hieroglifával, a tárgy olvasata: Lyukó Dana (mai magyarsággal: Lyukó isten)
4/b. ábra. A veleméri Árpád kori Szentháromság-templom szentélyének boltozatán szintén megtalálható a Szentháromság jelképe (l. a bal felső sarokban!), valamint a Tejút hasadékában kelő Isten képe is (l. a jobb felső sarokban!), amely utóbbi téma a boszniai szíjelosztó kereszten is jelentkezik (8. ábra)
5. ábra. Nyugat-tibeti szíjelosztó kereszt, közepén a vizet jelentő hullámvonalakkal, amelyek a székely írás "Ak" (patak, Heraklész) jelével azonosíthatók (a megkettőzése vagy a többesszám jele, vagy valamilyen folyótípust: csatornát, patakot, viziútat jelöl), Tibet nyugati részén kezdődött a heftaliták története
6. ábra. Rogoziba I II kurgán, közepén a székely írás "ek" (kebel, koponya, kan, Khuar?) jelének megfelelője, a tárgy olvasata feltehetően Khuár Dana (mai magyarsággal: Khuár isten), ahol Khuár a hunok névadó őse, az etruszk Khimera "hímerő" megfelelője lehet
7. ábra. Rogoziba I II kurgán, a középső jel a székely írás "f" betűjének, a magyar hieroglif írás Föld szójelének változata, a tárgy feltehető olvasat Bél földje
8/a. ábra. Osovo, Bosznia az eget tartó oszlopot jelképező jelkompozíció, a szíjelosztó kereszt olvasata három jelpárból (mondatból) áll össze: alul a Lyukó Dana (mai magyarsággal: Lyukó isten), felette az ív alakú nagy ős, legfelül pedig a lépcsős hegyeket (az égbe vezető utat) ábrázoló magas kő mondat olvasható, az ős itt látható szójele a kínai megfelelőre (a "középső út" jelre) hasonlít jobban, de az is a Tejút karácsonykor Istent szülő hasadékát ábrázolja
8/b. ábra. A magyar hímes tojás elolvasható "díszítésének" felső része szintén tartalmazza a magas ősi kő hieroglifákat, amint a fenti boszniai szíjelosztó is, a jobb alsó sarokban a székely írás "m", "us" (ős) és "harmadik k" jelei láthatók
8/c. Két jel, amelyik egyaránt a Tejút hasadékát ábrázolja, amelyben karácsonykor a napisten újjászületik: a boszniai szíjelosztó keresztről (balra) és a kínai "középső úr (Karlgren 1008i jele), mindezek a székely írás "us" (ős) jelének megfelelői (l. 8/b. ábra!)
9. ábra. Hallstatti szíjelosztó kereszt, közepén a Lyukó hieroglifával, az olvasata: Lyukó Dana (mai magyarsággal: Lyukó isten)
A kötet fentebb bemutatott tárgyain minden esetben a székely írás (pontosabban elődje, a magyar hieroglif írás) elolvasható szójelei szerepelnek. A bemutatott párhuzamok (4/b., 8/b. és 8/c. ábra), valamint a kínai (12. ábra) és a székely (13. ábra) írásjelek egyezései alapján nyilvánvaló, hogy a szíjelosztók jelkészlete egy napjainkig használatban maradt egységes ősvallási jelrendszer maradéka. E jeleket az ősvallás magyar műszavainak és ősvallási vonatkozású mondatainak rögzítésére alkották meg valamikor a kőkorban s már vagy 15 000 évvel ezelőtt elterjedtek a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. A fentebb látható írásemlékek alapján a sztyeppén Kínától az európai Hallstatt kultúráig ez a magyar eredetű íráshasználat (valamint a hozzá kötődő nyelv, ősvallás és állameszme) volt meghatározó. Megkerülhetetlen adat, hogy a Kr. e. V-III. évezredbe sorolt Tordos-Vincsa kultúra jelei közül 49 egyeztethető a székely írás jeleivel (l. Magyar hieroglif írás, 420. oldal!).
A szerzők értékelése szerint "az urartui és észak iráni területekhez szorosan kapcsolódó sáv ... mindenképpen a kutatás megkülönböztetett figyelmére érdemes a jövőben … Urartu területének megszerzése révén a médek egyben örökösei és közvetítői az ottani hagyományoknak – sajátos összekötő kapocs az Ókori Kelet kultúrái és a sztyeppei lovasnépek között. … egyértelműen kirajzolódott, hogy az általunk kutatott Kárpát-medencei tárgyak közvetlen formai párhuzamai az Észak-Kaukázus, Észak-Irán és a velük határos közép-ázsiai régióban figyelhetők meg, míg a csak morfológiailag hasonló darabok úgy nyugatra, mind keletre is jóval szélesebb körben elterjedtek."
Mivel a szarmata (szár mada "királyi mada") néven megjelenő médek benépesítették a magyar Alföldet és megérték a magyar honfoglalást, okunk van arra, hogy a székely írás és a magyar kultúra eredetét kutatván figyeljünk a Kr. e. I. évezred jeltörténetére. Annál is inkább, mert az urartui hieroglif írás és a székely írás jelei között 20 azonos alakú található (l. Harmatta János félmondata az urartui hieroglif írásról, Így írtok ti magyar őstörténetet, 211. oldal!).
Összegzés
Az e cikkben vizsgált kötetet érdemes a ma zajló őstörténeti kutatás folyamataiba illesztve, a közel egyidejűleg megjelent, hasonló témát tárgyaló kötetekkel együtt értékelni. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a kötetek támája így, vagy úgy kötődik a Kr. e. I. évezred szkíta népességének történetéhez. Nem segíti a megismerést, hogy a szerzők, ha közölnek is korabeli jeleket, akkor vagy észre sem veszik azok írásemlék voltát, vagy tagadják a jelek magyar kapcsolódását.
A 10 évvel ezelőtt kiadott Így írtok ti magyar őstörténetet c. kötetben 20 urartui-magyar jelpárhuzamot mutattam be, ám ezzel a "szakma" ingerküszöbét nem sikerült elérni. Ezért az olvasónak úgy tűnhet, mintha az egyébként kitűnő dolgozatokból éppen a legérdekesebb (mert nyelvet bizonyító) anyag hiányozna.
Legutóbb Fehér Bence mutatta be a Kr. e. I. évezred Kárpát-medencei szkíta írásemlékeit. Ő ugyan ismételten leírta, hogy e szkíta jeleknek semmi köze a "rovásírásokhoz", ám ennek ellenére ezek a szkíta írásemlékek jól elolvashatók a magyar hieroglif írás szójeleivel. Nyilvánvalóan ugyanarról a magyar/méd alapozású etnokulturális hatásról lehet szó, mint ami a szíjelosztók esetében is kimutatható. Álláspontját a Megjegyzések Fehér Bence: "A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához" c.tanulmányához cím alatt egészítettem ki.
S hogy ez a szkíta népesség, amelyik a fenti szövegeket elterjesztette, magyarul beszélhetett, alátámasztja a genetika is (lásd erről Horváth Csaba Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? c. dolgozatát!). Álláspontját a Horváth Csaba a magyarul beszélő szkítákról c. dolgozatban hasznosítottam.
Hasonló következtetéseket enged meg Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: Egy elfelejtett nép, a szarmaták c. kötete is, bár a szerzők csupán közöltek egy ilyen megállapítást megengedő dák jelcsoportot, ám annak olvasatával adósak maradtak. Erről A dákok Istennek szólították az Istent? c. cikkben írtam.
A történeti források szükösek és felreértelmezettek, ezért a nyelvet és az identitást nem a régészet és nem a genetika, hanem a jobbára hieroglifikus írásemlékek azonosítják megbízhatóan. Ezért hálásak vagyunk a fenti szerzőknek az e téren kifejtett erőfeszítéseikért, az írásemlékek puszta közléséért is. A fontosságuk és pótolhatatlanságuk miatt szükséges lenne a jelkészletek lehető legpontosabb feltérképezése és az írásemlékek elolvasása is, ami aligha fog sikerülni az íráselmélet és írástörténet terén az egyetemi oktatás újragondolása nélkül.
A szerzők értékelése szerint "az urartui és észak iráni területekhez szorosan kapcsolódó sáv ... mindenképpen a kutatás megkülönböztetett figyelmére érdemes a jövőben … Urartu területének megszerzése révén a médek egyben örökösei és közvetítői az ottani hagyományoknak – sajátos összekötő kapocs az Ókori Kelet kultúrái és a sztyeppei lovasnépek között. … egyértelműen kirajzolódott, hogy az általunk kutatott Kárpát-medencei tárgyak közvetlen formai párhuzamai az Észak-Kaukázus, Észak-Irán és a velük határos közép-ázsiai régióban figyelhetők meg, míg a csak morfológiailag hasonló darabok úgy nyugatra, mind keletre is jóval szélesebb körben elterjedtek."
Mivel a szarmata (szár mada "királyi mada") néven megjelenő médek benépesítették a magyar Alföldet és megérték a magyar honfoglalást, okunk van arra, hogy a székely írás és a magyar kultúra eredetét kutatván figyeljünk a Kr. e. I. évezred jeltörténetére. Annál is inkább, mert az urartui hieroglif írás és a székely írás jelei között 20 azonos alakú található (l. Harmatta János félmondata az urartui hieroglif írásról, Így írtok ti magyar őstörténetet, 211. oldal!).
Összegzés
Az e cikkben vizsgált kötetet érdemes a ma zajló őstörténeti kutatás folyamataiba illesztve, a közel egyidejűleg megjelent, hasonló témát tárgyaló kötetekkel együtt értékelni. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a kötetek támája így, vagy úgy kötődik a Kr. e. I. évezred szkíta népességének történetéhez. Nem segíti a megismerést, hogy a szerzők, ha közölnek is korabeli jeleket, akkor vagy észre sem veszik azok írásemlék voltát, vagy tagadják a jelek magyar kapcsolódását.
A 10 évvel ezelőtt kiadott Így írtok ti magyar őstörténetet c. kötetben 20 urartui-magyar jelpárhuzamot mutattam be, ám ezzel a "szakma" ingerküszöbét nem sikerült elérni. Ezért az olvasónak úgy tűnhet, mintha az egyébként kitűnő dolgozatokból éppen a legérdekesebb (mert nyelvet bizonyító) anyag hiányozna.
Legutóbb Fehér Bence mutatta be a Kr. e. I. évezred Kárpát-medencei szkíta írásemlékeit. Ő ugyan ismételten leírta, hogy e szkíta jeleknek semmi köze a "rovásírásokhoz", ám ennek ellenére ezek a szkíta írásemlékek jól elolvashatók a magyar hieroglif írás szójeleivel. Nyilvánvalóan ugyanarról a magyar/méd alapozású etnokulturális hatásról lehet szó, mint ami a szíjelosztók esetében is kimutatható. Álláspontját a Megjegyzések Fehér Bence: "A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához" c.tanulmányához cím alatt egészítettem ki.
S hogy ez a szkíta népesség, amelyik a fenti szövegeket elterjesztette, magyarul beszélhetett, alátámasztja a genetika is (lásd erről Horváth Csaba Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? c. dolgozatát!). Álláspontját a Horváth Csaba a magyarul beszélő szkítákról c. dolgozatban hasznosítottam.
Hasonló következtetéseket enged meg Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: Egy elfelejtett nép, a szarmaták c. kötete is, bár a szerzők csupán közöltek egy ilyen megállapítást megengedő dák jelcsoportot, ám annak olvasatával adósak maradtak. Erről A dákok Istennek szólították az Istent? c. cikkben írtam.
A történeti források szükösek és felreértelmezettek, ezért a nyelvet és az identitást nem a régészet és nem a genetika, hanem a jobbára hieroglifikus írásemlékek azonosítják megbízhatóan. Ezért hálásak vagyunk a fenti szerzőknek az e téren kifejtett erőfeszítéseikért, az írásemlékek puszta közléséért is. A fontosságuk és pótolhatatlanságuk miatt szükséges lenne a jelkészletek lehető legpontosabb feltérképezése és az írásemlékek elolvasása is, ami aligha fog sikerülni az íráselmélet és írástörténet terén az egyetemi oktatás újragondolása nélkül.
10. ábra. Az Éden térképén a szárazföld (a Teremtés helyszíne és a Teremtő lakhelye) kereszt alakú, itt alakultak ki a cikkben tárgyalt jelek legkésőbb 50 000 évvel ezelőtt s az innen szétrajzó Homo sapiens sapiens csoportok terjesztették el az első jelkészletet (a magyar hieroglif írás 20-50 jelét) a Pireneusoktól Dél-Amerikáig
Jegyzet
(1) A szerzők a kötetükben olvasható "négyágú napszimbólum”, „rombuszokkal áttört szíjelosztó”, „gomb
alakkal díszített”, „a szárak végén futó bordát ferde bevagdalás díszíti”, „csillag
alakú szíjelosztó”, „áttört háromszögekkel díszített”, „kereszt alakú
szíjelosztó”, „szvasztika szimbólumot formázó madárfejes övdísz”, „viszonylag
egységes formavilág” kifejezések alapján figyelnek a tárgyakon lévő mintákra, de azokat nem tekintik jeleknek.
A rombusz alakú jel által jelölt szó hangalakját az alábbi gondolatmenettel is megközelíthetjük: A latin és a székely jelsor összevetéséből nyilvánvaló, hogy ez a székely "ek" a latin q-nak felel meg. Ezt erősíti, hogy a lineáris írásokban (például a keltibérben) ez a jelforma szintén a ku hangalakhoz kötődik. Mivel a székely írás elődjéről, a magyar hieroglif írásról tudjuk, hogy szójelei ősvallási jelentőségűek (istenek nevét, vagy jelzőit rögzítették), ezért arra számíthatunk, hogy ez a rombusz alakú hieroglifa egy olyan istennevet rögzít, ami ku-val kezdődik. A hunokkal foglalkozó szakirodalomból (legutóbb Nyitray Szabolcs és Mübaraz Helilov kötetéből) azt is tudjuk, hogy a hunoknak volt egy Khuar nevű istenük. Hogy ez a Khuar napisten volt-e, vagy sem, azt nem tudjuk, csupán feltételezhetjük.
(2) A székely írás "t" (Ten) jele most az Y-hoz hasonló, de eredetileg szintén kereszt alakú lehetett, amiképpen a Ten és a Dana szavak is közös gyökből alakulhattak ki.
A kereszt már a kőkorban is istenjelkép volt, aminek több oka és bizonyítéka van.
A rombusz alakú jel által jelölt szó hangalakját az alábbi gondolatmenettel is megközelíthetjük: A latin és a székely jelsor összevetéséből nyilvánvaló, hogy ez a székely "ek" a latin q-nak felel meg. Ezt erősíti, hogy a lineáris írásokban (például a keltibérben) ez a jelforma szintén a ku hangalakhoz kötődik. Mivel a székely írás elődjéről, a magyar hieroglif írásról tudjuk, hogy szójelei ősvallási jelentőségűek (istenek nevét, vagy jelzőit rögzítették), ezért arra számíthatunk, hogy ez a rombusz alakú hieroglifa egy olyan istennevet rögzít, ami ku-val kezdődik. A hunokkal foglalkozó szakirodalomból (legutóbb Nyitray Szabolcs és Mübaraz Helilov kötetéből) azt is tudjuk, hogy a hunoknak volt egy Khuar nevű istenük. Hogy ez a Khuar napisten volt-e, vagy sem, azt nem tudjuk, csupán feltételezhetjük.
11. ábra. A Budai hegységben fellelt Ehmann-féle hun kincslelet rombusz alakú ligatűrája (középen) nem csak Khuar isten nevét rögzíti, hanem tartalmazza a magas (balra) és a kő (jobbra) szójelét is, így a mondatjel olvasata: Magasságos Khuar köve, a legfelül olvasható ragyogó szójel valóban arra utal, hogy a Khuar a napisten egyik neve lehetett
(2) A székely írás "t" (Ten) jele most az Y-hoz hasonló, de eredetileg szintén kereszt alakú lehetett, amiképpen a Ten és a Dana szavak is közös gyökből alakulhattak ki.
A kereszt már a kőkorban is istenjelkép volt, aminek több oka és bizonyítéka van.
- A Teremtés helyszínének és a Teremtő lakhelyének gondolt és Édenként az emlékezetben tartott Ararát körüli táj a környező négy tenger miatt kereszt alakú (10. ábra).
- A Földközi tenger melléki lineáris írásokban a kereszt és az X alakú jelek a "d", vagy a "t" hangot rögzítik, összefüggésben azzal, hogy az "isten" jelentésű szavak (pl. sumér dingir, türk tengri, kínai tien), vagy az istennevek (pl. Tin etruszk főisten) ezekkel a hangokkal kezdődnek. A magyar isten "ős + ten" második szótagja (istenünk eredeti neve) is "t"-vel kezdődik. Erdélyben pedig ma is használják a Dana verjen meg! mondást. Azaz a fenti megfigyelés a magyar istennevek világára is igaz, amiből következően a lineáris írásrendszerek keletkezhettek a magyar ősvallás jelkészletéből.
- Az indián templomokba belépő konkvisztádorok meglepődve fedezték fel ott az imádat tárgyaként a keresztet.
Irodalom
Szabó Géza, Horváth Veronika, Barkóczy Péter, Erdélyi Zoltán, Juhász Laura és Gyöngyösi Szilvia: Keleti tárgyak vagy nyugati utánzatok? Újabb eredmények, kérdésfelvetések a Kr. e. 9-7. századi bronztárgyak archaeometallurgiai vizsgálatának tükrében
Horváth Csaba-Barnabás: Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? International Relations Quarterly, ISSN
2062-1973, Vol. 10. No. 3-4. (2019) 9 p.
Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: Egy elfelejtett nép, a szarmaták , A nyíregyházi Jósa András Múzeum és a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének közös kiadványa, Nyíregyháza - Szeged, 2018.
Dr. Bakay Kornél: Kétezer éve itt élő őslakók utódai a Kárpát-medencében? Új szempontok a jászok őstörténetéhez
Varga Géza: Harmatta János félmondata az urartui hieroglif írásról, Így írtok ti magyar őstörténetet, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2010., 211. oldal.
Varga Géza: Megjegyzések Fehér Bence: "A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához" c.tanulmányához
Varga Géza: Horváth Csaba a magyarul beszélő szkítákról
Varga Géza: A dákok Istennek szólították az Istent?
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Elolvasható hun ékszer a "ragyogó, magasságos Khuar köve" mondatjellel
Varga Géza: Elolvasható geoglifák Kazahsztánból, Kínából és Mongóliából
Varga Géza: Tibeti ogur aranyálarc magyar hieroglifákkal
Varga Géza: A székely írás "harmadik k" jele
- Az indián templomokba belépő konkvisztádorok meglepődve fedezték fel ott az imádat tárgyaként a keresztet.
12. ábra A kínai írásban megtalálható magyarazonos jelek némelyike
Szabó Géza, Horváth Veronika, Barkóczy Péter, Erdélyi Zoltán, Juhász Laura és Gyöngyösi Szilvia: Keleti tárgyak vagy nyugati utánzatok? Újabb eredmények, kérdésfelvetések a Kr. e. 9-7. századi bronztárgyak archaeometallurgiai vizsgálatának tükrében
Horváth Csaba-Barnabás: Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? International Relations Quarterly, ISSN
2062-1973, Vol. 10. No. 3-4. (2019) 9 p.
Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: Egy elfelejtett nép, a szarmaták , A nyíregyházi Jósa András Múzeum és a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékének közös kiadványa, Nyíregyháza - Szeged, 2018.
Dr. Bakay Kornél: Kétezer éve itt élő őslakók utódai a Kárpát-medencében? Új szempontok a jászok őstörténetéhez
Varga Géza: Harmatta János félmondata az urartui hieroglif írásról, Így írtok ti magyar őstörténetet, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2010., 211. oldal.
Varga Géza: Megjegyzések Fehér Bence: "A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához" c.tanulmányához
Varga Géza: Horváth Csaba a magyarul beszélő szkítákról
Varga Géza: A dákok Istennek szólították az Istent?
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Elolvasható hun ékszer a "ragyogó, magasságos Khuar köve" mondatjellel
Varga Géza: Tibeti ogur aranyálarc magyar hieroglifákkal
Varga Géza: A székely írás "harmadik k" jele
13. ábra. A szíjelosztók minden jele megtalálható a magyar jelkészletben (a székely rovásírás jelei között)
Amennyiben látni szeretné, milyen az, amikor egy szállásgazda pandémia idején 10 méterről integet, akkor - ha javasolhatom - előbb kattintson a fenti címre, majd nézze meg az alábbi videót is, mert a legvégén valóban integetni fogunk!
Cserépmadár szállás imázsvideó
Cserépmadár szállás imázsvideó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése