Sárközy Miklós ócsárolja a "párthus-magyar Jézus" tétel képviselőit

Jó lenne már egyszer olyan tanulmányt olvasni erről az érdekes témáról, ami túlmegy a jelzőosztogatáson. Az atlatszo.hu Sárközy Miklós ókortörténész és iranista segítségével sorozatot indít a magyar őstörténeti tévtanítások tarthatatlanságának bizonygatása végett. Az első cikkben a "párthus-magyar Jézus" elmélet forrásaival kívántak foglalkozni. Valóban fel is sorolt a cikk néhány szerzőt, akiről tudjuk, vagy elhisszük, hogy ennek az eszmének a hívei. Azért írtam a címben az ócsárolja kifejezést, mert a kérdés érdemi tárgyalására nem, csak az ilyenkor szokásos finnugrista jelzőosztogatásra került sor a cikkben. Pedig szívesen olvastam volna inkább arról, hogy az egyes szerzőknek milyen érvei voltak és Sárközy Miklós mit tud ezek ellen, vagy - Uram bocsá! - mellett felhozni. A szerző azt ígéri, hogy a sorozat további részében a téma érdemi tárgyalására is sor kerül, ám ez az első cikk alaposan lelombozta a tudományos igényű érvelés iránti reményeimet. Válaszképpen néhány olyan párthus írásemléket mutatok be e cikkben, amelyek magyar mondatokat rögzítenek. Ezekkel a tárgyalt kérdés első részét döntjük el: azt ugyanis, hogy a párthusok magyarok voltak-e, vagy a magyarok etnokulturális rokonságába tartoztak-e. A hieroglifikus szövegek alapján erre a kérdésre igennel válaszolhatunk.


Hieroglifikus párthus írásemlékek

1. ábra. Párthus fülbevaló a fentről lefelé olvasható Ragyogó nagy Lyukó mondattal, a jobb szélen a párthus hieroglifáknak megfelelő székely "r", "n" és "ly" rovásbetűkkel

Sárközy Miklós kitér arra, hogy mi lehet az oka a "magyar őstörténeti tévtanítások" időnként elképesztő sikerének (előrebocsátom: az igazmodás iránti igényre nem gondolt). Az alábbi okokat sorolja fel, de "persze" egyiket sem próbálja meg bizonyítani. Ezek csak az ő alátámasztást nélkülöző elmeszüleményei.

- "Történelmi frusztráció és kudarcélmény kompenzációja (főleg Trianon)" Ezt az érvet azért nem vehetjük komolyan, mert felmerül a kérdés, hogy akkor a "tudományos konszenzus"-ra miért hat másképpen Trianon, ők miért nem akarnak kompenzálni?

- "Széleskörű elszegényedés és ebből fakadó csodavárás-vigaszkeresés." Tanúsíthatom, hogy a szerző feltételezésének semmi köze a valósághoz. Az elszegényedésből nem a kultúra gazdagodása (például az alternativ szerzők és elméletek jelentkezése és térhódítása a könyvpiacon és a neten), hanem a kultúra szegényedése (az államilag támogatott hazugságok ismételgetése) következik. Hasonlót tapasztaltam a saját életemben is. Amikor a leggyengébb anyagi viszonyok között éltem (középiskolás és katona koromban), akkor egyáltalán nem foglalkoztam a székely írás eredetével. Mostanában azonban, amikor nincsenek anyagi gondjaim és nem kell pénz után rohannom, napi 5-15 órát foglalkozom ezzel a szakterülettel. S ezek a tapasztalataim nyilvánvalóan általánosíthatók. Könnyű belátni, hogy amiképpen háború idején hallgatnak a múzsák, ugyanúgy a szegénység sem kedvez a kultúra kibontakozásának (ami vonatkozik az alternatív kultúrára is). Az alternatív szerzőnek is gondoskodnia kell előbb a megélhetéséről s csak azt követően tud kutatással, könyvírással és könyvkiadással foglalkozni. A magyar piac pedig olyan kicsi, a hazai könyvterjesztés pedig olyannyira alkalmatlan a feladata ellátására, hogy a szerzők önfeláldozása szükséges a folyamat fenntartásához (a valódi magyar őstörténet feltárásához). 

- "A társadalom bizonyos részeiben meglevő erős elitellenesség; melyhez az ‘akadémikus tudós irányvonal’ támadásának gyakorta antiszemitizmussal kevert retorikája társul." Ha a szerző a hazug áltudományt összetéveszti az elittel, akkor érthető, hogy ilyen képtelenségek jutnak az eszébe. A valódi elitet (a tudós és becsületes kutatókat) nagyra becsüli a magyar értelmiség. 

- "Tudatos megtévesztés – ’szittyabiznisz’". Lehetséges, hogy a szerző olyan szalonokba jár, ahol az effajta mesékre és kifejezésekre is van vevő. Az én köreimben ezen a mesén sokan csak keserűen nevetnének. Az írás- és őstörténet kutatása, ilyen tárgyú kötetek kiadása nem jövedelmez. Több évtizedes tapasztalat és más kutatókkal való eszmecserék alapján bizton állíthatom, hogy a szerző téved. Esetleg az államilag támogatott, nagy tömegeket megmozgató rendezvények lehetnek hasznosak egyeseknek, de ott sem a tudományos/áltudományos tevékenység hozhatja a hasznot, hanem a lenyúlás lehetősége.

- Mintha egyetértenénk a szerzővel az utolsó pontban. Azt írja, hogy az "elégtelen mennyiségű, jól megírt tudományos népszerűsítő szakirodalom", tehát a jó szakirodalom hiánya is okozhatja az alternatív kutatás virágzását. Valóban ez a helyzet. Amíg a "nagyok" átlátszó ostobaságokat adnak elő tudomány helyett, addig lesz késztetés a helyreigazításukra is.

"E kérdésnek van egy szélesebb és egy szűkebb kontextusa." - tér rá a címben említett témára a szerző - "A szélesebb kontextust Jézus és úgy általában a Biblia dejúdaizálásának teológiai kísérlete jelenti. Minderre már a 19. század során is akadtak példák, főleg német nyelvterületen, mely írások szerzői erősen antiszetmiták voltak."  

Az "erősen antiszemita" jelzőt tehát kiosztja Sárközy Miklós, de nem tudjuk meg tőle, hogy Jézus galileai-e, Galilea pedig a "gojok földje" volt-e s hogy az erről szóló szent iratok is antiszemiták-e, vagy csak azok a kutatók, akik ezeket az adatokat meg akarják érteni. Nem ecseteli a cikkében azt sem, hogy mindez mit is jelent aprópénzre váltva. Például, ha Galileát judaizálták, akkor az etnikum eltért-e a judeaitól, a vallás pedig azonos, vagy csak közel azonos volt-e? Pedig ez lett volna igazán érdekes. Az érdemtelen szidalmazásunkat Zsirai óta már volt időnk megszokni. Úgy véljük azonban, hogy egy magára valamit is adó tudósnak időnként újat is kellene írnia, ha számot akar tartani az értelmiség tiszteletére. Nos, úgy tűnik, a szerző - ebben a bevezető cikkben - nem aspirál a magyar értelmiség tiszteletére.

2. ábra. Párthus amulett, az istenalak mellén Bél fiúisten neve, amely Anonymusnál az Enedubelianus névben (az isteni triász nevében) maradt fent, jobbra a székely írás "b" rovásbetűje 

3. ábra. Hun csat, amelyen a csatnyelv az istennel azonos eget tartó fa szerepében jelenik meg, rajta Bél fiúisten jelével

4. ábra. Magyarszombatfai tejesköcsög a néprajztudomány által rontáselhárító jelnek tekintett X alakú jellel, amely azért véd rontás ellen, mert Bél fiúisten jele

"A másik szellemi forrás pedig" - folytatja Sárközy Miklós - "a 19-20. századi magyar dilettáns őstörténeti irodalom, mely rögeszmésen tagadta és habsburg-zsidó tudományos-politikai összeesküvésnek kiáltotta ki a magyarság tudományosan bizonyított finnugor nyelvrokonságát és a turanizmus jegyében törekedett minél illusztrisabb nyelvi és/vagy etnikai rokonságot verbuválni a magyarság számára."

Ebben a fejezetben a "dilettáns" és a "rögeszmés" jelzőket kapjuk meg tőle tudományos igényá érvek helyett. Egyúttal be is skatulyáz bennünket a "turanizmus jegyében" kutatók körébe, mintha a turanizmus valami szitokszó lenne s a magyarságnak nem lenne joga és kötelessége kapcsolatot keresni a keleten maradt rokonnépekkel. Mintha pl. az indián-magyar etnokulturális rokonság felmutatásával feltűnően illusztris rokonokat szereznénk magunknak. Azaz Sárközy Miklós még a szokásos finnugrista vádaskodás apró változásait sem követi. Mióta ugyanis valaki felvetette, hogy ezen a régi klisén már változtatni kellene, hiszen aki a maori, vagy az indián nyelvekben talál magyarhoz hasonló szavakat, azt aligha az illusztris rokonság utáni vágy hajtja. Sándor Klára jobban figyelt az idők rezdülésére és ő ezekre az esetekre (amikor a magyarságnál egyszerűbb gazdasági-kulturális viszonyok között élőkkel talál valaki kulturális kapcsolatot) az "egzotikus" párhuzamok hajhászásának vádját alkalmazza. Ez ugyanúgy dokumentálhatatlan és nem igaz feltételezés, mint a szerző által használt "illusztris" rokonság utáni kutakodás, de legalább nem annyira nyilvánvalóan képtelen a vád. Ettől persze még nem lesz tudományos az ítélet. A korábbi és az újabb típusú feltételezés egyaránt bizonyítatlan és csupán a magyar őskultúra esztelen gyűlöletéről árulkodik.

5. ábra. A párthus pecsétnyomó oroszlánján több hieroglifa is van, közülük a kacskaringó alakú jó "folyó" jel a leghangsúlyosabb, a teljes szöveg olvasata: Urunk a nagyon nagyon nagy Lyukó, a jóságos úr, a Lyukó hieroglifa közepe a többi jelhez képest is feltűnően mély, azt pedig a hun és a magyar népi hieroglifikus szövegekből tudjuk, hogy a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció magyar etnikumhatározó

6. ábra. A magyar királyi jogar kristálygömbjébe vésett oroszlánon két jel van, amelyek olvasata: Jóságos Lyukó

A szerző ráadásul elfeledkezik arról is, hogy a magyar nyelv finnugor rokonságát senki sem tagadja. Még kevésbé rögeszmésen.  A XX. század legnagyobb őstörténeti-nyelvészeti művét megalkotó Götz László úgy mutatta ki a magyar nyelv sumér kapcsolatait, hogy azzal nem tagadta meg sem a finnugornak titulált, sem a török nyelvekkel való rokonságunkat. 

Mivel Ádámról és Éváról minden nyelv rokonságban van minden nyelvvel (ezt a szempontot legutóbb Csúcs Sándorral is sikerült elfogadtatnom), komolyan fel sem merülhet, hogy ne lennénk nyelvrokonai az obi-ugoroknak, vagy akár a finneknek is. Inkább csak egy árnyaltabb és ezért a valósághoz hűbb magyarázatot kell kidolgozni a sohasem bizonyított, nyelvcsaládok és hangtörvények feltételezésére épített nyelvészeti-őstörténeti deszkamodell helyett. Finnugor ősnyelv, ősnép és őshaza sohasem létezett, ám ettől még nyelvrokonai vagyunk valamilyen szinten az ezekbe besorolt népeknek is, meg a kívülrekedteknek is.

A finnugrizmus Haynau óta nagyjából úgy állította be a helyzetet, mintha a magyarság testileg és nyelvileg is az obi-ugoroktól származott volna. Mi alternatív kutatók ezzel szemben azt gondoljuk, hogy az obi-ugorok csak átvették a nyelvünk elemeit, miközben a genetikai alkatunk gyökeresen eltérő. Korántsem mellesleg a szegedi genetikusok éppen napjainkban derítették ki, hogy a karosi honfoglalók fele az egykori Hun Birodalom területéről származik. A finnugrizmus ugyan megpróbálja megmagyarázni a bizonyíthatatlant, hogy a testünk származhat máshonnan, ám a nyelvünk akkor is obi-ugorok bűvköréből jött - ám ez már csak a kivérzett elmélet utolsó rúgásainak egyike. 

Azt pedig, hogy a "tudományosan bizonyított" mit is jelent, Mario Alinei, Angela Marcantonio és Otto von Sadovszky nyelvészekkel is egyeztetnie kellett volna a szerzőnek, hogy Csőke Sándorról, Götz Lászlóról, Marácz Lászlóról és társaikról ne is beszéljünk. Mivel ezek különvéleményéről a szerző tudni sem akar, kiállított egy bizonyítvány magáról is, meg az áltudományáról is. Megsúgom: alapos bizalmi válságot alakított ki maga körül.

Elképedve olvasom a szerző megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatását, miszerint "A párthusok ókori iráni népcsoport voltak mind nyelvileg, mind etnikailag." Azt is nehéz lenne elhinni, hogy a párthusok országa csupa irániakból, tehát etnikailag egyöntetű népességből állt volna. A nyelvükről pedig a legtöbb szerzőtől azt tudtam meg, hogy a kis számú párthus hódító népesség gyorsan átvette a meghódítottak nyelvét. A hódítók eredeti nyelvéből származna ezek szerint az első uralkodó, Arszakész neve is, amelyből az Arszak a magyar ország, uraság megfelelője. Lehetséges, hogy én tévedek és újra kell olvasnom a kérdés irodalmát? Igen, ez sohasem árt. Az azonban, hogy ezzel a nyelvváltással a szerző nem is foglalkozik, megint csak az ő hitelét gyengíti.

7. ábra. A Kr. e. 200-100 tájáról való párthus csüngő Anahita(?) arcképe, felette az "us" (ős), alatta pedig a "ten" hieroglifa két kacskaringója, vagyis az Isten szójel megszemélyesített változatát látjuk

8. ábra. Az Isten (ős + ten) összetétel legkorábbi ismert előfordulása az Amur mentéről, Kr. e. 4000 tájáról

9. ábra. Krími szkíta aranykorona az Isten szóval

10. ábra. Az Isten szó előfordulása a nagyszentmiklósi kincsen

"A párthus Jézus alakját három szerző neve fémjelzi a 20-21. századi dilettáns irodalomban magyar nyelvterületen: Zajti Ferenc, Badiny-Jós Ferenc és Tábori László" - írja a szerző. "Tábori kevésbé radikálisan fogalmaz, mint Zajti vagy Badiny-Jós, de konklúziói hasonlóak a korábban említett két szerzőhöz. A szinkretizmussal kevert dejúdaizáló nézetei egyértelműek Jézussal kapcsolatban. Tábori tézisei a korábbi áltudományos eredményekre építenek, Jézus párthus származása mellett ... munkáiban rendszeresen utal a párthus-magyar rokonság tévtanára is."

A cikkben bemutatok néhány párthus tárgyat, amelyen a magyar hieroglif írás jeleivel írt magyar szavak és mondatok olvashatók.  Ezek elég határozottan támogatják Tábori László igazát, a párthus nyelv magyarral való azonosságát, vagy rokonságát. Egyik-másik párthus szövegnek a magyar párhuzamát is bemutatom. Van több hasonló párthus írásemlékünk is, megpróbálok sort keríteni a közreadásukra. 

Sárközy Miklós ezekkel a rövid hieroglifikus szövegekkel nem foglalkozik, talán el sem tudja őket olvasni. Pedig magyarországiként illene ismernie a magyar jeleket, míg iranistaként a párthusokét is. Az egyetemeinken azonban nem a magyar írástörténetet verik a nebulók fejébe, hanem a magyar őskultúra iránti olthatatlan megvetést. 

8. ábra. Párthus kori tál Armavirből székely-azonos jelek sorával, több mondat is elolvasható rajta: a Lyukó isten a ragyogó folyó, a Magasságos atya országa stb.

Jézus Krisztus származása

A vitának ezt a részét nem kívánom eldönteni, mert nem ismerem eléggé a forrásokat és a terület irodalmát. Csupán összeszedek néhány gondolatot, amit össze tudok, lévén a kérdés igen érdekes, az érvelések pedig esetenként feltűnően hibásak. 

A jezsuita.blog.hu ezt írja elsőként, Feri bácsival vitatkozván: "Badiny meggyőződése, hogy Galileában nem laktak zsidók, ezért Jézus és tanítványai sem lehettek azok. Valóban az evangélium „nemzetek Galileájának” nevezi (Mt 4,15) a területet, utalva arra, hogy Galilea vegyes lakosságú vidék volt. Az asszír hódítás (Kr.e.732) után a zsidó lakosság egy részét elhurcolták, és idegen népek telepedtek le. De ettől még laktak zsidók Galileában, amit a régészeti feltárások (pl. zsinagógák romjai) és korabeli források (Josephus Flavius) mutatják. Jézus apostolai közül tíznek héber neve volt." Zsinagógák romjai és az apostolok nevei azonban nem Jézus zsidó származását, csak a zsidók Galileára gyakorolt kulturális hatását bizonyítják. Elhisszük Flaviusnak, hogy Galileában, a "gojok földjén" éltek zsidók is, azonban a lakosság többsége nyilvánvalóan és köztudottan nemzsidó volt.

"Badiny szerint az Újszövetség zsidó hamisítás eredménye" - folytatja a jezsuita.blog.hu - "következésképp nem is tekinti Jézusról szóló hiteles forrásnak se az evangéliumokat, se a többi iratot. Tény, hogy szinte kivétel nélkül zsidók írták az Újszövetséget (csak az orvos Lukács kivétel, akit viszont Badiny következetesen zsidónak tekint). Bár ezek a szövegek görög nyelven íródtak, mégis gyökerükig áthatja őket a zsidó kultúra és gondolkodásmód." Kétségtelen, hogy az Újszövetség hitelességének  felvetése indokolt. A kettős mérce jele, hogy a forráskritika ez esetben nem számít erénynek a szerző szemében, pedig máskor ez a legfontosabb szempontok egyike. Ami pedig e nevek zsidó voltát illeti, ebben sem teljes az egyetértés. Maga a Jézus név is a magyar Győző és Géza (eredetileg egy sztyeppén elterjedt méltóságnév korabeli rokona, amit Onogesius "Hun győző" vezér is használt. Ám ez a körülmény meg sem említtetik a jezsuita.blog.hu szerzőjénél.

"Badiny ... azt állítja, hogy a zsidók, kezdettől fogva, meghamisították az egész újszövetségi szentírást, amely Jézust a zsidó próféták által jövendölt messiásnak mondja, és magát Jézust zsidónak tartja. Badiny szerint Jézus is, és az általa kiválasztott apostolok is, nem zsidók, hanem pártusok voltak. Az egyetlen zsidó apostol a közéjük befurakodott áruló Júdás volt. A zsidó rabbiból keresztény hithirdetővé lett Pál volt Badiny szerint a főbűnös abban, hogy Jézus személyét és tanítását elzsidósították, és neki a zsidó mentalitásból származó Krisztus-szerepet tulajdonítottak. Badiny elveti az egész ószövetségi szentírást is, amelyet a rossz szemita géniusz szüleményének tart. …  Furcsa, hogy Badiny szellemi ősei között nem említi meg Markiont, a 2. század  nagyhatású dualista gondolkodóját és egyházalapítóját, aki szintén elvetette az ószövetségi szentírást és az újszövetségi szentírásnak nagy részét, amely Jézust az anyagi világot teremtő „gonosz” Istennel és az ószövetség prófétáival hozza kapcsolatba." (Nemeshegyi Péter: Párthus herceg volt-e Jézus Krisztus?)

"Mária és Jézus születése idején Galilea és Szamaria a pártus birodalom fennhatósága alatt állt, és Adiabene pártus herceg kormányozta. Mária ennek a Nakab Adiabene hercegnek és Grapte-Kharax pártus hercegnõnek isteni csodás segítséggel született leánya. ... A pártus birodalom bukása után a minden zsidó elferdítéstõl mentes Jézus-hit a manicheus vallás néven élt tovább. A kaukázusi területek mágus vallása is ez volt. A pártusok bukása után ugyanis az adiabenei Jézus-hívõk rokonaikhoz, a szkítákhoz vándoroltak, és közöttük terjesztették hitüket. A közéjük tartozó hun vezér, Attila is a minden zsidóságtól mentes Jézus-hit követõje volt. A hunoktól származnak a magyarok, akiknek õsvallása szintén ez a hit." - idézi Badinyi Jós Ferenc álláspontját Nemeshegyi Péter. 

"A történészek nem tudnak arról, hogy a pártusok valamikor is uralkodtak volna Galilea fölött. Adiabene királysága pedig a történészek szerint a Tigris folyótól keletre feküdt. Badiny könyvében a 304. oldalon látható térkép, amelyben Adiabene egész az Eufráteszig terjed, és Edessza városát is magában foglalja, alaptalan." A kérdést nem érezzük alaposan megtárgyaltnak és dokumentáltnak. Nyilván nincs egységes álláspont - VG. 

"A Mária állítólagos szüleiről, Nakab Adiabene hercegről és a pártus Grapte-Kharax hercegnõrõl, valamint a Mária őrzőjéről, Pandar Józsefról szóló állítás semmi történelmi alappal nem rendelkezik. Badiny egy Wehrli Frey nevû német íróra hivatkozik (90. old.), aki ezzel a kitalált történettel azt akarja bizonyítani, hogy Jézus árja származású volt."  - állítja Nemeshegyi Péter. Jó lenne erről többet is tudni, például elolvasni Frey művét.

"Igaz, hogy a pártus birodalom területén már a 2. században megjelentek keresztény közösségek, és akadálytalanul működhettek." - írja Nemeshegyi Péter - "Semmi archeológiai lelet vagy írott forrás azonban nem támasztja alá azt a nézetet, hogy a keresztény hit lett volna a pártusok fő vallása, még kevésbé azt, hogy államvallásuk lett volna. ... Badiny furcsa módon nem veszi figyelembe azt a metafizikai dualizmust, amely Zoroasztér (Zarathusztra) és Mani vallási rendszerét uralja, és módosított formában a gnoszticizmust is jellemzi. Zoroasztér és Mani vallása két „istent”, vagyis örök Abszolútumot vall: a szellemi világot teremtõ jó Istent és a vele szembenálló, az anyagi világot megteremtõ gonosz Istent.  Mani (206–276.) ezt a metafizikai dualizmust a fény és a sötétség szembeállításával fejezi ki. Ő nevezi Jézust Fényességnek, aki az emberi léleknek a jó Istentõl való származását hirdette. Badiny talán tőle vette át rendszerében a Fény hangsúlyozását." 

Az Apostolok Cselekedetei írja: 

egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
7.	Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
8.	Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
9.	Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
10.	Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
11.	Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.

Feltűnő, hogy a népnevek felsorolásában a párthus megelőzi az összes többit. Aligha lehet ezt másképpen értékelni, mint hogy Jézus követői között az első sorban szerepelhettek a párthusok és a Párthiában élő zsidók. Hogy ennek volt-e köze Jézus származásához, azt talán sohasem tudjuk meg, a kapcsolat azonban kétségtelen és szembeszökő.

János evangéliumában pedig az alábbiakat olvashatjuk Jézus és a zsidó farizeusok beszélgetéséből, ami - a fentiekkel ellentétben - Jézusnak a zsidóktól való elhatárolódását mutatja (ez azonban lehet csupán etikai, vallási elhatárolódás is, amit azonban könnyű az etnokulturális különbségekből levezethetőenk gondolni): 

Jn. 8,44

Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. [1Jn 3,8-10]  ...

Jn. 8,48

Azután így szóltak hozzá a zsidók: „Vajon nem jól mondjuk, hogy samáriai vagy te, és ördög van benned?”

Nem tudom lezárni ezt a vitát, mert a tudásom és a szerzők által emlegetett adatok és szempontok nem elegendőek a kérdés megválaszolásához. Talán soha nem is fogjuk a teljes igazságot megismerni. További kutatásra van szükség, amit a tudományban nem illik érzelmi alapon végezni és jelzőosztogatással korlátozni. Vannak azonban olyan elvarratlan szálak, amelyek miatt a kérdést nem lehet ad acta tenni és elintézettként kezelni. Jézus és a tanítása is lehet párthus eredetű, vagy párthus kapcsolatú (vizsgálandónak gondolom a párthus vallásosság és Jézus nézeteinek kapcsolódását is). Sajnos, az eddigi kutatások (amelyeket persze csak felszinesen ismerek) hiányérzetet hagynak maguk után. Badiny Jós Ferencet személyesen ismertem és nem tekintem tudós alkatnak, ami azonban nem zárja ki, hogy lehet valami abban, amit képvisel. Nagy tudású és becsületes emberekre lenne szükség a további kutatáshoz, ám tudjuk, hogy éppen belőlük mutatkozik a legnagyobb hiány a másik oldalon is. 

Örvendek annak, hogy a párthus hieroglifikus szövegek elolvasásával és közreadásával segíthetem a kérdés egy részének megválaszolását.

Irodalom

Sárközy Miklós: A "párthus Jézus megalkotói

Tábori László: Egy ​alig ismert ókori világbirodalom: Párthia

Varga Géza: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika

Varga Géza: A hunok magyar nyelvűségét alátámasztó "lyuk jel közepén lyuk" ábrázolási konvenció

Varga Géza: A hartai honfoglalás kori világmodell nyelvet azonosító hieroglifái

Varga Géza: Csúcs Sándor és a nyelvtudomány megtermékenyült

Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése

Varga Géza: Párbeszéd a Tudomány embereivel és másokkal

Varga Géza: Párthus aranyoroszlán magyar mondatokkal

Varga Géza: Párthus függő a hieroglifikus "Ragyogó nagy Lyukó" mondattal

Varga Géza: Párthus kori tál Armavirból magyar mondatokkal

Párthus Jézus? (jezsuita.blog.hu)

Nemeshegyi Péter: Párthus herceg volt-e Jézus Krisztus?

Bognár Ferenc: Kulturális gyökereink, avagy a X. sz.-i Géza név ókori Jász bölcsője (hungaryfirst.hu)

Varga Géza

A veleméri Cserépmadár szállás egy különleges őrségi szállás (három háló, három fürdőszoba, konyha, étkező, 11 ágy, nagy zöld terület kerti bútorokkal és szaletlivel, grillezővel) 

A veleméri műemléktemplom, amelynek két tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető

Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődők  aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!

Onogesius hun vezér szobra a Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) alatt áll és vár a Teremtővel való koccintásra

Ne fogadjon el utángyártott, vagy gyanús csomagolású őrségi szállást! Valódi Cserépmadár szállás és Csinyálóház csak nálunk!

A szállásnak nevet adó veleméri cserépmadárka