A hunok és avarok írásemlékeit bemutató cikksorozatban most az óbudai (Aquincum, Szőlő utca) avar kulacson látható, a kutatás által már ismételten tárgyalt szöveg elolvasását kíséreljük meg. A jeleket eddig tárgyaló szerzők olvasatai eltérnek egymástól, amit elsősorban az egyetemi oktatás irányultságából és hiányosságaiból fakadó "tudományos konszenzus" prekoncepcióinak tudhatunk be. Ezek egyrészt segítik az értelmezést (1), másrészt akadályozzák a lehetséges magyarázatok teljes körének áttekintését (2). Az eredménytelen megfejtési kísérleteket nem soroljuk fel, mert ezek listáját meg lehet találni Fehér Bence régész neten is elérhető tanulmányában is, aminek a megküldését itt is megköszönöm a szerzőnek.
1. ábra. A Szőlő utcai avar kulacs jelei körülveszik a kulacs kidomborodó középpontját (fotógrafika)
2/a. ábra. A kidomborodó középponthoz legközelebb a Ragyogó Bél atya olvasatú, balról második jelcsoport van, a jelsor feltűnően átöleli a kulacsfelszín kiemelkedő központi domborulatát - nyilván azért, mert ahhoz tartozik, arra vonatkozik, annak a megnevezése
A szöveg születése és elhelyezése
Az 1. ábra az írásemléket abban a helyzetben mutatja be, ahogyan a fazekas - a kulacsot a térdén, vagy egy asztalon tartva - a még kiégetetlen agyagba belekarcolta a jeleket. Az edény nyakát a bal kezével foghatta meg, miközben a jobb kezében lévő hegyes szerszámmal a jeleket rótta. A művelet közben a kulacsot kissé elfordította, aminek köszönhetően a jelsor középen megtört és ívet alkot a kulacs oldalának kiemelkedő középpontja fölött.
Ennek az ívnek két oka is lehet.
- Egyrészt kézenfekvően gondolhatunk arra, hogy a fazekas így akarta kikerülni az agyagfelszín központi domborulatát, ami akadályozta volna (akadályozta is) az egyenes sorvezetést. E feltételezés ellen szól, hogy a kulacs felszínén másutt elegendő sima hely kínálkozott volna egyenes sor alkotására is. Ha a fazekas csupán egy egyenes sort (egy profán szöveget, például az edény tartalmának megnevezését) kívánta volna ráírni a kulacsra, akkor azt minden további nélkül írhatta volna a középponttól távolabb is - ám nem ezt tette.
- Másrészt gondolhatunk arra is, hogy a fazekas ezt a szöveget a kiemelkedő középponthoz tartozónak gondolta, ezért tudatosan tette szorosan a középpont köré a jelekből alkotott ívet. A jelek mintegy átölelik és maguk közé fogadják ezt a kiemelkedő középpontot, ami egyúttal a képen látható felület belseje is. Ez azért is figyelembe veendő szempont, mert a jelek között, a kiemelkedéshez legközelebbi jelcsoportban lévő X alakú jel a magyar hieroglif írásban a Bél szójele. Ezt az X-et Bél fiúisten jelképeként rendszeresen megtaláljuk a szkíta-hun-avar korban szokásos világmodellek belsejében (3. és 4. ábra).
Ezen a kulacson is a világ belsejének kiemelt tiszteletét jelző jelhasználattal találkozunk, mert az X alakú jel Bél isten szójele lehet itt is. A fazekas ismerte a világmodellek jelölési rendszerét (az isteni középpont jelentőségét), ám a soros írást is ismervén, nem a világmodellek jelhasználatát követte, hanem a kiemelkedő középponthoz már egy jelsorral írta oda az isten nevét és jelzőit: a jobbról balra olvasandó Ragyogó Bél atya szöveget (2/b. ábra). Ez az íves avar jelsor az olyan (hieroglifikus szövegek esetében is szokásos) köriratokat idézi, mint amilyen a karcagi csatkarika, vagy a berekböszörményi gyűrű.
Azaz már a jelek elolvasása előtt is feltételezhető, hogy a jelsor nem a kulacsban tárolható folyadék megnevezése (ami egy elterjedt, de életszerűtlen feltételezés, mert a kulacsok tartalma változni szokott), hanem egy ősvallási szokás jelentkezése. Ezt az ősvallási szokást azért nem ismeri a szakma, mert az egyetemeken nem oktatják kellően sem az ősvallást, sem a székely írásnak az ősvallási jelképekkel szorosan összefüggő eredetét (3).
Az avar kulacs jeleinek olvasata
A fenti várakozásnak megfelelően a balról második jelcsoport tartalmazza a Bél istennevet. A szövegrészlet a "ty" betű kis eltérését nem számítva jól azonosítható és elolvasható Ragyogó Bél atya alakban. Az elolvasás azt jelenti, hogy az avar szójeleket a székely betűknek megfeleltetjük és a korábban elvégzett akrofónia-rekonstrukciók eredményét felhasználva szójelként hangzósítjuk (2/b. ábra). Az akrofónia-rekonstrukciók leírása a Magyar hieroglif írás c. kötetben olvasható.
A 2/b. ábrán lévő szövegrészlettől balra egy, jobbra több ferde vonal látszik, amelyeket a legegyszerűbb lenne a székely "kis r" többé-kevésbé pontos, vagy pontatlan változatának tekinteni. Akkor van erkölcsi alapunk annak feltételezésére, hogy ezek a vonalak a "kis r" esetenként rontott példányai, ha a 2/b. ábrán lévő mondat Ragyogó Bél atya olvasatában biztosak lehetünk (lásd erről alább a Bél atya c. fejezetet!). Ez esetben ugyanis a teljes szöveg jól értelmezhetővé válik, mint egy ősvallási szertartás szövegkönyve.
Az avar kulacs jobbról balra tartó sorvezetése arra utal, hogy az avarok leggyakrabban pálcákba róttak és ez határozta meg az írásirányukat még az agyagkulacson is.
Ennek az ívnek két oka is lehet.
- Egyrészt kézenfekvően gondolhatunk arra, hogy a fazekas így akarta kikerülni az agyagfelszín központi domborulatát, ami akadályozta volna (akadályozta is) az egyenes sorvezetést. E feltételezés ellen szól, hogy a kulacs felszínén másutt elegendő sima hely kínálkozott volna egyenes sor alkotására is. Ha a fazekas csupán egy egyenes sort (egy profán szöveget, például az edény tartalmának megnevezését) kívánta volna ráírni a kulacsra, akkor azt minden további nélkül írhatta volna a középponttól távolabb is - ám nem ezt tette.
- Másrészt gondolhatunk arra is, hogy a fazekas ezt a szöveget a kiemelkedő középponthoz tartozónak gondolta, ezért tudatosan tette szorosan a középpont köré a jelekből alkotott ívet. A jelek mintegy átölelik és maguk közé fogadják ezt a kiemelkedő középpontot, ami egyúttal a képen látható felület belseje is. Ez azért is figyelembe veendő szempont, mert a jelek között, a kiemelkedéshez legközelebbi jelcsoportban lévő X alakú jel a magyar hieroglif írásban a Bél szójele. Ezt az X-et Bél fiúisten jelképeként rendszeresen megtaláljuk a szkíta-hun-avar korban szokásos világmodellek belsejében (3. és 4. ábra).
Ezen a kulacson is a világ belsejének kiemelt tiszteletét jelző jelhasználattal találkozunk, mert az X alakú jel Bél isten szójele lehet itt is. A fazekas ismerte a világmodellek jelölési rendszerét (az isteni középpont jelentőségét), ám a soros írást is ismervén, nem a világmodellek jelhasználatát követte, hanem a kiemelkedő középponthoz már egy jelsorral írta oda az isten nevét és jelzőit: a jobbról balra olvasandó Ragyogó Bél atya szöveget (2/b. ábra). Ez az íves avar jelsor az olyan (hieroglifikus szövegek esetében is szokásos) köriratokat idézi, mint amilyen a karcagi csatkarika, vagy a berekböszörményi gyűrű.
Azaz már a jelek elolvasása előtt is feltételezhető, hogy a jelsor nem a kulacsban tárolható folyadék megnevezése (ami egy elterjedt, de életszerűtlen feltételezés, mert a kulacsok tartalma változni szokott), hanem egy ősvallási szokás jelentkezése. Ezt az ősvallási szokást azért nem ismeri a szakma, mert az egyetemeken nem oktatják kellően sem az ősvallást, sem a székely írásnak az ősvallási jelképekkel szorosan összefüggő eredetét (3).
Az avar kulacs jeleinek olvasata
A fenti várakozásnak megfelelően a balról második jelcsoport tartalmazza a Bél istennevet. A szövegrészlet a "ty" betű kis eltérését nem számítva jól azonosítható és elolvasható Ragyogó Bél atya alakban. Az elolvasás azt jelenti, hogy az avar szójeleket a székely betűknek megfeleltetjük és a korábban elvégzett akrofónia-rekonstrukciók eredményét felhasználva szójelként hangzósítjuk (2/b. ábra). Az akrofónia-rekonstrukciók leírása a Magyar hieroglif írás c. kötetben olvasható.
2/b. ábra. Az avar jelsor központi szövegrészlete (fent) és a megfelelő székely jelek (a "ty", a "b" és a "kis r" lent)
A 2/b. ábrán lévő szövegrészlettől balra egy, jobbra több ferde vonal látszik, amelyeket a legegyszerűbb lenne a székely "kis r" többé-kevésbé pontos, vagy pontatlan változatának tekinteni. Akkor van erkölcsi alapunk annak feltételezésére, hogy ezek a vonalak a "kis r" esetenként rontott példányai, ha a 2/b. ábrán lévő mondat Ragyogó Bél atya olvasatában biztosak lehetünk (lásd erről alább a Bél atya c. fejezetet!). Ez esetben ugyanis a teljes szöveg jól értelmezhetővé válik, mint egy ősvallási szertartás szövegkönyve.
Az avar kulacs jobbról balra tartó sorvezetése arra utal, hogy az avarok leggyakrabban pálcákba róttak és ez határozta meg az írásirányukat még az agyagkulacson is.
3. ábra. A bakodpusztai hun gyűrű világmodelljén a kör alakú lyuk/Lyukó hieroglifával jelképezett központi forrásból a kereszt, vagy X alakú istenjelképpel ábrázolt szent folyók viszik az életerőt és a rendet a világ távoli tájaira
4. ábra. A Kölked-feketekapui avar boglár világmodelljének közepén is megtalálható egy kiemelkedés az isteni forrásból négy irányba szakadó szent folyók felidézésével és az X alakú hieroglifával, a keresztszárak elolvasható égig érő faként vannak ábrázolva, az olvasatuk: Ak szár ügy (mai magyarsággal: Heraklész úr a folyó)
5. ábra. A szentgyörgyvölgyi világmodelles korsó szája köré a lyuk/Lyukó, a sarkaira meg az ég hieroglifát rajzolta a fazekas, ez azt tanította a környezetének, hogy az életet adó folyadékot a világmodell isteni középpontjából (a korsó szájával azonosított Lyukó istentől) kapjuk
5. ábra. A szentgyörgyvölgyi világmodelles korsó szája köré a lyuk/Lyukó, a sarkaira meg az ég hieroglifát rajzolta a fazekas, ez azt tanította a környezetének, hogy az életet adó folyadékot a világmodell isteni középpontjából (a korsó szájával azonosított Lyukó istentől) kapjuk
Az edény ősvallási jelentősége
Az avar kulacs jeleinek megértéséhez szükséges az edény egykori szakrális jelentőségének figyelembe vétele. A panteisztikus ősvallásban (4) élő ember számára a születéstől a halálig szinte minden esemény vallásos jelentőségű, minden tárgy az Isten megjelenési formája, jelképe és üzenete volt (5). Nincs ez másképpen az avar edényekkel sem, sőt ezt tapasztaljuk a magyar népművészet tárgyain is (5. ábra). A magyar edény szó azért rokona az Éden szónak, mert a kőkori eredetű jelképrendszerben az edény a Teremtő és a Teremtés jelképe, amit az edényre rajzolt hieroglifák elolvashatóan és képszerűen is rögzítettek.
Bél atya
A kulacs jelei közül a ragyogó Bél atya mondat olvasata a legfontosabb, mert összefügg a többi jel lehetséges értelmezésével. Ezért szükséges e mondat olvasatának alátámasztása párhuzamokkal és megfontolásokkal. Ezek segítségével azt kívánjuk bemutatni, hogy a Kárpát-Balkán és sztyeppi térség avar kort megelőző évezredeinek ősvallása és íráskultúrája hatással volt az avar kulacs készítésére (6).
A székely írásnak több, egymástól többé-kevésbé eltérő alakú "ty" betűje is van, de mindegyik az atya fogalomjeleként szolgált korábban. Ez a jelcsoport az ősvallás isteni triászának Bél fiúistenét, a magyarság ősatyját jelölte. E "ty" betűk kialakulásának folyamatát és logikáját meg kell még értenünk ahhoz, hogy a székely írás eredetét és az avar kulacs atya jelének olvasatát is bizonyosságnak tekinthessük. Az avar jelek kapcsolatban vannak a jóval korábbi jelkészletekkel és a székely írással is (8. és 9. ábra).
E kutatómunkának még nem értünk a végére, ezért indokolatlan az avar kulacs minden jeléről végérvényesnek szánt ítéleteket közzétenni. Azonban az összefüggések, például a székely "ty" (atya) jel rokonságának ismerete, vagy legalább az összefüggő leletkör kutatása (a Tordos-Vincsa kultúrától a székely írásig) indokolt lenne minden olyan kutató számára, aki az avar írásbeliséggel foglalkozik - mert több érdekes, avar vonatkozású jelkapcsolatról van adatunk (8. és 9. ábra).
Például a Gizella kincs avar készítésű turulos fibuláján a madár nemzőszervére van téve a Lyukó isten mondatjel és a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron is a tenyésztés szervén jelenik meg a ten jele. A jelhasználat ilyen fokú egyezése nem véletlen (a Tordos-Vincsa kultúra 49 jele egyezik a székely írás és a magyar hieroglif írás jeleivel). Amennyiben levonjuk azt a következtetést, hogy az avar jeleket szoros kapcsolat fűzi a neolitikum jelhasználatához, akkor ezt a kapcsolatot illik alaposabban ismernünk és felhasználnunk az avar kulacs jeleinek értelmezésekor is.
E kapcsolatrendszerből kulacsunk jeleinek értelmezéséhez a Bél és az atya jelek rokonsága a leginkább figyelemre méltó. A Tordos-Vincsa kultúrának ugyanis van egy ligatúrája, amely Bél és az Ak jelekből van összetéve, de formailag lényegében azonos a székely írás bögözi "ty" (atya) jelével (10/a. ábra). Feltételezzük, hogy ez a Bél Ak összetétel a magyar világ szó neolitikus elődje és ez a szóösszetétel maradt fent az osztrák Villach (szlovén Beljak) városnévben is.
Az atya hieroglifa változatainak magyarázata
Bana Pál említette meg a fészbukon, hogy az avar kulacs atya hieroglifája ligatúraként is értelmezhető s akkor a Jó Bél olvasatot adja. Hasonló jelenségre figyelhetünk fel a bögözi "ty" (atya) jel esetében is, amelyet ligatúraként értelmezve a Bél Ak (mai magyarsággal: világ) jeleként olvashatunk el.
Joggal merül fel a kérdés, hogy miért tekintjük ezeket a Jó Bél és Bél Ak ligatúrákat az atya fogalomjelének (vagy a székely írás ebből kialakult "ty" betűjének)? A megfigyelés és a kérdés jogos, amire válaszolni kell.
A székely írás "ty" betűi az atya fogalomjeléből alakultak ki. Ezek a fogalomjelek formailag egy csoportba tartoznak, mert közös elemük az X alakú Bél hieroglifa. A jelek további elemei ennek az X-nek a kiegészítései, bővítményei, amelyek Bél isten valamilyen tulajdonságával lehetnek összefüggésben.
Tudjuk, hogy az X alak egyrészt a négy szent folyót jelképezi, másrészt (kiegészítésekkel együtt) az Orion csillagkép rajza is. Bélt (a későbbi Nimródot) ugyanis az Orion csillagképpel azonosították eleink s a kiegészítésekkel különböztethették meg az isten földi és égi megjelenését. A kiegészítések esetenként az Orion körüli csillagokkal is összefüggésben lehetnek.
Mivel a mitológiánkban Bél fiúisten volt népünk atyja, ezért ezeket a különféle kiegészített jelváltozatokat (ligatúrákat) az atya jelének is tekintették. Lehet a ligatúrának eltérő olvasata, azt mégis az atya jelképének tartották (mert a ligatúra az Orion csillagképre emlékeztetett, ami az atya égi megjelenése volt). A ligatúra pontos olvasata csupán az atya egyik oldalát, szokásos jellemzését rögzítette, ami nem akadályozta meg azt, hogy egyúttal atya hieroglifaként is működjön.
Amiképpen a sumer jeleknek is lehet akár 10-20 jelentése is, ugyanúgy a legkorábbi magyar hieroglifákhoz sem csak egyetlen jelentés tartozott. Az a követelmény, hogy egy jelformához egy jelentés tartozzon, a latin írás követelményeinek visszavetítése lenne. A magyar hieroglif írás egy önálló jelrendszer, saját szabályokkal, célokkal és lehetőségekkel. Nem írhatjuk elő az ősöknek, hogy milyen írást hagyhatnak ránk, e helyett nekünk kell felnőni a feladathoz, az ősírás elveinek és gyakorlatának felismeréséhez. Vagyis ezek az ellentmondások csak látszólagosak. Nem hibákról, hanem nagyon értékes, a korabeli gondolkodásról árulkodó adatokról van szó.
Az ősvallási szertartás szövegkönyve
Fentebb már említettük, hogy a szöveg elején és végén lévő "kis r"-ek (Rá, ragyogó stb. hieroglifák) az ősvallási szövegkönyvekre jellemzőek. Ilyen ősvallási szertartási szövegkönyvből már vagy három is előkerült s bennük ez a jelenség (a "kis r" előfordulása vagy halmozása a szöveg elején és a végén) szokásos, vagy kötelező. Azért, mert a "kis r" a Rá istennevet és egyúttal a ragyogó, ragyogj, felragyogott stb. szavakat is rögzíti (a szójelek a ragozást nem adják vissza, ami ad némi szabadságot a kiolvasáskor). Azaz a szertartás elején az Isten szólongatását, felidézését, a végén pedig tőle való búcsúzást, a szertartás lezárását jelöli.
6. ábra. A székely írás "ty" betűinek táblázata Szemerey Zsolt nyomán, az alakváltozatok közül kettőnek (a bögözinek és az egyik nikolsburginak) vannak olyan "kampói", mint amilyet az avar kulacson is láthatunk
7. ábra. A csempeszkopácsi Árpád kori templom Atyaisten olvasatú freskórészlete, a tulipán - mint azt az énlakai Egy Isten mondatjel alapján tudjuk - megfelel az Isten (ős + ten) szónak, az edényen pedig az Atya hieroglifa látható
A kulacs jelei közül a ragyogó Bél atya mondat olvasata a legfontosabb, mert összefügg a többi jel lehetséges értelmezésével. Ezért szükséges e mondat olvasatának alátámasztása párhuzamokkal és megfontolásokkal. Ezek segítségével azt kívánjuk bemutatni, hogy a Kárpát-Balkán és sztyeppi térség avar kort megelőző évezredeinek ősvallása és íráskultúrája hatással volt az avar kulacs készítésére (6).
A székely írásnak több, egymástól többé-kevésbé eltérő alakú "ty" betűje is van, de mindegyik az atya fogalomjeleként szolgált korábban. Ez a jelcsoport az ősvallás isteni triászának Bél fiúistenét, a magyarság ősatyját jelölte. E "ty" betűk kialakulásának folyamatát és logikáját meg kell még értenünk ahhoz, hogy a székely írás eredetét és az avar kulacs atya jelének olvasatát is bizonyosságnak tekinthessük. Az avar jelek kapcsolatban vannak a jóval korábbi jelkészletekkel és a székely írással is (8. és 9. ábra).
8. ábra. A Gizella kincs avar eredetű turulos fibuláján hemzsegnek a hieroglifikus mondatok, cikkünk szempontjából a kloákanyílásra tett Lyukó ten mondatjel érdekes, mert hasonló jelhasználatot tapasztalunk a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor esetében is - ami azért érdekes számunkra, mert hihetővé teszi a "hihetetlent": hogy az avar kulacs atya jelének olvasatát alátámaszthatjuk a neolitikus Bél atya mondatjel segítségével
E kutatómunkának még nem értünk a végére, ezért indokolatlan az avar kulacs minden jeléről végérvényesnek szánt ítéleteket közzétenni. Azonban az összefüggések, például a székely "ty" (atya) jel rokonságának ismerete, vagy legalább az összefüggő leletkör kutatása (a Tordos-Vincsa kultúrától a székely írásig) indokolt lenne minden olyan kutató számára, aki az avar írásbeliséggel foglalkozik - mert több érdekes, avar vonatkozású jelkapcsolatról van adatunk (8. és 9. ábra).
9. ábra. Magyar, vagy magyarral rokon nyelvet azonosít, hogy a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor is a tenyésztés szervén viseli a ten jelet
Például a Gizella kincs avar készítésű turulos fibuláján a madár nemzőszervére van téve a Lyukó isten mondatjel és a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron is a tenyésztés szervén jelenik meg a ten jele. A jelhasználat ilyen fokú egyezése nem véletlen (a Tordos-Vincsa kultúra 49 jele egyezik a székely írás és a magyar hieroglif írás jeleivel). Amennyiben levonjuk azt a következtetést, hogy az avar jeleket szoros kapcsolat fűzi a neolitikum jelhasználatához, akkor ezt a kapcsolatot illik alaposabban ismernünk és felhasználnunk az avar kulacs jeleinek értelmezésekor is.
10/a. ábra. A bögözi "ty" (atya) jel és a Tordos-Vincsa kultúra Bél Ak (?) ligatúrája
10/b. ábra. A székely írás "b" (Bél) és Ak (patak, Heraklész) jele
10/b. ábra. A székely írás "b" (Bél) és Ak (patak, Heraklész) jele
E kapcsolatrendszerből kulacsunk jeleinek értelmezéséhez a Bél és az atya jelek rokonsága a leginkább figyelemre méltó. A Tordos-Vincsa kultúrának ugyanis van egy ligatúrája, amely Bél és az Ak jelekből van összetéve, de formailag lényegében azonos a székely írás bögözi "ty" (atya) jelével (10/a. ábra). Feltételezzük, hogy ez a Bél Ak összetétel a magyar világ szó neolitikus elődje és ez a szóösszetétel maradt fent az osztrák Villach (szlovén Beljak) városnévben is.
Az atya hieroglifa változatainak magyarázata
Bana Pál említette meg a fészbukon, hogy az avar kulacs atya hieroglifája ligatúraként is értelmezhető s akkor a Jó Bél olvasatot adja. Hasonló jelenségre figyelhetünk fel a bögözi "ty" (atya) jel esetében is, amelyet ligatúraként értelmezve a Bél Ak (mai magyarsággal: világ) jeleként olvashatunk el.
Joggal merül fel a kérdés, hogy miért tekintjük ezeket a Jó Bél és Bél Ak ligatúrákat az atya fogalomjelének (vagy a székely írás ebből kialakult "ty" betűjének)? A megfigyelés és a kérdés jogos, amire válaszolni kell.
A székely írás "ty" betűi az atya fogalomjeléből alakultak ki. Ezek a fogalomjelek formailag egy csoportba tartoznak, mert közös elemük az X alakú Bél hieroglifa. A jelek további elemei ennek az X-nek a kiegészítései, bővítményei, amelyek Bél isten valamilyen tulajdonságával lehetnek összefüggésben.
Tudjuk, hogy az X alak egyrészt a négy szent folyót jelképezi, másrészt (kiegészítésekkel együtt) az Orion csillagkép rajza is. Bélt (a későbbi Nimródot) ugyanis az Orion csillagképpel azonosították eleink s a kiegészítésekkel különböztethették meg az isten földi és égi megjelenését. A kiegészítések esetenként az Orion körüli csillagokkal is összefüggésben lehetnek.
Mivel a mitológiánkban Bél fiúisten volt népünk atyja, ezért ezeket a különféle kiegészített jelváltozatokat (ligatúrákat) az atya jelének is tekintették. Lehet a ligatúrának eltérő olvasata, azt mégis az atya jelképének tartották (mert a ligatúra az Orion csillagképre emlékeztetett, ami az atya égi megjelenése volt). A ligatúra pontos olvasata csupán az atya egyik oldalát, szokásos jellemzését rögzítette, ami nem akadályozta meg azt, hogy egyúttal atya hieroglifaként is működjön.
Amiképpen a sumer jeleknek is lehet akár 10-20 jelentése is, ugyanúgy a legkorábbi magyar hieroglifákhoz sem csak egyetlen jelentés tartozott. Az a követelmény, hogy egy jelformához egy jelentés tartozzon, a latin írás követelményeinek visszavetítése lenne. A magyar hieroglif írás egy önálló jelrendszer, saját szabályokkal, célokkal és lehetőségekkel. Nem írhatjuk elő az ősöknek, hogy milyen írást hagyhatnak ránk, e helyett nekünk kell felnőni a feladathoz, az ősírás elveinek és gyakorlatának felismeréséhez. Vagyis ezek az ellentmondások csak látszólagosak. Nem hibákról, hanem nagyon értékes, a korabeli gondolkodásról árulkodó adatokról van szó.
Az ősvallási szertartás szövegkönyve
Fentebb már említettük, hogy a szöveg elején és végén lévő "kis r"-ek (Rá, ragyogó stb. hieroglifák) az ősvallási szövegkönyvekre jellemzőek. Ilyen ősvallási szertartási szövegkönyvből már vagy három is előkerült s bennük ez a jelenség (a "kis r" előfordulása vagy halmozása a szöveg elején és a végén) szokásos, vagy kötelező. Azért, mert a "kis r" a Rá istennevet és egyúttal a ragyogó, ragyogj, felragyogott stb. szavakat is rögzíti (a szójelek a ragozást nem adják vissza, ami ad némi szabadságot a kiolvasáskor). Azaz a szertartás elején az Isten szólongatását, felidézését, a végén pedig tőle való búcsúzást, a szertartás lezárását jelöli.
Jegyzet
(1) A haynauista-hunfalvysta "tudományos konszenzus" elfogadja, sőt elvárja a betűkből alkotott soros írásemlékeket, de nem akar tudni a szójeles avar szövegekről; természetesnek tekinti a török, iráni és szláv nyelvű megfejtéseket, de ideges lesz, vagy gúnyolódni kezd a magyar nyelvű olvasatoktól és az ősvallási alapozású magyarázatok olvasásakor.
A latin íráshoz, vagy a hasonló modern írásokhoz szokott szem számára természetes, hogy sorokba rendezett jeleket keres és talál. A bekarcolt jelek esetében ez megfelelő megközelítés, az avar kulacs jelei valóban sort alkotnak. Ez a sor azonban középen mintha meg lenne törve és ívet alkotva igyekezne körülölelni a felület közepén lévő kiemelkedést (aminek lehet ősvallási jelentősége is, ha ez a domborulat jelentést hordoz).
Manapság az olvasmányaink többsége jelsorokból áll (kivétel is akad, mint például a térképeken lévő jelek), ám a jelek sorba rendezettsége nem öröktől való követelmény, hanem a neolitikum végének, a fémkorszakok elejének találmánya.
A kőkori eredetű világmodellek jelei még nincsenek sorokba rendezve (4., 9., 11. és 12. ábra), hanem a világmodell tájain (sarkán, oldalfelezőjén és közepén) csoportosulnak - mert a világ részeihez fűződtek azok a vallásos tartalmak, amelyeket a jelek kifejeznek. Például a világ sarkain gyakori volt a sarok szójel, az isteni középpontban pedig az Istent jelképező kereszt, vagy X alakú hieroglifa (11. és 12.ábra).
(2) Az egyetemi oktatás nagyjából arra a téves feltételezésre épül, hogy az írást a sumerek találták fel s hogy a korábbi, például a Mas d' Azil-i és Tordos-Vincsa jelek csak írást megelőző jelrendszerek. Mintha ilyesmi (írást megelőző írás) létezhetne. Ezekkel és a többi korai írásemlékkel lényegében nem is foglalkoznak, ezért ezek tanulságait hasznosítani sem tudják az egyetemekről kikerülő kutatók.
(3) A székely írás végső soron a kőkori ősvallás szkíták, hunok és avarok közvetítésével ránk maradt hieroglifáiból alakult ki.
(4) A panteisztikus vallások szerint a világ maga az Isten. A valóság az Isten kibontakozása, önkifejtése vagy megjelenése. A magyar ősvallásra szokás mondani, hogy természetvallás volt, amit néha úgy magyaráznak, hogy minden fának, sziklának és forrásnak külön istene volt. Ez is igaz lehet időnként és valamelyest, eredetileg azonban az egyetlen Isten valamilyen része, vagy oldala jelenhet meg mindezekben.
(5) A ma embere számára már nem természetes ez az ősvallási eszmerendszer. Ez nem róható fel pusztán az ezer éves keresztény szellemiség hatásának (annál is inkább, mert a kereszténység igen sok gondolatát megőrizte az ősvallásnak). Az egyetemeinken nagyjából azt tanították évtizedekig, hogy magyar ősvallásról beszélni eleve tudománytalan, mert legfeljebb csak népi hiedelmeink léteztek. Az iskolapadból kikerülő átlagos értelmiségi már "tudja" (de persze rosszul tudja), hogy aminek köze van az ősvalláshoz, az csak ostobaság és tudománytalan lehet. Ez a csontokba ivódott téveszme aztán megakadályozza az avar leleteken lévő írásemlékek elolvasását is.
(6) Emlékeztetnünk kell arra, hogy minden vallás három részből: elméletből, szertartásból és jelképekből áll s a magyar hieroglif írás, meg a belőle kialakult székely írás a kőkori ősvallás jelképeivel azonos, vagy azok leszármazottja. A most tárgyalt avar kulacs jelei esetében ezt ki is tudjuk mutatni.
(1) A haynauista-hunfalvysta "tudományos konszenzus" elfogadja, sőt elvárja a betűkből alkotott soros írásemlékeket, de nem akar tudni a szójeles avar szövegekről; természetesnek tekinti a török, iráni és szláv nyelvű megfejtéseket, de ideges lesz, vagy gúnyolódni kezd a magyar nyelvű olvasatoktól és az ősvallási alapozású magyarázatok olvasásakor.
A latin íráshoz, vagy a hasonló modern írásokhoz szokott szem számára természetes, hogy sorokba rendezett jeleket keres és talál. A bekarcolt jelek esetében ez megfelelő megközelítés, az avar kulacs jelei valóban sort alkotnak. Ez a sor azonban középen mintha meg lenne törve és ívet alkotva igyekezne körülölelni a felület közepén lévő kiemelkedést (aminek lehet ősvallási jelentősége is, ha ez a domborulat jelentést hordoz).
Manapság az olvasmányaink többsége jelsorokból áll (kivétel is akad, mint például a térképeken lévő jelek), ám a jelek sorba rendezettsége nem öröktől való követelmény, hanem a neolitikum végének, a fémkorszakok elejének találmánya.
A kőkori eredetű világmodellek jelei még nincsenek sorokba rendezve (4., 9., 11. és 12. ábra), hanem a világmodell tájain (sarkán, oldalfelezőjén és közepén) csoportosulnak - mert a világ részeihez fűződtek azok a vallásos tartalmak, amelyeket a jelek kifejeznek. Például a világ sarkain gyakori volt a sarok szójel, az isteni középpontban pedig az Istent jelképező kereszt, vagy X alakú hieroglifa (11. és 12.ábra).
11. ábra. Későszarmata, vagy korahun csat a Kárpát-medencéből Szergej Botalov nyomán, világmodelljének sarkain a székely írás "s" (sar/sarok) jele, közepén az Istent jelképező kereszt, a székely írás kereszt alakú "d" (Dana) jele
12. ábra. Magyarszombatfai tál, világmodelljének közepén a Bél fiúistenre utaló X alakú hieroglifa (a székely írás "b" betűjének előképe), amelynek szárai hullám alakúak, bizonyítva, hogy a jel a paradicsomi négy szent folyó térképéből egyszerűsödött le az akrofónia során
13. ábra. A murgai hun korsó egy térbeli világmodell, az életerőt adó száját az edényre festett "díszítés" a világ szakrális középpontjával azonosítja, ahonnan a négy szent folyó elindul (az edény "elolvasható", mert felülnézete a körbe zárt kereszt alakú Föld hieroglifát mutatja)
(3) A székely írás végső soron a kőkori ősvallás szkíták, hunok és avarok közvetítésével ránk maradt hieroglifáiból alakult ki.
(4) A panteisztikus vallások szerint a világ maga az Isten. A valóság az Isten kibontakozása, önkifejtése vagy megjelenése. A magyar ősvallásra szokás mondani, hogy természetvallás volt, amit néha úgy magyaráznak, hogy minden fának, sziklának és forrásnak külön istene volt. Ez is igaz lehet időnként és valamelyest, eredetileg azonban az egyetlen Isten valamilyen része, vagy oldala jelenhet meg mindezekben.
(5) A ma embere számára már nem természetes ez az ősvallási eszmerendszer. Ez nem róható fel pusztán az ezer éves keresztény szellemiség hatásának (annál is inkább, mert a kereszténység igen sok gondolatát megőrizte az ősvallásnak). Az egyetemeinken nagyjából azt tanították évtizedekig, hogy magyar ősvallásról beszélni eleve tudománytalan, mert legfeljebb csak népi hiedelmeink léteztek. Az iskolapadból kikerülő átlagos értelmiségi már "tudja" (de persze rosszul tudja), hogy aminek köze van az ősvalláshoz, az csak ostobaság és tudománytalan lehet. Ez a csontokba ivódott téveszme aztán megakadályozza az avar leleteken lévő írásemlékek elolvasását is.
(6) Emlékeztetnünk kell arra, hogy minden vallás három részből: elméletből, szertartásból és jelképekből áll s a magyar hieroglif írás, meg a belőle kialakult székely írás a kőkori ősvallás jelképeivel azonos, vagy azok leszármazottja. A most tárgyalt avar kulacs jelei esetében ezt ki is tudjuk mutatni.
Irodalom
Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje
Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza: Hun tartalom (hun és avar témájú cikkek)
Varga Géza: Magyar hieroglif írás (pl. Lyukó isten bemutatásával)
Varga Géza: Bíró András áltudományos cenzúrája a Kurultájon
Varga Géza: Sorokba rendezett szimmetrikus szöveg Nenad korongján
Varga Géza: A bakodpusztai hun gyűrű a hieroglifikus Lyukó földje mondatjellel
Varga Géza: A kölkedi avar boglár magyar hieroglifái
Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel
Varga Géza: Isten szavunk eredete
Varga Géza: Villach "világ" neve és a Tordos-Vincsa kultúra Bél ak ligatúrája
Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza: Hun tartalom (hun és avar témájú cikkek)
Varga Géza: Magyar hieroglif írás (pl. Lyukó isten bemutatásával)
Varga Géza: Bíró András áltudományos cenzúrája a Kurultájon
Varga Géza: Sorokba rendezett szimmetrikus szöveg Nenad korongján
Varga Géza: A bakodpusztai hun gyűrű a hieroglifikus Lyukó földje mondatjellel
Varga Géza: A kölkedi avar boglár magyar hieroglifái
Varga Géza: Az énlakai Egy Isten mondatjel
Varga Géza: Isten szavunk eredete
Varga Géza: Villach "világ" neve és a Tordos-Vincsa kultúra Bél ak ligatúrája
A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy bűbájos őrségi szállás) egyik kerti pihenőhelye
A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) tókájának részlete
Kötetlen biológiaóra a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy kedves őrségi szállás) dombja alatti égerláp-rekvizitumban
A veleméri Cserépmadár szállás (egy őrségi szálláshely) borospincéjéből kialakított fürdőszoba-előtér
Az amerikai "Kensingtoni" rúnákat a Templomos felfedezőknek tulajdonítják. A jelek közt talált kampós "X" mintegy bizonyítékul szolgál a titkos szervezet írásának. Varga Géza avar-hun kulacsán is szerepel ez a jel, ezért varga Géza vizsgálata érdekes lehetne, és talán hozzájárulna a fontos dokumentum megfejtéséhez?
VálaszTörlésLátnom kellene azt a Kensington-i szöveget. A "kampós X" (egyik fajtája) a székely írás "ty" (atya) jele.
TörlésRákerestem a neten és megtaláltam a fényképét, de nem tűnik hitelesnek.
Törlés