Tatyjana Bagisevna Nyikityina Veretes övek a Vetluga–Vjatka-folyóköz 9–11. századi régészeti hagyatékában c. dolgozatában adja közre az 1. ábrán látható veret képét (58. oldal, 38. ábra). A Zaton Mihejeva temetőjéből származó tárgy - a magyar hieroglif írásban megismert szokás szerint - egy hieroglifákból (ősvallási vonatkozású szójelekből) komponált, elolvasható kép. A jelen cikkben a tárgyon lévő szójelek olvasatával egészítem ki a leírást.
A képszerű jelkompozíció a Tejutat hegyekből rakott világoszlopként ábrázolja, azzal a hasadékkal egyetemben, amelyben karácsonykor kél a Nap (1. ábra). A jeleket illetően pontos megfelelőjét mutattam be korábban egy szarmata rúdvégi jelvényen (2. ábra). A magas kőnek nevezett világoszlop ábrázolását hun kori hieroglifikus szövegben, pl. az apahidai tarsolylemezen (3. ábra) is megtaláljuk. A magyar népi jelkincsben napjainkig használatban maradt ez az elolvasható jelkép (4. és 5. ábra).
5. ábra. Veleméri rajzos sindük a "magas kő" ábrázolási konvenció példáival, a középső sindü szójeleinek olvasata: Magasságos Lyukó köve
A Zaton Mihejeva temetőjéből származó képszerű jelmontázs beleillik ama írástörténeti folyamatba, amit a honfoglaló magyarok szkíta és hun hagyományt követő írásemlékeiből eddig megismerhettünk.
A szaporodó hieroglifikus nyelvemlékek alapján időszerű a Kr. e. 1000-től a honfoglalásig tartó ősmagyar kor újabb jellemzését tankönyvekbe foglalni. Eddig ugyanis az volt róla a székely rovásírástól tudatosan tartózkodó akadémikus "tudomány" álláspontja, hogy az írás- és nyelvemlék nélküli. Annak ellenére, hogy a hagyomány (pl. Thelegdi János és Bél Mátyás is) úgy tudta, miszerint a székely írás hun eredetű. A székely jelek megfelelőit a hun régészeti emlékeken is meg lehetett találni (a Magas kő rajzát ábrázoló hun csatot Bóna István is közölte). 1996-ban az Írástörténeti tanulmányok sorozatban Székely rovásjelek hun tárgyakon címmel füzetet is adtam ki ezzel a felismeréssel. A "tudományos konszenzus" azonban nem kívánta tudomásul venni sem a hun-magyar azonosságot, sem a magyar jelhasználat tényeit. A magyar jelhasználat megismerésétől való páni rettegés(?) ma is jellemzi a Nemzeti Régészeti Intézet és más "tudós" intézmények magatartását. Ennek megfelelő maradt az egyébként kitűnő(?) szakemberek dolgozatainak rovológiai színvonala is. Csak reménykedni lehet abban, hogy nem ez fog tükröződni a kínai-magyar közös rendezésben készülő hun kiállításon.
Irodalom
Tatyjana Bagisevna Nyikityina: Veretes övek a Vetluga–Vjatka-folyóköz 9–11. századi régészeti hagyatékában, Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia A PPKE BTK Régészettudományi Intézetének kiadványai 28 ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok 6
Tarasz Verba – Igor Prohnenko ‒ Türk Attila – Zágorhidi Czigány Bertalan – Szulejman Al Halabi – Oleg V. Fjodorov: Magyar jellegű sír a 10. század második feléből az ukrajnai Rovanci település határából (academia.edu)
Varga Géza: Thelegdi János: Rudimenta
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza idézi Bél Mátyást aki szerint a szkítáknak hieroglifikus írása volt
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: A szarmata jogar csúcsdísze egy kőből rakott hieroglifikus égbolt-modell
Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek
Varga Géza: Félsikerű kiállítások
Varga Géza: Korompay Klára az írástalan ősmagyar kor helyesírásáról
Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum, 1996.
Varga Géza: A Káma-Vjatka vidékén előkerült magyar mondat
Varga Géza: Türk Attila X. századi magyar nyelvemlékek képet közli az ukrajnai Rovanciból
Varga Géza: Türk Attila figyelmen kívül hagyja a honfoglalók hieroglifikus nyelvemlékeit
Varga Géza: Szabírok, azaz magyarok
Varga Géza: Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
Varga Géza: Szabírok, azaz magyarok
Varga Géza: Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése