A szombathelyi Smidt Múzeumot 1968-ban alapította Dr. Smidt Lajos (1903-1975), nyugalmazott kórházigazgató, sebész főorvos, aki Szombathely városának és Vas megye közönségének ajándékozta értékes, iparművészeti és történeti arculatú magángyűjteményét. Hat évtizedes gyűjtőmunka eredménye ez a gazdag életmű. A főorvos fáradhatatlan szenvedéllyel gyűjtötte a múlt becses emlékeit a jövő számára, azzal a céllal, hogy egykor közkinccsé tegye.

1. ábra. A Smidt Múzeum bronzkori agyagedénye (középen), a körbefutó él, élő szójelek egyike a feje tetejéről a talpára állítva (balra) és a székely írás "l" betűjének leggyakoribb változata (jobbra)

A kiállítás bronzkori tárgyakat bemutató vitrinjében szerepel egy agyagtál, amelynek jeleire a feleségem hívta fel a figyelmemet. Ennek az edénynek az oldalán a székely írás "l" betűjének pontos formai megfelelőjéből alkotott "sorminta" fut körbe (1. ábra). Itt persze nem egyetlen hangot jelölő "l" betűről, hanem a magyar hieroglif írás él, élő szójelének egyik alakváltozatáról van szó. Ezek a szójelek az edény oldalán a fejük tetején állnak. Ugyanannak a jelnek az ismételgetése és "lelógó" elhelyezése, fejjel lefele való ábrázolása más hieroglifikus nyelvemléken is előfordul (3., 4. és 5. ábra).

Sok példa alapján az edényeknek az volt az ősvallás által meghatározott feladata, hogy a belőlük fogyasztható ételt isteni eredetűnek állítsák be. Ezért szerepel e bronzkori edényen is ez a hieroglifa.

A magyar él, élő szó (Istenünk állandó jelzője) az ugariti Él főisten, a görög Helios és az arab Allah nevével rokon. A héber elohim "istenek" szó töve szintén e körbe tartozik. Az él, élő szavunknak ez a széles és előkelő rokonsága önmagában is egy kőkori magyar ősvallás rendkívüli hatására utal. Annak is súlya van, hogy a szót rögzítő legkorábbi szójelünk a Kárpát-medencéből került elő s származéka a mai napig használatos a székely írásban. (1)

2. ábra. A csömöri hun cikádafibulán (középen) szintén szerepel az él, élő hieroglifa, a lelet Lyukó, él és ég szójelei (balra, lentről felfele), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "ly", "l" és "g" rovásbetűk (jobbra), az olvasat: Lyukó él az égben

3. ábra. A kolumbiai vázán azért vannak "lelógó" jó hieroglifák, mert a váza szájától, az Isten nézőpontjából kell őket szemlélni, a körrel (az edény szájával) együtt az olvasata: Jóságos Lyukó

4. ábra. Szarmata üst hasonlóképpen "lelógó" (az isteni nézőpontból olvasható) "jó" hieroglifákkal, a hármas halom alakú füllel együtt az olvasatuk: Jó országa

5. ábra. A szentgyörgyvölgyi csupor kerületén szintén "lelógó" jó szójelek ismétlődnek más jelek társaságában

A 3-5. ábrákon szereplő jó "folyó, isten" hieroglifa a Tejúttal, az égi folyóval azonos Isten egyik állandó jelzőjét rögzíti. Ez esetekben is az Istent idézik az edények jelei és a jelhasználat is hasonló.

Jellegzetessége ennek az Eurázsiában és Amerikában is elterjedt hieroglifikus írásemlék-körnek, hogy kivétel nélkül magyar szójeleket (magyar szójelek formai párhuzamait) használják. Több okunk is van arra, hogy a hasonló jelek mögött hasonló szavakat sejtsünk, a magyarral rokon nyelvet feltételezzünk. Például a magyar közszavak némelyike távoli vallások isteneinek nevével azonos, mert e vallások közös gyökérből sarjadtak ki. A székely írás e kőkori ősvallás jelképeiből származik, az írásrendszerek pedig monogenezissel alakultak ki ebből az ősvallási jelrendszerből. Ez magyarázza meg azt a rendkívüli fomai hasonlóságot, ami a székely írás jeleit és általában a magyar jelkészletet a kőkori és a későbbi jelrendszerek jeleihez köti. Ennek egyik példája a Tordos-Vincsa kultúra jelkészletével mutatkozó 49 formai azonosság (6. ábra).

6. ábra. A 6000 éves Tordos-Vincsa kultúra jeleinek egyezése a magyar jelkészlettel

Az írásrendszerek genetikus kapcsolata kivételes lehetőséget ad a fenti edény és a hasonló hieroglifikus szövegek jeleinek elolvasására, valamint a jelenség megértésére. Aligha lehet ezt másként magyarázni, mint hogy a kőkorban a magyar nyelv, írás és vallás ősét elterjedten használták Eurázsiában és Amerikában.

Jegyzet

(1) Genetikai összefüggések alapján Horváth-Lugossy Gábor a közelmúltban egy riportban kijelentette, hogy a sztyeppén (ide értve a Kárpát-medencét is) a magyarság ősei éltek évezredeken keresztül, azaz őshonosok vagyunk. Mint mondta: "a mai magyarság legnagyobbrészt a Kárpát-medence rézkori-bronzkori alapnépességétől származik, vagyis őseink legalább hatezer éve élnek itt folyamatosan, a keletről érkező bevándorlási hullámok pedig nem módosították jelentősen a Kárpát-medence genetikai állományát".

A hieroglifikus nyelvemlékek alapján ugyanezt a képet alkothatjuk. A Kárpát-medence legkorábbi, a magyar nyelvet, vagy rokonát dokumentáló írásemléke a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor.

Irodalom

Varga Géza: Magyar hieroglif írás