A gyönyörű cserépedény fényképét a neten találtam, minden további adat nélkül és csak a szépsége miatt raktároztam el a számítógépem valamelyik bugyrában, talán fel sem figyelve a jeleire. Tegnap azonban - egy kedves házaspár, Zoli és Adrienn kérésére - napirendre került az edény díszítésének bemutató jellegű elemzése, grafikai feldolgozása és közreadása. Az alábbi eredmény született ezen a kis közönség előtti bemutatón (1. ábra). Szász Endre festőművész csinált valami hasonlót, igaz, talán nagyobb művészi sikerrel.
1. ábra. A lekváros edény szimmetrikus díszítésének olvasata: A magas szár kő istene, esetleg Isten a magas szárkő (mai magyarsággal: Isten a magas úrkő), balra (fentről lefele) az edény isten, magas, szár és kő hieroglifái, jobbra pedig a nekik megfelelő székely jelek (fentről lefele: énlakai isten ligatúra, az "m", "sz" rovásbetű és a felsősófalvai kő hieroglifa
Az edény legfontosabb, legfeltűnőbb jele a függőleges szár hieroglifa, amelyet a mellette sorakozó pontok alapján magas szár kő alakban olvashatunk el. Ez az Istennel azonos Tejút egyik jelképe. Hímes tojáson láttam már hasonló megoldást, ahol a hegyek sorát (a magas és a kő hieroglifát) pontsorral helyettesítette, egyszerűsítette le a készítője.
A szomszédos képmezőkben lévő tulipán - mint azt másutt már ismételten tapasztalhattuk - Isten olvasatú. A tulipán azért lett a magyar nép legkedvesebb virága, mert a sztyeppén, ahol a vadtulipán géncentruma van, tavasszal színpompás tulipánmezők jelzik a természet megújúlásának, Isten visszatérésének időpontját. S addig alakítgatták a tulipán rajzát, amíg Isten (ős + ten) alakban elolvashatóvá nem vált.
Újfent meggyőződhettünk arról, hogy a magyar hieroglif írás a világ legszebb, gondolatokban leggazdagabb írása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése