Éhmann Gábornak tartozunk köszönettel azért, mert az általa Telki határában talált hun kincsleletről tájékoztatta a Magyar Nemzeti Múzeum illetékeseit. A muzeológusoknak is jár az elismerés, mert ezt a tárgyat nem reszelték le olyan barbár módon, mint a budapesti késő-középkori jelvényt (1). Így történt, hogy a telki hun kincsek közül immár egy második hieroglifikus mondatot is sikerült elolvasnom (az elsőről az Elolvasható hun ékszer a Ragyogó, magasságos Khuar köve mondatjellel c. cikkben számoltam be).

1. ábra. Az Éhmann Gábor által Telki határában talált hun jelvényen a szimmetrikusan elhelyezett Élő úr, vagy az Úr laka mondat olvasható (a székely "l" betű akrofóniájának rekonstrukciója még nem befejezett)

A jelvény a székely "l" és "s" rovásbetűk hieroglifikus megfelelőjéből, az élő (vagy lak) és a sar "úr" szójelekből áll. Azt a szimmetrikus szövegszerkesztési hagyományt követi, amit már a szkíta kor óta használtak eleink. Egyes szimmetrikus szövegek a középső jeltől jobbra is, meg balra is kiindulva ugyanazt a mondatot adják vissza. Esetünkben a középső élő (vagy lak) szójeltől lehet kiindulni s azt bármelyik irányban haladva összeolvashatjuk a sar "úr" szójellel és kapjuk ezáltal az Élő sar (mai magyarsággal az Élő úr), esetleg a Sárlak (Úrlak) mondatot.

Különleges írásalkalmazási szokás ebben az írásemlékben, hogy a középső jel fejjel lefelé áll. Ezt a talán a bustrofedonnal rokonítható szokást (hogy az egyik sor a talpán áll, a másik sor meg a feje tetejére van állítva), tapasztalhattuk már szkíta, párthus, honfoglalás kori és népi írásemlékeken is (ez utóbbira példa egy őriszentpéteri tál 1713-ból).

2. ábra. A hun élő vagy lak hieroglifa (fent) és a székely írás "l" betűje a homoródkarácsonyi feliratból (lent)

A székely "l" akrofóniája pillanatnyilag még tisztázatlan. Felmerült a ló, lak, élő és lélek is, mint az akrofónia lehetséges kiinduló szójele. Ez a rövid hun mondat - a jelek szerint - segít az akrofónia megértésében. Ugyanis az ehhez hasonló, három szójelből álló hieroglifikus szövegek középső jele általában az Isten valamilyen neve, vagy jelzője, ezért a ló kiesett. A Friedrich Klára által felvetett lélek is megfelelne e fenti követelménynek, ám az él, élő nagyobb karrierje miatt (vö. sémi Él és Elohim, arab Allah!) az élő olvasat valószínűbb. A lak olvasatot az egykor volt Sárlak "Úrlak" helységnév támogatja.

2. ábra. A hun sar "úr" hieroglifa (fent) és a székely írás "s" betűje Kájonitól (lent)

Jegyzetek

(1) A muzeológusok "mentségére" szóljon, hogy nem ismerték fel a lelet hieroglifáit (a gyengébbek kedvéért: "rovás"jeleit). Ha tudták volna, hogy ez is elolvasható magyarul, akkor talán ezt is barbár módon lereszelik, a maradékot pedig rontott latin M betűnek, a Mária-kultusz kellékének magyarázzák.

Irodalom