Fehér Bence egyre több cikkével örvendezteti meg a rovásírás iránt érdeklődők táborát, amivel lehetőséget ad a szakterület aktuális problémáit taglaló hozzászólásokra is. A jelen cikkben a rovológiai irodalomban gyakran felbukkanó "dilettáns" és "szakképzett" jelzőket, illetve ezek Fehér Bence általi legutóbbi alkalmazásait járjuk körül. A szerző ugyanis a közelmúltban megjelent cikkeiben "dilettánsként" említi Libisch Győzőt és "legképzettebb rováskutatóként" Vékony Gábort. (1)
Libisch Győző - a nyest.hu eredetileg rám kiosztott jelzőjével élve - önjelölt rováskutató volt, aki a sohasem létezett pálos rovásírás feltalálójaként tette hirhedtté a nevét (2). Sokat írt és az ocsú között akadt egy mag is, ami miatt a neve méltán marad fent századokon át a rovológiai irodalomban. Fehér Bence az MKI honlapján a székelydályai rovásfeliratról írt cikkében - nagyon helyesen - megemlíti Libisch Győző nevét. Történt ugyanis, hogy Székelydályán a református templom külső déli hajófalán összességében kilenc méter hosszú, mélyen vésett rovásszöveg került elő 1992-95 között. A feliratot Benkő Elek írta le, majd őt követően tudós és amatőr kutatók sora próbálkozott a rovásszöveg elolvasásával és értelmezésével - nem sok sikerrel. A legnagyobb akadályt az jelentette - írja Fehér Bence - hogy a felirat mérete és funkciója eltér a többi ismerttől. "A szakértők nagy többségének eszébe sem jutott, hogy tulajdonképpen nem egyetlen, hanem három vagy négy, hasonló tartalmú, de egymástól független feliratról van szó (bár látni kellett volna, hogy nem ugyanaz a kéz írta őket!). Azt pedig álmában sem gondolta senki (egy teljesen amatőr kutató, Libisch Győző kivételével), hogy itt sírfeliratokról van szó, hiszen ilyeneket egyáltalán nem ismertünk rovásírással." Azaz egy "teljesen dilettáns" is képes előre mozdítani a kutatást.
Ezt eddig is tudtuk. A dolog csak azért érdekes, mert a Magyarságkutató Intézet megalakítását beharangozó cikkek egyikében az intézet meghatározó személyiségeként emlegették Hoppál Mihályt s közölték az ígéretét is, miszerint ebben az intézetben a dilettánsok nem rúgnak majd labdába. Nyilvánvaló az ellentmondás. Fehér Bence nem érezné kötelezőnek az egyébként kitűnő Hoppál Mihály elhibázott ígéretének betartását? Az ellentmondást örökérvényűen, elvi tisztasággal kellene végre feloldani (3).
2. ábra. A hibásan elolvasott Bodrog-alsóbűi nyelvemlék
Vékony Gábor történész, régész és nyelvész, egyetemi docens, a történettudományok kandidátusa, az ELTE Régészeti Tanszékének tanára joggal megérdemelte a "legképzettebb rováskutatónk" jelzőt. Őt egy másik cikkében említi Fehér Bence. A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat Vékony által adott hibás olvasatából mégis csak az nyilvánvaló, hogy a rovológia területén önmagában semmit sem ér a "szakképzettség". Az olvasat ugyanis szembetűnően és nyilvánvalóan téves, sőt hamis (4). Ez azonban nem akadályozta meg Fehér Bencét és az MKI-t, hogy a téves olvasatot nyelvemlékként kezelje - bár az egyetlen szó szófaját sem sikerült meghatározniuk.
Azaz szakképzettekből álló intézet is képes tökéletesen hibás olvasat fenntartására és továbbadására.
A jelenséget (hogy a rovológia területén egy dilettáns jó eredményt mutat fel, miközben a szakképzett ostobaságot ad elő) könnyű megérteni és megmagyarázni. Több oka is van a kudarcnak, de a legnagyobb hiba a dilettáns és a szakképzett szembeállításával követődött el. Ez a felosztás azt a hamis illúziót élteti, mintha az egyetemeinkről csupa tévedhetetlen mindentudó kerülne ki, a körön kívüliekre meg nem érdemes odafigyelni se. A középkor sötétje árad ebből az általánosan elterjedt álláspontból. Pedig legalább Descartes óta tudjuk, vagy tudnunk kellene, hogy nem a hagyomány, nem a hatalom, nem a végzettség, még a szakképzettek népszavazása sem döntő a tudományos vitában, hanem csak és kizárólag a tudományos igényű érvelés.
Azaz módszertani hiba, ha egy kutatót (és az álláspontját) a szakképzettsége, vagy a szakképzetlensége alapján beskatulyáznak. Tudott dolog, hogy az elmúlt évtizedekben a rovológia terén a dilettánsok vitték előre az írástudományt, miközben az akadémikus áltudomány megelégedett a jelzőosztogatással (a dilettánstól az elmebetegig). Ezért következhetett be a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk megjelenését követően, a kötetben előadottak hatására, hogy a szakképzett kutatók sora (Benkő Elek, Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János) vallotta be: fogalma sincs a székely írás eredetéről. Ezzel bátran átléptek az akadémikus áltudomány évszázados hazugságáradatán (az ótürk eredeztetésen), ám azóta sem voltak képesek új eredeztetés-elmélet kidolgozására.
Jegyzetek
(1) A rovológiában (a korai magyar írásokkal foglalkozó tudományterületen) most zajlik, vagy most kellene zajlania a rendszerváltásnak. Az előző átkosokban a dilettánsok végezték a kutatás és a tájékoztatás feladatát, az akadémikus áltudomány eközben hazudott, vagy hallgatott. A magyar értelmiség kritikája ellen a finnugrista jelzőkészlet kiosztásával és cenzúrával védekezett, az érdemi párbeszéd elől pedig arra hivatkozva zárkózott el, hogy a kritikusait dilettánsoknak minősítette. Ez egyenesen vezetett az akadémikus szerzők munkáiban tükröződő jelenlegi zsákutcába. A székely írásnak nincs komolyan vehető eredeztetése és leírása, azt sem tudják, milyen emlékeket lehet ide sorolni (a hieroglifikus népi, uralmi és vallási emlékekről egy nyikk sincs, pedig ezek feldolgozása és megértése nélkül nem lehet előbbre lépni). A magasan képzett "szakértők" a több száz szkíta, hun, avar és honfoglalás kori nyelvemléket díszítésnek tekintik és a leleteinket idegeneknek ajándékozzák. A genetikusok nyelvet illető találgatásokba bocsátkoznak, holott a gének nem rögzítik a nyelvet. Az ismert székely rovásszövegeket (például a székelyderzsi rovásírásos tégla jeleit) ma ugyanúgy nem tudják elolvasni, amiképpen korábban sem sikerült.
(2) Ezt a történelemhamisítást az sem teszi bocsánatos bűnné, még kevésbé tudományos ténnyé, hogy a Magyarságkutató Intézet szaktudósként kezeli a pálos rovásírást Libischre hivatkozva létezőként tárgyaló Hosszú Gábort.
(3) A "szakma" ugyanis alaposan belegabalyodott a dilettánsok osztályozásába és értékelésébe, amikor feltalálta a belső, vagy szakképzett dilettáns kategóriát és a többi áltudományos sületlenséget.
(4) Vékony Gábor végzettségeinek és beosztásainak imponáló felsorolása azt a sejtésünket is alátámasztja, hogy nem csak rovológiát, de talán becsületet sem lehet kellő hatékonysággal eltanulni az egyetemeinken.
A rokonszenves egyéniségű Vékony Gábor a vele folytatott személyes beszélgetésünk alapján tudta, hogy az agyagba nyomkodott szó jobbról első jele nem "f", hanem "ly", a második jele pedig nem "u/ú", hanem "o/ó" (2. ábra), mégis a hibás fúnák olvasatát erőltette az akadémikus konszenzus nyakába a betűzve szabályos Lyónak (szójellel pedig Lyukónak) olvasat helyett. Szakképzettjeink aztán megalapozatlan nyelvészeti csűrés-csavarással még a szó helyesen elolvasott végét is "átjavították" nak-ról nék-re, hogy egy fúvókán a fúnék szót olvashassák el.
Ez a "legképzettebb" akadémikus olvasat így lett tökéletes csőd és az általános hozzá nem értés és mellébeszélés szilárd emlékműve.
A szó első jele csak formailag hasonló a székely "ly" betűhöz, valójában nem betű, hanem szójel (nem a "ly" hangot jelöli, hanem a lyuk szót), ezért a szó olvasata: Lyukónak. A székely írás szójeleiről azonban az egzisztenciájára valamit is adó akadémikus kutató említést sem tehet, hiszen az cáfolná a székely írás végső soron sémi eredeztetéséről vagy száz éve előadott, politikai alapozású prekoncepciót.
Fehér Bence és az MKI előtt aligha van más, rövid távon eredményhez vezető lehetőség, mint a dilettánsok által összehordott kutatási eredmény megértése és érték szerinti szétválogatása. Egyébként folytatódik a rovológiai csődsorozata.
Irodalom
Fehér Bence: 25 éve, 1995. július 29-én került elő teljes terjedelmében a legnagyobb ma ismert székely rovásírásos felirat (mki.gov.hu)
Varga Géza: Fehér Bence megveregeti Vékony Gábor, a "talán legképzettebb rováskutatónk" vállát
Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Lyukónak
Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje
Varga Géza: Az akadémikus tudomány átadta a terepet, nem képes a székely írás eredeztetésére
Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Varga Géza: Bronzkori magyar írásbeliség
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése