Több, mint száz éve annak, hogy az akadémikus írástudomány - az ellenérvek dacára - alfabetikus írásként kezeli a székely írást. Ez a tévedés (1) sorozatos kudarcokhoz vezetett, de az akadémikus szerzők nem voltak képesek a csőd felismerésére, az ok tisztázására és a hiba kijavítására. A körön kívüliek figyelmeztetéseit és súgásait elengedték a fülük mellett, vagy a Zsirai óta szinte kötelezővé vált (a dilettánstól az elmebetegig terjedő) finnugrista jelzőosztogatással válaszoltak rá. Ez módszertani hibának bizonyult (2), ami csak a válságuk elmélyülését és lelepleződését eredményezhette.
E cikkben a totális akadémikus csőd néhány árulkodó esetét mutatom be. Ezek kivétel nélkül annak köszönhetők, hogy az akadémikus "tudomány" nem hajlandó a forrásokkal (például Veit Gailel feljegyzésével), valamint példákkal is igazolt szó- és mondatjeleink létének tudomásul vételére. Az ugyanis cáfolná a politikai ihletésű, magyar- és tudományellenes őstörténeti és nyelvészeti prekoncepcióikat.
Az eredeztetés kudarca
1. ábra. Az isten szavunk előfordulásai (balról jobbra): Amur menti sziklarajz több ezer éves sámánábrázolásán lévő szimmetrikus szöveg olvasata: szár Ak isten ügy szár (mai magyarsággal: Heraklész isten a folyó ura), krími szkíta aranykorona és egy nagykörűi honfoglalás kori veret Isten olvasatú hieroglifái, a sziklarajzon fordított a szórend
E cikkben a totális akadémikus csőd néhány árulkodó esetét mutatom be. Ezek kivétel nélkül annak köszönhetők, hogy az akadémikus "tudomány" nem hajlandó a forrásokkal (például Veit Gailel feljegyzésével), valamint példákkal is igazolt szó- és mondatjeleink létének tudomásul vételére. Az ugyanis cáfolná a politikai ihletésű, magyar- és tudományellenes őstörténeti és nyelvészeti prekoncepcióikat.
Az eredeztetés kudarca
A leglátványosabb akadémikus kudarc a székely írás eredeztetéséhez kötődik, bár a "szakma" és a nagyközönség - nem ismervén kellőképpen a szakirodalmat - ennek sincs igazán tudatában.
A jelformák hasonlósága alapján Nagy Géza vetette fel az 1800-as évek végén, hogy a székely írás az ótürk írás leszármazottja lehet. Ezt a gondolatot aztán egymásnak adták a szerzők, de sohasem ellenőrizték az elvárható alapossággal, azaz nem nézték meg, hogy más írásrendszerekkel kimutatható-e ugyanilyen, vagy nagyobb hasonlatosság (3). Azért nem ellenőrizték, mert a finnugrista prekoncepció szerint a magyarság nem vehette át más néptől az írását, csak amelyikkel a korai története alatt találkozott (ezt a látszólag logikus, ám a felhasználás során tévedést eredményező kiinduló hipotézist legutóbb Vásáry István ismételte meg). Ez a nézet ugyanis két téves sarokpontra épült. Egyrészt arra, hogy a magyarság képtelen volt saját írás kifejlesztésére, ezért azt át kellett vennie egy másik néptől. Másrészt arra, hogy a korai magyar történetet már tökéletesen ismerjük s az csak az Uráltól a Kárpát-medencéig tartó rövid úttal lehet azonos. Nyilvánvaló, hogy egyik sarokpont sem állja ki az ellenőrzést.
A székely írásjelek lényegében azonosak a magyar népi, uralmi és vallási jelhasználat szó- és mondatjeleivel - azaz nem volt szükségünk idegenek segítségére (az elvégzett akrofónia-rekonstrukciók alapján szójeleinket a magyar nyelv régi szavainak rögzítésére alakítottuk ki). A korai történetünk pedig korántsem volt olyan egyszerű és rövid, mint azt a finnugrista prekoncepció megkívánta, ezért vagyunk képesek több ezer éves távol-keleti sziklavéseteket is magyarul elolvasni (1. ábra).
2. ábra. Egy sar (mai magyarsággal: Egy úr) olvasatú szövegek: a nagyszentmiklósi hun nagyszíjvég felső vége (balra), egy bolgár sziklarajz lovasának fejdísze (középen) és egy veleméri rajzos sindü (jobbra) egyaránt a Tejúttal azonos Istent idézik, akitől a királyi hatalom származik - ezért jelöli az uralkodói hatalmat a hegyen álló kettőskereszt a sumer, meg a kínai írásban és a magyar címerben is (címerünkben a hármas halom és a kettős kereszt olvasata: Egy országa)
A nikolsburgi ábécében lévő "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjelünk akadémikus magyarázata is tévútra siklott (temporius "korábban"-nak magyarázták). A Máté Zsolt és Vékony Gábor által is vallott téveszmét (4) a Nyelvtudományi Közlemények közölte Máté Zsolt tollából. Ezt a hibát Róna-Tas András és Sándor Klára ellenőrzés nélkül átvette és felhasználta, aminek eredményeképpen a nikolsburgi ábécé ismertetése során a jelek közül mindketten kihagyták a "tprus" jelet, félrevezetvén ezáltal az olvasóikat. Máté Zsolt tanulmányának megjelenését követően írtam egy helyesbítő cikket a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztőségének, de arra évekig nem is válaszoltak és sohasem hasznosították. A cikkem végül az Így írtok ti magyar őstörténetet c. kötetben jelent meg. Sándor Klárát ismételten tájékoztattam Máté Zsolt kisiskolás hibájáról. A fiaskót az akadémikus "tudományra" jellemző módon, az 1400-as évekből származó forrás meghamisításával próbálták meg elmismásolni. Erre azért vállalkozhattak, mert nem kívánták, hogy a "tprus" jelről kiderüljön a mondatjel volta, amely ráadásul a (szabír)hun-magyar azonosságot is bizonyítja.
3. ábra. Hun jelvény Noin Ulából (középen) és a székely írás "ly" betűjének két alakja (a széleken), a jelforma Egyiptomtól Kínáig elterjedt, ám csak a magyar hieroglif írásban jelöli a lyuk szót, a "lyuk jel közepén fizikai lyuk" ábrázolási konvenció etnikumjelző (hun és magyar tárgyakon fordul elő, amiből következően a hunok magyarul beszéltek)
A bodrog alsóbűi rovásírásos fúvóka botránya
Az egész bűi történet kezdettől a finnugrista alapozású őstörténetírás állatorvosi beteg lovának szerepét töltötte be. Stamler Imre barátom évekig harcolt azért, hogy elismertesse: a honfoglalóknak nem kellett másoktól ellesniük a vasolvasztás mikéntjét, mert saját kohászattal rendelkeztek. Amikor végre elkezdődött az ásatás és feltártak egy vaskohókból álló műhelyt, akkor nem a régészek, hanem egy nekik segítő közember fedezte fel a kiásott anyagban a rovásírásos fúvókatöredéket. A felirat elolvasása napjainkig meghaladja az akadémikus "tudomány" lehetőségeit. A lelet eleve nagy port kavart, mert a prekoncepció szerint a Dunántúlon nem kerülhetett volna elő rovásszöveg (5). Az MTA vitát rendezett, de csak zárt ajtók mögött, az utca népe (közte e sorok írójának) kirekesztésével. Nem is jutottak semmire. A különféle, megalapozatlannál megalapozatlanabb akadémikus találgatás után Sándor Klára legutóbb úgy ítélte meg, hogy nincs bizonyíték a székely írás Székelyföldön kívüli ismeretére, mert az egyetlen bűi leletnek máig sincs jó olvasata. (6) Pedig - amennyiben elfogadja, hogy a jobbról első jel a lyuk szójele (5. ábra) - akkor egy nyelvtanilag helyes, vallástörténeti és alkalmazási szempontból is kifogástalan olvasathoz jut. A kohászok az olvasztás sikere érdekében szokásosan fohászkodtak az isten segítségéért s a hunok napistenének - több hieroglifikus szöveg alapján - Lyukó volt a neve (3. ábra). Ez az istennév a földrajzi neveink között is fennmaradt.
Az egész bűi történet kezdettől a finnugrista alapozású őstörténetírás állatorvosi beteg lovának szerepét töltötte be. Stamler Imre barátom évekig harcolt azért, hogy elismertesse: a honfoglalóknak nem kellett másoktól ellesniük a vasolvasztás mikéntjét, mert saját kohászattal rendelkeztek. Amikor végre elkezdődött az ásatás és feltártak egy vaskohókból álló műhelyt, akkor nem a régészek, hanem egy nekik segítő közember fedezte fel a kiásott anyagban a rovásírásos fúvókatöredéket. A felirat elolvasása napjainkig meghaladja az akadémikus "tudomány" lehetőségeit. A lelet eleve nagy port kavart, mert a prekoncepció szerint a Dunántúlon nem kerülhetett volna elő rovásszöveg (5). Az MTA vitát rendezett, de csak zárt ajtók mögött, az utca népe (közte e sorok írójának) kirekesztésével. Nem is jutottak semmire. A különféle, megalapozatlannál megalapozatlanabb akadémikus találgatás után Sándor Klára legutóbb úgy ítélte meg, hogy nincs bizonyíték a székely írás Székelyföldön kívüli ismeretére, mert az egyetlen bűi leletnek máig sincs jó olvasata. (6) Pedig - amennyiben elfogadja, hogy a jobbról első jel a lyuk szójele (5. ábra) - akkor egy nyelvtanilag helyes, vallástörténeti és alkalmazási szempontból is kifogástalan olvasathoz jut. A kohászok az olvasztás sikere érdekében szokásosan fohászkodtak az isten segítségéért s a hunok napistenének - több hieroglifikus szöveg alapján - Lyukó volt a neve (3. ábra). Ez az istennév a földrajzi neveink között is fennmaradt.
4. ábra. A karosi tarsolylemez Dana sar magas köve (mai magyarsággal: Dana úr magas köve) olvasatú hieroglifikus mondatjele
A karosi hunfoglalók esete
Török Tibor és Neparáczky Endre szegedi genetikusok megállapították, hogy a karosi honfoglaló vitézek egy része az egykori Hun Birodalom területéről származott. Sándor Klára nyelvész és Révész László régész (a többi finnugristát nem is említve) vitába szállt velük, tücsköt-bogarat és jelzőket is felemlegetvén, csak a honfoglalók hunságát ne kelljen tudomásul venniük. A kérdést eldönti, hogy a karosi vezérsírban talált tarsolyemezen magyar jelek találhatók és egy magyar mondat is elolvasható (4. ábra) - ezt azonban egyik vitázó fél sem ismerte és használta fel.
A fenti esetek alátámasztják az ismert írástörténész, I. J. Gelb álláspontját, miszerint írástudomány nincs is. Ez a szégyenletes helyzet egyrészt akadályozza a társtudományok területén végezhető munkát, másrészt lehetőséget biztosít a gyors tudományos áttörésre is azoknak, akik a jelek megismerésére és hasznosítására vállalkoznak. Ami persze borítékolhatóan együtt jár a hozzá nem értő szakképzettek konszenzusa általi jelzőosztogatással.
Az udvardi tűtartó szertartásszövege szójelekkel elolvasható
Török Tibor és Neparáczky Endre szegedi genetikusok megállapították, hogy a karosi honfoglaló vitézek egy része az egykori Hun Birodalom területéről származott. Sándor Klára nyelvész és Révész László régész (a többi finnugristát nem is említve) vitába szállt velük, tücsköt-bogarat és jelzőket is felemlegetvén, csak a honfoglalók hunságát ne kelljen tudomásul venniük. A kérdést eldönti, hogy a karosi vezérsírban talált tarsolyemezen magyar jelek találhatók és egy magyar mondat is elolvasható (4. ábra) - ezt azonban egyik vitázó fél sem ismerte és használta fel.
5. ábra. A rakamazi turulos korong jó sar ős ten (mai magyarsággal: Jóságos úristen) hieroglifikus mondata is felhasználatlanul maradt az akadémikus szerzők dolgozataiban
Az udvardi tűtartó szertartásszövege szójelekkel elolvasható
Fehér Bence (MKI) újabb dolgozata foglalkozik az udvardi avar tűtartó feliratával (6. ábra), amelyről korábban Vékony Gábor és Harmatta János is kifejtette a betűző olvasatra alapozott téveszméjét (7). A szerző az álláspontját előadta a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor konferencián is, miközben én Kovásznáról is, meg az MKI fészbukos csoportjából is ki vagyok tiltva a tudományos álláspontom miatt. Így aztán nem tudtam segíteni, aminek meg is lett az eredménye. Bár jól elolvasható, ismert rovásjelekkel írt magyar mondattal állt szemben az udvardi tűtartón, olvasattal mégsem szolgált, mert a "tudományos konszenzus" hibás módszertana (miszerint a székely írásnak nincsenek szójelei) megakadályozta ebben.
Jegyzet
(1) A székely írás egy szó- és mondatjeleket alkalmazó írás, amelyiknek van egy kitűnő ábécéje is. A szó és mondatjeleket alkalmazó, jellemzően korábbi írásemlékeket a közelmúltban megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetben leválasztottam és a magyar hieroglif írás megkülönböztető névvel láttam el, ám a két írásrendszer élesen nem határolható el egymástól, mert a zömmel alfabetikus székely írásemlékekben is találunk szó- és mondatjeleket.
(2) A tudományos igényű vita és párbeszéd a legnagyobb hozzájárulást adhatja a tudomány fejlődéséhez, ha az ellentmondások feloldásához vezet. Ehhez nem jelzőosztogatásra, még csak nem is a végzettségek, tudományos fokozatok és beosztások igazolására, a "tudományos konszenzus" jóváhagyására, hanem okos és becsületes emberekre lett volna szükség - ám éppen ez utóbbiakból mutatkozik súlyos hiány. Kiemelt tisztelet a kivételnek!
(3) Ezt a kérdést én vetettem fel és válaszoltam is meg a jelhasonlóságok világszintű feltérképezésével és a Nemetz Tibor matematikus segítségével végzett valószínűségszámítással. A kutatás során az derült ki, hogy a székely írás 20-50 jele már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. Erről a Magyar hieroglif írás c. kötetben közreadott táblázatok tanúskodnak. A Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett valószínűségszámításunk eredménye alapján ezek a hasonlóságok nem a véletlennek, hanem a jelrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetőek.
(4) Máté Zsolt figyelmen kívül hagyta, hogy a nikolsburgi ábécé sorvezetése jobbról balra halad. Ebből következően az "nt/tn" (Ten) és a "tprus" (tapar us "szabír ős") jel nem egymás után következik, mint ahogy azt feltételezte, hanem tucatnyi jel van közöttük. E figyelmetlensége miatt az egész erre épített következtetéslánca az őt követő "tudós" tanulmányokkal egyetemben komolytalan viccé lényegült át. Az egész csődsorozatra Sándor Klára tette fel a pálmát, amikor - a figyelmeztetésemet végre megértve - úgy próbálta meg orvosolni az akadémikus áltudomány által elkövetett hibát, hogy "kijavította" a nikolsburgi ábécét és minden tudományos igényű indoklás, vagy magyarázat nélkül a "tprus" (tapar us "szabír ős") jelet odatette az "nt/tn" (Ten) jel mellé, hogy Máté Zsolt és Róna-Tas András tévedését ne kelljen elismerniük.
(5) A bűi lelet felbukkanásával keletkezett, prekoncepció és tény közötti szakadékot úgy próbálták meg áthidalni, hogy feltételezték: a környéken éltek székelyek, akik így legalizálták volna ezt a sorból kilógó leletet. Ez a magyarázatkísérlet azonban eleve tudás- és becsülethiányról árulkodik. Köztudottnak kellene ugyanis lennie, hogy nemzeti írásunkat csak az akadémikus "tudomány" keresztelte el székely (rovás)írásnak, az 1500-as évek magyar tudományossága még hun-szkíta írásként emlegette. Ebből következően (ha az írás elnevezéséből kell kiindulni) akkor nem székelyeket, hanem hunokat és avarokat kellett volna keresgélniük, mint akiktől a jeleink származhattak. A hun és avar leleteken valóban meg is találjuk szinte az egész székely ábécét, ám a jelek ott szavakat jelölnek.
(6) A jobbról első jel olvasata okozott gondot. Ez ugyan egyértelműen a székely "ly"-nek felel meg, de betűként olvasva nem ad értelmes olvasatot az utána következő ónak jelsorozattal együtt. Ha "j" lett volna, akkor a Jónak szót lehetett volna elolvasni, de nem a "j" van az agyagba rajzolva, hanem a "ly". Amennyiben ezt a kezdő jelet szójelnek tekintjük és lyuk alakban olvassuk el, akkor a Lyukónak szót, a hunok napistenének több másik írásemlékről ismert és a földrajzi neveink között is fennmaradt nevét kapjuk meg. Ez persze szintén nem egyeztethető össze az akadémikus "tudomány" prekoncepciójával, ezért inkább nem létezőnek tekintik az egyetlen kifogástalan olvasatot (amelynek egyetlen "hibája", hogy a hunokat és az avarokat azonosítja a magyarokkal).
(7) Vékony Gábor szellemes áthidaló megoldást javasolt. A sok mondatos tömörített szövegből az első függőleges jelet olvasta el, ami a szár szójele. Ő "sz" betűnek tekintette s a hangzóugratás igénybe vételével az Isz (Íz betegségszellem torz neve) szót varázsolta ki belőle. Ez ugyan téves olvasat, de rámutat az egyszótagos szavak hasznosítási lehetőségeire (ha akarom "sz" betű, ha akarom iSZ szójel).
(3) Ezt a kérdést én vetettem fel és válaszoltam is meg a jelhasonlóságok világszintű feltérképezésével és a Nemetz Tibor matematikus segítségével végzett valószínűségszámítással. A kutatás során az derült ki, hogy a székely írás 20-50 jele már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Dél-Amerikáig. Erről a Magyar hieroglif írás c. kötetben közreadott táblázatok tanúskodnak. A Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett valószínűségszámításunk eredménye alapján ezek a hasonlóságok nem a véletlennek, hanem a jelrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetőek.
(4) Máté Zsolt figyelmen kívül hagyta, hogy a nikolsburgi ábécé sorvezetése jobbról balra halad. Ebből következően az "nt/tn" (Ten) és a "tprus" (tapar us "szabír ős") jel nem egymás után következik, mint ahogy azt feltételezte, hanem tucatnyi jel van közöttük. E figyelmetlensége miatt az egész erre épített következtetéslánca az őt követő "tudós" tanulmányokkal egyetemben komolytalan viccé lényegült át. Az egész csődsorozatra Sándor Klára tette fel a pálmát, amikor - a figyelmeztetésemet végre megértve - úgy próbálta meg orvosolni az akadémikus áltudomány által elkövetett hibát, hogy "kijavította" a nikolsburgi ábécét és minden tudományos igényű indoklás, vagy magyarázat nélkül a "tprus" (tapar us "szabír ős") jelet odatette az "nt/tn" (Ten) jel mellé, hogy Máté Zsolt és Róna-Tas András tévedését ne kelljen elismerniük.
(5) A bűi lelet felbukkanásával keletkezett, prekoncepció és tény közötti szakadékot úgy próbálták meg áthidalni, hogy feltételezték: a környéken éltek székelyek, akik így legalizálták volna ezt a sorból kilógó leletet. Ez a magyarázatkísérlet azonban eleve tudás- és becsülethiányról árulkodik. Köztudottnak kellene ugyanis lennie, hogy nemzeti írásunkat csak az akadémikus "tudomány" keresztelte el székely (rovás)írásnak, az 1500-as évek magyar tudományossága még hun-szkíta írásként emlegette. Ebből következően (ha az írás elnevezéséből kell kiindulni) akkor nem székelyeket, hanem hunokat és avarokat kellett volna keresgélniük, mint akiktől a jeleink származhattak. A hun és avar leleteken valóban meg is találjuk szinte az egész székely ábécét, ám a jelek ott szavakat jelölnek.
5. ábra. A Bodrog alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék
(6) A jobbról első jel olvasata okozott gondot. Ez ugyan egyértelműen a székely "ly"-nek felel meg, de betűként olvasva nem ad értelmes olvasatot az utána következő ónak jelsorozattal együtt. Ha "j" lett volna, akkor a Jónak szót lehetett volna elolvasni, de nem a "j" van az agyagba rajzolva, hanem a "ly". Amennyiben ezt a kezdő jelet szójelnek tekintjük és lyuk alakban olvassuk el, akkor a Lyukónak szót, a hunok napistenének több másik írásemlékről ismert és a földrajzi neveink között is fennmaradt nevét kapjuk meg. Ez persze szintén nem egyeztethető össze az akadémikus "tudomány" prekoncepciójával, ezért inkább nem létezőnek tekintik az egyetlen kifogástalan olvasatot (amelynek egyetlen "hibája", hogy a hunokat és az avarokat azonosítja a magyarokkal).
(7) Vékony Gábor szellemes áthidaló megoldást javasolt. A sok mondatos tömörített szövegből az első függőleges jelet olvasta el, ami a szár szójele. Ő "sz" betűnek tekintette s a hangzóugratás igénybe vételével az Isz (Íz betegségszellem torz neve) szót varázsolta ki belőle. Ez ugyan téves olvasat, de rámutat az egyszótagos szavak hasznosítási lehetőségeire (ha akarom "sz" betű, ha akarom iSZ szójel).
Irodalom
Varga Géza: Az akadémikus tudomány átadta a terepet, nem képes a székely írás eredeztetésére
Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza: Vásáry István megismétli a székely írás egyszer már feladott eredeztetését
Varga Géza: A temporius-téveszme diadalútja
Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Varga Géza: A bodrog alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Lyukónak
Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése
Varga Géza: A II. karosi temető 29-es sírjából előkerült tarsolylemez hieroglifikus mondata
Varga Géza: A rakamazi turulos korong hieroglifikus mondata
Varga Géza: A hunok magyar nyelvéről és a székely írás hun eredetéről folyó ostoba vitáról
Varga Géza: Veleméri rajzos sindük
Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Varga Géza: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika
Máté Zsolt: A székely rovásírás latin rejtélye
Stamler Imre: A 4 műhelyes fejedelmi vasüzem temetője Bűn 2010-ben
Stamler Imre: A bűi régészeti tragikomikus háború – Előzmények az összefogásért
A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy bűbájos őrségi szállás) egyik kerti pihenőhelye
A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) tókájának részlete
Kötetlen biológiaóra a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy kedves őrségi szállás) dombja alatti égerláp-rekvizitumban
A veleméri Cserépmadár szállás (egy őrségi szálláshely) borospincéjéből kialakított fürdőszoba-előtér
Götz László a fészbukon: "Kedves Varga Géza! Kérem, ne vesztegessen több időt arra, hogy az akadémikusok szerencsétlenkedéseit ostorozza! Bár bővön megérdemlik, mégis, az ön idejének pazarlása, idegeinek fölösleges birizgálása az. Az ön által összegyűjtött tudáshalmaz, a dolgok velejének megértése már réges-rég túltett a “tanultak” tudományán, szót sem érdemes pazarolni többé rájuk, hisz ortodox neveltetésük eredményeképp az ég rájukszakadhat, de mégsem fogják beismerni azt, hogy mekkorát tévedtek! Gondolatait elmondó írásai kristálytisztán érthetődők az ellen tévtanainak megcáfolása nélkül is, emiatt most már nincs is sok szükség rájuk. Ideje őket nézni levegőnek! Üdvözletem, Götz László
VálaszTörlésGéza Varga: Kedves László! Minden sorával egyetértek. Ez az oka annak, hogy nem sorolom fel mindig az összes akadémikus véleményt és nem is hivatkozom rájuk pontosan. Aki ismeri a szakirodalmat, az így is megtalálja azokat, másoknak meg elegendő lehet ennyi is. A kritikára és a személyhez címzett kritikára mégis szükség van. Nem a tudományos tételem csiszolgatásához, hanem azért, hogy nekik válaszolniuk kelljen a felvetődő kérdésekre, legalább magukban. Nem fognak válaszcikket írni, mert az rangjukon aluli lehet a számukra s mert többnyire nem is lennének érveik. Ám keletkezik körülöttük egy kérdésekből összeálló feszültség, amit tapasztalok. Ha máshol nem, legalább a saját kollégáiknak válaszolniuk kell, akik elolvassák a cikkeimet és megkérdezik tőlük, hogy mit szólnak hozzá. A választ nyilván nem lehet közzétenni egy szalonképes lapban, de mindenki úgy válaszol, ahogy a neveltetése megengedi. Aztán meg - ha foglalkozom egy szakterülettel - akkor illik is megemlítenem legalább nagy vonalakban, hogy ki, milyen eredményeket ért el a szakterületen - hogy a közönség tisztábban lásson. Végül, de nem utolsó sorban, néha vonni kell egy vonalat és értékelni kell a szakterület egészének a helyzetét. Főleg azokban a beszélgetésekben lehet hasznos ez a cikk, amelyet szakképzett kutatókkal folytatok. Ők csak az egyetemeken tanultakat ismerik és sokan azt hihetik, hogy a professzoraiktól hallottak elfogadhatóak, a körön kívüliekre meg elegendő néhány jelző. Ez a cikk - reményeim szerint - a szakképzettek egy részének felkelti a kíváncsiságát. Köszönöm a figyelmedet!
Megy Elek Ám ez a nemtudás, nem a tudatlanságnak köszönhető, hanem a vakoló életre-halálra történt magyarfób elkötelezettségnek, amely a Habsburg '867-s Kiegyezés ellensúlyozása érdekében történt, és a gyarmati tudatállapot fenntartását kívánta szolgálni. Jó pénzért, amiként a temesvári főrabbi Drechsler Miksa emlékirataiban elmondta.
VálaszTörlésMegy Elek Az MTA magyarellenes Habsburg anakronizmus. Hunfalvy és Budenz az udvar instrukcióinak megfelelően építették fel a "finnugrizmust", amelyet már Jókai is kigúnyolt. A szakrális, szkíta-hun hieroglifák jelenléte a világ műveltségeiben korszakalkotó felfedezés, és az eredetet dokumentálja. A MTA létét ássa alá, ezért tagadnak mindent minden áron. A Magyar szabadság szimbóluma ez ma is az új gyarmattartóval szemben a helytartóságban.
VálaszTörlés