A székely írás jelei között különleges figyelmet érdemel a nikolsburgi ábécé "tprus" jele (1. ábra). E mondatjelünk értelmes magyarázatával eddig adós maradt a "tudomány". Az akadémikus szerzők inkább a forrást is felülbírálják, csak ne kelljen elismerniük egy székely mondatjel létét akkor ugyanis a székely írást nem lehet levezetni az arameusból, amelyben sem szójelek, sem mondatjelek nincsenek. Veit Gailel pozsonyi honfitársunk az 1500-as években feljegyezte, hogy a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak, ám ezt a forrást sem hajlandók létezőnek tekinteni, amint a közelmúltban megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetemben bemutatott további szó- és mondatjeleinket sem. E cikkben a "tprus" hieroglifa két iráni változatát mutatom be.
1. ábra. Iráni cserépváza a székely "tprus" jel párhuzamával (Hisszar tepe, Kr. e. 4300, balra) és a székely írás "tprus" mondatjele (jobbra)
Az 1400-as években leírt "tprus" jelnév a tapar us (a modern, latin alapú helyesírásunkkal a tapar ős) mondatot rögzíti. Ezt mai magyarsággal szabír ős-nek mondanánk (Patkanov említi e két népnév csereszabatosságát az 1800-as évek végén írt A szabírok nemzetisége c. tanulmányában). Mivel mi magyarok vagyunk a szabírok utódai, a jel valójában az Istennel azonos égig érő fának, a magyarok Istenének jelképe.
A hieroglifának két alakja volt már a kőkorban is (3. ábra). Eredetileg mindkét változata az ten "élet, Isten" szót rögzíthette. A szabír népnév a szabírság megszületése után kötődhetett a több ágpárral rendelkező jelformához. A szabírok története az ókor kifürkészhetetlen időbeli mélységeibe nyúlik vissza. Az akkád szövegek a Kr. e. III. és II. évezredben említik Szubartut. Ez az egykori Éden területe, amelynek emlékét az archaikus díszítésű edényeink is őrzik.
Az 1. és 2. ábrán látható jeles edények nagyjából abból a körzetből (az Édentől keletre) és korból (Irán időszámításunk előtti évezredeiből) származik, ahol a szabírok is megfordulhattak. Hisszár tepe, ahol az 1. ábrán látható edény előkerült, a Kr. e. V. és II. évezredben egy folyamatos és jelentős művelődés helyszíne volt. A fellelt műtárgyak és a temetkezési szokások kifinomultsága alapján kulturális hidat képezett Mezopotámia és Közép-Ázsia között.
2. ábra. Iráni cserépváza a székely "tprus" jel párhuzamával
Az edényeken lévő hieroglifa alakját szibériai mítoszok magyarázzák meg, melyek szerint a fa ágai az égbolt súlya alatt meggörbülnek. Ebből következően a mitológiának ez a mozzanata követhető a jel előfordulásainak segítségével. Ha a jel és a hozzá kötődő mítosz napjainkig fennmaradt, akkor az fényt vet a korszak etnokulturális folyamataira, melynek során a magyarság ősei az Éden területéről eljutottak a Kárpát-medencébe, a sztyeppre és Szibériába, miközben az indiánok ősei az Éden - Szibéria - Amerika útvonalon benépesítették az Újvilágot.
A jel a kőkorban a Ten "élet, isten" szójele volt és már a kőkorban is két formai változata volt. A több ágpárral rendelkező változat később a "tprus" mondatot, az egyszerűbb, egyetlen ágpárral rendelkező változat pedig a Ten szót rögzítette.
3. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor fenekén a jel még a Ten "élet, isten" szójele
4. ábra. Veleméri rajzos sindü a "tprus" jel népi változatával
5. ábra. Veleméri rajzos sindü a "tprus" jel népi változatával
6. ábra. A Czibor Imre fazekas által régi tál másolataként készített edényen a "tprus" jel a Tejút (az Istennel azonos égig érő fa) hasadékában jelenik meg, ahol karácsonykor a Nap kél - amiből világos, hogy a hieroglifa a napisten jelképe
7. ábra. Zamárdi avar szíjvég, az avarok által hódoltatott szabírok jelképével
8. ábra. Anaszazi sziklarajz a Grand Gulch körzetből
9. ábra. Indián vintage edény égig érő fája
Az általában elfogadott magyarázatok szerint az indiánok ősei legkésőbb 12 000 évvel ezelőtt mentek át az Újvilágba. Ebből is következően az indián jelváltozatok még az eredeti Ten jelentést rögzíthetik.
Irodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése