Varga Géza írástörténész: A Daisen kofun, egy hun kori japán sír olvasata

Japánban több mint 20 ezer kofun jellegű sír épült a III-VII. század között. Ebből pár száz még mindig áll, közülük néhány Oszaka Sakai city városrészében. A legnagyobbak akár 400 méter hosszúak is lehetnek, mint a Daisen-kofun, Nintoku császár sírja (1. ábra). Ezek az óriási halomsírok többféle formában készültek, gyakran kör és négyzet alakúak, de vannak köztük kulcslyuk formájúak is. Nagy méretük ellenére csak keveset lehet tudni az ősi temetkezési helyekről, ahol főleg a felsőbb osztályok tagjait helyezték végső nyugalomra. A japán kulcslyuk alakú sírok neve kofun (古墳), melyek a Kofun-kor (III-VI. sz.) uralkodói, császári rétegének temetkezési helyei voltak, s ezek óriási, földhalmok (tumulusok). A Kofun-korszak Japán egyesítésének korszaka. Ebből az időszakból nem maradtak fent írásos források. A későbbiek pedig meglehetősen szűkszavúak. Legkorábbiak a Kojiki és a Nihon Shoki nevű krónikák, amelyek a VIII. század elejére datálhatók.

A kutatók legutóbb nagy felbontású műholdfelvételeket használtak a Remote Sensing tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány elkészítése kedvéért. Azt állapították meg, hogy a kofunok kapcsolódnak Amateraszu napistennőhöz, akihez a japán császárok eredetmítosza kötődik. A kulcslyuk alakú kofunokat ennek megfelelően a felkelő nap ívéhez tájolták.

A Daisen kofun formája a közzétett leírások szerint egy kerek rész és egy trapéz (vagy háromszög) alakú nyúlvány kombinációja, ami emlékeztet egy kulcslyukra. Jellemző, hogy a kofunok leírói elfeledkeznek a jellegzetes keret megemlítéséről, pedig az is az ábrázoláshoz tartozik. Az ősvallás céljait szolgáló magyar hieroglif írás szójeleihez való hasonlítás sem jutott az eszébe egyik leírónak sem, vagy arról a sajtó nem tájékoztat. Norma Camilla Baratta, Giulio Magli és Arianna Picotti szerint "a különös és látszólag megmagyarázhatatlan kulcslyukforma nem több (és nem kevesebb), mint a felkelő Nap egyszerű ábrázolása egy szent hegy mögött, tisztelgésként a császárok uralma alatt álló föld nevének emlékére".

1. ábra. A Daisen kofun madártávlatból

A magyarság jelképei c. kötetben írtam le a szembőlnézeti világmodelleket: a "világfa által tartott ég képe" ... "A világoszlop az ég tartópillére, egyúttal az első ember, az isten ... A világ szakrális középpontjában foglal helyet, függőleges összekötő útként szolgál ég és Föld között" (Varga/1999/17-18). A kötetben megjelent 23 - 30. és 32. ábrák néhány példát is mutattak ezekből. A Világmodellek és írásjelek c. fejezet szerint: "Eurázsiában a világmodellek jelkészlete - egy sajátos preírás - több írásrendszer alkotójának képzeletét is megtermékenyítette. ... A szembőlnézeti világmodellek szerkezetéből a székely "g" (ég) rovásjel .... vezethető le." (Varga/1999/19)

2/a. ábra. Egy hettita szembőlnézeti világmodell az "eget tartó világoszlop" képszerkezet egyfajta ünnepi és gazdag bemutatása

2/b. ábra. A székely írás "g" (ég) jele az "eget tartó világoszlop" képszerkezet leegyszerűsített, hétköznapi használatra alkalmassá tett változata

2/c. ábra. A kínai lolo írás "ég" szójele szintén az eget tartó világoszlop egyik leegyszerűsített ábrázolása

A Daisen kofun tehát hieroglifákból (ősvallási kötődésű szójelekből) áll, az ősvallás egyik legfontosabb elméleti tételét illusztrálva az eget tartó világoszlopot ábrázolja. A jelmontázs szerkezete a székely "g" (ég) rovásjelével azonosítható. A Daisen kofun valójában egy ligatúra, mert három további hieroglifából tevődik össze:

- Az égbolt íve a nagy hieroglifával (a székely írás "n" rovásbetűjével) azonos.

- Az égboltot középen alátámasztó, Istennel azonos világoszlop felső részét képező kör a Lyukó hieroglifa (a "ly" rovásbetű), amely a napisten nevét, vagy jelzőjét rögzíti.

- A világoszlop alsó részét képező háromszög alakú sar "sarok, úr" hieroglifa (a székely írás "s" betűjének megfelelője) a napisten méltóságnevét jelöli és a sarok hegyét, a Tejúttal azonos világoszlopot ábrázolja.

A három szójel együttesen a Nagy Lyukó sar (mai magyarsággal a Nagyságos Lyukó úr) mondatot rögzíti.

3. ábra. A Malaja Perescsepina-i kincslelet egyik darabján az eget tartó világoszlop képszerkezetben a Lyukó sar (mai magyarsággal: Lyukó úr) olvasatú világoszlop középen alátámasztja a nagy hieroglifával azonos égbolt ívét

A 3. ábrán látható malaja perescsepinoi onogur lelet szembőlnézeti világmodelljét ugyanaz a három hieroglifa alkotja, mint a japán sírét. Ezért az olvasata szintén Nagyságos Lyukó úr. Ugyanaz, mint amit a japán Daisen kofun jeleiből is elolvashatunk. Az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "n" (nagy), "ly" (Lyukó) és "s" (sar "sarok, úr") jelei láthatók.

A japán uralkodóház és Japán megteremtése a legendás Jimmu Tenno nevéhez kötődik, aki nyugatról (azaz a hunokjárta területek felől) érkezett a japán szigetekre. Mivel a hunok és a Jordanes szerint hun onogurok is használták a magyar hieroglif írást (a székely írás szójeleket alkalmaző elődjét), szükségszerű arra gondolnunk, hogy a Daisen kofu tervezői ismerték a hun ősvallás jelrendszerét.

Ezt erősíti meg az is, hogy egy ainu sámánpalást szintén a magyar hieroglif írás ismeretéről tanúskodik.

4/a. ábra. A kismákfai V. századi ezüsttál

A 4/a. ábrán lévő kismákfai ezüsttál belsejében a koncentrikus körökből és sugarakból álló Nap hieroglifán van körben elhelyezve hét Lyukó sar (mai magyarsággal Lyukó úr) ligatúra. Ez a három szójel hétszer ismétlődve rögzíti a Lyukó sar a Nap (mai magyarsággal: Lyukó úr a Nap) mondatot.

4/b. ábra. A kismákfai ezüsttál Lyukó sar "Lyukó úr" mondatjelea legalsó sorban a székely írás "ly" (Lyukó) és "s" (sar "sarok, úr") rovásbetűi

A 4/b. ábrán látható Lyukó sar "Lyukó úr" mondatjel olvasható többek között a Malaja Perescsepinoi leleten (3. ábra) és a japán Daisen kofun síremléken (1. ábra) is.

5. ábra. A kelet-európai hun kereszten (a Dana hieroglifán) négyszer olvasható el a Lyukó sar (mai magyarsággal: Lyukó úr) mondat, a Lyukó jelet a hozzá illesztett sugarak napjelképpé avatták

A jelen cikkben bemutatott írásemlékeken lévő jelek mindegyike megtalálható a hunok által is használt magyar hieroglif írásban és az ebből kialakult székely írásban. A leletek a hunok által meghatározott népvándorlás kort képviselik. A hun vándorlás összeköti azokat a területeket (Japántól a Kárpát-medencéig), ahol a tárgyalt leletek előkerültek. Geoglifákat más (kazahsztáni, kínai és mongóliai területeken élő) népek is hagytak hátra, akik szoros kapcsolatban álltak a hunokkal. Ezek az írásemlékek minden esetben magyar szójeleket használtak. A cikkben említett összefüggések aligha értékelhetők másképpen, mint hogy a népvándorlás korában a hun jelkultúra határozta meg Eurázsia jó részének jelhasználatát s ebből alakult ki a székely írás. A sztyeppi jelhasználat szervesen kötődött az ősvallási alapozású világnézethez, ezért ezt a jelkészletet az Árpád dinasztia is alkalmazta például a Szent Koronán, a jogaron, a koronázó paláston, a krónikákban és a korabeli keresztény templomokban is.

Irodalom

Norma Camilla Baratta - Giulio Magli - Arianna Picotti (2022): A Kofun sírok tájolása (mdpi)

Tóth Endre (1994): A kismákfai ezüsttálka

Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest