A veleméri rajzos sindüket csak mostanában ismeri meg a tudós világ. Nagy Zoltán néhány cikkét leszámítva, amelyekben körmendi és erdélyi rajzos tetőcserepekről számolt be, a néprajztudománynak nem volt tudomása erről a népművészeti műfajról.
A Néprajzi Társaság pályázatán 2016-ban nyújtottam be a Veleméri rajzos sindüket ismertető dolgozatomat. 2024-ben adtam át a Néprajzi Múzeumnak kilenc darab veleméri rajzos sindüt, amit a főigazgató köszönt meg és amit Bulcsu László néprajzkutató vett át Veleméren. Azt megelőzően ilyen tárggyal nem rendelkeztek.
A "tudományos konszenzus" képviselői eddig egy szót sem szóltak a sindürajzok ősvallási és írástörténeti kapcsolatairól, amely témák említése ma is illetlenségnek számíthat a köreikben. Az MTA rováskorpusza is szó nélkül hagyta a veleméri rajzos sindüket a rajtuk lévő jelekkel, meg rövid hieroglifikus szövegekkel egyetemben. Pedig a kötetük megjelenése előtt Fodor Pál közvetítésével küldtem a szerzőknek a Magyar hieroglif írás c. kötetből egy tiszteletpéldányt, amelyben a veleméri rajzos sindük is megemlítésre kerültek. Az MTA rováskorpusza azonban egy magyar- és tudományellenes prekoncepció, "a kultúránkat másoktól vettük át" szolgálatában fogant. Azt állítja a rováskorpusz ("persze" minden bizonyíték nélkül), hogy a székelyek eredetileg török nyelvű népcsoport voltak, akik hozták magukkal az ótürk írás ismeretét, amit az elmagyarosodásuk után magyar szövegek lejegyzésére kezdtek el használni. A hamis tétel érdekében minden olyan írásemléket tudatosan kihagytak a kötetből, ami ennek ellentmondott volna, mert nem köthető a székelyekhez. Így maradt ki a lehetőségekhez képest csonka és félrevezető leltárból a bodrog-alsóbűi honfoglalás kori rovásjeles fúvóka, a karcag-orgondaszentmiklósi csatkarika, a berekböszörményi Árpád kori gyűrű és a veleméri rajzos sindük jelhasználata is. Eleve különös és az MTA köreiben uralkodó torz nézeteket jellemzi, hogy Vásáry Istvánt és Sándor Klárát bízták meg ezzel a munkával (1).
Különös jelentőséget kapott ez az ősvallási és írástörténeti vonatkozású, világfákat ábrázoló forráscsoport napjainkban.
Ugyanis Pócs Éva cikkét követően a Mandinerben, az Ethnographiában és a Valóságban egy húsznál is több tudós hozzászólásával illusztrált, ám a rovológiai tájékozatlanságuk következtében megoldatlanul maradt vita bontakozott ki.
A jelen cikket azért írtam, hogy az akadémikus tudomány képviselőinek világfáról alkotandó gondolatait segítse a helyes barázdába terelni.
ábra. Törött sindü tulipánnal (balra fent) és a rekonstrukciója (jobbra); a sindürajz olvasata Egy isten (balra lent)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése