Silviu Ota tájékoztat a Hoards and isolated jewellery discovered outside the Carpathian arch c. cikkében a tatárjárás időszakában és később elrejtett kincsekről. Az 1241–1242-es tatárjárás után a Kárpátokon kívüli terület és a Duna torkolatvidéke meglehetősen gyors és változatos átalakulásokkal jellemezhető. Mindenekelőtt figyelembe kell vennünk a döbbenetet, amit elsőként a Magyar Királyság élt át. Az merült fel ekkor, hogy képes-e megvédeni magát a tatárokkal szemben. Az egyik első intézkedés volt 1247-ben, hogy a magyar királyság engedményezte a szeverini Bánságot a johannita lovagoknak. A helyzet ezután csak részben oldódott meg, mivel a tatárok is ellenőrizték a területet a XIII. század végén. A kis kincsleletek a helyi elitekhez köthetők, akik megpróbálták eltemetni a konfliktusok miatt lecsökkent darabszámú értékeiket. A néhány további egyedi darab is a külső támadásokhoz, vagy a helyi közösség tagjai közötti erőszakos vitákhoz kötődik.
Hozzátehetem: e helyi elitben jelen lehettek a honfoglalás előtti magyarság Kárpát-medencén kívül maradt, vagy a Magyar Királyságból érkező későbbi népesség csoportjai. Lehetséges, hogy az Attila halála után az Al-Duna tágabb környezetébe (Sántha Attila szerint Csigle mezejére) visszahúzódott hunok, vagy az avarok egy része is megélte a tatárjárást.
E cikkben azt a három - egyetlen lelőhelyről előkerült - tárgyat mutatom be, amelyen magyar hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) szövegek vannak. A szerző tájékoztatását ezek elolvasásával egészítem ki.
1. ábra. Voinesti fülbevaló a Nagy ragyogó sar isten magas kő (mai magyarsággal: Nagyságos ragyogó úristen magas köve) olvasatú jelmontázzsal, az ábra bal szélén lentről felfele a székely írás "n" (nagy), "r" (ragyogó), "s", isten (ten + ős), valamint "m" (magas) és kő jele látható
Irodalom
Silviu Ota: Hoards and isolated jewellery discovered outside the Carpathian arch Slovenska Archeologia Journal of the Institute of Archeology of the Slovak Academy of Sciences (academia.edu)
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése