A Magyar Nemzeti Múzeum kb. 10 éve rendelkezik néhány késő-középkori rovásírásos nyelvemlékkel, amelyeket eddig nem közöltek. A fényképüket néhány évvel azt követően kaptam meg, hogy letéti szerződéssel letétbe helyeztem az akkori nevén budapesti hun jelvényt, amelynek mai neve budapesti késő-középkori jelvény s amely a most bemutatottaknak az előhirnöke volt a hazai tudomány számára.
Az 1/a., 2. és 3. ábrán látható tárgyak egy illegális fémkeresősnél tartott házkutatás során lefoglalt "két szekérnyi" tárggyal együtt kerültek a múzeumba. A fémkeresős nem árulta el, hogy azokat hol találta, a múzeológusok ezért csak a többi lelet alapján alakíthatták ki azt a véleményüket, miszerint ezek is a Dél-Dunántúlról származhatnak. A leletcsoport korát a külföldön publikált és a hazánkban idővel előkerült további párhuzamok alapján határozták meg. Ezekről Tomka Gábor számolt be egy dolgozatában. Emlékezetem szerint öt fényképet kaptam az fémkeresőstől származó leletekről, amelyek közül e cikkben háromnak a feliratát mutatom be (1-3. ábra) és olvasom el.
A most bemutatásra kerülő három tárgyon lévő szövegváltozatok a magyar hieroglif írás szójeleivel vannak rögzítve. A szövegek nyilvánvalóvá teszik a tárgytípus célját: viselőjük világnézeti hovatartozását jelzik. Kontúrjait és szellemi tartalmát (mondanivalóját) tekintve is a hun cikáda fibulák leszármazottja. Mindhárom lelet halotti útmutató lehet, ami eredetileg az Istennel azonos világoszlop (Tejút) felé vezető utat mutatta a személy ruházatán, vagy felszerelésén. Mivel e tárgytípus képviselői töröttek és temetői leletek körében kerültek elő, ezért feltételezhetően a temetés során törhették el, nehogy a holt lélek visszafelé is tudja használni.
A feliratok jeleit poncolóvassal ütögették a fémbe, ezért esetenként eltérnek a székely írásból ismert szabványos jelformáktól, azonban a párhuzamok alapján ezek az eltérések azonosíthatók. Például az 1/a. szövegben lévő nagy szójelek eltérései az 1/c. ábrán lévő nagy szójelek segítségével jól megérthetőek.
1/a. ábra. Dél-dunántúli késő középkori jelvény (amulett) fényképe és rajza, a felső csúcs Magas kő olvasatú és a világoszlopot ábrázolja, a középen lévő, négy szójelből álló szimmetrikus jelsor olvasata: Ak, a nagyon nagy ügy (mai magyarsággal: Heraklész, a nagyon nagy folyó), legalul a sar "sarok, úr" hieroglifa
1/c. ábra. A Csaba vezér felhasználónevű olvasó hívta fel a figyelmemet erre a morvaországi párhuzamra, amelynek olvasata szintén Ak, a nagyon nagy ügy (mai magyarsággal: Heraklész a nagyon nagy folyó)
1/d. ábra. A Magyar Nemzeti Múzeumba letéti szerződéssel leadott budapesti késő középkori jelvény átadás előtti állapota (balra), valamint e múzeumban barbár módon lereszelt, majd polírozott lelet felülete (középen és jobbra), a két vonal között a betűzött és hangzóugrató éSZAKi szót, alul pedig a sar "sarok, úr" szójelet hordozza
Irodalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése